„A barátság az egyik legfontosabb emberi kapcsolat!”- mondta az egyik harmadikos kislány. Összetartozásuk jeléül barátságkarkötőt készítettek egymásnak a barátok ezzel is jelképezve összetartozásukat.
Boldogságóra Alapprogram
Hálás feladat életünk jó dolgaira, eseményeire visszaemlékezni. Mindenki készített egy hálafüzetet, melybe gyűjtötte mindazt, amiért hálás lehet. a szülők is meghatódtak, amikor el kezdték alkalmazni iskolán kívül is a hálálkodást. az egyik kisfiú hálakupont készített unokatestvérének. Az édesanya ezt írta: „Zalán készített hálakártyát hétvégén az unokatesójának. Hálás vagyok, hogy tanulhatnak ilyet az iskolában is, nagy szüksége lesz erre a képességre, látásmódra. Köszönjük! „
Minden nap megküzdünk egy-egy célért. Az apró, de annál értékesebb célokat már a gyerekek is meg tudják fogalmazni. Ebben a hónapban azt határoztuk el, hogy szeretnénk, ha a csoportunk minden tagja jól érezni magát az élményszerzésünkön. A múzeumba látogattunk, előtte megbeszéltük, hogy mi mindent fogunk látni, milyen élményben lesz részünk. Mindenki nagyon örült, egyedül egy kisfiú nem szeretett volna jönni. Igazából nem tudta otthon és az oviban sem megfogalmazni az okát. Igyekeztem rá nagyon figyelni és valamennyien nagyon örültünk, hogy a délelőtt végén ő is megtalálta a számára érdekes látnivalókat és felszabadultan érezte magát. Elértük célunkat.
Tanítványaimmal beszélgetve kiderült, hogy már ilyen kis korban is vannak saját céljaik, sőt. Egyikük elmesélte, hogy már nagycsoportos óvodás korában, amiko egyre közelebb került hozzá az iskola, elhatározta, hogy ő bizony nagyon jól fog tanulni. Szeretné, ha minél többet tudna a világról és ahogy a szülei, majd ő is jó munkát kapna a megszerzett tudás által. Akkor persze nem gondolta, hogy ez egy cél, amelyet aztán komoly tervek és munka során tud majd megvalósítani. Erre igazából csak most, a beszélgetésünk során jött rá. És ekkor elindult a lavina. Egyre többen fogalmazták meg céljaikat, és azt, hogy mit tesznek ezért. Az osztályba nagyon sok komolyan sportoló fiú-lány jár, akik közül jóhánynak eltökélt célja, hogy profi legyen ifjú felnőtt korában. Ezért küzdenek, tesznek, a céljaiékért sok-sok erőfeszítést tesznek.
Az iskolában is vannak céljaink, terveink. Az egyik, a közelgő farsang, amelyre már nagyon készülünk. A másik, szinte hihetetlen, hogy már január óta, de bizony készülünk az anyák napjára. Mivel olyan ajándékot terveztünk, amelyet minden héten készítenünk kell kicsit, igazán teszünk azért, hogy ez a cél megvalósuljon. Most – mivel szülők is nézik ezt az oldalt -, nem töltök fel árulkodó képeket, de egy kis ízelítőt igen.
No és végül sokat beszéltünk így a félévi bizonyítvány kapcsán arról is, hogy a tanulmányi eredmény terén mi a célunk és azt hogyan valósíthatjuk meg. Egyéni technikák kerültek elő, amelyből a többiek is okultak.
A nagyobb gyerekek szíveket festettek. A kisebbek először mesét hallgattak a témával kapcsolatban.
Következett a „Jószívű” cím elnyerése. Mindenki nagyon igyekezett, hogy valamelyik nap ő is viselhesse a címet jelképező piros szivecskét. Beszélgetőkörben szituációs játékokat játszottunk a kézikönyv ötletei alapján, természetesen sok saját tapasztalat, emlék is előkerült mellette. Nagy öröm volt számunkra, hogy a másokról való gondoskodás témájában az állatok szeretete és a róluk való gondoskodás is felmerült részükről.
A hónap témáját a hónap dala koronázta meg, a Jó emberré csak a szívemmel válhatok, a gyerekek maguk kérték, hogy hallgassuk meg újra és újra, eddig ez a dal volt számukra a legkedvesebb.
A téma feldolgozását Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek c. dalának meghallgatásával, játékával kezdtük. Mindenki emberkét színezett, majd csoportunkat bemutatva kihelyeztünk a falra. Sokat beszélgettünk beszélgetőkör keretében a boldogságról, mi tehet minket azzá, ill. hogy miért van szükségünk egymásra. Ügyesen megfogalmazódott, hogy a akkor boldogok, ha társaikkal jót játszhatnak, ha működnek baráti kapcsolataik. Pókhálójátékkal a zárókörben kiderült mindenkinek van barátja.
A kisebbek elkészítették barátságvirágjaikat. A témát egy bábjátékkal fejeztük be Ferenczi Éva Süni irigy lesz c. meséjével.
Ismét csengettyűvel hívtuk mesére a gyerekeket, Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét hallgattuk meg, amit bábokkal segítettek a gyerekek interaktívan. Meg is tanultuk a törpe szebben látó mondókáját, amit nagyon élveztek, mert mutogathattunk is. A hét másik napján mindenki elkészíthette saját varázsszemüvegét, amit kedve szerint színezhetett, díszíthetett. Persze mindenki fel is próbálta, mi egymásban láttuk meg a jót és fogalmaztuk meg gondolatainkat. Természetesen hazavitték az elkészült szemüveget.
A boldog foglakozásra való ráhangolódást most is a hónap dalával egészítettük kis. A Boldogvár mese kapcsán a gyerekek megpróbálták céljaikat megfogalmazni, és megosztani a társaikkal. Arra kértem őket, hogy határozunk meg egy közös célt mely az egész csoporté és amihez mindenkinek hozzá kell járulnia. A gyerekek ezt nagyon élvezték és egy közös gondolatmenet végén a céljukként egy páros tánc megtanulását tűzték ki. Nagy örömmel láttunk munkához kitalálták a gyerekek a tánclépéseket egy egyszerű párválasztó koreográfiával. Kezdődött a bemutató a Boldog CD-ről válogatott dalokra. Távlati célként megfogalmazódott a csoportban, hogy kicsit gyakorolva akár egy Farangi műsort is összeállíthatnánk ebből a nagyon jól sikerült foglalkozásból.
