Boldogságóra Alapprogram
A hála feldolgozása
2018. szeptember hónap
Litkey Eszter és Hajdúné Babos Katalin dolgoztunk a Balatonfüredi Fekete István Speciális Általános Iskola 7.-8. összevont osztályában a témával.
Nagy segítséget adott a feldolgozási javaslat. Annak mentén indultunk el.
A csoporttal foglakozó pedagógusok véleménye, érzései:
Litkey Eszter:
Számomra nagyon sokat adott az elmúlt 3 hét. Ahogy a gyerekek miatt fejemben forgattam a témát, a saját életemet is át kellett gondolnom. Napi feladat lett nekem is a máskor természetes tudatosítása. Az életvezetésem könnyedebb lett. A nagy problémák megoldhatónak tűntek az elmúlt napokban. Sokkal többet mosolyogtam. Kimondottam élveztem és élvezem a boldogórás feladatok teljesítését.
Külön öröm, hogy az osztályfőnökkel Hajdúné Babos Katalinnal még jobban és harmonikusabban együtt tudunk működni.
Hajdúné Babos Katalin :
A rohanó, kapkodó világban nehéz megállni, lecsendesedni. Az emberek többsége könnyebben látja meg a rosszat, a jóra nehezebben figyel oda, hisz azt természetesnek veszi. Nekem ez a hálahónap abban segített, hogy tudatosabban figyeltem a jóra. Pedagógusként a köszönöm szó természetes, de ebben a hónapban a köszönöm szóhoz egy mélyebb hálaérzet is társult. Bátrabban mondom ki, ha valami öröm ér, hogy hálás vagyok érte. Otthonomban rendszeresen szól Bagdi Bella zenéje. Megnyugtat, feltölt, hitet ad, pozitivitással tölt el!
Hála téma feldolgozása szeptember hónapban:
Bevezetésül az osztályfőnök, Hajdúné Babos Katalin vezetésével a hála fogalmát dolgoztuk fel 45 percben. Így megalapozhattuk a folyamatot. Ezen a foglalkozáson a beszélgetés után egy A4-es lapra felírtuk, miért vagyunk ezen a napon hálásak. (A későbbiekben hálabödönbe tették a gondolataikat). Meghallgattuk Bagdi Bella Hálás vagyok című énekét.
A következő technika órán Litkey Eszter vezetésével hálaköveket készítettünk szalvétatechnikával, valamint egy hálabödönt díszítettünk ki. Színes papírból különböző alakzatokat vágtunk ki. Ezek lettek azok a „cetlik”, amelyekre az elkövetkező időben minden nap felírhatták, amiért éppen hálásak lehettek.
Hálakövet csak egy alkalomra készítettünk. Úgy éreztük, a gyerekeinknek ez az egyszeri alkalom elég az indításhoz, és a rendszerességet egyéb, számukra elfogadhatóbb módon valósítjuk meg.
A fent említett foglakozások után minden nap reggel az első tanóra kezdete előtt valamelyikünk vagy mind a kettőnk a gyerekektől megkérdezte, miért volt hálás reggel ébredés óta. Azt le is írták, és bödönbe dobták. Amikor belejöttek a reggeli „szertartásba”, akkor gyakran, helyzettől függően az előző estére is rákérdeztünk. Később hozzákapcsoltuk a délutáni napközis tanóra előtti időt is, a délelőtt folyamán miért lehettek hálásak. Eleinte segíteni kellet, ötletet adni, de a legtöbb tanuló könnyedén ráhangolódott a témára.
Mostanra várják a reggeleket. Úgy tűnik, egyre inkább kigondolják, miért hálásak. Igaz, valamikor egy-egy gyerek nem talál semmi jót, de vannak napok, amikor már igen. A mi enyhe fokban értelmi sérült tanítványainknak sok kudarc, bántás jut osztályrészül az életükben, amelyet érzékelnek is. Ezért örülünk, hogy gondolkodnak az apró örömeiken. Hiszünk a változás erejében.
