Ma megtapasztaltuk,milyen érzés együttműködni,egymásra figyelve,egymást érvényesülni hagyva egy közös célért EGYÜTT tenni.?
Boldogságóra Alapprogram
Célok az életünkben
„Olyannak látom magam, aki képes elérni a céljait!”
A foglalkozást vezeti: Roy Violetta, pszichopedagógus-pszichológus MSc.
Cél: Legyenek reális céljaink, amiket tudjunk elérni! Legyen rend az életünkben! fedezzük fel új képességeinket!
A hónap idézete. „Őrizkedjünk azoktól,akik lekicsinylik törekvéseinket! A törpék mindig így tesznek,míg az igazán nagyok azt éreztetik velünk,hogy mi is azzá válhatunk.” (Mark Twain)
Az idézetet a kollégium belső,központi helyén kifüggesztettük. A foglalkozás ezzel az idézettel kezdődik.Akinek kedve van, elmondhatja gondolatait az idézettel kapcsolatban. Néhány másolati példány is készült arra az esetre, ha valaki szeretné az idézetet megőrizni.
Hogyan lesz az álomból siker? Gondolatkísérlet. Ötlet, tervezés, megvalósítás,siker lépcsőfokok elemzése. Mi jellemzi a céltalan és a céltudatos embereket? Kik boldogabbak? Miért érdemes egy cél mellett elköteleződni? Soroljunk fel néhány okot! A felsorolást az okokkal megjelölt cédulák segítik,amiket a tanulók felolvashatnak.
Kik miben segítenek neked céljaid elérésében? Mik a legfontosabb céljaid öt fő életterületen? Feladatlap kitöltése. A feladat kitöltését segítő ábra címe: lépcsőfok a céljainkhoz. Az ábra a lépcsőfokokat mutatja a kezdettől (nem tudom megcsinálni), az utolsóig (megcsináltam). Te melyik lépcsőfokon állsz? Mit kezdj a hibákkal kudarcokkal? A cél eléréséig megjelenő nehézségek tudatosítása.
Fantázia gyakorlat. Lásd magad a jövőben! képzeld el magad ifjú felnőttként,középkorúként és idősebb emberként! Milyennek látod magad?
A foglalkozást meditációs gyakorlattal zárjuk. Tartalom: bizalom a jövőbeli helyzetekkel kapcsolatban. Döntéshozatal. Céljaink elérése.
Budapest, 2017. január 9.
MIndannyiunknak vannak vágyaik, amiket szeretné, hogy beteljesedjenek az életébeA sikernek ára van, és sokszor nagy áldozatokat kell érte hozni. Az embernek sokkal könnyebb a középszerűség szintjén megmaradni.DE MI NEM AKARUNK KöZÉPSZERüEK LENNI!!!
Arcomon apró karcok,
de túléltem minden harcot.
Én így vagyok több, igen, így vagyok jobb,
Míg a célt figyelem, nem a rajtot.
Az oroszhegyi kisiskolások nagy örömmel és lelkesedéssel vettek részt a Titkos barát cimű játékban és gyarapitották nap mint nap a jó cselekedetek fáját.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Egyszer kiment a palotája kertjébe sétálni, és meglátott egy tizennégy fejű sárkányt. A sárkány tüzet okádott, és nagyon mérges volt, mert rég nem evett emberhúst. A szomszédban élt egy öreg király, a sárkány annak a legkisebb, legszebb lányát elrabolta. A királyfi elhatározta, hogy mindenképp megpróbálja megmenteni a királylányt.
A királyfinak az első nehézséget az jelentette, hogy nem volt lova. Végül kapott az apjától egy öreg gebét és egy rozsdás kardot. De amint ráült a ló hátára, az nyomban csodaszép paripává változott, a kard pedig egy fényes varázskarddá. Az apja azt is elárulta neki, hogy a fekete toronyban őrzi a sárkány a lányt, menjen oda, kopogjon be. A királyfi össszeszedte minden bátorságát és bement a fekete toronyba. A sárkány mélyen aludt, a királyfi fellopózott a toronyszobába,kiengedte a királylányt, és elindultak hazafelé. Mikor már úgy tünt, hogy sikerülni fog, a sárkány felébredt és észrevette, hogy megszökött a királylány. Felrepült a magasba, utolérte őket, és azt mondta a királyfinak, adja vissza a királylányt, ad helyette egy másikat. A királyfi nem adta vissza a lányt, mert hitt benne, hogy meg tudja menteni, hiszen ő egy erős, bátor vitéz. Szembeszállt a sárkánnyal, a sárkánynak is volt kardja, azzal harcoltak. De a királyfi erősebb volt, mint a sárkány, levágta végül mind a tizennégy fejét.
