Az órán a mesében szereplő állatok bőrébe bújva próbáltuk felfedezni a baráti kapcsolatok fontosságát. Az óra témájának feldolgozásánál lehetőség adódott csoportos, valamint a dramatikus játékra. A tanulságot a virágszirom sablonba beírtak elmondásával sikerült elmélyítenünk.
Boldogságóra Alapprogram
Ebben a hónapban is közös énekléssel, zenehallgatással
indítottuk a Boldogságóránkat. Bagdi Bella: Pozitív gyerek
vagyok c. dalát hallgattuk meg.
Ezt követően a Tódi törpe varázs szemüvege c. mesével dolgoztuk
fel az optimizmus témakörét. A mese bemutatása után,
megbeszéltük a történethez kapcsolódó kérdéseket. Arra kértem
a gyerekeket, hogy soroljanak fel olyan dolgokat, amelyeket
szépnek látnak a világban. A gyerekek ezeket a dolgokat
sorolták fel: a szivárványt az égbolton, az őszi faleveleket, a
nyári napsütést stb. A tevékenységünket egy optimista tükörkép
megrajzolásával zártuk. Az elkészült alkotásokat a gyerekek
hazavihették. Arra kértem a gyerekeket, hogy akinek van kedve
készítsen otthon egy optimista távcsövet és idézze fel a
foglalkozáshoz kapcsolódó mesénket.
A hónapban lévő állatok világnapja alkalmából játékos vetélkedőt tartottunk, kint az óvodánk körül. A feladatok teljesítése, esetleges kudarcai / hogy nem mindig én nyerek…./ jó alkalom volt arra, hogy mindenben meglássuk a szépet és a jót és az esetlegesen kudarccal zárult feladat se szegje kedvünket a következő teljesítéséhez.
A gyerekekkel az első foglalkozáson a Hála jelentésével, gyakorlásával foglalkoztunk. Közösen összeszedtük, hogy kinek , kiknek, minek vagyunk hálásak nap, mint nap. A gyerekek ügyesen elmondták, hogy hálásak a szüleiknek, nagyszüleiknek, testvéreiknek, a barátaiknak, a napnak, esőnek, a víznek, növényeknek, állatoknak. Megbeszéltük, hogy ki milyen módon szokta a háláját kifejezni. Családtagjaik, barátaik irányába: öleléssel, rajzzal, együtt játszással. Növényeknek, állatoknak: öntözéssel, etetéssel, itatással, sétálással, simogatással, játszással. Ebben a hónapban elkészítettük a saját „hála befőttünket” is. Heteken keresztül az volt a feladat, hogy ha valaki úgy érzi hálás a másiknak vagy az óvónéniknek valamiért, akkor azt lerajzolja és beleteszi ebbe az üvegbe. A hónap végére teljesen sikerült megtöltenünk az üvegünket, amiért én , mint óvónéni is nagyon hálás vagyok, hiszen úgy érzem sikerült megértetni velük a témánk lényegét.
A novemberi boldogságóra során a „Társas kapcsolatok ápolása” volt a témánk. A foglalkozáson körbejártuk, miért is lényeges, hogy embertársainkkal, mikro- és makro környezetünkkel harmonikus kapcsolatot alakítsunk ki. A téma fontos elemének tartottam, hogy a gyerekek játékos formában megfogalmazzanak olyan állításokat, melyek társaik pozitív tulajdonságait emelik ki. Ennek célja a kapcsolati rendszer erősítése volt. Ehhez a tanulók kis kört alkottak, és a mellettük állóhoz fordulva mondtak dicsérő szavakat a másiknak, eszközként egy plüss kutyust adtak körbe. Ilyen mondatok hangzottak el például:
– „Kedves vagy.”
– „Szépen rajzolsz.”
– „Szép a szemed.”
A legtöbben kissé félősen, de láthatóan jól eső érzéssel fogadták a kedves szavakat.
A foglalkozás másik felében a közös emlék alkotáson volt a hangsúly. Olyan őszi fát készítettünk, aminek „leveleit” a gyermekek festékbe mártott ujjlenyomatai alkottak. A kép többi részéhez pedig szintén mindenki hozzátett valamit. Valaki kis napocskát rajzolt rá, valaki virágot stb. A képet végül keretbe foglaltuk, hogy arra évekkel később is ránézve a közös emlék alkotás jusson eszünkbe.
Az 1. évfolyamos gyerekekkel a barátságról beszélgettünk, kinek mit jelent a barátság. A tanulók elmondták a saját élményeiket, tapasztalataikat, ki milyen ajándékot adott illetve kapott a barátjától, ki hogyan tölti az idejét a barátjával. Piros kartonból szívecskéket vágtunk ki, amikre barátságról szóló idézeteket ragasztottunk, melyeket felolvastam és példákon keresztül közösen megbeszéltük a jelentésüket.
