A szeptemberi boldogságórán a hála érzését jártuk körül, hiszen ez az egyik legfontosabb kulcs a mindennapi örömhöz. A gyerekekkel közösen felfedeztük, hogy milyen jó érzés, amikor észrevesszük a jót az életünkben – legyen az egy kedves szó, egy mosoly, vagy egy apró segítség.
Mese: A csodakantár
Az óra keretében felolvastuk „A csodakantár” című mesét, melyben a főhős varázslatos módon megtapasztalja, milyen csodák történhetnek, ha hálás tud lenni azokért a dolgokért, amiket kap. A mese segített a gyerekeknek megérteni, hogy a hála nemcsak másoknak szerez örömet, hanem saját magunkat is boldogabbá teszi.
A mese után beszélgettünk arról:
• Miért fontos kifejezni a hálánkat?
• Mikor éreztük utoljára, hogy valamiért hálásak vagyunk?
• Kinek szeretnénk ma köszönetet mondani, és miért?
A gyerekek nagyon nyitottan és bátran megosztották élményeiket, sok szívet melengető történet hangzott el szülőkről, testvérekről, barátokról.
Kézműves tevékenység: Szeretetkupon készítése
Az óra második felében mindenki elkészíthette a saját szeretetkuponját. A kuponokra olyan kedves gesztusokat írtak a gyerekek, amelyeket ajándékba adhatnak valakinek – például:
• „Egyszeri ölelés”
• „Segítek elpakolni vacsora után”
• „Rajzolok neked egy szép képet”
• „Játszom veled, amit te választasz”
A gyerekek nagy lelkesedéssel rajzoltak, színeztek és díszítettek, miközben végig gondolták, kinek adnák ezt a szeretetkupont és miért. Sokan szüleiknek, testvéreiknek vagy nagyszüleiknek szánták ajándékba.
Élmények, benyomások
Az óra során csodálatos volt látni, mennyire nyitott szívűek a gyerekek, és milyen könnyen rá tudnak hangolódni a hála érzésére. A mese mély nyomot hagyott bennük, a szeretetkupon pedig igazi személyes ajándékká vált.
Az ilyen órák megerősítik bennünk, hogy a boldogság tanulható, és már kisgyermekkorban érdemes rá figyelmet fordítani.
Boldogságóra Alapprogram
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
A barátságlánc készítését vegyes életkorú csoportban végezve jól megfigyelhető volt, hogy a tevékenység hatékonyan támogatta a szociális kompetenciák fejlődését. A különböző életkorú gyermekek együttműködése természetes módon alakult ki: a nagyobbak spontán segítették a kisebbeket a vágás és ragasztás során, ami erősítette felelősségérzetüket és modellnyújtó szerepüket. A saját figura megalkotása támogatta az énkép fejlődését.
A lánc összeállítása során a gyermekek megtapasztalták az összekapcsolódás jelentőségét, ami hozzájárult az empátia és az együttműködés mélyebb megértéséhez. A közös alkotás folyamata lehetőséget adott a kommunikációs készségek gyakorlására, különösen a sorba rendeződés és közös döntéshozatal során. A tevékenység végére egyértelműen érzékelhető volt a pozitív érzelmi töltet, a közös sikerélmény, valamint a csoporton belüli kapcsolatok megerősödése. Összességében a feladat pedagógiailag rendkívül hatékonyan szolgálta a közösségépítést, a társas készségek fejlesztését és a befogadó csoportlégkör erősítését.
A gyerekeknek elmeséltem a hónap témájához tartozó mesét. A tanulók kiszínezték a hozzá tartozó színezőt és babot is ültetett minden tanuló. 2 pohárban,az egyikről gondoskodni fog,szeretettel nevelgeti majd a másikkal a locsolásoson kívül nem fog törődni.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Sok kisgyermeknek a család után az óvoda az első szociális színtere, ahol megtanul más gyerekekkel, felnőttekkel együtt élni, játszani, együttműködni. A társas kapcsolatok hatására fejlődnek érzelmi, erkölcsi, értelmi képességeik.
A foglalkozást szokásos módon hívó képekkel, majd relaxációval kezdtük. Utána színes papírból őszi erdőt készítettünk. Az alkotás során megbeszéltük, hogy az erdő akkor szép és teljes, ha minden fa a helyén van – ahogyan a csoportunk is akkor működik jól, ha mindenki része a közösségnek.
Beszélgettünk arról, hogy az erdőben a fák gyökerei összekapcsolódnak, üzennek egymásnak, segítik egymást, úgy, ahogy mi is összetartozunk a csoportban.
A tevékenységet párkereséssel folytattuk, ahová a csoportban dolgozó felnőttek is bekapcsolódtak. A gyerekek vidám, nyugodt zenére mozogtak a teremben. Amikor a zene megállt, mindenkinek párt kellett keresnie a kiosztott képek alapján.
Zárásként pozitív üzeneteket mondtunk egymásnak, hogy szebbé tegyük a napunkat.
November a támogató kapcsolatok hónapja.