2018.09.21-én elkezdtük a feltöltendő feladat elkészítését. Plakátot választottuk. Ennek bevezetője szintén egy beszélgetés volt. Ennek két kérdése volt. Az egyik: Az elmúlt hetek tapasztalata alapján kinek milyen szó, egyetlen szó jut eszébe a háláról? (Ezek a teljesség igénye nélkül a következők voltak: öröm, család, mosoly, köszönöm, vidámság, boldogság, szeretet, nyugalom stb.) A másik kérdés: Változott-e az életük, hangulatuk az elmúlt napokban? Ha igen, milyen irányban, stb?
Először a gyerekeket hallgattuk meg, azután mi magunk is beszéltünk a saját benyomásainkról, eredményeinkről. Volt diák, aki azt mondta, javult, mert kevesebbet káromkodik. Volt, aki azt mondta, vidámabb az élete. Volt, aki azt, hogy a családjában jobban figyel.
A beszélgetés után elkészítettük a plakát alapját: tépéstechnikával egy szivárványt.
A következő héten, szerdán folytattuk a munkát: A bödönből három gyerek szétválogatta a hálagondolatokat, reggeli, déli illetve esti csoportra. Közben a többiek apró pillangókat rajzoltak körbe és vágtak ki. Ezekre írtuk rá azokat a szavakat, amelyek a hála szóhoz kapcsolódtak a gyerekek számára. Ezek a pillangók választják el a reggel délben este területeket a plakáton. A pillangók az égbe szállnak közben. A kiválogatott cédulák egy részét pedig felragasztották a gyerekek a kijelölt terekre a plakáton. Alulra mindannyian (mi tanárok is) felírtuk a nevünket, mert a gondolatainkat, érzéseinket tükrözi a plakát. Mi, a résztvevők vagyunk alul, és a gondolatok és érzések ebből nőnek ki. Alulról indulunk, és az égbe szállunk az érzésektől.
A plakát készítésének koncepciója főleg az volt, hogy a tanítványaink számára a saját örömteli pillanataik megfoghatóak, átélhetőek legyenek. Ezeket kívánjuk megerősíteni, és ezzel kerek egésszé tenni az elmúlt hónap tevékenységét. Reméljük, a pillanatokat le tudjuk horgonyozni, emlékezetessé tenni! Reméljük, életük részévé tudjuk tenni! Tehát semmi különlegeset nem terveztünk, csak a már meglévőt összefoglaltuk.
A reggeli hálaperceket tovább folytatjuk. Bízunk benne, a további feladatok jellege olyan lesz, hogy szokásunkká válhat a reggeli hála.
Köszönjük az eddigieket, várjuk a következő feladatot.
Tisztelettel: Litkey Eszter, Hajdúné Babos Katalin
Balatonfüred,2018.09.29.
Megjegyzés: A hála témát a múlt hónapban rossz helyre küldtük ( palyazat@ boldogiskola.hu). Most, a második téma feldolgozásánál realizálódott számunkra a tény. Ezért utólag feltöltöttük az előző hónap anyagát is az oktatási segédanyagok oldalra a megfelelő részbe.
Tisztelettel: Litkey Eszter
Optimizmus gyakorlása:
Balatonfüredi Fekete István Speciális Általános Iskola Boldogóra program:
II. téma: Optimizmus
Beküldött munka: SMS-ek
Első SMS: az alaphelyzet valós
Az összevont 7-8. osztályunkban október 17-én érkezett agy 7 éves, 1. osztályos tanuló. Nagyon súlyos magatartási zavara van, hihetetlen sok düh, indulat és elégedetlenség van benne. Az osztály fegyelmezetten és elfogadóan viszonyul hozzá. A gyerekek bíznak benne, hogy javulni fog a magatartása a kisfiúnak. Büszkék magukra a 7-8. osztályosok, hogy milyen éretten, felnőttesen tudnak viselkedni.
„Ebben az iskolában jó helyen vagy. Mi és a tanár nénik meglátod, szeretnek téged. Egyszerűbben fogsz tanulni. Itt mindenki segít neked. „
Második SMS:
„Tudom, hogy a rossz felelet miatt el vagy szomorodva, de ne bánkódj, mert majd kijavítod! Én tudok neked segíteni, holnaptól velem tanulsz. Gyere el rendszeresen hozzám! Biztosan ezek után javítani tudsz.”
