Boldogságóra Alapprogram
Boldogságóra foglalkozás
Ebben a hónapban a boldogságóránk témája a hála gyakorlása volt.
Egész hónapban beszélgettünk a háláról. Megbeszéltük mit jelent hálásnak lenni, kinek vagyunk és miért hálásak.
A téma bevezetéséhez a munkafüzet 3. oldalán lévő feladatlapot is felhasználtam. Így még érthetőbbé vált a gyerekeknek, hogy mi mindenért lehetünk hálásak.
Cél: A fontos és értékes személyek megfogalmazása, a köszönet és hála érzésének tudatosítása az emberi kapcsolatokban.
Feladat: a fogalom megismertetése, tudatosítása életkornak megfelelően.
Levezetés:
Motiváció: Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem című dalára színes kendőkkel táncolni kezdtem, majd invitáltam erre a gyerekeket is.
A tánc után a gyerekek körém gyűltek, kört alkottunk a szőnyegen és beszélgetést kezdeményeztem- a színes kendők középen voltak. Kérdéseket tettem fel.
– Szerintetek miért vagyok ilyen vidám?
– Képzeljétek el, ma felébredtem és hálát éreztem azért, mert süt a nap! Boldogan igyekeztem hozzátok, hogy együtt legyünk!
– Ti mit éreztetek, amikor felkeltetetek? Finom volt a kakaó, amit édesanya főzött? Finom volt a tegnapi ebéd? Játszottatok együtt a hétvégén a szüleitekkel, testvéretekkel? Voltatok kirándulni, sétálni, meglátogattátok a nagyszüleiteket?….
Megköszöntétek amit kaptatok a szüleitektől? Jó érzés volt? Ezt nevezzük hálának, és még nagyon sok jó dolog tartozik ide.
Egyenként meghallgattuk egymást ki kinek okozott ma örömet- amit köszönettel és hálával átérzett.
Minden gyermek egyenként vett a színes kendőkből, és elmondta, kinek adná és miért. A beszélgetést úgy irányítottam, hogy elsősorban szűk családi körben találják meg a boldog érzést, koncentráltan a szüleikre.
Relaxáció: „ Napimádás” Felálltunk a karunkat rézsútosan a fejünk fölé emeltük kisterpeszben, beszívtuk a levegőt Beengedtük a boldogság tündérkét.
Kifújásnál kiengedtük a gonosz manót. 5 alkalommal.
Mese: (meseszőnyegen) Bezzeg Andrea: A hálafa története című mesét meséltem el a gyerekeknek.
A mese meghallgatása után az asztalnál színes tenyérlenyomatokkal elkészítettük a hálafánkat.
A gyerekek aktívan és boldogan vettek részt a foglalkozáson. Teljes átéléssel táncoltak, őszintén megnyílva beszéltek érzéseikről, a mese szinte elvarázsolta őket és a végén vidáman festegettük ki közösen a tenyerüket és nyomdázva díszítették ki a hálafánkat. Hálás vagyok a gyerekeimnek ezért a Boldog óráért Is.
Elkészítette minden gyerek és felnőtt az optimista szemüvegét. Az ajánlott mese után ovisaink is megfogalmazták, mit látnak szépnek az őket körülvevő világban.
Ősszegyűjtöttük a képességeiket, erősségeiket, majd az optimizmus fáján gyűjtötték a leveleket. Beszélgettünk arról nem vagyunk egyformák, van aki ezt, van aki azt tudja jobban és mindenki elérheti célját, ha kitartó.
Nagyon élvezték a szomorú és vidám csapatjátékot.
Köszönjük a jó ötleteket a téma feldolgozásához.
Megtettük a második lépést a Boldogság vár felé!😊
E hónap témáját testnevelés órákon dolgoztuk fel. Mivel a testnevelés az örömtantárgyakhoz tartozik, már önmagában is boldogságot hozó óra.
Arra gondoltam, hogy most maguk a gyerekek lesznek a fotómontázson, amint épp gyakorolják az optimizmust.
Beszélgettünk arról, hogy mit jelent optimistának lenni. Kérdeztem őket, hogy ki optimista. Magam is meglepődtem, hogy a kis elsősök közül mindenki optimistának vallotta magát. Azonban elmondták azt is, hogy van, amikor azt gondolják magukról, hogy nem képesek valamire. Mint például a fal megmászása, vagy a bordásfalra való felmászás és a padon lecsúszás.
A bal alsó képen még azt látni, hogy mennyire „félnek” a magasságtól, a rájuk váró feladattól, a fal megmászásától. A többi kisebb képen is látható a félelem, ami arcukra ült a magasban. Azután jött az első testnevelés óra, ahol a magasság és önmaguk félelmének legyőzése volt a cél. Az óra végén az volt a feladatuk, hogy mindenki olyan magasra másszon a bordásfalra, amennyire bátornak érzi magát az óra után. Ez látszik a jobb felső kis képen.
Majd jött a következő tesióra, ahol falat másztunk. Ez még nagyobb kihívás volt nekik, mert a kapaszkodók kicsik és a fal teljesen meredek és magas. Ezt is egymás biztatásával meg tudták csinálni.
A fókuszban lévő nagy kép az óra végén készült, ahol szintén az volt a feladat, hogy mutassák meg mennyire bátrak már. Hát mondhatom mindenkinek sikerült legyőznie félelmét!
Nagyon fontosak ezek a megtapasztalások, mert azt az üzenetet hordozzák, hogy „Képes vagyok! Meg tudom csinálni!” Még akkor is, ha először félelmetesnek, sőt lehetetlennek tűnik. Együtt bármire képesek vagyunk!
A testnevelés órákon készült montázs nem sikerülhetett volna olyan jól, ha nem biztatják egymást a gyerekek. Mivel elsősök és írni még nem tudnak, ezért én gépelem be az ő szájukból elhangzott mondatokat:
Hajrá! Meg tudod csinálni!
Gyere! Fogom a kezed! Segítek!
Ügyes vagy! Szuper!
