Ráhangolás: Szívmanó Nyugilégzés kártyák – sóhajlégzés és mosolylégzés kipróbálása.
Bevezető játék: Mit érezhet?
Érzelmi arckifejezéseket szemléltető kártyákat húztunk. A gyerekeknek meg kellett nevezzenek egy lehetséges szituációt, amiért a kártyán szereplő családtag negatív érzelmet érez (szomorú, fél, dühös, szégyelli magát stb.), és egy sóhajlégzést végeztünk. Ezt követően lehetséges megoldásokat kellett találni, hogy a dolgok jóra forduljanak, majd elhelyeztük a kártya pozitív párját (vidám, nyugodt, elégedett stb.) és egy mosolylégzéssel lezártuk a képzeletbeli szituációt.
Játék: Ezt már tudom!
A gyerekek pantomimmel be kellett mutatniuk, hogy mi az, amit ők már teljesen önállóan el tudnak végezni, a többiek ki kellett találják. Ilyeneket mutattak: felöltözés, biciklizés, fotbalozás, egy lábon ugrálás stb.
Lezárás: Buborékfújás
Minden gyermek gondolt valamire, amiben szeretnének ügyesedni, valami, amit szeretnének tudni elvégezni, megcsinálni stb. Hangosan ki is mondták, majd egy kivánságbuborékba fújták.
Lezárás:
Boldogságóra Alapprogram
Ráhangolás: Csapatkiálltás – „Jóóóóóóó, együtt lenni jó!”
A téma bevezetése: Beszélgetés – Hogyan köszönitek meg a családban egymásnak a segítséget?
Játék: Köszönöm neked! – Gondolj valakire a csoporttársak közül, akinek hálás vagy valamiért (mert segített neked valamiben, mert játszik veled, mert szépen beszél hozzád stb.), és egy szivecskét átadva köszönd meg neki. Pl. Köszönöm, hogy segítettél felhúzni a cipőmet! stb.
A játék végén a kapott szivecskékből egy hálaszívet alakítottunk ki.
Lezárás: Bagdi Bella Boldog vagyok című dalára hálatáncot jártunk.
A gyerekek körberajzolták a kezüket. A kézbe beírtak 5 olyan dolgot, amitől a barátság jól működhet. A kezeket kivágtuk és felragasztottuk egy kartonra.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda, Közművelődési Intézmény és Könyvtár
A csoport vegyes életkorú, így olyan tevékenységeket csináltunk, amiben a három évesek is részt tudtak venni. A reggel úgy indult, hogy párt választottak. Egész dél előtt a választott párral tevékenykedtek, megvárták a mosdóban egymást, segítettek egymásnak. Közösségépítő játékokat játszottunk, közösen tevékenykedtünk. /terményválogatás, kukoricamorzsolás, játékok, tánc, mese, főzés a babakonyhában. Mindennap más párok alakultak ki. A párok egymáshoz közel kerültek és a következő héten már együtt játszottak.
Az osztállyal megvalósítottuk a „Jócselekedetek lámpása” című Szent Márton-napi projektet, amely három egymásra épülő részből állt.
Márton-legenda közös olvasása:
A projektet Szent Márton történetének közös feldolgozásával kezdtük. A gyerekek megismerkedtek a legenda üzenetével, a segítőkészséggel és a jósággal, majd közösen beszélgettünk arról, mit jelent ma „Mártonnak lenni” a mindennapokban.
Jócselekedetek lámpása:
Minden tanuló elkészítette saját papírlámpását – volt, aki sablon alapján dolgozott, mások saját ötletekkel díszítették. A cél az volt, hogy minden nap egy jócselekedetet gyűjtsenek: a gyerekek rajzolták vagy írták a napi jó tetteiket a lámpásukba. Ezek között szerepelt például:
– segítettem valakinek,
– kedveset mondtam egy osztálytársamnak,
– megosztottam valamit,
– rendet raktam magam után.
Záró nap „Fénylánc-kör”:
A projekt zárásaként, november 11-én a gyerekek bemutatták a lámpásaikat az osztálynak, és megosztották egymással legszebb jócselekedeteiket. A lámpásokból egy közös faliújság-kompozíciót készítettünk, amely az osztály „fényláncaként” díszíti a termet, jelképezve a közösség jószándékát és összetartását.
A projekt során a gyerekek nemcsak meghallgatták Szent Márton történetét, hanem meg is élték annak üzenetét: a segítőkészséget, a figyelmességet és a mindennapi jóság fontosságát.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
Októberben témánk az optimizmus gyakorlása volt.
Beszélgettünk a gyerekekkel a pozitív gondolatok fontosságáról, a derűs életszemlélet másokra is jótékony hatásáról, valamint, hogy milyen jó pozitív gondolkodású emberek közelében lenni, hogy milyen jó, ha nekünk is van ilyen családtagunk, barátunk. Kedves dolog, ha mi magunk szeretnénk ilyen emberekké válni, akik fényt, mosolyt, vidámságot hoznak mások életébe. Nagyon tetszett a gyerekeknek az Úgysemegy és Debizony című mese, melynek színezőjét el is készítettük. Örömmel hallgattuk a hónap zenéjét is.
