A szeptemberi hónap témája „A hála gyakorlása” volt. A boldogságóra foglalkozás elején közösen meghallgattuk Bartos Erika „Megsértődött a Gellért-hegy” című meséjét. A történet remek lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek megismerkedjenek a pozitív kapcsolatok, a kedvesség és a hála fogalmaival, miközben figyelemmel kísérték a mese eseményeit.
A mesehallgatás után beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel, hogy együtt gondolkodjunk el a történet tartalmán és kapcsoljuk össze a hónap témájával. Először a pozitív kapcsolatok kerültek szóba: beszélgettünk arról, ki járt már a Gellért-hegynél, hol található, és kivel látogatták meg. Megbeszéltük, hogy a mese szerint miért sértődött meg a Gellért-hegy, és felvetettem a kérdést, hogy ők maguk mit tehetnének annak érdekében, hogy jó kapcsolatot ápoljanak csoporttársaikkal.
Ezután a hála témájára tértünk rá. A gyerekek azon gondolkodtak el, hogy miért lehetünk hálásak a természetnek, például a hegyeknek, madaraknak vagy folyóknak. Elképzeltük, hogy ha ők lennének a Gellért-hegy, minek örülnének a legjobban, és mi tenné őket boldoggá, illetve hogyan érezhetik, hogy megbecsülik őket. Megbeszéltük azt is, miért fontos kifejezni a hálánkat mások felé.
A kedvesség témáját a mese szempontjából elemeztük: megvitattuk, mi történhetett volna, ha a két hegy kedvesen viszonyult volna egymáshoz, valamint azt, hogy miért döntött a Gellért-hegy a továbbállás mellett. A gyerekek is beszéltek arról, kiknek és milyen problémákat okozott a két hegy versengése, így jobban megértették a konfliktusok és a kedvesség összefüggéseit.
A beszélgetés után minden gyermeknek egy „Gellért-hegy” színezőt kellett kiszíneznie, mely szorosan kapcsolódott a mese témájához. Ez a kreatív tevékenység segítette az élmény vizuális feldolgozását és a pozitív élmények elmélyítését. A foglalkozás végén minden gyermek egy-egy erősség jutalmat kapott, amely a hála és a kedvesség témájához kapcsolódott, így lehetőségük volt a pozitív tulajdonságaik és tetteik elismerésére.
A tevékenység végén meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok!” című dalát, melyre a gyermekek önfeledten táncra perdültek.
Összességében a Boldogságóra során a gyerekek játékosan és élményszerűen tapasztalták meg a hála, a kedvesség és a pozitív kapcsolatok jelentőségét, és lehetőségük volt saját érzéseiket és élményeiket is kifejezni.
Boldogságóra Alapprogram
A 11.A kis csapatával a társas kapcsolatok fontosságáról beszélgettünk. Az óra elején megnéztük a tolerancia világnapjához kapcsolódó kisfilmet, a Hello-t. A tanulók a film után elmondták, hogy lehet, hogy kialakítunk egy világot magunkban, vagy eldöntünk valamit, de azt a külső hatások, kapcsolatok nagy mértében befolyásolják. Szinte mindenkivel történt olyan eset, hogy nem akart senkivel sem beszélni, vagy egyedül szeretett volna lenni, de a társak megjelenése pozitív irányban megváltoztatta a napját, a hangulatát és az aktuális helyzet értékelését is. Az introvertált és az extrovertált személyiséget jól behatárolták, csakúgy, mint az erősségeiket és a gyengeségeiket is. Végül megállapították, hogy nem teljesen egyértelműen elkülöníthető így a két személyiségtípus, hiszen különböző helyzetekben vagy társas szituációkban ez árnyaltabb lehet. Ha két ellentétes személyiségtípusú ember barátkozik abból sok pozitív dolog születhet, és persze problémák is adódhatnak, pl. a szabadidő eltöltésénél, kikapcsolódási lehetőségeknél.
A „Hosszú táv” feladatnál megnéztük, mely dolgok elengedhetetlenek, hogy egy kapcsolat jól működhessen. Az alábbi dolgok kerületek kiemelésre: bizalom, őszinteség, empátia, tisztelet, szeretet, megértés, összetartás, közös programok. A tanulók elmondták, hogy ezek jellemzőek a szorosabb, közeli kapcsolataikban, mert ezek nélkül nem is működnének, valamint azokra számíthatnak, akik rendelkeznek ezekkel az emberi értékekkel, tulajdonságokkal. Ha baj van elsősorban mindenki a szüleit hívná, majd a barátok, osztályfőnök következtek a sorban.
Ebben a hónapban a 9. A osztályban a társas kapcsolatokról és azok fontosságáról beszélgettünk. Minden tanuló számára fontosak a társas kapcsolatok, azonban ennek mértéke nagy egyéni különbségeket mutatott. Voltak olyan tanulók, akiknek a minél több, de felszínesebb kapcsolatok voltak fontosak, de sokan arról nyilatkoztak, hogy inkább kevesebb, de minőségi kapcsolataik legyenek. Kiemelték a család fontosságát, a felnőttektől kapott mintákat. Társas kapcsolatokban nagyon fontos az empátia, a türelem, a bizalom és a teljes odafigyelés.
