A szociometriai vizsgálatot novemberben végeztem el, a Boldogságóra program társas kapcsolatok témakörét kibővítve. A tevékenység során a gyermekeket kivágtuk és középre ragasztottuk, majd – életkoruknak megfelelően – arra kértem őket, hogy rajzolják le csoportjukban élő barátaikat. A csoport létszáma 25 fő, valamennyien tanköteles korúak. A szülői jelzések alapján azonban várhatóan néhány gyermek még egy évig az óvodai nevelésben marad. A vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy az iskolába készülő és az óvodában maradó gyermekek között kialakult baráti kapcsolatok mennyire tartósak, illetve, hogy az iskolakezdés milyen hatással lehet ezekre a kapcsolatokra. Felmerült bennem az a kérdés is, hogy szükség lesz-e a közösségi kapcsolatok tudatos újraépítésére. A csoport rendkívül összeszokott, hiszen a gyermekek többsége már harmadik éve jár együtt óvodába. A szociometriai vizsgálat eredményei megerősítették mindennapi megfigyeléseimet: az év során szoros, stabil kapcsolatok alakultak ki. Elmondható, hogy néhány kivételtől eltekintve minden gyermek rendelkezett kölcsönös választással. Egy gyermek nem kapott rajzot: egy sajátos nevelési igényű kislány, akinek kiszámíthatatlan viselkedése – indokolatlan kiabálás, toporzékolás – gyakran elutasítást vált ki társai körében. A szülők jelzései szerint a következő nevelési évben várhatóan 5–6 gyermek marad a csoportban. Az év során a gyermekek számára is egyre tudatosabbá vált, ki az, aki jövőre is óvodába jár. Megfigyelhető volt, hogy az itt maradó gyermekek szívesen játszottak egymással, és tudatosan törekedtek kapcsolatok kialakítására. A szociometriai vizsgálat célja az volt, hogy feltérképezzem az óvodában maradó gyermekek közötti kötődéseket. Pedagógiai feladatom, hogy segítsem beilleszkedésüket és támogassam egymás felé való orientálódásukat. Örömteli eredmény, hogy minden óvodában maradó gyermek esetében kölcsönös választás volt tapasztalható, így jelentősebb kötődési vagy beilleszkedési nehézségek nem várhatóak. A szülőket aktívan bevonom a havi témák feldolgozásába: zárt csoportban rendszeresen beszámolok az eseményekről, valamint javaslatokat teszek a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére. A Boldogságóra foglalkozások előzményeként a gyermekek lerajzolták barátaikat. A tevékenységek bevezetésére játékos meditációt alkalmaztam: arcizomlazító gyakorlatként összeszorított szájjal felfújták az arcukat, majd „lufiként” erősen kifújták a levegőt, pukkanó hangot adva, ami nagy tetszést aratott. Ezt követően zenés relaxáció következett, az Ellazulok, laza vagyok című dal meghallgatásával és az instrukciók követésével. Beszélgetést kezdeményeztem, amelynek során a jelen lévő társakról kellett jó tulajdonságokat megfogalmazniuk a gyermekeknek. Fontos számomra, hogy a gyerekek a pozitívumokra koncentráljanak, és ne a negatív cselekedetek kerüljenek előtérbe. Általánosságban elmondható, hogy a csoportba járó gyermekek többsége jó önbizalommal rendelkezik, ami elengedhetetlen a későbbi boldoguláshoz. Ugyanakkor kiemelten fontosnak tartom a folyamatos bátorítást és támogatást a kihívást jelentő helyzetekben. Elsődleges célom a pozitív, ugyanakkor reális énkép kialakítása, a korlátok felismerése, a frusztrációtűrés és a szabálytudat fejlesztése. Szeretném, ha a mindennapjainkat a jó szándék hatná át, és közösen dolgoznánk önmagunk fejlődésén. A következő kezdeményezés egy mese volt Tavaszi ébresztő címmel. A mese szereplőinek tulajdonságait elemeztük, majd a csapatmunkáról és csoportunk összetartozásáról beszélgettünk. Elkészítettük a barátságláncot: minden gyermek kiszínezte a nemének megfelelő fiú- vagy lányfigurát. A foglalkozást – hagyományainkhoz híven – a Boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dallal zártuk. A játékok végén a vár harmadik lépcsőfokára helyeztük fel a szimbólumot jelképező, kiszínezett