A boldogságóra program 3. hónapjának témája: társas kapcsolatok ápolása.
A boldogságórán a társas kapcsolatok fontosságát és a helyes viselkedés alapelveit helyeztem középpontba az óvodás kiscsoportomban. Célom az volt, hogy a gyerekek megértsék, mennyire lényeges a barátság, az együttműködés és a tiszteletteljes magatartás egymás iránt.
Különféle játékokat és tevékenységeket alkalmaztam, például csoportos játékokat, ahol a gyerekek megtanulták megosztani egymással a játékokat, és együttműködni a feladatokban. Beszélgetéseket folytattam arról, hogyan érezhetik magukat, amikor valaki kedves velük, vagy amikor segítenek egymásnak. Ezek a beszélgetések segítettek abban, hogy a gyerekek tudatosabban figyeljenek egymás érzéseire és a helyes viselkedésre. Különösen fontosnak tartom, hogy a gyerekek ráébredjenek saját és társaik érzéseire, és megértsék, hogy a kedvesség és az odafigyelés mindannyiunk számára boldogságot hozhat. A pozitív megerősítések és dicséretek révén sikerült ösztönöznöm őket arra, hogy tudatosabban figyeljenek arra, hogyan bánnak egymással. Először barátság nyakláncot készítettek egymásnak. A barátság nyaklánc készítése ebben a korban egy játékos és tanulságos módja annak, hogy a gyerekek megtanulják értékelni a barátságot, az együttműködést és az önkifejezést. Énekeltünk, táncoltunk, eljátszottuk „Kis barátom, hogy vagy? ” játékot. Gyümölcs kosarakat készítettünk nyomathagyással. Több gyermek részvételével készült egy-egy kosár. Ez több szempontból is fontos társas kapcsolatok szempontjából: a közös alkotás során a gyermekek megtanulják, hogyan dolgozzanak együtt, osszák meg az anyagokat, segítsenek egymásnak, és közösen érjenek el egy célt. Ez fejlesztette az együttműködési készségeket és a csapatszellemet. A közös munka során a gyerekek kommunikáltak egymással, kérdeztek, ötleteket osztottak meg, így fejlődött a verbális és nonverbális kommunikációjuk. Amikor segítenek egymásnak vagy figyelembe veszik mások véleményét, alakul a mások iránti empátia és megértés. A közös alkotás során tanulják, miként kell tisztelettel bánni társaikkal, figyelembe venni mások ötleteit, és betartani közös szabályokat. A saját ötletek és kreatív munkák megvalósítása növeli a gyermekek önbizalmát és segíti őket abban, hogy kifejezzék saját személyiségüket. A közös munka eredményeként a gyermekek érezhették, hogy részei egy közösségnek, ami erősíti a csoporthoz tartozás érzését. Összességében, ez a tevékenység nemcsak kreatív és fejlesztő, hanem alapvető társas készségeket is erősít, amelyek a későbbi életben is fontosak lesznek számukra. Játszottunk Szomorú Szilárd és Boldog Blanka szituációs játékot. A szomorú, bánatos társaikat kellett megvigasztalni. Ferenczei Éva: Süni irigy lesz című bábjátékát dramatizáltuk mi felnőttek. Pókhálót készítettünk fonal segítségével. „Azt szeretem benned, hogy…” Mindenki kedves dolgot igyekezett megfogalmazni társának. Ezt még sokat kell gyakorolni, érzéseiket nehezen tudják kifejezni szavakkal. Megbeszéltük, hogy ez a színes pókháló is az összetartozásunkat jelképezi. Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. című dalt énekeltük, játszottuk nagy jókedvvel, utánzó mozgással. Az udvarunkon közösen játszottunk, énekeltünk a diófa körül (Kiszáradt a diófa), bízva abban, hogy tavasszal újra friss rügyeket láthatunk, hiszen termésével mindig hatalmas boldogságot hoz mindannyiunk számára. Mindezek megerősítettek abban, hogy az óvodás gyerekek számára a társas kapcsolatok fejlesztése alapvető fontosságú a boldogságérzet kialakításában és a társadalmi készségek elsajátításában. A játékos, érzelmekre épülő tanulási módszerek hatékonyak, hiszen ebben a korban a gyerekek sokat tanulnak az élmények és a tapasztalatokon keresztül. Fontos értéknek tartom a kulturális sokszínűség elfogadását és azt, hogy a gyermekek is nyitottak legyenek más országok és emberek felé. Ez a kapcsolat, szeretet segít abban, hogy mélyebben megértsék és elfogadják a különböző kultúrákat, ami a gyermekek személyes fejlődését is támogatja. Az ilyen tapasztalatok elősegítik az alkalmazkodóképességet és a nyitottságot, amelyek értékes tulajdonságok a globális környezetben végzett munkámban. Mivel vietnámi kislány is van a csoportunkban, vietnámi zenéket is hallgattunk, melyre nagyon nyitottak és kíváncsiak voltak a gyerekek. Fontos, hogy továbbra is nyitott szemmel járjak, tájékozódjak más kultúrákról, és megpróbáljam megérteni azok értékeit, szokásait. Úgy érzem, hogy mindannyiunknak van tanulnivalója, és a kulturális különbségek gazdagítják az életünket. A nyitottság és a tolerancia kialakítása hosszú távon hozzájárul egy inkluzív és elfogadó közösség építéséhez. Ami különösen fontos számomra, hogy a fiamnak Togói (afrikai) barátnője van, ami hozzájárul az elfogadásomhoz és nyitottságomhoz. Ez a kapcsolat segít nekem abban, hogy nyíltabban álljak hozzá különböző kultúrákhoz és emberekhez, és ez pozitívan hat a munkámra is, mert könnyebben tudok alkalmazkodni különféle helyzetekhez, emberekhez, és ezt igyekszem átadni a mindennapokban is a gyermekeknek.
