Boldogságóra Alapprogram
A megbocsátás téma feldolgozása során a gyerekek őszintén beszéltek arról, hogy milyen sérelmek érték őket,hogyan dolgozták fel ezeket,mivel és kinek okoztak ők bántásokat.Fontosnak, jónak tartották a bocsánatkérést, megbocsátást.Örömmel, lelkesedéssel énekelte iskolánk a Föld napján a dalt.Fenntarthatósági témahetünk dala lett.Plakátot készítettünk,fogalmazást írtak a felelős állattartásról.A témát állatsimogatóval fejeztük be,ami élmény volt mindenkinek.
A gyerekekkel beszélgettünk olyan helyzetekről, amikor meg kellett küzdeniük valamivel. Elmesélték, hogy kinek hogyan sikerült rajta túljutnia.
Utána elmondtam neki a 2 féle megküzdési stratégiát, aminek alapján megpróbálták magukat besorolni valamelyik csoportba.
Végül egy képregényt készítettünk, aminek a fő célja a „főhős” morális és fizikai megküzdése a helyzettel.
Az áprilisi boldogságórát egy játékkal kezdtük. A gyerekek improvizáltak olyan szituációkat, amelyekben véletlenül megbántottak valakit. Ezután bocsánatot kellett kérniük, a másiknak pedig meg kellet bocsátani. Arról beszélgettünk, hogy mennyire volt nehéz a megbocsátás. A tanterem egyik részében álltak a megbocsátók, a másik részében pedig a haragosok. (Azért haragszom, mert…Szeretek megbocsátani, mert… -befejezték a mondatokat) Megbeszéltük, hogy miért fontos a lelki egészségünk szempontjából a megbocsátás. Példákat mondhattak a gyerekek arra, hogy hogyan bántódtak meg, miként tudtak megbocsátani. Kit mivel bántottak meg és hogyan engesztelték ki. Felidézték, hogy milyen felszabadító érzés a megbocsátás és a bocsánat kérés. Ezután lerajzolták a haragos és a megbocsátó gyerek arcát. Megbeszéltük, hogy mely tulajdonságok segítenek a megbocsátásban: türelem, szeretet, önbizalom… stb. Végül közösen elkészítettük a megbocsátás erdejét, ahol a fák mind egy-egy ilyen tulajdonság képviselői. És zárás képpen meghallgattuk a hónap dalát és Pintér Béla: Homokba írva című számát.
Homokba írva
Nem ezt vártad, nem így mondták.
Mást ígért a szív és mást a száj.
Megint tél van, megint fázol.
Pedig azt mondták, hogy jön már a nyár…
Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más.
Mielőtt megjegyezhetnéd.
És oda kell menni, megölelni,
Akkor is, ha nem te vagy a hibás!
Odamenni, esélyt adni,
Elengedni minden tartozást!
Hogyan tudnál tovább lépni,
Amibe\\\’ hittél, az már nem a tiéd
Hogy lehetne bekötözni
Azt a sebet, ami szíveden ég.
Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más.
Mielőtt megjegyezhetnéd.
És oda kell menni, megölelni,
Akkor is, ha nem te vagy a hibás!
Odamenni, esélyt adni,
Elengedni minden tartozást!
/Pintér Béla/
Megbocsátás – április
„A megbocsátás sokkal több, mint elnézést kérni; ez egy döntés arról, hogy elengeded a sérelmet, és engeded, hogy a szeretet újra áradjon.” (Bob Gass)
Húsvéti időben különösen fontos, hogy egy kis lelki tükröt tegyünk magunk és diákjaink elé, hogy ezen keresztül meglássuk a bennünk lévő szálkákat, valamint azokat, hogy mi milyen fájdalmakat okoztunk társainknak.
A gyerekek minden nap ezeket az önvizsgálatokat végezték. Odaléptek egymás felé, hogy kimondják kinek-kinek mi nyomta a szívét.
A fájdalmak, a bocsánatkérések által enyhültek. Ezeket szimbolizálta egy-egy pamacs a kis bárányok fehér bundájából, amiket alkalmanként, egyesével ragasztottak fel a báránykájukra.
A hónap végén, a táblán kellett elhelyezni mindenkinek a saját báránykáját. Szabadon tehette ahová akarta.
A bárányok képében kirajzolódott egy szép fehér szív, csupa-csupa szívjósággal,.
Apró örömök nyomában- március
„Sajnos hajlamosak vagyunk folyamatosan valami nagy csodára várni, pedig az élet nem csodákból, hanem apró örömökből áll.” (Kovács Kati)
Honnan kaphatjuk ezeket az apró örömöket? Tettük fel a kérdést március hónapban. Mennyire merjük felnyitni a fantáziánkat, hogy a nyomunkba eredjünk? Feltudjuk-e fedezni őket a jelen pillanatában?
A gyerekek először egy kis papírlapon rögzítették, hogy éppen abban a pillanatban mit tudtak megfogalmazni örömnek. A táblán lévő, előre elkészített helyekre kellett tegyék a lapocskájukat, hogy ez az érzés vajon honnan érkezett hozzájuk. Mindenki szabadon választhatott a nevek között.
A lap másik oldalára rajzolták le, hogy hogyan képzelik el az adott helyszínt.
Mesés kalandozásunk nem ért véget, hiszen ezek az apró pillanatok megragadását egy kis madárkára bíztuk, hogy emlékeztessen minket arra, hogy bármikor képesek legyünk erre a felfedező útra.
Mindkét osztály foglalkozását a bevezető játékkal kezdtük: Kacatvadászat. A gyerekek nagyon élvezték és meglepődtek hogy mennyi ” kacatot” hordanak magukkal. Megértették a párhuzamot, hogy a lelkünkben ugyanúgy hordozzuk a ” kacatokat”, rossz gondolatokat, haragot stb.
Ezután négy csoportban szerepjátékot játszottak el a gyerekek, melynek történetét maguk találták ki. A bemutatás után megbeszéltük, hogyan érezték magukat, és mit jelent számukra a megbocsátás.
Majd kis csoportokban elkészítettük a megbocsáttás erdejét. A gyerekek megértették, hogy saját lelkük megnyugvása miatt fontos a megbocsátás gyakorlása.
Beszélgettünk a megbocsátásról. A legnagyobb újdonság az volt számukra, hogy ez egy döntés, az érzelmektől függetlenül.
Többen saját tapasztalatot is megosztottak.
A feladat elkészítésénél több variáció is született, a véglegeset mellékleteként feltöltöttem.