Optimista szemléletünk kialakítását, formálását a mai foglalkozáson a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal kezdtük, Meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát, melyet mozgással kísértünk. Nagyon élvezték a gyerekek, s a refrént is együtt énekeltük.
Van egy nagy tükör az óvodában, s a témát úgy vezettem be, hogy odaálltunk a tükör elé, s mindenki bele mosolygott, majd lerajzolták mosolygós önmagukat.
A téma feldolgozását Tódi törpe varázsszemüvege című mesével folytattuk. Velem ismételték Tódi törpe szebben látó mondókáját, s elképzeltük, milyen lehet varázsszemüvegben látni a világot. Ezért el is készítette mindenki a saját varázsszemüvegét. Ahogy felvették, mindenki megnevezett egy szép dolgot, amit látott. Megbeszéltük, hogy haza is vihetik, hogy otthon is a testvéreik, szüleik is kipróbálhassák.
A foglalkozás végén kiszíneztük az optimizmus jelét és felragasztottuk Boldogságvárunk második lépcsőfokára, közben tovább hallgattuk a pozitív gyerek vagyok dalt.
Október 15-én az ölelés világnapján játszottunk ölelgetős játékokat (Ki libámat elviszi, Zöld erdő-arcsimogató -végén megölelve egymást).
Boldogságóra Alapprogram
Csapat játékot játszottunk ,, Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” , amely során két csapatot alkottunk. A boldog csapatnak meg kellett nevettetnie a szomorú csapatot.
Ez után mindenki elmondhatta, hogy mitől boldogok és mitől szomorúak. A játék során a gyerekek kifejezték érzéseiket, valamint beszélhettek róla.
Lerajzoltuk saját magunk tükörképét, mikor boldogok vagyunk.
Relaxációs gyakorlat: ,,Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”. A gyakorlat célja az egész test ellazítása.
Meghallgattuk a ,,Tódi törpe varázsszemüvege” c. mesét, majd dramatizáltuk. Ez után mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét.
A mese célja az „optimista” szó fogalmával való ismerkedés, illetve a gyerekek érzelmi intelligencia fejlesztése.
Táncoltunk és énekeltük ,,Bagdi Bella” dalait. Táncolás során fejlődött a gyerekek ritmusérzéke, valamint a térérzékelés.
Beszélgettünk arról, hogy mi volt jó a napunkban, mitől jó a napunk. Mi vidít fel minket ha szomorúak vagyunk.
Megnéztük a tükörben a megnéztük milyen a mosolygós arcunk. Ezután egymás arckifejezését utánoztuk le.
Rajzoltunk mosolygós napocskákat, végül egy tánccal, vicces mozdulatokkal zártuk a foglalkozást.
A só című népmese tanulságának megfogalmazása a szeretet és a megbocsátás tükrében.
Ne ítélj!
Bocsáss meg!
A kis dolgok mutatják a legjobban a szeretetet.
Az októberi boldogságóránkon nyolcadikos osztályommal arról beszélgettünk, hogy hogyan tudják az optimista életszemléletet kamatoztatni kamaszként. A korábbi években már többször foglalkoztunk azzal, hogy hogyan gyakorolható ez a fajta életszemlélet. Most azt néztük meg, hogy a pályaválasztás küszöbén hogyan tudja őket segíteni az optimizmus.
A mai Boldogságórán az optimizmusról beszélgettünk. Megismerkedtünk azzal, mit jelent optimistának lenni, és hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapi életben. A gyerekek saját példákat is hoztak arról, mikor sikerült nehéz helyzetben is a jót meglátni.
A foglalkozás végén megbeszéltük, hogyan lehet optimistábban gondolkodni.
Az Úgysem és Debizony mese feldolgozása során megtanulták a negyedikesek, hogy sok mindenre képes az ember, ha van benne akarat és kitartás. Saját példákat kerestek a mindennapi életükből.
Megbeszéltük az optimizmus fogalmát, majd egy mesehallgatás után leszögeztük, hogy van miért optimistán tekinteni előre. Főleg ha annyi minden jó vesz körül minket, mint amit tapasztalunk. Végeztül megtanultuk a napindító pozitív gondolatokat.
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mit is jelent az optimizmus. A rajzfilm megtekintése után beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent az optimizmus? Mikor könnyű optimistának lenni? Vannak-e olyan időszakok, amikor nehezebb? Miért jó kitartónak lenni? Majd párokban húztak a gyerekek egy-egy kérdést, és megbeszélték, mit gondolnak róla.
A közelgő Márton nap adta az ötletet, hogy Szent Márton legendáján keresztül közelítsem meg a „Jó cselekedetek” témakörét. Képekkel illusztrálva meséltem el a történetet, majd képről képre újra megbeszéltük a hallottakat. Érdekes kérdéseket tettek fel a gyerekek, aminek nagyon örültem. Úgy alakítottam a beszélgetést, hogy lehetőleg egymásnak válaszoljanak meg. Megható volt, amikor a félhomályos csoportban, kezükben lámpással mindenki kiválasztott egy társát,akiről csupa jót és kedveset mondott.