Feladatok közül a kapcsolódás című feladatot végeztük el. A feladat kapcsán hangsúlyozták, hogy mennyire tudja gátolni a telefon a kapcsolatainkat, és pont a lényeget veszi el: az odafigyelést. A függőség is előkerült a telefon kapcsán, hogy nekik is mennyire tud hiányozni a készülék még a legrövidebb időszakokra is, ami jelentős (negatív) hatással van a kapcsolataikra is. A történetek vidám hangvételűek lettek, és csak egy történet záródott csalódással.
Relaxálás után elolvastam nekik a Szomorú királykisasszony című mesét, és megbeszéltük a tanulságokat. Tükörképet rajzoltak saját magukról, hogy örökké mosolyoghassanak.
Novemberi boldogságóránk középpontjában a támogató kapcsolatok álltak. Az óra hangulatát Bagdi Bella: Ha boldog vagy! című dala alapozta meg, majd a gyerekek a „Távíró oszlop” játékban próbálták továbbítani egymásnak az üzenetet – hol sikerrel, hol nagy nevetések közepette.
Ezután elkészítettük a „bátorító tenyerünket”: a gyerekek saját tenyérlenyomatukba rajzoltak egy kedves, bíztató üzenetet, amelyet majd odaadhatnak annak, akinek szüksége van egy kis lélekemelésre.
Érzelmi kérdéskártyákkal beszélgettünk arról, hogyan ismerjük fel és hogyan fejezzük ki érzéseinket, majd egy kedves mese két testvér babszem megpróbáltatásai segítettek megérteni, hogy a legkisebb szív is lehet hatalmas.
Az óra végén a gyerekek egymásnak mondtak bátorító, megerősítő mondatokat – egyszerű, mégis erős üzeneteket arról, milyen jó érzés támogatni egymást a mindennapokban.
Ma a Bambi csoport elsős kisdiákjai a társas kapcsolatok gyakorlásáról beszélgettek: fánkot ettek, kívántak, és elfújták a gyertyát rajta. Megbeszéltük, milyen fontos az osztályközösségben a kedvesség, a barátság, és hogyan lehet átvészelni a jó és a rossz napokat együtt.
A Bambi csoport elsős kisdiákjai ma az optimizmust gyakorolták: plakátot készítettünk az Állatok Világnapjára, és a gyerekek képeket hoztak be a kiskedvenceikről, miközben arról beszélgettünk, hogyan segíthetünk az állatoknak. Megtanultuk azt is, hogy minden helyzetben van valami jó, és a dolgok gyakran jobbra fordulnak, ha teszünk érte.”
Az Erdei Tanoda kapuja kinyílt és a Bambi csoport elsős kisdiákjai hálásan vették át az iskolatáskát és a sok-sok tanszert. Ma azt gyakoroljuk, hogyan mondjunk köszönetet ezekért az ajándékokért, és hogyan vegyük észre a mindennapi apró örömöket.
November hónapban a társas kapcsolatok fontosságáról beszélgettünk.
Kiderítettük, hogy kik lehetnek az életünkben támogató kapcsolatok: rokonok, barátok, tanárok stb.
Hogyan ápoljuk ezeket a fontos kapcsolatokat, mit teszünk azért, hogy kölcsönös, jó viszonyról beszélhessünk.
Majd a gyerekek körberajzolták a kezüket, minden ujjuk egy-egy fontos kapcsolatot szimbolizált, így ezeket megrajzolták, feliratozták.
Boldogság hét: társak, barátságok, kedvességek (3.lépcsőfok)
A Márton-napi történetet, annak értékközvetítő (szerénység, jóság, kedvesség, barátság…) szerepét ismertettem meg minden kisgyermekkel valamilyen formában. Közösen tornáztunk, libasorban jártunk különböző göröngyös utakon. Sokféle kézügyességi feladatokkal ismerkedtünk: térbeli libákat, „libabarátokat nyírtunk, ragasztottunk; „barátságnyakláncot” fűztünk tésztából, lámpást készítettünk, mely elvezetett bennünket a jó út felé, s a végén a lámpás melegénél érezhettük az összetartozást jelképező tűz melegségét. Zsíroskenyeret kentünk egymásnak, mikor megéheztünk, átadva a másik pajtásunknak kedvességből, így hangsúlyozva az egymás iránti szeretetünket és kedvességünket. A „szeretetnyelven” (kártya) igyekeztünk kifejezni érzéseinket és megfogalmazni, mi tetszik a másikban, milyennek látjuk egymást. Zárásként „barátságpárnát” készítettünk és zenés, táncos mulatsággal zártuk a hetet. Minden pillanatát élveztem a hétnek, hiszen együtt lehettünk és egymást segíthettük mindenben.
A héten a „Boldog Óvoda” címről szóló oklevelet is átvettem, így nagy szeretettel folytathatom az idei nevelési évben is a boldogságórákat a gyerekek nagy-nagy örömére.