Boldogságóra Program

A hála feldolgozása
2018. szeptember hónap

Litkey Eszter és Hajdúné Babos Katalin dolgoztunk a Balatonfüredi Fekete István Speciális Általános Iskola 7.-8. összevont osztályában a témával.
Nagy segítséget adott a feldolgozási javaslat. Annak mentén indultunk el.
A csoporttal foglakozó pedagógusok véleménye, érzései:
Litkey Eszter:
Számomra nagyon sokat adott az elmúlt 3 hét. Ahogy a gyerekek miatt fejemben forgattam a témát, a saját életemet is át kellett gondolnom. Napi feladat lett nekem is a máskor természetes tudatosítása. Az életvezetésem könnyedebb lett. A nagy problémák megoldhatónak tűntek az elmúlt napokban. Sokkal többet mosolyogtam. Kimondottam élveztem és élvezem a boldogórás feladatok teljesítését.
Külön öröm, hogy az osztályfőnökkel Hajdúné Babos Katalinnal még jobban és harmonikusabban együtt tudunk működni.
Hajdúné Babos Katalin :
A rohanó, kapkodó világban nehéz megállni, lecsendesedni. Az emberek többsége könnyebben látja meg a rosszat, a jóra nehezebben figyel oda, hisz azt természetesnek veszi. Nekem ez a hálahónap abban segített, hogy tudatosabban figyeltem a jóra. Pedagógusként a köszönöm szó természetes, de ebben a hónapban a köszönöm szóhoz egy mélyebb hálaérzet is társult. Bátrabban mondom ki, ha valami öröm ér, hogy hálás vagyok érte. Otthonomban rendszeresen szól Bagdi Bella zenéje. Megnyugtat, feltölt, hitet ad, pozitivitással tölt el!
Hála téma feldolgozása szeptember hónapban:
 Bevezetésül az osztályfőnök, Hajdúné Babos Katalin vezetésével a hála fogalmát dolgoztuk fel 45 percben. Így megalapozhattuk a folyamatot. Ezen a foglalkozáson a beszélgetés után egy A4-es lapra felírtuk, miért vagyunk ezen a napon hálásak. (A későbbiekben hálabödönbe tették a gondolataikat). Meghallgattuk Bagdi Bella Hálás vagyok című énekét.

 A következő technika órán Litkey Eszter vezetésével hálaköveket készítettünk szalvétatechnikával, valamint egy hálabödönt díszítettünk ki. Színes papírból különböző alakzatokat vágtunk ki. Ezek lettek azok a „cetlik”, amelyekre az elkövetkező időben minden nap felírhatták, amiért éppen hálásak lehettek.
Hálakövet csak egy alkalomra készítettünk. Úgy éreztük, a gyerekeinknek ez az egyszeri alkalom elég az indításhoz, és a rendszerességet egyéb, számukra elfogadhatóbb módon valósítjuk meg.
 A fent említett foglakozások után minden nap reggel az első tanóra kezdete előtt valamelyikünk vagy mind a kettőnk a gyerekektől megkérdezte, miért volt hálás reggel ébredés óta. Azt le is írták, és bödönbe dobták. Amikor belejöttek a reggeli „szertartásba”, akkor gyakran, helyzettől függően az előző estére is rákérdeztünk. Később hozzákapcsoltuk a délutáni napközis tanóra előtti időt is, a délelőtt folyamán miért lehettek hálásak. Eleinte segíteni kellet, ötletet adni, de a legtöbb tanuló könnyedén ráhangolódott a témára.
Mostanra várják a reggeleket. Úgy tűnik, egyre inkább kigondolják, miért hálásak. Igaz, valamikor egy-egy gyerek nem talál semmi jót, de vannak napok, amikor már igen. A mi enyhe fokban értelmi sérült tanítványainknak sok kudarc, bántás jut osztályrészül az életükben, amelyet érzékelnek is. Ezért örülünk, hogy gondolkodnak az apró örömeiken. Hiszünk a változás erejében.
 2018.09.21-én elkezdtük a feltöltendő feladat elkészítését. Plakátot választottuk. Ennek bevezetője szintén egy beszélgetés volt. Ennek két kérdése volt. Az egyik: Az elmúlt hetek tapasztalata alapján kinek milyen szó, egyetlen szó jut eszébe a háláról? (Ezek a teljesség igénye nélkül a következők voltak: öröm, család, mosoly, köszönöm, vidámság, boldogság, szeretet, nyugalom stb.) A másik kérdés: Változott-e az életük, hangulatuk az elmúlt napokban? Ha igen, milyen irányban, stb?
Először a gyerekeket hallgattuk meg, azután mi magunk is beszéltünk a saját benyomásainkról, eredményeinkről. Volt diák, aki azt mondta, javult, mert kevesebbet káromkodik. Volt, aki azt mondta, vidámabb az élete. Volt, aki azt, hogy a családjában jobban figyel.

 A beszélgetés után elkészítettük a plakát alapját: tépéstechnikával egy szivárványt.

 A következő héten, szerdán folytattuk a munkát: A bödönből három gyerek szétválogatta a hálagondolatokat, reggeli, déli illetve esti csoportra. Közben a többiek apró pillangókat rajzoltak körbe és vágtak ki. Ezekre írtuk rá azokat a szavakat, amelyek a hála szóhoz kapcsolódtak a gyerekek számára. Ezek a pillangók választják el a reggel délben este területeket a plakáton. A pillangók az égbe szállnak közben. A kiválogatott cédulák egy részét pedig felragasztották a gyerekek a kijelölt terekre a plakáton. Alulra mindannyian (mi tanárok is) felírtuk a nevünket, mert a gondolatainkat, érzéseinket tükrözi a plakát. Mi, a résztvevők vagyunk alul, és a gondolatok és érzések ebből nőnek ki. Alulról indulunk, és az égbe szállunk az érzésektől.
A plakát készítésének koncepciója főleg az volt, hogy a tanítványaink számára a saját örömteli pillanataik megfoghatóak, átélhetőek legyenek. Ezeket kívánjuk megerősíteni, és ezzel kerek egésszé tenni az elmúlt hónap tevékenységét. Reméljük, a pillanatokat le tudjuk horgonyozni, emlékezetessé tenni! Reméljük, életük részévé tudjuk tenni! Tehát semmi különlegeset nem terveztünk, csak a már meglévőt összefoglaltuk.
A reggeli hálaperceket tovább folytatjuk. Bízunk benne, a további feladatok jellege olyan lesz, hogy szokásunkká válhat a reggeli hála.

Köszönjük az eddigieket, várjuk a következő feladatot.
Tisztelettel: Litkey Eszter, Hajdúné Babos Katalin

Balatonfüred,2018.09.29.

Képek