A bátor királyfi meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Egyszer kiment a palotája kertjébe sétálni, és meglátott egy tizennégy fejű sárkányt. A sárkány tüzet okádott, és nagyon mérges volt, mert rég nem evett emberhúst. A szomszédban élt egy öreg király, a sárkány annak a legkisebb, legszebb lányát elrabolta. A királyfi elhatározta, hogy mindenképp megpróbálja megmenteni a királylányt.
A királyfinak az első nehézséget az jelentette, hogy nem volt lova. Végül kapott az apjától egy öreg gebét és egy rozsdás kardot. De amint ráült a ló hátára, az nyomban csodaszép paripává változott, a kard pedig egy fényes varázskarddá. Az apja azt is elárulta neki, hogy a fekete toronyban őrzi a sárkány a lányt, menjen oda, kopogjon be. A királyfi össszeszedte minden bátorságát és bement a fekete toronyba. A sárkány mélyen aludt, a királyfi fellopózott a toronyszobába,kiengedte a királylányt, és elindultak hazafelé. Mikor már úgy tünt, hogy sikerülni fog, a sárkány felébredt és észrevette, hogy megszökött a királylány. Felrepült a magasba, utolérte őket, és azt mondta a királyfinak, adja vissza a királylányt, ad helyette egy másikat. A királyfi nem adta vissza a lányt, mert hitt benne, hogy meg tudja menteni, hiszen ő egy erős, bátor vitéz. Szembeszállt a sárkánnyal, a sárkánynak is volt kardja, azzal harcoltak. De a királyfi erősebb volt, mint a sárkány, levágta végül mind a tizennégy fejét.
Hazamentek a király udvarába, a király örömében, hogy megmenekült a lánya, feleségül adta a királyfihoz. Együtt ünnepeltek, hét országra szóló lakodalmat csaptak, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Szivárvány középcsoport, Sepsiszentgyörgy