emblémákat. A Boldogságóra foglalkozások rendkívül sok tapasztalatot nyújtanak a gyermekek számára: segítik új fogalmak megismerését, saját és társaik érzelmeinek tudatosítását, valamint a pozitív gondolkodás előtérbe helyezését. Kiemelt szerepet kap a társas kapcsolatok és a kötődés érzelmi kifejezése. Meggyőződésem, hogy a fejlődés iránti igény életkortól független – gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szükségük van rá. A társas kapcsolatok alakításában folyamatos pedagógiai feladatot látok. Különösen nagy kihívást jelent az érzelemszabályozás és a figyelemkontroll fejlesztése, ezért a héten minden nap meséltem a Pillanat-kapitány kalandjait. Az óvodás korosztály sajátosságaihoz igazodva a történetet rövid epizódokra bontottam, és addig beszélgettünk az adott témáról, amíg a gyermekek érdeklődése fennmaradt. Úgy gondolom, az érzelmi intelligencia alapozása már kisgyermekkorban megkezdődik. Számomra rendkívül motiváló látni, hogy a gyermekek érzelmi világa gazdagodik, képesek kifejezni gondolataikat, és közösen meg tudjuk beszélni az örömöket és nehézségeket. A légzéstechnikákat rendszeresen gyakoroljuk, valamint nagy örömmel játszunk társasjátékokat és kártyajátékokat is.
Boldogságóra Alapprogram
Az év utolsó tanítási napján az osztályban neveket húztak a gyerekek és megajándékozták egymást. Társukról alkotott pozitív véleményüket a táblára gyűjtötték össze. Volt, aki úgy megörült a pozitív megerősítésnek, hogy megölelte annak íróját.
MVK Zrt.- A megbízható útitárs bejegyzése
MVK Zrt.- A megbízható útitárs
Adventi üzenetek az ünnepi villamoson
Az adventi időszakban ismét egy különleges kezdeményezés várja utasainkat: a Miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium diákjai december 8. és december 19. között, hétköznapokon, 10:22 és 14:45 óra között az Adventi Villamos fedélzetén apró meglepetéssel készülnek.
A diáklányok manóruhába öltözve, egy-egy kedves, pozitív üzenettel és egy szem szaloncukorral lepik meg az utazóközönséget, hogy mosolyt csaljanak az arcokra, és egy kis szeretetet vigyenek a mindennapokba.
Utazzanak velünk, és engedjék, hogy az ünnepi hangulat és a kedves figyelmesség beragyogja a napjukat az Adventi Villamoson! 🎄✨
Már 3. éve viszünk apró boldogságüzeneteket az adventi villamosra. A miskolci lakosok és a villamoskocsi vezetők is szeretettel fogadnak bennünket, és várják a kis maóinkat. Nem volt ez máskép most sem. Nemcsak a pepszi csoport tagjai, de 10.-es óvodai nevelő képzés tanulói is bekapcsolódtak a szeretetszolgálatba és velünk együtt járták a villamost 3 héten keresztül. Az eseményről az MVK Zrt. is hírt adott a holnapján.
A program decemberi témája tökéletesen kapcsolódik a karácsonyi ünnepkörhöz. Az együttérzés és a segítőkészség kifejezésére rengeteg alkalom adódik ebben a hónapban. A Boldogságórán megbeszéltük, milyen lehetőségek adódnak ebben a hónapban a jó cselekedetek kimutatására, gyakorlására. Gyűjtöttünk pozitív tulajdonságokat, melyek kapcsolhatók a témához. Érveket hoztunk fel a jó cselekedetek gyakorlása mellett. Több jótékonysági akcióhoz is kapcsolódtunk: Cipősdoboz, Válts egy csokit mosolyra! A Luca napi zsibvásáron a megunt, nem használt játékokat, könyveket cserélhették el egymás között a gyerekek. Feldolgoztuk, a mellékletben található mesét is. A meséhez kapcsolódóan terveztünk, rajzoltunk Télapót is. Az ünnephez méltó karácsonyi műsorral készültünk a szülőknek, az iskolánkba látogató óvodás gyerekeknek és a közelben található szociális otthon idős lakóinak. Családi kézműves foglalkozáson a szülőkkel, testvérekkel együtt készítettünk kézműves ajándékokat a közelgő ünnepre. A világnapok közül a Csúnya karácsonyi pulcsik napját választottuk ki, melynek keretében a gyerekek is felvették kedvenc csúnya karácsonyi pulcsijukat, amik természetesen egyáltalán nem voltak csúnyák! Tartalmas és izgalmas hónapot hagytunk magunk után.