Összességében elmondhatom, hogy a boldogságóra sikeres volt abban, hogy a gyerekek jobban odafigyeljenek egymásra, tudatosabban viselkedjenek, és megéljék a társas kapcsolatok örömét. Bízom benne, hogy ez a tapasztalat hosszú távon is pozitív hatással lesz a csoport dinamikájára és a gyerekek érzelmi fejlődésére.
Boldogságóra Alapprogram
Próbáltam az optimizmust elmagyarázni minél egyszerűbben és érthetőbben a gyerekeknek, sok-sok példát felhozva. A mese is sokat segített ebben. A téma dalát már tavaly is nagyon megszerették a gyerekek, idén is többször meghallgattuk. Több szülő elmondta, hogy a gyerekek otthon is ezt a dalt dúdolták, énekelgették.
Mindenki elkészítette magának a saját varázsszemüvegét.
Az egyik óvónő behozott egy piros szívecskés szemüveget, amit a gyerekek szívesen kipróbáltak. Ezzel is a pozitív szemléletmódot próbáltuk megértetni, elmélyíteni.
Maci csoport
Az optimizmus témához a Varázsgömb feladatot választottuk. A hét folyamán a gyerekek ötletei alapján pár történetet megbeszéltünk, átbeszéltünk. Próbáltuk mindig a jót megkeresni a történésekben. Próbáltuk lerajzolni a varázsgömbbe, hogy ki mire vágyik. Sajnos itt a rajzolás a játékok, ajándékok irányába mozdult. Beszélgetés közben a család, a szeretet és a barátság is előkerült.
Zakladna Skola s VJM Alapiskola Fülekpüspöki
Társas kapcsolataink megőrzéséhez hozzátartozik az őszinteség és az odafigyelés a másik iránt valamint az érintés és a bizalom.
Szeretjük ezt a játékot mert jó érzéseket vált ki belőlünk.
A Debreceni Hallássérültek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményének óvodás és iskolás tanulói számára november a Társas kapcsolatok ápolása jegyében telt, a Boldogságóra program tematikájához igazodva. A foglalkozások középpontjában a barátság fontossága, értéke és a jó kapcsolatok kialakítása állt. A gyermekek nagy lelkesedéssel vettek részt a közös beszélgetéseken és játékokban, ahol megoszthatták gondolataikat és érzéseiket a barátokról.
Megvitatták, mitől is lesz valaki igazán jó barát – például a kedvesség, a segítőkészség és a meghallgatás jelentőségét. A diákok aktívan gyakorolták az együttműködést és az egymásra figyelést, ami kulcsfontosságú a barátságok ápolásában. Kézműves feladatként szív kirakókat készítettek, ami szimbolikusan erősítette az összetartozás és a szeretet üzenetét. A foglalkozások célja volt, hogy a gyermekek elsajátítsák a pozitív társas viselkedés alapjait, és tudatosítsák, hogy a barátság mekkora kincs az életükben.
Ez a szívmelengető tevékenység tovább erősítette az intézmény közösségét, és emlékeztette a fiatalokat, hogy „Jobb Velünk a Világ!” 🤝😊
Ferenczi Éva: Süni irigy lesz című mese elbábozása, a mese megbeszélése.
Baráti kapcsolatok megbeszélése, lehet több barátunk is, mit jó csinálni a barátokkal?
