Októberi Boldogóránk központi témája az optimizmus gyakorlása volt, amelyet a természeten és az iskolakert élményein keresztül éltünk meg. Célom az volt, hogy a gyerekek felismerjék: a természet körforgása a remény, a hit és az újrakezdés örök példája.
A foglalkozás során megfigyeltük, hogyan készülődik a kert a télre, és közben arról beszélgettünk, hogy bár a fák elveszítik leveleiket, bennük már ott rejlik a tavasz ígérete. A gyerekek megérintettek, átöleltek egy-egy fát vagy bokrot, majd megfogalmazták, mit üzenhet nekik a jövőről – például: „Tavasszal új levelem nő!” Ezután mindannyian lerajzolták a saját „optimista fájukat”: egy levél nélküli, mosolygós fát, amely bizakodva tekint a jövőbe, tudva, hogy tavasszal újra rügyet bont, levelet hajt és gyümölcsöt hoz.A hangulatot különlegessé tette, hogy meghallgattuk Petőfi Sándor „Itt van az ősz, itt van újra” című versének megzenésített változatát, https://www.youtube.com/watch?v=kTYTvbMFEdg&list=RDkTYTvbMFEdg&start_radio=1 amelyet együtt is elénekeltünk. A dal hangulata és üzenete tökéletesen kapcsolódott a kert üzenetéhez: a változás természetes, és minden elmúlásban ott rejlik az új kezdet reménye. A foglalkozás végén „kincsvadászatra” indultunk a kertben, ahol mindenki három apró szépséget keresett – színes levelet, virágot, vagy termést A megtalált kincseket közösen szív alakban raktuk ki a földre. A feladat azt szolgálta, hogy ott is meglássuk a szépet, ahol nem mindig sikerül, csak figyelmes szem és nyitott szív kell hozzá.
Ez az októberi Boldogóra élményekben és tartalomban is gazdag volt. A természet közelsége, a közös éneklés és az alkotás öröme segítette a gyerekeket abban, hogy megtapasztalják: az optimizmus nem más, mint hinni abban, hogy a rossz napok után mindig eljön a fény.
Boldogságóra Alapprogram
Úgysemegy és a Debizony
című mesét olvastam a gyerekeknek alvás időben, majd másnap körbeüléskor szintén elmeséltem s beszéltem róla nekik. Beszéljük meg mit jelent az a kifejezés, hogy úgy se megy, meg a debozony. Amikor a „úgysem megy” felhő úszik
A „úgysem megy” olyan, mint egy apró, szürke felhő, ami beúszik a fejünkbe, és azt suttogja: „Ezt ne is próbáld, nem fog sikerülni.”
Ez a felhő elveszi a kedvünket, és elhiteti velünk, hogy nem vagyunk elég jók. De fontos tudni, hogy ez csak egy gondolat, nem az igazság.
Hogyan segíthetünk, ha jön a felhő?
A „még nem” varázsszava: Ha a gyerek azt mondja: „úgysem tudok tornyot építeni”, válaszoljuk: „Még nem, de próbálkozzunk együtt!”. Ezzel azt sugalljuk, hogy a fejlődésnek van helye, a kudarc nem végleges.
A pozitív gondolatok napocskái: A „úgysem megy” felhő ellen a legjobb fegyverek a pozitív gondolatok napocskái. Mondjuk ki hangosan: „Tudom, hogy nehéz, de meg tudom csinálni!”. Ezek a napocskák elkergetik a szürke felhőt.
Apró lépések: Ha egy feladat túl nagynak tűnik, osszuk apróbb részekre. Például egy legóvár építése helyett mondjuk azt: „Először keressük meg a piros kockákat!”. Így a sikerélmény meglesz, és utána könnyebb lesz a nagyobb feladat is.
Amikor a „de bizony” napocska ragyog
A „de bizony” egy apró, ragyogó napocska, ami elkergeti a szürke felhőket. Azt suttogja a fülünkbe: „Próbáld meg, sikerülni fog!”.
A „de bizony” az a hang, ami arra ösztönöz, hogy higgyünk magunkban, és próbálkozzunk újra, még akkor is, ha először nem sikerül.
Hogyan használjuk a „de bizony” napocskát?
A kitartás ereje: A „de bizony” a kitartás erejét mutatja meg. Ha a gyerek elesik biciklizés közben, bátorítsuk: „Látod, mi történt? De bizony, legközelebb jobban fog menni!”.
Dicsérjük a próbálkozást: Ne csak az eredményt dicsérjük, hanem a próbálkozást is. Mondjuk azt: „Nagyon ügyesen raktad egymásra a kockákat, még ha le is dőlt a torony!”. Ezzel megerősítjük benne, hogy az erőfeszítés is fontos, nem csak a végeredmény.
Példamutatás: Amikor a szülő elmondja, hogy neki sem sikerült elsőre valami, és mégis megpróbálta újra, és sikerült, az a legjobb példa. Beszélj a saját „de bizony” pillanataidról.
Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása volt a Boldogságóra központi témája. Az osztállyal a biológia tananyagba ágyazva igyekeztünk kreatívan feldolgozni a témát. A környezetvédelemhez kapcsolódóan előtérbe került a klímaválság kérdése, mely sokakból szorongást és kellemetlen érzéseket válthat ki. Elsőként megoldottunk egy korábban általam létrehozott WordWall feladatot a témához kapcsolódóan, majd a táblára összegyűjtöttük, hogy mi az, ami a diákokban a klímaválsággal kapcsolatban negatív érzéseket kelt. Ezt követően az optimizmust gyakorolva próbáltunk akár kreatív megoldási javaslatokat összegyűjteni. Hogyan tudunk pozitívak maradni a klímaválsághoz kapcsolódóan? Erre a kérdésre kerestük közösen a választ, végül egy nagy plakáton is megfogalmaztuk szöveggel és rajzzal is a gondolatainkat. Élőhelyvédelem, a szemetelés és a légszennyezés megszüntetése mellett kreatív gondolatként megjelent a Földről való elköltözés, vagy a Föld speciális védőburokkal történő beburkolása is. A lényeg azonban az volt, hogy a diákok érzékeljék, ha optimistán állunk a problémákhoz, sokkal könnyebb kreatív megoldási javaslatokat, lehetőségeket és reményt találni. A plakátot kihelyezzük majd az osztályban, vagy a biológia tanteremben is, hogy mindig jusson eszünkbe van, lehet megoldás erre a problémára is.
Október hónap Boldogságóra témája Az optimizmus volt.
Első feladatkén pesszimista mondatokat mondtak a gyerekek és azt kellett optimista mondattá alakítani.
Kérdéskártyák segítségével jártuk körbe ki mit gondol, hogyan érez az optimizmussal kapcsolatban.
A tanóra vége fele mindenki egy pozitív szót mondott magáról és egy társáról.
Majd elkészítettük a kis „ölelős manónkat”! Majd a tanóra legvégén egy közös öleléssel köszöntünk el egymástól a szünetre!
A gyerekekkel a mai nap, a szőnyegen körbeüléskor a reményről és az optimizmusról beszélgettünk.
Mi az a remény?
A remény olyan, mint egy apró, csillogó fény a szívedben, ami azt suttogja: „A jó dolgok még előttünk állnak!”
Akkor érezzük, amikor nagyon szeretnénk, hogy valami jó dolog történjen, és hiszünk benne, hogy valóra válhat.
Például: reméled, hogy holnap sütni fog a nap, hogy együtt játszhassatok a barátoddal. A remény arra ösztönöz, hogy higgyél és készülj a jó dolgokra.
Mi az optimizmus?
Az optimizmus az, amikor a dolgok napos oldalát nézed.
Az optimista emberek a nehézségekben is meglátják a jót.
Például: ha elered az eső, és nem tudsz kint játszani, egy optimista azt mondja: „Sebaj, most tudok építeni egy szuper sátrat a nappaliban!”
Majd alvás időben, mit súg a „varázs”párnámat játszottunk.
Van nekem egy varázspárnám. Ha elmondod egy kellemetlenséged, problémád, az megsúgja a megoldást. Megmutatom, hogy megy ez. Tartsuk magunk elé a párnát és mondjuk el neki a bajunkat: „Nem találtam ma reggel a kedvenc karkötőmet. Mit gondolsz, párna?” Most a fülemhez teszem, hogy halljam, mit súg: „A szekrény alatt nézd meg, vagy kérdezd meg a kislányod!” Ezután a gyerekek jönnek. Elmondják egy problémájukat, és megoldást keresnek hozzá. Ha nehezen megy, odamehetünk melléjük, és a párnán keresztül a fülükbe suttoghatjuk a reményt adó magyarázatot.
Októberben a boldogságóráink témája az optimizmus gyakorlása volt. Arról beszélgettünk, hogyan lehet a nehéz helyzetekben is észrevenni valami jót – hiszen az optimizmus nem más, mint a remény és a pozitív gondolkodás képessége.
A témát egy kedves, tanulságos mesével kezdtük: „Az oroszlán és a kisegér” történetét néztük meg. A gyerekekkel megbeszéltük, hogyan segítette egymást a két állat, és mit tanulhatunk tőlük a jóságról, kitartásról és arról, hogy soha ne adjuk fel a reményt – még akkor sem, ha valami először lehetetlennek tűnik.
Egy másik alkalommal mindenki elkészítette a saját „optimista-szemüvegét” – egy különleges rajzot, amelybe belerajzolták, mi volt az utóbbi időben olyan helyzet, ami először rossznak indult, de végül valami jó is született belőle: volt, aki elázott az esőben, de közben gyönyörű szivárványt látott, másnak eltört a játéka, de együtt megjavították a barátaival.