Ebben a hónapban a gyerekek figyelmét arra irányítjuk, hogy ők a társas kapcsolataik felelős szereplői. Próbáljuk velük tudatosítani, hogy a társas kapcsolatok folyamatos törődéssel, ápolással tarthatók karban. A jó kapcsolat nem magától értetődik, és hogy a konfliktusok, problémák is megoldhatók közös akarattal, kedvességgel.
A 3. a osztályos tanulók szeretnek zenét hallgatni, énekelni. Így a tanóra elején elénekeltük „Bagdy Bella: Ha boldog vagy…” című dalát. Az éneklés közben vidámak lettek a gyerekek, táncra perdültek és a refrént gyakran mondogatták: „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…”.
A gyerekek egymástól érdeklődni kezdtek, ki hogy van: „Kis barátom, hogy vagy?” játékkal. Érdekes volt megfigyelni, hogy aki szomorú vagy rossz kedvű volt a kérdésre igyekezett pozitívan válaszolni és valami jó dolgot megtalálni az adott pillanatban.
„Légy bátor!”- egymás erősítése, bátorítása volt a fő témakörünk. A gyerekek „bátorító tenyér” nyomatot készítettek és beleírták, hogy mitől félnek, mihez kérnek bátorítást.
A gyerekek rajzaiból plakátot készítettünk és kihelyeztük a tanterem falára. Megbeszéltük, ha valakinek bátorításra lenne szüksége, akkor ránézhet a plakátra vagy ha tudjuk, hogy valaki valamitől fél, akkor tenyerünkkel bátoríthatjuk, biztathatjuk őt.
Tanóra végén „Mi a közös bennünk…” játékot játszottuk. Jöjjön ide hozzám, aki szereti a fagyit……,aki néz kézilabda meccset…., aki szeret leckét írni…stb” . Jó volt látni, hogy a gyerekek megjegyezték, ki mikor jött a pedagógushoz. El tudták mondani, társukat be tudták ez alapján is mutatni, hogy ki mit szeret, milyen közös dolgaik vannak.
Egymásra figyeléssel, odafordulással, beszélgetéssel reményeink szerint tovább erősíthetők a támogató kapcsolatok.
Novemberi boldogságóráink témája a társas kapcsolatok ápolása.
Beszélgettünk a gyerekekkel a társak, barátok fontosságáról. Az osztályban szövődő barátságokról sokat megtudtunk. Kinek miért fontos a barát, több kispajtás megfogalmazta, hogy jól érzi magát a barátjával játék közben, sokat nevetnek, boldogok, olyan mintha a testvérek lennének.
Megfogalmaztuk, hogy kinek mit jelen a kedvesség, gyűjtöttünk kedvességet, odafigyelést kifejező szavakat. Ezekből a szavakból szófelhőt készítettem, amit kinyomtatva megkaptak a gyerekek is — bár még nem tudnak mindent elolvasni — év végén visszatérünk erre a témára, és a szófelhő alapján újra megvizsgáljuk, hogy ki mivel egészítené ki. Azt is megtudtuk a beszélgetésekből, hogy senki nem szeret magányos lenni, mindenkinek jól esik egy kis kedvesség, ölelés.
Leültettem körbe a gyerekeket, és a tőlem jobbra ülő szemébe néztem, elmondtam neki: örülök, hogy itt van velünk az osztályban, mert mindig mindenkivel kedvesen beszél, és megöleltem. Arra kértem a gyerekeket, hogy ők is mondják el sorban, a mellettük ülőnek, miért tartják kedvesnek a társukat, a végén öleljék meg egymást.
Szóba került az udvariasság is. Többször tapasztaltam, hogy az osztályomba járó gyerekek nem ismerik az udvariasság fogalmát. Főként a fiúk voltak megrökönyödve, hogy a lányokat mindig előre kell engedni a sorakozókor. Ezt a készséget a boldogságórákon „fejleszteni” szeretném, novemberben többször fogunk még figyelmességgel, udvariasággal kapcsolatos játékokkal, feladatokkal, szituációkkal foglalkozni.
A novemberi boldogságóra témáját Márton-napjához kapcsoltam. Napközis foglalkozás keretében már megismerkedtünk Szent Márton történetével, embertársai iránt érzett önzetlenségével, szeretetével.
Az órát a „Totyog a liba, nagy a galiba” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottuk, amihez libás fejpántokat is készítettünk. A kis totyogó libákkal végül egy kört alkotva a „Ha boldog vagy… ” hónap dalára táncra perdültünk.
Vidám hangulatban folytatódott a téma bevezetése. A kör közepére állított (minden óránkat elkísérő) Boldogság pillangónkkal játszottunk. Egy gonosz boszorkány bűbájjal szerette volna kicsalni a körből, de a libácskák a köztük lévő szoros barátság segítségével gondosan összezárták a kört, a pillangó védelmére keltek.
A játék után rátértünk az óra témájára. A „Kiről van szó” segítségével mindenki bemutatta egy-egy hozzátartozóját, amit igyekeztünk kitalálni.
Beszélgettünk a barátságról, a barátság ápolásáról, az egymás iránti törődés fontosságáról.