Harmadik SMS: az alaphelyzet: egy barátjuknak az elkövetkezendő hónapoktól való félelme
„Tudjuk, hogy nagy próbatétel előtt állsz, sokat tanultál, gyakoroltál rá, ezért biztos, hogy menni fog a felvételi.”
Október hónap, optimizmus
A pedagógusok gondolatai a megvalósításról és helyük a témában
Az optimizmus fogalmát dolgoztuk fel egy tanóra keretében. A foglalkozás elején minden gyereknek egy lapra fel kellett írni egy dolgot, amit utál és megfogalmazták, hogy miért.
Második lépésként a Szitakötő című folyóiratból a Szép a káposzta, mert… és a Szép a pók, mert… című cikkekből idéztünk és mutattam képeket, hogy hogyan lehet szépséget látni abban, ami nem tetszik.
Harmadik lépésként a táblára középre felírtuk a gyerekek „utálom” dolgait, bal oldalra röviden a miértet, jobb oldalra pedig mindenkinek valamit ki kellett gondolni, hogy mégis mi a jó és mi a szép benne. Ha nem ment, segítettünk egymásnak. Ezek után megbeszéltük a pozitív és negatív gondolkodást, mi az optimizmus és mi a pesszimizmus.
Ezek után reggelente, az első óra előtt az osztályfőnök nem csak a hálát, hanem olyan eseményeket is kérdezett, ami rossz volt és megpróbálták jóra fordítani, meglátni benne a jót.
Az utolsó héten bízva abban, hogy elindult az optimista gondolkodásra való törekvés, az osztályfőnök az osztályfőnöki óra keretében az SMS-eket elkészítették a gyermekekkel közösen.
Véleményünk a gyerekek hozzáállásáról.
Előző hónapban említettük, hogy a hála témát a következő hónapban folytatjuk, de az értelmileg enyhén sérült gyermekeink, kicsit lusták reggelente ezért most már ellaposodott ez a téma számukra, és nem akarnak új dolgokat kitalálni. Az optimizmus még aktív, mivel az új kisgyerek megnehezíti az életüket. Nem vagyunk elkeseredve, mivel a mindennapokban, mikor hálával kapcsolatos helyzetet érzékelünk, kihasználjuk a helyzetet és észrevetetjük a hála lehetőségeit. A negatív helyzetekben pedig megpróbáljuk megláttatni, hogy milyen előnyük származhat a helyzetből, mi a szépsége az adott dolognak. Ez működik, és úgy érezzük, gyerekeink szép lassan alkalmazkodnak ehhez az új helyzethez, és talán jobban is érzik magukat.
Litkey Eszter gondolatai a témáról:
„Számomra az optimista gondolkodás téma nehezen megragadható, mert alapból így gondolkodom. A mindennapokban persze könnyen alkalmazom és meglátom a helyzetben, hogy a gyereknek mi a jó belőle.
Továbbra is örülök a Boldogóra programnak, mert minden nap szükséges ráirányulnom és a tudatosítani a pozitív gondolatokat és gondolkodást, ezért sokkal derűsebb, vidámabb aktívabb és dinamikusabb vagyok.”
Hajdúné Babos Katalin véleménye a témáról:
„Pesszimista ember voltam. Gyakran gondoltam rossz, negatív dolgokat. Egészségügyi állapotom miatt is vélekedtem így. Ma már igyekszem látni a jó dolgokat. Pórbálok pozitívan gondolkodni. Bagdi Bella dalait már régóta hallgatom. Megnyugtat. Energiával tölt fel. A családommal is hallgatjuk a zenéit. Iskolánk tanulóival is hallgatjuk (technika órán). Örömmel veszem, hogy nyitottak rá.”
A gyermekek életkorára és fejlettségére való tekintettel az optimista foglalkozást két napra terveztük. 1. nap: Az optimizmusról szóló foglalkozást Bezzeg Andrea: „Tódi törpe varázs szemüvege” című meséjével kezdtem el. .Közösen megtanultuk Tódi törpe szebben látó mondókáját, majd el is játszottuk. Ezek után közösen megbeszéltük, hogy mit láthatunk szépnek a világban, minket mi tesz boldoggá, és milyen lehet a varázs szemüvegben látott világ. Ehhez elkészítette minden kigyerek a saját Varázs szemüvegét, majd a varázs szemüveg segítségével a gyermekek elmondták, hogy a szemüvegen keresztül, hogyan tudja meglátni a dolgok jó oldalát. A foglalkozás zárásaként újra elmondtuk és eljátszottuk Tódi törpe szebben látó mondókáját.