Barátaink lerajzolása, közös kép készítése, ragasztása, a baráti csoportok összekötése barátságújlenyomatokkal. A kép megnézése, megbeszélése közösen majd Bagdi Bella Ha boldog vagy című dalának meghallgatása, és eljátszása együtt.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A novemberi reggelek különös csenddel érkeznek, mintha a világ is takaróba burkolózna a hűvös levegő elől. A „Bogyó és Babóca” csoportban ezen a napon mégis melegség és vidámság járta át a termet, hiszen a Boldogságóra témája a támogató kapcsolatok volt.
A beszélgetőkörben ülve először Bagdi Bella „Ha boldog vagy…” című dalát hallgattuk meg. A dallam lágyan betöltötte a szobát, s a gyermekek arcán apró mosolyok gyúltak, mintha a hangok megérintették volna a szívüket. Ezt követően előkerült a dobókocka, és kezdetét vette a „Kisbarátom, hogy vagy?” című játék. A gyerekek sorban, egymás felé fordulva, kedvesen érdeklődtek a mellettük jobbra ülő társuk hogyléte felől. Ebben az egyszerű kérdésben benne volt a figyelem, a törődés és a támogató kapcsolatok első, legfontosabb lépése.
Ezután közösen elgondolkodtunk azon, mire van szükség ahhoz, hogy boldogok legyünk. A gyerekek bölcs, tiszta válaszai közül kiemelkedett egy gondolat: az egészség minden előtt való. Elmondták, milyen fontos, hogy ne legyünk betegek, és hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Beszélgettünk arról is, mit tehetünk az egészségünk érdekében: egészségesen táplálkozzunk, sokat pihenjünk, nagyokat aludjunk, mozogjunk a friss levegőn, és táncoljunk örömmel a zenére.
A gondoskodás jegyében az asszisztensnő megvizsgálta a gyermekeket, hogy mindannyian egészségesen érkeztek-e az óvodába. A vizsgálat nyugalmat és biztonságot adott, hiszen a gyerekek érezhették: figyelnek rájuk, vigyáznak rájuk.
Ezután felolvastam Móra Ferenc „A jó orvosság” című meséjét, amelyben a természet gyógyító ereje és a szeretet láthatatlan ereje fonódik össze. Néhány mondatban megbeszéltük a mese szereplőit, történéseit és üzenetét. A mese üzenete az volt, hogy a legjobb orvosság sokszor nem a gyógyszer, hanem a természet hangjai, a pihenés, az öröm és a szerető figyelem.
A mese hangulatát tovább erősítettük hangszerek segítségével: szélcsengővel idéztük meg a rigófüttyöt, csörgődobbal a tücsökhegedülést, és zörgő hangszerekkel a kolompszót. A gyerekek ámulva figyelték, hogyan kel életre a történet a hangokon keresztül, mintha valóban egy erdei tisztáson ülnénk.
Ezután kiszíneztük a mese illusztrációját, ahol minden szín egy-egy érzést, gondolatot és hangulatot hordozott magában. A gyermekek csendben, elmélyülten dolgoztak, és alkotásaikban visszaköszönt a mese varázsa.
Hogy valóban egészségesek maradjunk, megmozgattuk testünket is: a „János Peti táncol” című dalra vidám táncba kezdtünk, és a mozgás felszabadult örömet hozott a terembe. A foglalkozás végén pedig minden gyermek maga öntött magának egy bögre meleg tejet, mintha ezzel is megpecsételtük volna a gondoskodás és az egészség ünnepét.
Ez a délelőtt nem csupán játék és tanulás volt, hanem valódi találkozás önmagunkkal és egymással – ahol a támogató kapcsolatok, a törődés és a szeretet láthatatlan hálót szőttek a kis óvodások szíve köré.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,, Hepe után mindig hupa következik, és hupa után mindig hepe jön.
És még sohasem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe,
és hupa után hupa következett volna.’’ (Micimackó).
Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
Ráhangolódásképpen beszélgettünk a gyerekekkel olyan helyzetekről, amikor valami új dolgot tanultak, és az első próbálkozások után úgy érezték, hogy ez nekik soha nem fog sikerülni.
Ezt követően torna gyakorlatokat végeztünk:
,,Nyújtózz mindkét karral az ég felé mintha egy magas fa lennél!
Nyújtózz mindkét karral, két oldalra mintha egy madár lennél, aki kitárja a szárnyait!
Nyújtózz mindkét karral a föld felé enyhén hajlított térddel, mintha egy fűzfa lennél!
Terpesz állásban az egyik karoddal nyújtózz a füled mellett át mintha egy szél fútta
fűszál lennél! Majd nyújtózz a másik irányba is, megváltozott a szélirány!”
