Barátság – ujjlenyomat
Boldogságóra Alapprogram
Társas kapcsolatok ápolása
A foglalkozás címe: Társas kapcsolatok ápolása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni a barátság fontosságát, az együtt játszás örömét.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– Mondóka elmondása, mozgással kísérve. Optimista boldogság órára visszaemlékezés.
– Süni irigy lesz…..elmesélése kesztyű bábbal.
– Mindenkinek van barátja. Fonal pókháló.
– Barátságlánc készítése
A társaskapcsolatok boldog órát, a visszaemlékezéssel, az optimista mese felelevenítésével kezdtem. Az előző nagycsoporttal szintén így kezdtem ezt a foglalkozást, de most több időt fordítottam a visszaemlékezésre, mert nagyon érdekelt, hogy mi maradt meg a „manós meséből” ahogy a gyerekek elnevezték.
Hipp hopp hopp,
Itt vagyok, Varázslatot mutatok
Felteszem szemüvegem!
Ide oda billentem a fejem.
Szemüvegben messze néznek.
Meglátom a csodaszépet!
Hipp hopp hopp
Itt vagyok, Varázslatot mutatok!
mozdulatok a szövegre
(páros lábon ugrás, mutat, szemüveg formálás, fejforgatás, távolba nézés)
Emlékeztek kinek volt a mesében szemüvege?
Hogy hívták a szemüveget? Milyen varázsereje volt?
Mindenki emlékezett Tóbira. A szemüvegre azt mondták, hogy mindig szépet láttak benne, és ez volt a varázsereje.
Nemsokáig akartak beszélgetni erről, mert már várták a mesét, hiszen mindig mesélek és a bábok is jelezték, hogy valami újabb izgalmas történettel érkeztem.
Most is a kerekerdő hív kalandra, hallgasd meg mit súgnak a tündérek. Tárd ki szíved kapuját, mesevilág ajtaja nyitva áll.
Most a barátságról mesélek nektek egy kedves történetet.
Süni irigy lesz….
Saját készítésű filc bábbal báboztam a mesét.
Nagyon lekötötte a figyelmüket a történet, végig fenntartottam az érdeklődésüket.
Arra a felvetésemre, hogy milyen jó óvodába járni, mert együtt tudnak játszani, vannak barátaik, a lányok azonnal egymásra mosolyogtak, hogy bizony ők nagyon szeretnek együtt lenni a babakonyhába, a babaszobába együtt főzni, babázni.
A többiek egymás szavába vágva, mondták, hogy nem csak az óvodában találkoznak, hanem óvoda után a Főtéren.
A „mindenkinek van barátja” játékot, már a tavalyi csoporttal is kipróbáltam,
elmondtam, hogy körbe adjuk a fonalat, úgy, hogy egyik kezükbe fogják a fonalat, a szabad végét adják oda a barátjuknak, és mondják: azt szeretem benned, hogy ……és mondj valami kedveset.
Én kezdtem, egy kisfiúnak adtam: „azt szeretem benned, hogy mindig segítesz a tornán elpakolni az eszközöket, és hogy ezt magadtól mindig felajánlod.
Mindenki tovább adta valakinek, csak egyszer volt, hogy ugyanannak adta vissza egy kislány, akitől kapta, mert azt mondta neki ő a barátja. Természetesen elfogadtuk ezt a döntést, a többiek az együtt játszást, szépen tudsz rajzolni, gyorsan futsz, emelték ki, hogy mit szeretnek a társukban. Az egyik kislány az óvónéninek adta a fonalat és azt mondta, azért szereti , mert nagyon szépen énekel.
A pókhálót türelemmel szövögették, kitartóan fogták a rájuk eső részt és érdeklődve hallgatták egymást.
Szerencsés helyzetben vagyunk, kislétszámú csoportunk van.
Az egyik kislány, nagyon különlegeset mondott, a mese elmesélése után, azt mondta, nagyon messze lát engem. Kérdésemre elmagyarázta, hogy olyan érzése van, mintha engem távolba látna, mert ő most benne van a mesében. A kislány nagyon színes fantáziával rendelkezik, igazi kis művészlány típus, rengeteg új, színes ötlettel.
