Ebben a hónapban több közös célunk is volt, de a legizgalmasabb és a legtöbb vidámságot, kihívás és a végén örömet okozó játékunk az, az évszakos játék volt. Ez a huncut szélúrfi elszagatta az évszakok képeit és közösen sok feladatot teljesitve kapták csak meg a gyerekek a képek darabkáit. Egymásra figyelve, segitve sikerült közös célunkat elérni és összerakni az évszakok képeit.

A relaxációt követően a gyerekeknek lehetőségük volt babzsákkal karikába, és hógolyóval / hungarocell golyó/ hóemberformába célba dobni. A játékot követően elmondták, hogy milyen jó érzés volt amikor az eszközükkel célba találtak, de azt is bevallották, hogy mérgesek voltak, rosszul érezték magukat amikor az nem sikerült. Megpróbáltam rávilágítani, hogy nem minden célunkat tudjuk azonnal elérni, de ha kitartóak vagyunk és nem adjuk fel, nagyon sok célunkat meg tudjuk valósítani. Amikor rákérdeztem, hogy szerintük mit kell tenni azért, hogy sokszor beletaláljunk a hóember szájába vagy hasába a hógolyóval, az egyik kisfiú ügyesen azt mondta ” sokat kell gyakorolni dobni”. Így mi is tovább folytattuk a játékot. A „Boldogvár meséjét” elvarázsolva hallgatták a gyerekeknek, és többen is megfogalmazták, hogy nekik Jancsi bátorsága tetszett a legjobban. A mesét követően macikislány / óvó néni/ kérte a gyerekek segítségért a hazajutáshoz. Ehhez különböző feladatokat kellett megoldani, amit rendkívül élveztek a kicsik. Énekeltünk és táncoltunk a” Van nekem egy álmom” című dalra, lufifújós játékot játszottunk, átkeltünk együtt egy varázsfolyón, és egy varázsalagúton, míg végül megérkeztünk macikislány otthonába. Mivel az udvaron épp esett a hó, így közös célunknak tűztük ki egy hóember építését, amit közös erővel, nagyobb társakkal együtt, el is készítettünk. Nagyon vidám hangulatba telt a napunk, sokat nevettünk és mozogtunk együtt. 🙂