Mindenki elhozza kedvenc állatát. Egy zsákba gyűjtöttük össze. A gonosz boszorkány azonban ezt csellel megszerzi, és egy sötét barlangba viszi. Cél: visszaszerezni a kedvenceket. Ennek egy módja lehetséges, ha végigmennek a gyerekek egy akadálypályán.
Székekből, tornaeszközökből készültek az akadályok. A kaland során a gyerekek átkelhetek zúgó patakon, megmásztak sziklás hegyeket, bebújtak alagútba, átkeltek a mocsáron. Beszélgettünk arról, milyen volt a játék! Mi mindent éltek meg közben a gyerekek? Milyen volt a nehézséggel szembenézni? Mi segített ebben?A gyerekek a játék során lelkesek voltak. Mindenki megküzdött az akadályokkal és végül kiszabadította kedvencét. Az aktivitásuk egyre fokozódott a sikerélmény hatására, kérésükre többször megismételtük a játékot, hogy újból átélhessék az élményt. Legtöbben az izgatottságról számoltak be, egyesek félelmet is érzett, de leküzdve öröm és boldogságérzetté alakult. Volt akinek minden erejét, bátorságát össze kellett szednie , hogy bemenjen a barlangba. Sokat segített a többi gyermek buzdítása, a vágy a kedvencük kiszabadítására. Érdekesnek bizonyult a következő „Hol érzed őket?”játék, feladat volt a megjelenő érzelmeket színes pöttyökkel jelölni az embert ábrázoló formán. A zárökörben minden gyermek megnevezte, akihez akkor fordulhat, amikor nehéz helyzetben van, és egy olyan helyet, ahol biztonságban érzi magát. A többségük anyát vagy apát, volt aki óvó nénit, néhányan a nagyobb testvért nevezte meg.