2. nap: Mese feldolgozásaként, mindenki elkészítette Tódi törpe és Sün Artúrsík bábját. A munka végeztével, a szomorú és vidám emotikumokkal eljátszottuk a szomorú csapat és a vidám csapat játékát, ahol vidámságot kellett varázsolni a szomorú csapat arcaira. Varázstükör játék, milyennek látom magam, azt látom a tükörben, amiben jó és ügyes vagyok. A tükör segítségével elmondhatták erősségeiket a gyermekek, majd kiválogatták az előre elkészített „amiben jó vagyok” ikont és mindenki felragasztotta a sajátját az előző foglalkozásokon készített őszi falevélre, amit elhelyeztünk az optimizmust jelképező fánkra. A foglalkozást közös énekléssel zártuk, a „Pozitív gyerek vagyok” című dallal.
Közös dal tanulása és éneklése.
Egymás megölelése.
Azoknak a dolgoknak az összegyűjtése, amik boldoggá tesznek minket.
Rajz készítése a boldogságról.
A mi kis gézengúzaink nem ismerték az optimizmus szó jelentését. Egy mese segítségével próbáltuk megértetni, mit is jelenthet számukra az optimizmus.
A megbeszélés után, ők maguk mesélték el, hogy milyen apró örömök tették szebbé napjaikat.
Mindannyian vágyunk egy varázsszemüvegre, melynek segítségével csodálatosabbnak látjuk a mindennapokat. Akinek nem volt elég fantáziája, ő a szemüveg egyik lencséjébe egy szomorú arcot rajzolt, s a varázslat segítségével lett mosolygós.
Kedves Barátom!
Légy kitartó, bízz magadban és abban, hogy sikerülni fog. Mindent el tudsz érni akarat és kitartás kell hozzá, ne feledd a családod és a barátaid mindenben melletted állnak!
Sok sikert kíván a 8.b osztály! 🙂
Októberben a pozitív hozzáállás volt a kiemelt témánk. ☀ mint ☀ segítettünk (és mivel a boldogság megtapasztalása egy „life long learning” folyamat és élmény, segítjük a gyerekeket – és szükség esetén a szüleiket) abban, hogy a nehézségeket hogyan tudjuk erőszak nélkül legyőzni, miként tudunk felülkerekedni az akadályokon. Mindennapjainkban olyan pozitív légkör, hozzáállás, pozitív értékrend és értékelési rendszer megteremtésére törekszünk és olyan pozitív kapcsolatokat építünk, melyek láthatatlanul is erősítik és támogatják mindezt. Ehhez legjobban bevált „látható” segítség számunkra a személyesen már átélt tapasztalatokról való beszélgetés, amikor felelevenítjük az akkori eseményeket, azok jó megoldásait, nehézségeit, tanulságait. Egyéb eszközeink még a szituációs játékok, vagy egy-egy történet, mese tanulságainak megkeresése. Problémamegoldásaink során mindig a győztes-győztes megoldásokra törekszünk. Fontosnak tartjuk, hogy mindannyian megértsük, miért van szükség az emberi értékekre, és miként segíti életünket egy pozitív szokásrendszer kialakítása, hiszen csak akkor tudunk igazán azonosulni ezekkel, ha saját életüknre vonatkoztatva látjuk őket. Fontos tudnunk, hogy mai hozzáállásunk a mag, amiből a jövő kihajt. És azt is fontos tudnunk, hogy gondolataink meghatározzák cselekedeteinket; cselekedeteink meghatározzák szokásainkat; szokásaink alakítják jellemünket, jellemünket pedig meghatározza sorsunkat.
Tablónkra olyan rajzok kerültek, melyek a számunkra fontos gondolatok, tevékenységek, amik örömet okoznak.