A téma megbeszélése előtt elkészítettünk pár feladatot a munkafüzetben, ráhangolódásképp. Meghallgatták a mesét, a hozzá kapcsolódó kérdéseket megbeszéltük, átrágtuk. Az egyik kérdést ki is emelném, mivel meglepő válaszok érkeztek rá:
„Ha lenne 3 kívánságotok, akkor mit kívánnátok?”
Lilla: Szeretet, boldogság és ölelés kegyen
Hanna: A Jézuska ne legyen szomorú odafönt
Tomika: Ne legyen sáros az utca, ne kelljen anyának azon közlekedni az autóval.
Zoe: Hercegnő legyek, legyen egy palotám, és Unikornissal közlekedhessek.
Bár volt, aki pénzt, játékot, tárgyi dolgot kívánt, de az a tapasztalat, hogy ez egyre kevésbé fordul elő. Úgy látjuk, hogy egyre többen értik a boldogságóra lényegét, egyre többen képesek elmélyültebben belevinni az érzelmeiket, érzéseiket. A pénz is már olyan formában, hogy érzik, látják, tapasztalják, hogy anya-apa ezért dolgoznak, és bizony, van akinek nélkülöznie kell. Szeretnék boldognak, kevésbé gondterheltnek látni a szülőket, azért kívántak nekik – nem saját maguknak – pénzt, elég nagy létszámban.
A hónap feladatát közösen megbeszélve oldottuk meg, készítettük el, ebből alakultak ki a megküzdési hegyeink.Mindenki mondott egy gondolatot, hogy mi volt a legnehezebb feladat a csoport életében szeptembertől. Rögtön a legelején Tomika jelentkezett és mondta, hogy a Boldog Óvoda cím elnyerése. Noel a tánclépések megtanulását említette, ez a heti fellépésre készülődésnek is köszönhető, az Értéktár kiállításon való szereplés miatt. Zoe és Bálint azt mondta, hogy sok új dolgot kellett megtanulniuk itt, a Mese csoportban, ők a Süni csoportból nőtték ki magukat a tavalyi évben. Kincső szeptemberben került nagycsoportosként az óvodába, így ő azt említette, hogy mikor idejött, új barátokat találni volt nehéz neki, de sikerült. A négy gondolat hatására születtek meg a hegyek, amik jelképezik a megfogalmazott gondolatokat, nagyság szerint is szemléltetve azokat:
-a legnagyobb hegy, amelyben a régi Mese csoport tagjai vettek részt, és ők munkálkodtak dolgoztak meg a Boldog Óvoda címért,
– a következő hegy a tánclépések betanulása a jelenlegi Mese-csoportosokkal történt
– az ettől kisebb hegy az új Mese csoportosokat ábrázolja, miszerint sok új dolgot kellett megtanulniuk, amit még tavaly a Süni csoportban nem kellett, de azóta kinőtték magukat. 🙂
– az utolsó, legkisebb hegy pedig Kincső hegye, hogy új kispajtásként sikerült beilleszkednie és barátokat szereznie az új környezetben.
Úgy érezzük kollégáimmal, hogy a gyermekek szívesen vesznek részt, és várják az újabb boldogságórákat. Bárcsak még ennél is több időt tudnánk ezzel tölteni, hiszen a gyermekek igénylik, és szükségük is van ezekre belső, emberközeli, szociális érzékenységet fejlesztő pillanatokra, percekre, órákra. Mindig. Jobb velük a Világ!