Megbeszéltük: Miért jó, ha erősek vagyunk? Miért jó, ha hajlékonyak vagyunk?
A kitartás erősségével képesek vagyunk befejezni, amit elkezdtünk, kitartunk addig, amíg a
feladatot elvégezzük.
Ezután a gyerekek körben álltak, állításokat tettem fel. Azok, akik magukra ismernek, teljesítsék a feladatot:
,,Aki szorgalmas, guggoljon le!
Aki szeretne jó táncos lenni, perdüljön meg!
Aki szeret rajzolni, álljon egy lábra!
Aki szívesen megtanulna játszani valamilyen hangszeren, dúdoljon egy dalt!
Aki tud biciklizni, feküdjön a hátára, és biciklizzen a lábával!
Aki össze szokta pakolni maga után a játékait, emelje magasba a kezeit!
Aki jár valamilyen edzésre, hajladozzon, mint egy fa a szélben!
Aki szokott otthon házimunkát végezni, körözzön a karjával! stb.”
Ezt követően minden gyerek készített egy varázsgömböt. Bele rajzolták a varázsgömbbe azt, amit nagyon szeretnének, hogy valóra váljon!
Miután elkészültek a varázsgömbök, elmesélték, hogy mi mindenre vágynak.
Készítettünk összegöngyölt színes kartonpapírból “varázstávcsövet”. Ha bármikor
valamilyen probléma, nehézség adódik a csoportban, vagy valaki úgy érzi, neki “úgysem
megy” valami, akkor elővesszük a varázstávcsövet és azon keresztül nézve úgy fogalmazzuk meg a helyzetet, hogy a negatív történést vagy véleményt pozitív szemléletbe keretezzük át.
Belenézve a távcsőbe, például: “De bizony menni fog, csak gyakorolnom kell!”
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,, Hepe után mindig hupa következik, és hupa után mindig hepe jön.
És még sohasem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe,
és hupa után hupa következett volna.’’ (Micimackó).
Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
Ráhangolódásképpen beszélgettünk a gyerekekkel olyan helyzetekről, amikor valami új dolgot tanultak, és az első próbálkozások után úgy érezték, hogy ez nekik soha nem fog sikerülni.
Ezt követően torna gyakorlatokat végeztünk:
,,Nyújtózz mindkét karral az ég felé mintha egy magas fa lennél!
Nyújtózz mindkét karral, két oldalra mintha egy madár lennél, aki kitárja a szárnyait!
Nyújtózz mindkét karral a föld felé enyhén hajlított térddel, mintha egy fűzfa lennél!
Terpesz állásban az egyik karoddal nyújtózz a füled mellett át mintha egy szél fútta
fűszál lennél! Majd nyújtózz a másik irányba is, megváltozott a szélirány!”
Megbeszéltük: Miért jó, ha erősek vagyunk? Miért jó, ha hajlékonyak vagyunk?
A kitartás erősségével képesek vagyunk befejezni, amit elkezdtünk, kitartunk addig, amíg a
feladatot elvégezzük.
Ezután a gyerekek körben álltak, állításokat tettem fel. Azok, akik magukra ismernek, teljesítsék a feladatot:
,,Aki szorgalmas, guggoljon le!
Aki szeretne jó táncos lenni, perdüljön meg!
Aki szeret rajzolni, álljon egy lábra!
Aki szívesen megtanulna játszani valamilyen hangszeren, dúdoljon egy dalt!
Aki tud biciklizni, feküdjön a hátára, és biciklizzen a lábával!
Aki össze szokta pakolni maga után a játékait, emelje magasba a kezeit!
Aki jár valamilyen edzésre, hajladozzon, mint egy fa a szélben!
Aki szokott otthon házimunkát végezni, körözzön a karjával! stb.”
Ezt követően minden gyerek készített egy varázsgömböt. Bele rajzolták a varázsgömbbe azt, amit nagyon szeretnének, hogy valóra váljon!
Miután elkészültek a varázsgömbök, elmesélték, hogy mi mindenre vágynak.
Készítettünk összegöngyölt színes kartonpapírból “varázstávcsövet”. Ha bármikor
valamilyen probléma, nehézség adódik a csoportban, vagy valaki úgy érzi, neki “úgysem
megy” valami, akkor elővesszük a varázstávcsövet és azon keresztül nézve úgy fogalmazzuk meg a helyzetet, hogy a negatív történést vagy véleményt pozitív szemléletbe keretezzük át.
Belenézve a távcsőbe, például: “De bizony menni fog, csak gyakorolnom kell!”
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.