A Miskolci Nemzeti Színház tantermi előadását nézhették meg a PEPSZI csoport tagjai, és az óvodai nevelő képzése tanuló diákjaink – Mészöly Anna, Prohászka Fanni és Feczesin Kristóf színművészek előadásában!
Az első szerelem nem mindig idilli. Főleg akkor nem, ha egyoldalú. Így van ezzel Anna is, aki egyik osztálytársába szerelmes, teljesen reménytelenül. Anna különcnek számít, Oszkár viszont az egyik legmenőbb srác az egész suliban. Ez így is maradna, csakhogy minden, amire Anna vágyik, és leírja a naplójába, elkezd valósággá válni. És ezek a vágyak egyre veszélyesebbek lesznek.
A mindössze 45 perces előadás jól összegezte a kamaszok problémait, az eminens jómódú diáklány és a különc, szeretetre, szerelemre, elfogadásra váró Anna is szeretné elnyerni Oszkár szívét, akinek kistestvére kómában fekszik. Anna egy autóbalesetben megsérül, szintén kómába kerül, így „elegyedik beszélgetésbe” Oszkár húgával, akit sikerül meggyőznie arról, hogy az élet igenis szép. Végül mindketten visszatérnek az életbe. A mindössze 3 szereplős előadás nagyon mély érzéseket váltott ki belőlünk. A mindössze 3 szereplős 45 perces kis dráma, olyan problémákat feszeget, amely a kamaszok mindennapi problémáit dolgozzák fel. Mint barátság, szerelem, elfogadás, kiközösítés, megfelelés, önelfogadás. Anna monológjában pont ezekről az érzésekről beszél, amit a fiatal kamaszlány a naplójával oszt meg.
Köszönjük a rendkívüli programot!
A decemberi boldogságóra különleges hangulatban telt. A foglalkozás középpontjában a jó cselekedetek álltak, valamint az, hogy hogyan tudunk örömet szerezni másoknak – akár egy apró figyelmességgel is. A gyerekekkel lelkesen készültünk a karácsonyra. Közösen gondolkodtunk azon, mit jelent adni, és miért fontos odafigyelni egymásra, szüleinkre és a körülöttünk élőkre. Megalkottuk az osztály karácsonyfáját, melyre saját készítésű díszek kerültek. Minden díszre egy-egy jócselekedet is felkerült, amelyet az elmúlt egy hónapban tettek a tanulók. A szeretet ünnepének közeledte számtalan lehetőséget nyújtott a jó cselekedetek gyakorlására. Több ajándékozási kezdeményezésbe is bekapcsolódtunk. Nagy sikere volt iskolánkban az „Egy osztály, egy cipősdoboz” programnak, mellyel a nehéz sorsú gyermekek arcára szerettünk volna mosolyt varázsolni a dobozokban rejlő ajándékokkal, hogy számukra is szebbé és boldogabbá tegyük a karácsony ünnepét. Emellett kézműveshét keretében mi magunk is készítettünk karácsonyi ajándékokat családtagjainknak.
„Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád.” Vörösmarty Mihály
December az ünnepre való hangolódás, készülődés időszaka. A Boldogságóra Program témaköre a Boldogító jó cselekedetek a 3. c1 osztályban még szeretetteljesebbé, még bensőségesebbé tette ezt a hónapot.
Bukfenc, a kutyus és Szívmanó történetén keresztül megismertük, hogy különböző szeretetnyelvek vannak, ki melyiket gondolja magáénak leginkább. Milyen formában fordulhatunk egymás felé? Elismerő szavakkal, minőségi idővel, ajándékozással, szívességekkel, egy öleléssel.
Mézeskalács házikókat készítettünk ajándékba, újra hasznosítva kartonpapírból. Csomagolópapírra megfestették a közös karácsonyfánkat, melyekre olyan díszeket ragasztottak, amire előtte jókívánságokat írtak egymásnak. Egész hónapban odafigyeltek, arra hogy jót tegyenek egymással, segítsék egymást.
Színes cédulákra írtak pozitív gondolatokat, egymást lelkesítő kifejezéseket, melyekből mindenki húzott magának és felolvasta. Pl: Nevess sokat! Váljanak valóra az álmaid! Minden jót! Légy pozitív! stb.