Boldogságóránkat egy kis mozgással kezdtük.
Kedves őszi dalocskára végeztünk táncos mozdulatokat széken ülve.
Boldog Dóra ráhangoló versikéjével vezettem be a mesét.
Zsebemben elbújt,mozgolódni kezdett egy kis vendég.
A gyerekek érdeklődve figyelték ki bújik elő a rejtekeből. Egy ugri-bugri béka bújt elő .
Erről a békáról szólt a mesénk .
A béka bízott magában,hogy fel tud mászni a toronyba.. A többi béka hallotta a brekegéseket,hogy úgysem fog sikerülni.
Nem is sikerült nekik, hiába próbálkoztak.
A toronyba feljutó béka sajnos süket volt. Optimizmusát ezért nem csorbította a többiek szava.
Megbeszéltük,hogy bízni kell önmagunkban,mert így sokminden sikerülhet.
A gyerekek több példát is mondtak a mindennapokból.
Az optimista ember vidám is. Így a szomorú társunkat megpróbáltuk megnevettetni. Vicces feladat volt. Mindenkinek nagyon tetszett.
Végül próbatételeket tűztünk ki a gyerekeknek. Nehéz,de optimizmussal teljesíthető feladatok voltak.
Nagyon drukkoltunk, de így sikeresen teljesítették is a feladatokat.
Optimizmussal könnyebb az élet,boldogabb mindenki.
Katica csoportos gyermekeinkkel ismét sorra vesszük a boldogságóra program 10 témáját.
Első témánk a hála gyakorlása volt.
Varázslatos magocskát ,,vettünk elő a zsebünkből,amit elvetettünk a földbe.”
Játékból meglocsoltuk,hogy elkezdjen fejlődni.
A magocskák mi lettünk,kibújtunk a földből, megnőttünk, terebélyes fákká fejlődtünk.
Hajladoztunk a szélben, relaxációs mozgással kezdtük a témát feldolgozni.
Boldog Dóra versikéjével hangolódtunk rá a Hálafa története című mesére.
A mese nyelvezete, más jellege megfogta a gyerekek figyelmét. Csendben,átéléssel követték figyelmükkel a történet eseményeit.
A mese végén beszélgettünk a háláról,hogy mit is jelent.
Kicsit nehezen lendült be a beszélgetés, de miután példát mondtam az én hálámra, érthetőbbé vált a gyerekek számára.
Sorban elmondták, ki miért hálás.
Hálásak egy ölelésünkkért, játékért, hogy vigyázunk rájuk, finom falatokért a szülőknek.
Érdekes végighallgatni őket,ahogy ráhangolódnak a témára és egyre átgondoltabb, szívhez szólóbb hálát tudnak említeni nekünk.
Ezután a hálafa lehullott leveleit pótoltuk,festettük meg közösen.
Azt gondolom, hogy a mesében szereplő fa igazán boldog lehet,mert ennél szebb őszi színekben pompázó faleveleket sehol máshol nem kaphatott volna, mint tőlünk.
Gyönyörű lett!
Hálás vagyok a gyerekeknek,hogy ezt az új festési technikát kipróbálták és csodaszép falevelek születhettek.
Remélem sikerült a hála szót és mondanivalóját beültetni gyermekeink életébe, gondolataiba.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlására a „Fény vezetése” relaxációs gyakorlattal hangolódtunk rá, majd meghallgattuk a Világomban minden rendben van című dalt.
Megkerestük az Értelmező kéziszótárban az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát.
Elemeztük a munkafüzetben található képet, majd kódok segítségével megfejtettük a svéd bölcsességet. A lakatlan sziget történetével foglalkoztunk, beszélgettünk a történet tanulságáról. Szituációs kártyákon lévő történeteket játszottunk el a negatív gondolatok átformálásával. Készítettünk „Tulajdonságfát” pozitív tulajdonságokkal.
A téma zárásként közösen énekeltük a Világomban minden rendben van című dalt.
Az óra jó hangulatban telt, sikerült elkészíteni az „optimista szemüvegeket” és gyakorolni az optimista szemléletmódot.
Az optimizmus hónapja alkalmából a diákok megválaszolták a témához kapcsolódó kérdéseket, feldíszítették a táblát, és mindannyian írtak egy fogalmazást arról, hogy mit szeretnek az osztályközösségükben. Emellett lejegyezték azokat a dolgokat is, amelyek szerintük hozzájárulhatnának ahhoz, hogy az osztály még jobb legyen.
