Az optimizmus témaköre sok érdekes beszélgetést hozott magával. Miért érdemes optimistának lenni, és hogyan is tegyük ezt? Sokféle gondolat merült fel bennünk, amelyeket megbeszéltünk, és ki-ki hozzátette a saját elméletét. A feladatok közül pedig az optimista sms-t választottuk.
Mindig optimistán kell a jövőbe tekintenünk. Hinni abban, hogy amit szeretnénk, az meg tud valósulni. Így egyszerűbben tudjuk azokat az akadályokat is legyőzni, amelyek úgy tűnik, megnehezítik célunk teljesülését. Mindegy, milyen utakon érkezik el hozzánk a vágyott cél, milyen kerülőkkel, egyszer csak rájövünk, hogy a velünk történő, látszólag egymástól független eseményeknek célja van. Végül minden egy kerek egésszé áll össze, és az először értelmetlennek tűnő dolgoknak is helye lesz a saját élet-kirakósunkban. Ezért is kell mindenre, még a rossznak vélt dolgokra is optimistán tekintenünk, mert azok is csak jobbá, értékesebbé tesznek bennünket az általuk nyert tapasztalataink által. Minden történés a gondolataink eredménye, és így minden gondolatunk is elkerülhetetlenül az elképzelt jövőnket teremti meg. Ezért nem mindegy, hogyan tekintünk magunkra és a jövőnkre. Ily módon a pozitív és optimista gondolkodás nem csak lehetőség, hanem egy fajta kötelezettség is, a saját magunk jövőbeli boldogságának megteremtése érdekében.
Az optimizmus hónapjának feladatai közül az optimista sms-ek írását választottuk, melyek valóban megtörtént események alapján íródtak.
Optimista sms
1. A barátnőmet elhagyta a barátja, akibe nagyon szerelmes volt. Ezt írtam neki:
Kedves Barátnőm!
Tudom, hogy ami történt Veled, az nagyon megvisel. Nagyon nehéz elfogadni, hogy akiről azt hittük, szeret bennünket, és a társunk lesz, szakít velünk. Mégis azt mondom Neked, próbáld a szép dolgokat, az együtt eltöltött kellemes perceket magadban felidézni, és bízni abban, hogy találkozni fogsz egy olyan fiúval, aki még több szépséget és boldogságot hoz majd az életedbe. Aludj egyet, hidd el, ha felébredsz, sikerülhet más nézőpontból látni a dolgot. Tudod, Hevesi Krisztina is ezt mondja: akár már ébredéskor eldönthetjük, hogy a jó dolgokra állítjuk-e az optikánkat, a pozitív dolgokat vesszük-e észre, ami aztán meghatározza alaphangulatunkat, s egyre több pozitív élményt eredményez.
Szeretettel ölellek: a Te barátnőd.
2. A sportversenyen harmadik helyezett lett az unokaöcsém, aki minden erejével küzdött, hogy nyerjen és továbbjusson. Minden vágya, hogy élsportoló legyen. Teljesen elszomorodott, úgy érezte, elbúcsúzhat az álmaitól. Egy Csitáry-Hock Tamás idézettel próbáltam jobb kedvre deríteni:
„ A „most” nem ok arra, hogy ne higgy a következő pillanatban, a következő pillanat jóságában. Nem ok arra, hogy lemondj mindenről, lemondj az álmaidról. Hogy ne higgy a jövőben, ne higgy a megoldásban. Mert van jövő, van megoldás. Ebben higgy, erre figyelj. Most. ”
3. Az osztálytársam nagyon félt a vérvételtől, amire muszáj volt elmennie. William Shakespeare idézetével próbáltam vigasztalni:
„Jöjjön, aminek jönnie kell, a legszörnyűbb nap is csak lefut egyszer. ”
A 3. a osztály nagyon lelkesen állt neki a feladatnak, hiszen nap mint nap buzdítják, lelkesítik egymást.
Etika órán dolgoztuk fel az októberi témát. Tisztáztuk az optimista és a pesszimista szó fogalmát. Hangulatokat, érzelmeket és mozdulatokat gyűjtöttünk a két fogalom megjelenítésére. Ezután szóban „hangos” SMS-eket küldtek egymásnak a gyerekek, az aznapi sikertelenségek, bánatok témakörében. Ezek után mindenki megfogalmazhatta és leírhatta a saját, személyes, optimista SMS-ét.
