A tanulókkal az osztályfőnöki óra elején megbeszéltük a következő fogalmak jelentését: remény, optimizmus. Ezt követően a mellékletben található kérdéskártyák segítségével dolgoztunk. Mindenki húzott egy kérdést és választ adott rá.
Boldogságóra Alapprogram
A boldogságóra keretein belül a társas kapcsolatokról beszélgettünk a 12/B pénzügyes csoportjával. Elsősorban arra próbáltunk választ találni, hogy mitől működik jól egy kapcsolat, akár barátságról, akár párkapcsolatról van szó. Talán ebben az életkorban kerülnek legjobban előtérbe a szerelmi témák és az ezzel járó érzések, így erről is beszélgettünk.
Közösen összegyűjtöttük a legfontosabb értékeket, amik szerintünk a legfontosabb ebben a témakörben: szerelem vagy szeretet, barátság, őszinteség, becsület, tisztelet és támogatás. Ezek mind olyan dolgok, amik nélkül egy kapcsolat nem tud igazán stabil és boldog lenni.
Nem mindenki nyílik meg könnyen, és ez teljesen rendben van, mivel mindenki más tempóban és módon fejezi ki az érzéseit, ez sokszor még felnőttként is kihívást jelent. Beszéltünk az elengedésről és az új kapcsolatok lehetőségéről is, mert ez is része a társas kapcsolatoknak. Az óra végére, arra jutottunk, hogy néha valamit el kell engednünk, hogy helyet adjunk valami újnak.
Fontosnak tartom, hogy a diákok megtanuljanak beszélni az érzéseikről, vagy legalábbis érezzék, hogy ez egy biztonságos közegben lehetséges. Örültem, hogy a csoport nyitott volt, és őszintén részt vett a beszélgetésben.
A 11. A osztály az óra elején meditációval kezdett, hogy csökkentsük a stresszt és növeljük a boldogságérzetet. Megbeszéltük mi az optimizmus. Ezt követően Mindenki húzott 1 nevet, és arról a személyről kellett pozitív dolgokat írnia, majd a személyre szóló üzenetek „kézbesítésével” a pozitív én-képet erősítettük.
A hála érzése a serdülők számára is sokat adhat. Boldogságóra keretében a 11. A osztály elkészítette a saját hálafelhőjét, hogy miért is hálásak az idei évben.
Ráhangolás: Szívmanó Nyugilégzés kártyák – sóhajlégzés és mosolylégzés kipróbálása.
Bevezető játék: Mit érezhet?
Érzelmi arckifejezéseket szemléltető kártyákat húztunk. A gyerekeknek meg kellett nevezzenek egy lehetséges szituációt, amiért a kártyán szereplő családtag negatív érzelmet érez (szomorú, fél, dühös, szégyelli magát stb.), és egy sóhajlégzést végeztünk. Ezt követően lehetséges megoldásokat kellett találni, hogy a dolgok jóra forduljanak, majd elhelyeztük a kártya pozitív párját (vidám, nyugodt, elégedett stb.) és egy mosolylégzéssel lezártuk a képzeletbeli szituációt.
Játék: Ezt már tudom!
A gyerekek pantomimmel be kellett mutatniuk, hogy mi az, amit ők már teljesen önállóan el tudnak végezni, a többiek ki kellett találják. Ilyeneket mutattak: felöltözés, biciklizés, fotbalozás, egy lábon ugrálás stb.
Lezárás: Buborékfújás
Minden gyermek gondolt valamire, amiben szeretnének ügyesedni, valami, amit szeretnének tudni elvégezni, megcsinálni stb. Hangosan ki is mondták, majd egy kivánságbuborékba fújták.
Lezárás:
Ráhangolás: Csapatkiálltás – „Jóóóóóóó, együtt lenni jó!”
A téma bevezetése: Beszélgetés – Hogyan köszönitek meg a családban egymásnak a segítséget?
Játék: Köszönöm neked! – Gondolj valakire a csoporttársak közül, akinek hálás vagy valamiért (mert segített neked valamiben, mert játszik veled, mert szépen beszél hozzád stb.), és egy szivecskét átadva köszönd meg neki. Pl. Köszönöm, hogy segítettél felhúzni a cipőmet! stb.
A játék végén a kapott szivecskékből egy hálaszívet alakítottunk ki.
Lezárás: Bagdi Bella Boldog vagyok című dalára hálatáncot jártunk.
A gyerekek körberajzolták a kezüket. A kézbe beírtak 5 olyan dolgot, amitől a barátság jól működhet. A kezeket kivágtuk és felragasztottuk egy kartonra.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda, Közművelődési Intézmény és Könyvtár
A csoport vegyes életkorú, így olyan tevékenységeket csináltunk, amiben a három évesek is részt tudtak venni. A reggel úgy indult, hogy párt választottak. Egész dél előtt a választott párral tevékenykedtek, megvárták a mosdóban egymást, segítettek egymásnak. Közösségépítő játékokat játszottunk, közösen tevékenykedtünk. /terményválogatás, kukoricamorzsolás, játékok, tánc, mese, főzés a babakonyhában. Mindennap más párok alakultak ki. A párok egymáshoz közel kerültek és a következő héten már együtt játszottak.
Az osztállyal megvalósítottuk a „Jócselekedetek lámpása” című Szent Márton-napi projektet, amely három egymásra épülő részből állt.
Márton-legenda közös olvasása:
A projektet Szent Márton történetének közös feldolgozásával kezdtük. A gyerekek megismerkedtek a legenda üzenetével, a segítőkészséggel és a jósággal, majd közösen beszélgettünk arról, mit jelent ma „Mártonnak lenni” a mindennapokban.
Jócselekedetek lámpása:
Minden tanuló elkészítette saját papírlámpását – volt, aki sablon alapján dolgozott, mások saját ötletekkel díszítették. A cél az volt, hogy minden nap egy jócselekedetet gyűjtsenek: a gyerekek rajzolták vagy írták a napi jó tetteiket a lámpásukba. Ezek között szerepelt például:
– segítettem valakinek,
– kedveset mondtam egy osztálytársamnak,
– megosztottam valamit,
– rendet raktam magam után.
Záró nap „Fénylánc-kör”:
A projekt zárásaként, november 11-én a gyerekek bemutatták a lámpásaikat az osztálynak, és megosztották egymással legszebb jócselekedeteiket. A lámpásokból egy közös faliújság-kompozíciót készítettünk, amely az osztály „fényláncaként” díszíti a termet, jelképezve a közösség jószándékát és összetartását.
A projekt során a gyerekek nemcsak meghallgatták Szent Márton történetét, hanem meg is élték annak üzenetét: a segítőkészséget, a figyelmességet és a mindennapi jóság fontosságát.