A hónap során ellátogattunk a könyvtárba is, ahol egy izgalmas keresőjáték várt ránk: a polcok között elrejtett kártyákat kellett megtalálni. A kártyákon rövid, derűs üzenetek és kedves feladatok, rajzok voltak, például:
„Mosolyogj valakire, és figyeld meg, mi történik!”
„Gondolj egy dologra, amiért ma hálás vagy!”
„Keresd meg egy mesében a legbátrabb vagy legkedvesebb szereplőt!”
Így a játék nemcsak izgalmas volt, hanem segített abban is, hogy a gyerekek észrevegyék, mennyi apró öröm és jóság vesz minket körül, ha optimista szemmel nézünk a világra.
A gyerekek megtanulták, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden tökéletes – hanem azt, hogy mindenben meg tudjuk találni a jót, ha elég nyitott szemmel és szívvel nézünk a világra.
A foglalkozás Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatával kezdtük. Szomorú Szilárd és Boldog Bianka smileval erősítettük meg, hogy mikor is vagyunk szomorúak és mikor is vagyunk vidámak, mikor milyen formát vesz fel az arcunk, mimikánk. A játék nagyon humorosra sikerült, hiszen ahhoz, hogy mit szükséges tenni, hogy a szomorú, elkeseredett emberből vidámat varázsoljunk, az a gyermekek körében egy-egy arcforma felvételével valósult meg, amelyen mindenki nagyokat mosolygott, hisz vicces volt. Meghallgathatták Tódi törpe varázsszemüvege meséjét, amely után több nagycsoportos korú gyermek is képes volt megfogalmazni, hogy mi is a tanulsága a mesének. A mesét követve mi is felvettük a képzeletbeli varázsszemüveget és elmondtuk egymás után, hogy mi a mai napon és pont ebben a percben minek is örülünk, i is tesz minket boldoggá. érdekes megfogalmazások jöttek, volt kisgyermek aki az anyukája okozza a legnagyobb örömet, míg az ablakon való kinézését követve a szép őszi fák látványa okozott örömet, míg valakinek a finom gyümölcs megnevezése….stb. Ha már a szép őszi fa látványa is örömet okozott, így elkészítettük a mi közös fánkat és arra felhelyezésre került a gyermekek által megfogalmazott örömforrás. Nagyon gazdag fánk lett, hisz rengeteg minden került fel a tetejébe.
A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon az első ès második osztályosoknak boldogságórát tartottunk népszerűsítve ezzel a programot. Az alsós tanítók is részt vettek. A kicsik élvezték az órák minden percét. Elkészítettük a logót is, amelyet hazavitettek.
Megtartottuk az optimizmus témakörben az órát, amelyhez csatoltam óravázlatot is. Nagyon tevékenyek és aktívak voltak a gyerekek. Egyre jobban élvezik az órákat. Megnyílnak, kommunikálnak. A hálafalra sorra kerülnek fel a kis üzenetek.
A foglalkozást a Bujáki Cseperedő Óvoda, Bölcsőde és Mini Bölcsőde nagycsoportos gyermekeinek tartottam. Két foglalkozást kezdő relaxációs gyakorlattal indítottuk a foglalkozást.
– ” Repül a karom,ha akarom,ha nem akarom.”
– „Domborítok,mint a cica,házba bújok,mint a csiga.”
Ezután vidám táncot lejtettünk Bagdi Bella: Boldog vagyok c. zenéjere.
Beszélgetőkört alakítottunk ki a szőnyegen körben ülve. Megbeszéltük mi a hála, miért lehetünk hálásak, hogy tudjuk kifejezni a hálánkat. Ez nagyon érdekelte a gyerekeket. Elindítottam egy játékot. Mindenkinek a mellette ülőhöz kellett szólnia, elmondani miért hálás neki,mit köszön meg neki. Majd ha elmondta meg kellett ölelni a társát. A rendbontó, figyelemkoncentrációra képtelen gyermekek is csendben,nyugodtan várták,hogy rájuk kerüljön a sor. Ez nagyon megható volt.
A Hálafa történetével folytattam a foglalkozást. Szintén azt tapasztaltam,hogy azok a gyerekek is figyeltek,akik egyébként nem szokták a meséket végighallgatni. A.mese végén megbeszéltük a történetet, az ahhoz kapcsolódó kérdéseket.
Ezután kiosztottam nekik a munkafüzetből másolt színezőt, amelyet mindenki kiszínezett.
Amikor elkészült minden gyermek lefeküdt a szőnyegre és elindítottam Bagdi Bella : Szép nap,ölelj most át engem c. számát. Szépen, elcsendesedve végighallgattuk,majd a zene végén felálltunk és közösen megöleltük egymást. Megkértem őket,hogy ha hazamennek mondják el apának,anyának is ,hogy mi mindenért hálásak és mit köszönnek meg nekik.