Hazamentek a király udvarába, a király örömében, hogy megmenekült a lánya, feleségül adta a királyfihoz. Együtt ünnepeltek, hét országra szóló lakodalmat csaptak, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Szivárvány középcsoport, Sepsiszentgyörgy
Kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Gimnázium VI. A osztálya elkészítette karácsony hetén a jócselekedetetek karácsonyfáját, olyan jócselekedeteket választottak, melyek a legkevésbé szimpatikus osztálytársukkal tettek az adventi időszakban. Mert azokkal is jót teszünk, akiket nem kevelünk, ezt nevezzük emberségnek. Ezt tudatosítani, megkeresni nehéz, jó sok csend és befele figyelés kell hozzá.
A téli szünet után a gyerekekkel újévi fogadalmainkat fogalmaztuk meg.Mindenki elmondhatta, hogy szerinte neki miben kellene változnia, ill. beszéltünk arról, hogyan tehetnénk jobbá a világot azzal, ha változtatunk bizonyos hozzáállásunkon. Megnéztük a filmbejátszást egy fiúról, aki a maga módján szintén jobbá akarta tenni a világot.
A következő boldogság órán sorra vettük, kinek sikerült betartania egy héttel korábban tett ígéretét, majd Az én legnagyobb álmom címmel rajzokat készítettünk. Volt aki csodás képességekkel rendelkező pókember vagy híres sportoló szeretett volna lenni, volt aki politikusként, esetleg tanító néniként képzelte el magát. Ennek kapcsán szétválogattuk a reális és a megvalósíthatatlannak tűnő, inkább mesés célokat.
Az osztályunkat érintő közös céljainkat pedig egy 6 hónapot felölelő cselekvési tervben foglaltuk össze. Eszerint mindenki meg szeretne tanulni szépen olvasni és írni a tanév végére, tervezünk egy színházlátogatást , egy családi bográcsozást, állatsimogatóval, focibajnoksággal.(Na,és a szánkózást már ki is pipálhatjuk!)
Jövő héten a céljainkhoz vezető utat dolgozzuk ki.
A \”Boldogító jócselekedetek\” témában sokat beszélgettünk arról, mit jelent segíteni másoknak. Az aktuális időszakban több olyan mesét hallgattunk-néztünk, melyeknek legfőbb üzenete: \”jó tett helyébe jót várj!\” Többször kértem a gyerekeket, figyeljenek…vegyék észre, ha valakinek segítségre van szüksége, találják ki, mi módon tehetnek jót a nap folyamán…
Azonban beszéltünk arról is, hogy nem feltétlenül kell minden esetben viszonzást várnunk jótettünkért…néha elég öröm pusztán maga a segítségnyújtás.
A gyerekek szívecskéket vágtak ki maguknak a jelükkel. A nap során odarajzoltuk azoknak a kisgyerekeknek a jeleit a szívecskékre, akiknek bármilyen módon segédkeztek valamiben. A \”játéknak\” nagy sikere volt!!! A jelek csak gyűltek, gyűltek…segítettek egymásnak öltözködni, kezet mosni, összepakolni a kiborult játékot, kirakni a kirakót a kisebbeknek…sőt!!! Még nekünk is kitaláltak számtalan dolgot, amiben a segítségünkre voltak. A dadus néninek feltekerték a szőnyeget, hordták az ágyakat, nekem helyre tették a festékes eszközöket, kihordták a papírhulladékot, összehajtották még a pulóveremet is 🙂 Nem győzték keresni a lehetőségeket arra, hogy jót tegyenek, és örömöt okozzanak a csoportban!!!
Ismét egy izgalmas, vidám hetet zártunk!
Közös céljainkról és elképzeléseinkről elkészítettük a tablót. Osztályfőnökünk elmondta, hogy az értelmes célok támogatják az önbecsülésünket, azt eredményezik, hogy magabiztosnak és hatékonynak érezzük magunkat, továbbá a nagy cél felé haladva minden részcél elérése
újabb lehetőség arra, hogy az érzelmeink felpezsdüljenek. Nagyon jó volt az óra, ahol erről beszélgethettünk. Köszönjük szépen!
Elkészült az osztály tablója, mely a közös célokat tartalmazza, nagyon boldogok voltunk, hogy közösen meghatározhattuk ezeket, reméljük, hogy sikerül megvalósítani mindegyiket!:)