Az órát beszélgetéssel kezdtük. A gyerekek olyan dolgokat neveztek meg boldogságuk feltételeként, amivel nem rendelkeznek, ezért körülnéztünk a tanteremben, kinéztünk az utcára. Észrevették, hogy mennyi jó dolog veszi körül őket, mi az, ami szép, és hogy jól érzik magukat. Ezeket csoportosították is aszerint, hogy melyik érzékszervükkel érzékelték. A képzeletbeli ételeket nagy élvezettel „ették”, nagyokat nevettek közben.
A legnagyobb kedvvel a csoportmunkához fogtak hozzá. Az örömtérképükre a kezdeti bizonytalanság után rengeteg ötletes megoldás került. Az édességek mellett megjelent a plakátokon a nevetés, a zene, a csend és a nyugalom is.
Az óra végén mindenki felírta egy papírra, hogy mi okoz számára örömet. A nagy dolgok helyett mindenki apróságnak tűnőt írt, már rájöttek, hogy ezek az igazán fontosak az életben.
Cserháti Zsuzsa Boldogság, gyere haza című dalát székünkön hátradőlve hallgattuk, sokan énekelték is a refrént. Mintha tényleg boldogabbak lettünk volna…

Ez az osztály már másodszor vehetett részt boldogságórán. Várták a foglalkozást. Első perctől fogva lelkesen végezték a feladatokat, részt vettek a játékokban. A mese hallatán ömlött belőlük a szó.
Az öröm-köröm készítésében a zárkózottabb tanulók is lelkesek voltak.
Készítettünk egy Örömnaplót is a csoportnak és megbeszéltük, hogy minden pénteken beírjuk vagy lerajzoljuk a legszebb pillanatokat, órákat.
A köröket feltettük a tanteremben a falitáblára és le is fotóztuk.
Az óra zárásaként meghallgattuk és énekeltük Bagdi Bella: Imádok élni című dalát.