A gyerekeknek nagyon tetszett, így megbeszéltük, hogy otthon folytatják, és meglepték apró cédulákkal a szüleiket, testvéreiket, akik nagy örömmel, olykor meghatódva fogadták ezt a kedvességet. Hiányzó tanulóknak is eljuttattuk jókívánságainkat, kis levelekben, vagy üdvözlőlapot készítve.
Jót tenni társainkkal, odafigyelni egymásra, szeretetet adni szóban, tettekben, gondolatokban olyan cselekedet, mellyel nemcsak másoknak teszünk jót, hanem önmagunkat is gazdagítjuk!
„…hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.” Szilágyi Domokos
Fülöpné Dombi Ottilia
osztályfőnök
December elején az osztályban egy különleges karácsonyi játék vette kezdetét. A gyerekek neveket húztak, és azt a feladatot kapták, hogy karácsonyig titokban valami jót tegyenek annak az osztálytársuknak, akit kihúztak. A fiúk jótevő manókká, a lányok jótevő angyalkákká váltak.
A jócselekedetek sokfélék voltak: segítés, kedves szavak, figyelmesség, bátorítás vagy apró meglepetések. A gyerekek megtapasztalták, milyen jó érzés adni, másokra odafigyelni, és örömet szerezni.
A karácsony előtti utolsó tanítási napon mindenki elmesélte, milyen jócselekedetet tett annak, akit húzott. Ezeket a gondolatokat egy papír angyalra vagy manóra írták fel, majd közösen feldíszítették vele az osztály karácsonyfáját. A fa így nemcsak díszekkel, hanem szeretettel és jócselekedetekkel is megtelt.
Az ünnepi időszakot az osztály egy közös karácsonyi műsorral tette teljessé, amellyel az egész iskolának kedveskedtek. A program segített a gyerekeknek megérteni, hogy a karácsony igazi üzenete a szeretet, az összetartozás és a jóság.
Decemberi boldogságóra – amikor az örömöt adjuk tovább
A decemberi boldogságóra különleges hangulatban telt: nemcsak beszéltünk a jóról és a szeretetről, hanem meg is éltük azt. A foglalkozás középpontjában a jó cselekedetek álltak, valamint az, hogyan tudunk örömet szerezni másoknak – akár egy apró figyelmességgel is.
A gyerekek lelkesen készültek a karácsonyra. Közösen gondolkodtunk azon, mit jelent adni, és miért fontos odafigyelni egymásra, a szüleinkre, a körülöttünk élőkre. Ennek jegyében saját készítésű ajándékok születtek: szívvel-lélekkel alkotott meglepetések, amelyek nem az értékükkel, hanem az üzenetükkel voltak igazán különlegesek.
A boldogságóra fénypontja a karácsonyi műsor volt. A gyerekek versekkel, dalokkal és megható jelenetekkel készültek, amellyel nemcsak a szülőket, hanem egymást is meglepték. A közös élmény, az együtt átélt meghatottság és öröm mindenki számára emlékezetessé tette ezt a pillanatot.
Ez a decemberi alkalom ismét megmutatta, hogy a boldogság megsokszorozódik, ha megosztjuk. A jó cselekedetek, az odafigyelés és az együttlét ereje igazi karácsonyi csodát teremtett – olyat, amely nemcsak az ünnepek alatt, hanem az év minden napján elkísérhet bennünket.
Először mesefeldolgozással kezdtük a téma feldolgozását, A kőleves című mesével. Megbeszéltük a mese tanulságát, szereplőit, helyszíneit.
Aztán rátértünk, hogy ki, milyen jócselekedetet tett a közelmúltban a közvetlen környezetében. Először nagyobb dolgokra gondoltak a gyerekek, amiket filmekben, mesékben is látnak. Ilyen példát nem igazán tudtak hozni.
Aztán rávezettem őket, hogy az apróbb figyelmességet, jócselekedetek sokszor többet jelentenek. Ekkor már tudtak azonosulni a témával, és nagyon sok dolgot felsoroltak, hogyan segítettek egy társuknak, vagy családtagjaiknak.
A téma lezárásaként festettek egy karácsonyfát, amire díszeket ragasztottak. A díszeken egy-egy jó cselekedetet írtak, amit az utóbbi egy hónapban tettek.
