A hónap témáját összekapcsoltuk a Világ Gyalogló Hó(Nap)-pal.
Sokat sétáltunk az óvoda környékén, közben a gyerekek megismerkedhettek a „nyugi-légzéssel”. Gyűjtögettünk terméseket, őszi kincseket, beszélgettünk arról, mi az ami még nem megy nekik, de hamarosan sikerülni fog.
Ehhez készítettünk egy varázstávcsövet is.
A gyűjtött termésekből, falevelekből közösen mandalát raktunk ki az ovi udvarán.
A témához kapcsolódóan pedig elmeséltem Fésűs Éva: Setesuta őzike című meséjét.
Boldogságóra Alapprogram
Szeptemberi Boldogságórán a hála gyakorlása volt a témánk. Már a ráhangolódás pillanatától érezhető volt, hogy különleges óra előtt állunk, olyan, ahol nem a tananyag, hanem a szívünk és a lelkünk kerül a középpontba.
Az óra elején körben ülve indítottunk, egy egyszerű, de annál meghittebb kérdéssel:
„Mi volt ma reggel az első dolog, amiért hálásak lehetünk?”
A válaszok őszinték és meghatóak voltak volt, aki az édesanyja reggeli mosolyát említette, más a barátait, egy tanuló pedig csak annyit mondott: „Hálás vagyok, hogy ma itt lehetek.”
Ezt követően röviden beszélgettünk arról, mit is jelent valójában a hála. A gyerekek saját szavaikkal fogalmazták meg:
„A hála olyan, mint egy napsugár a szívben.”
„Amikor hálás vagyok, nem tudok szomorú is lenni.”
Aztán jöttek a gyakorlati feladatok, ahol mindenki igazán elmélyülhetett. Párokban osztották meg egymással az idei nyár egy olyan eseményét, amiért hálásak.
Csodálatos volt látni, mennyi apró örömöt képesek észrevenni, egy jó beszélgetést, egy segítő kezet, vagy egy közösen átélt vicces pillanatot.
A hálanapló is előkerült, hiszen már ötödik osztály óta vezetjük. Most újra belelapozhattak, és sokan rácsodálkoztak, milyen sok jó dolog történt velük, amit a mindennapok sodrában talán már el is felejtettek.
Az óra végén közösen körbeálltunk, és egy rövid rituáléval zártuk a foglalkozást:
mindenki elmondott egy mondatot, ami ezzel kezdődött:
„Hálás vagyok ebben a pillanatban azért…”
A légkör szinte tapinthatóan megváltozott a gyerekek mosolyogtak, sokan nyugodtabbak, derűsebbek lettek.
Egyikük így foglalta össze:
„Ez az óra segített észrevenni, mennyi jó dolog vesz körül minden nap.”
Úgy éreztem, ma tényleg megérkezett közénk a hála.
A gyerekek megtapasztalták, hogy a boldogság nem valami távoli cél, hanem bennünk él csak észre kell venni.
Az ölelés világnapja
Az október 15-i boldogságórán az ölelés világnapját ünnepeltük, és közben az optimizmust is gyakoroltuk, azt, hogyan lássuk meg a jót minden helyzetben, és hogyan adjunk reményt, mosolyt másoknak.
Beszélgettünk arról, milyen sokat jelent egy ölelés: hogyan tud megvigasztalni, bátorítani, örömet adni vagy éppen szeretetet közvetíteni.
Ezután egy különleges ölelés-jógát végeztünk, ahol mozdulatainkkal is kifejeztük a szeretetet, elfogadást és a pozitív energiát.
Később öleléseket adtunk egymásnak, majd ellátogattunk más osztályokba és tanárainkhoz is, hogy megajándékozzuk őket egy kedves öleléssel és mosollyal.
Közösen készítettünk egy „szívfalat”, amelyre sok-sok pozitív üzenetet és bátorító gondolatot írtunk.
Ezeket bárki leveheti magának, ha egy kicsit szomorú vagy elbizonytalanodik, hogy újra eszébe jusson: mindig van miért mosolyogni, és soha nem vagyunk egyedül.
A nap végére az osztályunk tele lett szeretettel, nevetéssel és derűvel.
Rájöttünk, hogy az optimizmus nem más, mint hinni abban, hogy minden napban van valami jó és hogy egy ölelés gyakran a legjobb kezdet ehhez.
A gyerekek kreatív megoldásokkal teli vannak, de csak akkor ha nem mindig egy adott sémát követünk. Úgy esett, hogy a történet elmesélése után nem tudtam nekik adni fénymásolatot és saját maguk oldották meg a történet szereplőinek lerajzolását. Végül megértették , hogy néha jobb ha maguk is megpróbálnak olyan dolgokat amire rámondanák, hogy „sehogysem”, az mégis tud menni!
Boldogovi napot tartottunk az Erdélyi püspök utcai Székhelyintézményben, ahol az optimizmust, mint vidámság témáját jártuk körbe a gyerekekkel.
„Az optimisták hisznek a jóban, a szépben, a csodában!”
Mosoly varázslással minden kisgyermek Mosoly manó lett, küldetésük: mosolyt csalni egymás arcára. Volt itt nevető esernyő, amely megvéd a szomorúságtól, nevető levél vadászat, varázstükör, zene, tánc, nevetés.