Törekszem mindig arra, hogy a tevékenységek változatosak legyenek, a mozgással kísért mondóka nagyon népszerű és a barkácsolás, színezés, rajzolás is, ami fejleszti a finom motorikus mozgást, a szép érzéket, a kreativitást.
Emberke formákat, mindenki örömmel, nagyon színesre színezte, próbálta saját magát lerajzolni az előre kivágott papírra. Az alkotás közben beszélgettek, természetesen, hogy kinek milyen a ruhája, haja, szem színe.
Az elkészült figurákat egy nagy kartonra ragasztottuk körbe. Meglepett, hogy megegyeztek, hogy ki kimellé kerüljön.
Bízok benne, hogy az összetartó elfogadó közösség miatt.
A novemberi hónapban a boldogságórás tevékenységet egy nevezetes világnaphoz kötöttük. Ezáltal a kis osztályközösségünk hozzájárult a társas jóllét pozitív változásához és fenntartásához.
November első csütörtökje (november 6.) az Iskolai erőszak és zaklatás elleni világnap kapcsán fontosnak tartottam felhívni a gyerekek figyelmét arra, hogy nagyon fontos beszélni erről a témáról. Tudatosítani velük azt, hogy tehetnek ellene!
Beszélgettünk arról, kinek milyen személyes tapasztalata van a témával kapcsolatban. Megbeszéltük azt, mi a teendő abban az esetben, ha hasonlót tapasztalnak, vélnek látni környezetükben.
Elvégeztük a STOP Bántalmazás beszélgetésindító példakártyákkal javasolt gyakorlatokat.
Az óra végén egy közös gondolattérkép is készült a témával kapcsolatban.
November hetedikén iskolánk igazgatósága meghívta a városi rendőrség munkatársait, hogy tartsanak egy prevenciós előadást iskolánk tanulóinak az iskolai erőszak és bántalmazás kapcsán. Minden felsős évfolyam részt vett ezen az előadáson. Ezúton is hálásan köszönjük hogy meghívták őket, illetve nekik pedig hogy elfogadták a meghívást, tartalmas előadással hívták fel a figyelmet a téma fontosságára.
Milyen jó, hogy megszülettél!
Milyen jó, hogy megszülettél!
Jó, hogy vagy nekünk!
Szülinapod alkalmából
ünnepelj velünk!
(Török Enikő Andrea)
Előfordul, hogy azt hisszük, a sok ajándék tesz bennünket boldoggá, mondjuk egy új edzőcipő, egy játék. Novemberi témánk kapcsán megpróbáltuk átadni a gyerekeknek azt, hogy próbáljanak örülni az apró dolgoknak is.
Azon a héten, amikor feldolgoztuk a gyerekekkel a Boldogságóra Alapprogram havi témáját (Támogató kapcsolatok), a csoportunkba járó egyik kisfiút felköszöntöttük születésnapja alkalmából. Nem nagy szülinapi partyval, csupán egy énekkel, egy hatalmas öleléssel és örömtánccal. Úgy éreztük, hogy D.- t boldoggá tudtuk tenni aznap, hiszen érezhette társai szeretetét.
A tevékenység végén megpróbáltuk tudatosítani a gyerekekben, hogy a társas kapcsolatokat folyamatos törődéssel, ápolással lehet fenntartani, és hogy ha akadnak is akadályok, azokat kedvességgel meg lehet oldani.
Társaságban, szinte minden sokkal szórakoztatóbb!
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Az októberi hónapban foglalkoztunk a hála gyakorlásával. A hálás gondolkodásnak köszönhetően pozitív érzelmek ébredtek bennünk. A hála gyakorlása aktivitásra sarkallt bennünket.
Elkészült az osztály közös hálafája. A rákerülő levelek azt szimbolizálták, amiért a gyerekek hálásak a mindennapi életükben. Közben történeteket olvastunk a háláról. Sok-sok egyéni történet hangzott el arról is, miért éreznek hálát ők maguk egy-egy nap végén.
Zárásul hálaköveket gyűjtöttünk az iskola udvarán. Volt aki ki is díszítette, úgy talált gazdát neki. Azzal is kifejezvén hálájukat annak az illetőnek, aki jót cselekedett velük.
