A mai Boldogságóra témája az optimizmus volt, amelynek célja, hogy a gyermekek megtapasztalják a pozitív gondolkodás, a derű és a remény erejét. A foglalkozás minden eleme játékosan segítette őket abban, hogy felismerjék: a jókedv, a mosoly és a kedves szavak segíthetnek a nehéz helyzetekben is.
A tevékenységet zenés ráhangolódással kezdtük, a „Boldog vagyok” című dal segítségével. A gyerekek felszabadultan mozogtak, arcukon vidámság és öröm tükröződött. Ezután közösen elmondtuk a Boldog mondókát, amely segített az érzelmek tudatosításában és a pozitív hangulat megerősítésében.
A „Haragom kifújom…” relaxációs gyakorlat során a gyermekek testileg és lelkileg is ellazultak, megtapasztalva, hogy a feszültséget el lehet engedni, és helyet adhatunk a derűnek.
A foglalkozás központi eleme a Varázsbonbon című mese volt az Örömvár című könyvből, amelyet bábokkal jelenítettem meg. A történet jól közvetítette az optimizmus üzenetét: mindig van remény, és a vidámság, szeretet segíthet másokon is. A gyerekek érdeklődéssel figyelték a bábokat, együtt éreztek a szereplőkkel, és átérezték a mese tanulságát. A mese végén megkínáltam őket egy-egy varázsbonbonnal, melyet nagy átéléssel, boldogsággal fogyasztottak el.
A Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játék során két csapat alakult: az egyik feladata volt, hogy valamilyen módon – mozgással, tánccal, kedves gesztussal vagy szóval – felvidítsa a másikat. A gyakorlat során a gyerekek együttműködtek, kreatív ötletekkel próbálták mosolyra fakasztani társaikat. Ez a játék segítette az empátia és a pozitív attitűd fejlődését.
A varázsszemüveg-játék (jóga szemüveg) különösen nagy sikert aratott: amikor a gyerekek „felvették”, minden színesebbnek, szebbnek tűnt. A szimbolikus elem jól érzékeltette, hogy a világ attól is függ, hogyan nézünk rá.
A tükörjátékban mindenki elmondhatta magáról, miért szereti önmagát, a többiek pedig kiegészíthették egy-egy kedves szóval. A gyakorlat fejlesztette az önbizalmat, az önelfogadást és a társas kapcsolatok pozitív irányú fejlődését.
A foglalkozás végén mosolygós fejet színeztünk és vágtunk ki, amely mindenki számára a jókedv, a derű és a pozitív gondolkodás szimbólumává vált. Közben lelkesedéssel hallgatták a pozitív gyerek vagyok című dalt.
Összességében a Boldogságóra vidám, érzelem gazdag és mély hatású volt. A gyerekek megtapasztalták, hogy az optimizmus nemcsak mosoly, hanem belső erőforrás is, amellyel a nehéz pillanatok is könnyebbé válhatnak. A tevékenységek erősítették a csoport közösségi szellemét, az elfogadást és az egymásra figyelést.

A gyerekekkel meghallgattuk Bagdy Bella Pozitív gyerek vagyok…., Jól érzem magam…., Ügyes vagyok, okos vagyok ……dalait és ezekre sokat mozogtunk, táncoltunk. Majd pihenésképpen lefeküdtünk a szőnyegre és a gyerekek meghallgatták Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét. Utána beszélgettünk az optimizmusról, vagyis a jó dolgok történésének reményéről. Miért jó, ha arra gondolunk, hogy a legjobb fog történni, illetve, ha mindig megtaláljuk mindenben a jót, a szépet, még egymásban is, és arra koncentrálunk. Egyenként elmondtuk, hogy ki miben jó, és például miért jó, ha tél van, ha ősz, ha esik, ha fúj……stb., miket csinálhatunk, ha rossz az idő, vagy rossz a kedvünk. A végén, akinek volt kedve lerajzolta a varázsszemüveget vagy Tódi törpét, és még egy zokni báb Tódi törpe is készült.

A boldogságórát egy légzőgyakorlattal kezdtük, majd elvarázsoltam őket a mese szigetére. Elmeséltem nekik egy történetet, a címe: Tóbiás, aki állatorvos szeretett volna lenni.
Tóbiás félelmei miatt nem tudott közeledni az állatokhoz, de nagyon szeretett volna állatorvos lenni. Édesapja elvitte egy farmara, ahol egy barátságos kisfiú segített neki a bátorságát összeszedni, és megsimogatni majd megetetni az állatokat.
A tükörjáték segített a gyerekeknek felismerni a jó tulajdonságaikat.
A tevékenység végén elsétáltunk Blanka és Zalán nagypapájához, ahol a barikat megsimogathatták a gyerekek.