A téma feldolgozását Szent Mártonhoz kötöttem. Lámpásokat készítettünk, közben újra meghallgattuk a hónap dalát, szavakat, tulajdonságokat gyűjtöttünk a barátságról.
Megvilágított lámpás körbeadásával fogalmaztuk meg, hogy mit szeretünk a másikban. Szívmelengető gondolatokkal, meghitt pillanatokkal zártuk az órát.
Továbbgondolást a Márton-napja alkalmából szervezett esti séta jelentette az elkészített, kivilágított lámpásainkkal, mely Tiszabögön egyre nagyobb hagyományt teremt a helyi óvoda szervezésében.
Erre a témára való ráhangolódást egy mondókázással indítottam, melyet körben ülve a szőnyegen többször elmondtuk közösen, mellyel elértem célomat, mosolyt csaltam minden kisgyermek arcára.
Az optimizmus szó jelentését nem tudták, de életkorukat figyelmbevéve, röviden elmagyaráztam nekik.
Ezután állva folytattuk a tevékenységet, kezemben egy labdával, amely a napocskát szimbolizálta. Akinek a labdát odadobtam, arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy „Mikor szoktál mosolyogni? Mi az, ami vidámmá tesz?”. Egymás után következtek, egymás válaszát hallva, mégis más-más válasz született.
Ismét leültünk, meséltem nekik, majd a mesével kapcsolatos kérdéseimre ügyesen válaszoltak.
Ezután ismét mozogtunk kicsit. Körben álltunk és mondtam egy helyzetet. Pl.: Esik az eső…
Az a kisgyerek, akinek eszébe jutott a helyzetről valami jó (Pl.: „de legalább nőnek a virágok”), ugrott egyet, állva maradt és megosztotta velünk, aki nem szeretett volna mondani semmit, leült.
Mosolygós napocska színezésével zártuk a tevékenységet. Mindenki napocskájába beleírtam, arra a kérdésre adott válaszát, hogy „ Mitől vagy boldog?”.
Kiscsoportban a baráti kapcsolatok még nagyon kezdetlegesek. A gyermekek társaik mellett játszanak és tevékenykednek, bizonyos közös interakciókkal gazdagítva azt.
De, hogy valójában van e barátság, szorosabb érzelmi kötelék? Minden azon múlik, hogy aznap milyen a gyermekek kedve, milyen játékot hoztak az oviba, milyen tevékenységbe kapcsolódnak be, milyen élményeket gyűjtenek együtt. Mindez alapja a későbbi valós, igazi, szoros baráti kötelékeknek, majd egy csoport, közösség alakításának.
A társas kapcsolatok témakörét a Márton napra való készülődésbe ágyaztuk be. A gyermekek életkora itt is indokolta a nagyon játékos, tevékenységközpontú témafeldolgozást.
A játékok alapját a libák, mint „közösség” adták, akik együtt csipegetnek a mezőn, együtt bújnak el a liba ólban, néha együtt „félnek” és a mesét felidézve (Grimm: A róka és a libák) együtt járnak túl a róka eszén. Itt vontunk párhuzamot a barátság, közösség, család, társas kapcsolatainak vonalán.
A libás játékok, terepasztal, konstruáló játék, a hangulatfokozó dalok és mondókák jó lehetőséget adtak a közös élményszerzésre, a boldog pillanatokra. A műsorra való mindennapos készülés és ismétlés, az együttmozgás, a másikra való odafigyelés, a társ kezét fogva körbejárás mind olyan egyszerű, de nagyon fontos élmény, ami a közösséggé válásunk alapja. A dalos és mozgásos játékok a páros „feladatmegoldásra” is alkalmat adtak. A kis libák együtt értelmezték és hajtották végre az utasításokat.
A műsor előadása kiscsoportban nagyon nagy lépés és bátorság, amit együtt csodásan oldottak meg a gyerekek a családi délután során. Minden felnőtt a csoportban büszke volt a gyermekek teljesítményére.
A héten előkerültek több alkalommal is a hangszerek, aminek kipróbálása, körbeadása türelemre, várakozásra, alkalmazkodásra tanította a gyermekeket. A zenélés mindig felszabadító örömérzetet okoz a gyermekeknek.
A hét vége felé barátság „tablót” készítettünk a gyermekek kezének körberajzolásával. A tabló kidíszítése közben, megbeszéltük, ki, hogy érzi, vannak e barátai az óvodában/csoportban. Örömmel hallottuk, hogy minden gyermek igennel válaszolt, mosollyal az arcán. Mindenki rávágta, hogy vannak barátai a csoportban, akivel szeret játszani.
Azt gondolom, nagyon jó úton haladnak a gyerekek, hogy mindenki jól érezze magát a Narancs csoport közösségében. Akiknek több idő kell, azoknak a gyermekeknek igyekszünk, mi felnőttek támaszt nyújtani, amíg rátalálnak a gyermek társaságra. Közös élményekkel, játékokkal, sok nevetéssel és humorral.
Mindenki megjeleníthette rajzban is az osztályban lévő és azon kívüli barátságait.