A szülők sem maradtak ki a vidámságból, „smile pontunkon” a gyermekek által rajzolt mosolygós arcot vihették haza, fotózkodásra pedig az „Egy mosoly” szelfi ponton volt lehetőségük.
A dolgozók „smile day” napot tartottak, amely során „mosolyogj ma mindenkire” kihívásban vettek részt.
Az együtt átélt élmények, tapasztalatok sikeresen hozzájárulnak a gyermekek, családok, dolgozók boldogsággal kapcsolatos ismereteihez.
„ADD TOVÁBB A MOSOLYT!
AZ ARCOMON MOSOLY RAGYOG,
AMIT NEKED TOVÁBB ADOK.
KÉRLEK TE IS ADD TOVÁBB,
HADD MOSOLYOGJON A VILÁG!”
Az optimista ember nem ismer tehetetlenséget, megoldatlan problémát, és semmit nem ad fel.
Persze nem azt jelenti, hogy állandóan vidám és semmi problémája sincs.
A hozzáállást lehet megváltoztatni a dolgok megoldásánál.
Erről szólt az „Úgysemegy és Debizony „ című Fűz Nóra meséje.
Példát láttunk arra, hogy hogyan lehet megváltoztatni egy pesszimista beállítású gyermeket. Ösztönözni arra, hogy az „úgyse megy” hozzáállásból „de bizony nekem is megy” cselekvések történjenek az életében.
A felnőttek felelőssége, hogy a gyermekek találkozzanak az optimizmus lényegével, rávezessék őket és példát mutassanak nekik.
Több alkalommal beszélgettünk a témáról, meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát is.
Végezetül elkészítettük technika órán az „origami ölelés” ajándékot.
Minden gyermek odaadta egyik családtagjának megköszönve a törődést, kedvességet és a türelmet.
Október hónap az optimizmus hónapja.
A 3. a osztályos tanulók megismerték „Bagdy Bella: Pozitív gyerek vagyok” dalát, sokszor elénekeltük a dalt. Az éneklés közben mindig vidámak lettek a gyerekek, táncra perdültek és a refrént gyakran mondogatták: „Pozitív, pozitív gyerek vagyok. Bármikor, bármire képes vagyok.”
Egy tanórán keresztül dolgoztuk fel Fűz Nóra: Úgysem és Debizony mese történetét. A gyerekekkel megbeszéltük, hogy Úgysem manó mit tanult nagyapától és miért lett a mese vége pozitív, miben lett a kisunoka kitartó.
Következő tanórán a tanulók mesélhették el, ha lenne egy varázsgömbjük, mit kívánnának maguknak, mit szeretnének kérni a varázsgömbtől, hogy az valóra válhasson!
Minden kisgyerek lerajzolta vagy leírta a vágyait, legtöbben azt fogalmazták meg, hogy a családjukkal szeretnének minél többet lenni.
Október hónap minden reggelén a beszélgetőkörünket úgy indítjuk, hogy minden napban igyekszünk megkeresni a jót, milyen jó dolog történhet velünk?
Optimistán gondolkodunk
Kitartóak vagyunk
Tanulunk valami újat
Órán mindig figyelünk
Bízunk magunkban
Elégedettek vagyunk
Remek ötleteink adódnak
Boldogságóra keretein belül az első és a második osztályos tanulók találkoztak az optimizmus témakörében.
Iskolánk Abigél mentálhigiénés programjának egyik pillére, hogy lelkitársat választanak egymás között a diákok.
Kolléganőmmel álmodtunk egy nagyot, és optimistán tekintettünk arra, hogy így tényleg segíteni, támogatni és figyelni fognak egymásra minden helyzetben.
Mikor megérkeztek a tanulók megnéztük a remény, optimizmus virága az Erősségek kertjében videót.
A kisfilm megbeszélését követően megválasztották a lelkitársukat.
Majd az optimizmus virágát készítettük el. Ahol a virág minden szirmába belerajzolta miben tud segíteni a társának.
Végül összetartozásuk kifejezésére az első osztályosok kezére írtuk, hogy: lelki
a másodikosok kezére, hogy társ.
Mindkettőjük kezecskéjére egy fél szívet rajzoltunk, kifejezve általa, hogy figyelnek és törődnek egymással.
Jó volt látni, hogy a gyerekek lelkesek, támogatóak voltak.
Mórahalom Város Önkormányzata Napköziotthonos Óvoda
A hála gyakorlása
A téma feldolgozását játékkal indítottuk. A gyerekek dísztököket adogadtak körbe egymásnak,először egy,majd két-három tököt. Igyekezniük kellett,hogy ne érjék utol egymást a tökök.
A Hálafa története mese meghallgatása után beszélgettünk a történetről, amikor a gyerekek kifejezhették érzelmeiket, gondolataikat a hálával kapcsolatban, és azt, hogy hogyan kapcsolódik ez az életükhöz.
Ezután minden gyermek kezét körberajzoltuk, majd a kis tenyerek közepébe lerajzolták azt a dolgot, amiért a legjobban hálásak. A sok színes kezecskékből szív alakú kiállítást rendeztünk.