Iskolánk számára nagyon fontos a diákjaink testi-lelki egészsége. Ezért kolléganőim összeállították a Szívvel- lélekkel programot, amibe beillesztették a boldogságóra novemberi témáját a támogató kapcsolatokat.
Az első osztályosok a kedvesség napján egy kedvesség lánc keretein belül jóságos szavakkal illették egymást.
Ezt megelőzően megbeszéltük a kedveskedés különböző formáit, illetve, hogy kinek és miben tudnak segíteni.
Majd egymás nevét kihúzva rajzot készítettek egymásnak, az elkészült alkotásokat szeretettel adták át.
Szeretettel való kapcsolódásukat egy közös szív kirakásával és közös rajz készítésével folytatták.
Programunk második napján örömsétát tettünk a természetbe. Utunk során terméseket gyűjtöttünk és ezekből örömmandalát készítettünk.
Majd elkészítettük az öröm fánkat, aminek a leveleibe olyan rajzok kerültek, ami örömöt okoz a számukra.
Ilyen volt a közös játék, segítségnyújtás egymásnak, tanulás, ajándékozás…
Szerdán a Nevetés napját tartottuk, ahol vicces lufis játékokat játszottunk az iskola udvarán, majd arcot készítettünk a lufijainknak.
Zenét hallgattunk a mosolyról és mosolyt gyűjtöttünk és adtunk egymásnak.
Csütörtökön pedig a tettek jöttek, a mottónk: „Adj másnak is örömöt!”.
Itt szíveket, általuk készített kedves rajzokat és festett köveket rejtettek el a falu különböző pontján, illetve az óvoda udvarán.
Nagyon megható volt, hogy hogy örültek a meglepetésnek. Volt olyan idős néni, akinek könnybe lábadt a szeme. Illetve a falu social media oldalán osztotta meg a kis kedves üzenetet.
Zárásként a „Közös élmények napját” töltöttük együtt.
A hét folyamán minden osztály betanult egy azonos korreográfiát, melyet az iskola udvarán el is táncoltunk.
A hét fáradalmait egy boldogság mozidélutánnal vezettük le, a film, amit megnéztünk egy kis nasi társaságába.
Tartalmas és lélekemelő hetünk volt, ahol érzelmeink pozitívan szárnyaltak!
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Az órát a „Kis üveggolyó” című dal eléneklésével kezdtük, majd arról beszélgettünk, hogy milyen a jó barát, és mit jelent az igaz barátság. Ezután elolvastuk a „Róka és a farkas a lakodalomban” című mesét, és elgondolkodtunk azon, vajon barátságnak mondható-e az ő kapcsolatuk. Az óra végén egy nagy közös öleléssel zártuk a foglalkozást, megerősítve, hogy a barátság legfontosabb alapja az elfogadás és a szeretet.
A mai foglalkozás középpontjában az optimizmus, vagyis a pozitív gondolkodás és a jó dolgok észrevétele állt. A gyerekek a mese segítségével megértették, hogy a nehéz helyzetekben is érdemes a jót keresni, és hogy a pozitív hozzáállás segíthet a megoldásban.
A történet során aktívan figyeltek, együtt gondolkodtak azon, hogyan változott a szereplő érzése és viselkedése, amikor optimistán kezdett tekinteni a világra.
A színező feladatban az érzelmeik kifejezésére kaptak lehetőséget. Különböző színekkel mutatták meg, mikor érzik magukat vidámnak, bátornak, vagy éppen szomorúnak. Ez a tevékenység segítette az önkifejezést és az érzelmek tudatosítását. A gyerekek örömmel osztották meg egymással, mely színek jelentik számukra az örömöt vagy a boldogságot.
A tükör előtti gyakorlat során minden gyermek megállt a tükörben saját magával szemben, és elmondott egy pozitív mondatot:
– „Ügyes vagyok!”
– „Sikerülni fog!”
– „Mosolygok, és jól érzem magam!”
Ez a rész nagyon vidám és bátorító hangulatban zajlott. A gyerekek láthatóan élvezték, hogy saját maguknak mondhatnak kedves szavakat, és közben mosolyoghatnak is. Többen újra is szerették volna mondani a „varázsmondataikat”.
A foglalkozás során a gyermekek megtapasztalták, hogy a pozitív gondolatok és a mosoly nemcsak a saját, hanem mások kedvét is jobbá tehetik. A hangulat derűs, elfogadó és támogató volt, a gyerekek figyeltek egymásra és örömmel vettek részt minden tevékenységben.
Összességében a foglalkozás elérte célját: a gyerekek megismerték az optimizmus jelentését saját élményeiken keresztül, és megtapasztalták, milyen jó érzés hinni magukban és a jó dolgokban.