Az óra végén azzal váltunk el, hogy a tanulók kutatómunkát fognak végezni a környezetükben az adott témával kapcsolatban.
Társas kapcsolatok ápolása témahónap
A társas kapcsolatok ápolása témát Márton nap köré szervezve valósítottuk meg, amely kiváló alkalmat teremtett a közösségi élmények mélyítésére. A gyerekekkel közösen beszélgettünk az összetartozásról, a segítés fontosságáról és a jócselekedetek erejéről. A programban aktívan bevontuk a szülőket is: együttműködésükkel Szeretetfalat készítettünk, amelyre az óvodával és egymással kapcsolatos pozitív gondolatok, üzenetek kerültek. A gyerekek örömmel fedezték fel, hogy mennyi kedves szó és támogató érzés veszi őket körül nap mint nap.
A hónap során megemlékeztünk a Koraszülöttek Világnapjáról is, amely újabb lehetőséget adott az empátia, a figyelmesség és a társas érzékenység fejlesztésére, a Boldogságóra ötleteket örömmel vette át óvodánk Nyuszi csoportja, büszkék vagyunk arra, hogy hozzájuk is eljutott a valódi boldogság üzenete.
A program egészét a közös élmények, az együttműködés és a szeretetteljes légkör jellemezte. A gyerekek magabiztosabban, nyitottabban fordultak társaik felé, és a szülőkkel való együttműködés tovább erősítette az óvodai közösség összetartozását. A témahónap valódi példája lett annak, hogyan tud a Boldogságóra program hozzájárulni a harmonikus társas kapcsolatok ápolásához.
Tanítóként lehetőségem van szinte minden tanítási órán és délutáni foglalkozáson megjeleníteni a Boldogságóra anyagát. Jelen esetben ének-zene órába építettem be.
Tanítványaim 1. osztályosok most kezdem tudatosítani a hála fontosságát Lelkesen, nyitottan vettek részt a tanulók a különböző feladatok elvégzésében. Sikerült a hála fogalmát az életkori sajátosságnak megfelelően megbeszélni. A legnagyobb megelégedettség az volt számomra, hogy az érzéseikről bátran tudtak beszélni.
A gyerekek együttműködők, nyitottak voltak az órán a feladatokra. Úgy érzem, hogy az óra, amelyet még folytattunk, elérte célját.
Szeptember végén valósult meg idén az első közös boldogságóránk az osztályommal.
Most lettek felsősök, most kerültek az osztályfőnökségem alá, lettek az én kis osztályom, szorgalmas méhecskéim.
A kolléganőm már évek óta csinálja alsós osztályával. Nagyon megtetszett a program, szerettem volna kipróbálni felsőbb évfolyamoknál is.
Az első óra témája az volt, mi vár rájuk a boldogságórákon: miről fogunk beszélgetni, milyen témákat fogunk érinteni a 10 hónap alatt. Megismerkedtünk a boldogság összetevőivel.
Az összetartozás jelképeként egy hatalmas csomagolópapíron megörökítettük a kéznyomatainkat. Lefektettük, majd rákerültek a plakátra a szabályok, melyeket az órákon be kell majd tartani. A kézfal és a szabályok mellé kerültek az elkészült projektek arról, számukra mit jelent a boldogság.
Az így elkészült kézfal az 5.A osztály falát díszíti a mai napig. Szeretettel emlékezek vissza az első órára, mely nemcsak nekik, de nekem is az első volt. Hozzájuk hasonló módon én is nagyon élveztem. Örömmel tekintettem az előttünk álló közös boldogságórákra.
Ezúttal a társas kapcsolatainkat vettük górcső alá, melyben felsoroltuk, hogy kik azok a személyek az életünkben, akik körülvesznek minket. Megbeszéltük azt, hogy a konkrét fizikai jelenléten túl sok személyt a szívünkben hordozunk és így is velünk vannak nap, mint nap.
E borús novemberi napunkat azzal a szép következtetéssel zártuk, hogy sosem vagyunk egyedül.