Gyerkőceim szokatlan környezetben fejezték be ennek a témakörnek a feldolgozását, mert sok kolléga ült be az órára, megnézni, hogy milyen is egy boldogságóra. Az első pár perc elteltével már önfeledten dolgoztak, teljesen megfeledkezve arról, hogy nem csak magunk vagyunk. Így születtek jobbnál jobb sms-ek, melyből közösen választottunk ki hármat, ami felkerült a „telefonunkra”, sőt egy elküldésre is került. Érdekes volt, hogy az egyik kislány testvérének szemét éppen aznap műtötték, és az osztály egy emberként állt mögötte. Volt három tanulónk is, akik szintén betegség miatt hiányoztak, róluk sem feledkeztek meg. Büszke vagyok rájuk!
Zsanett 4 éves kislány, a Hófehérke Napköziotthon kis óvodása. Kerékpár versenyre boldogan jelentkezett, azonban amikor meglátta a sok embert, és az idegen környezetet, eluralkozdott rajta a félelem és sírni kezdett. Társai SMS-ben bíztatták, ami segített, hogy bátorságot vegyen és legyőzze a szorongását. (Gyorsan forgasd a kereket, írták neki kis társai az üzenetben) Amikor megkapta az SMS-eket, a sok pozitív megerősítést akkor bátran vette az akadályokat és minden próbatételnek megfelelt maradéktalanul. Boldogan és pozitívan fejezte be a versenyt és nagyon örült a élménynek és a lehetőségnek.
A Vackor csoportból Zsanett nevű kislányunk kerékpár verssenyre készült, mert nagyon ügyesen biciklizik és bátran jelentkezett a megpróbáltatásra. A versenyen derült ki, hogy Zsanett az idegen személyek között nem tudott teljesíteni, annak ellenére, hogy az óvodában nagyon ügyesen teljesített. A verseny előtt hirtelen félelem fogta el és sírni kezdett. A társai támogatták, bátorították és telefonon is kértünk segítséget. Az SMS-esek, amelyek érkeztek megnyugtatták a kislányt és hamarosan az apuka is megjelent, aminek nagyon örült.
– Zsanett, ne félj.
– Gyorsan forgasd a kereket.
– Te vagy a legügyesebb.
– Légy bátor.
Zsanett ügyesen összeszedte magát és végig jól teljesített a versenyen, mindenki nagyon örült.
Az optimizmus bevezetéséhez, és gyakorlásához a „tükrös” játékot választottam. Először körbe ültünk a szőnyegen, és elmeséltem a gyermekeknek, mit is jelenthet ez a kifejezés. Megbeszéltük, hogy a csoportunkban ki miben ügyes, és jó. Elővettem a „varázs”tükröt, amely ha a gyermekek belenéznek látja az ő pozitív tulajdonságaikat. Megkértem őket, hogy nézzenek bele a tükörbe, és próbálják meg elmondani, hogy szerintük mi az ő erősségük, miben jók? Hiszen mindenki jó valamiben! Először én mondtam el a tükörbe, egy jó tulajdonságomat, majd a tükröt körbeadva, mindenki megpróbálhatta ugyanezt. A kisebbeknek nehéz volt, de közösen segítettünk nekik, a nagyobbak már bátrabbak és ügyesebbek voltak. Vannak akik visszahúzódó természetűek, és nehezebben képesek felismerni saját jó tulajdonságaikat, vagy nem is hisznek benne, hogy van. Velük folytatjuk az optimizmus gyakorlását, bátorítjuk őket, illetve a többiek is bármikor elővehetik a „varázstükrünket”, belenézhetnek, és elmondhatják, hogy van-e valami amivel esetleg bővült a jó tulajdonságaik, vagy a meglévőeket erősítjük meg.
Az őszi időjárás megfigyelése volt a téma a csoportban ezen időszakban. A falevelek sorsáról beszélgettünk, miközben séta alatt összegyűjtöttük a sok színes falevelet.A levelek gyönyörű színei, formái és a fantázia által alkottunk közösen csodálatos állatokat. Optimizmus az, hogy megválasztjuk, hogyan látjuk a világot. És a falevél, ami immár nem csak egy levél….