Az októberi hónapban a Boldogságóra keretében az optimizmus, a pozitív gondolkodás és a derűs életszemlélet került a középpontba. A gyerekekkel együtt fedeztük fel, hogyan lehet a nehézségekben is meglátni a jót, és hogyan segíthet a pozitív hozzáállás a mindennapokban. Célunk volt az optimizmus fogalmának játékos megismertetése, a pozitív gondolkodás erősítése élményeken keresztül, a közösségi élmények örömteli megélése, a hála és derű kapcsolatának felfedezése.
Óvodánkban regeteg megvalósított program volt e hónapban. Részt vettünk az Ovis Olimpián, ahol a gyerekek lelkesen versenyeztek és szurkoltak egymásnak. A sikerélmények és a közös öröm erősítették bennük a hitet abban, hogy érdemes próbálkozni, mert minden erőfeszítés számít. A nagyszülők segítségével közösen készítettünk almabefőttet. Ez a tevékenység nemcsak a hagyományok ápolását szolgálta, hanem a generációk közötti kapcsolatot is erősítette. A gyerekek megtapasztalták, hogy az együtt végzett munka öröme is forrása lehet a pozitív érzéseknek. Az óvodánkban szőlőt préseltünk, majd megkóstoltuk a friss mustot. A gyerekek izgatottan figyelték a folyamatot, és örömmel meséltek róla otthon is. Ez az élmény segített nekik abban, hogy értékeljék a természet ajándékait.Az állatok világnapja alkalmából kirándultunk. A Vásárosnaményi Vadászati Kiállításon tett látogatás során sok új ismerettel gazdagodtunk az állatvilágról. A gyerekek csillogó szemmel figyelték az állatpreparátumokat, és örömmel számoltak be élményeikről.
A csoportokon belül pedig olyan játékokat játszottunk, amelyek segítették a pozitív gondolkodás kialakítását. Például: „Mi volt ma a legjobb dolog?”, „Mosoly kör”, „Pozitív varázsszavak” – ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják észrevenni a jót a napjukban. A hónap során rendszeresen hallgattuk Bagdi Bella pozitív üzenetű dalait, amelyek segítettek az érzelmek feldolgozásában, és megerősítették a gyerekekben a reményteli, derűs hozzáállást. A vegyes életkorú csoportokban játékos, élményalapú
tevékenységeken keresztül beszélgettünk arról, hogyan találhatjuk meg a jó dolgokat a
mindennapokban, és miként segíthet a pozitív gondolkodás abban, hogy bátrabban,
vidámabban álljunk a kihívások elé.
Mint mindig most is előkerült a csoportok foglalkozásainak kulcsszereplője, a különleges
rózsaszín labda és Boldog Dóra. Ez a labda mindig váratlanul bukkan fel, de a gyerekek már jól tudják: ha hallják a jól ismert kezdőmondókát, ideje a szőnyegre ülni, mert valami különleges kezdődik. A mondóka hívó szavaira mindenki kíváncsian és izgatottan gyűlt össze. A gyerekek különböző játékok, mesék, közös beszélgetések és kreatív feladatok során fedezték fel, hogy minden helyzetben lehet valami, amiért hálásak lehetünk, és hogy a mosoly, a bátorító szó vagy egy kedves gesztus nemcsak nekünk, hanem társainknak is örömet szerez. A hónap végére a gyerekek bátran megfogalmazták saját pozitív élményeiket, és egyre tudatosabban gyakorolták az optimista gondolkodást a mindennapi helyzetekben.
Összességében elmondható, hogy a gyerekek örömmel vettek részt a programokban, és egyre gyakrabban fogalmaztak meg pozitív gondolatokat. A szülők is jelezték, hogy otthon is hallják a gyerekektől a „jó dolgok” emlegetését, és hogy a dalok dallamai gyakran felcsendülnek a családi körben is. Az októberi hónap során a gyerekek megtapasztalták, hogy az optimizmus nem csupán mosoly vagy jókedv, hanem egy olyan belső erő, amely segít átlendülni a nehezebb pillanatokon is. A közös élmények, a játékos tanulás és a szeretetteljes közösség mind hozzájárultak ahhoz, hogy a pozitív gondolkodás természetes részévé váljon a mindennapjaiknak.