Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozást azzal kezdtük ismét, hogy körbeálltunk, és elmondtuk a „boldogságmondókát”. Ezután mindenki elvett egy ‘szomorú-vidám’ fejecskés hurkapálcát, és megmutatta vele, milyen hangulatban jött ma reggel óvodába. Ezután mindenkinek volt lehetősége elmondani miért érzi aznap boldognak, vagy éppen szomorúnak magát.
Ezután körbe álltunk, és egy kis körjátékot játszottunk: „Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú?…” Ezután visszaült mindenki a helyére, és megbeszéltük, hogy mi volt a körjáték célje, hogyan sikerült elérni a célt.
Beszélgettünk arról is, hogy ki milyen célokat szeretne elérni, akár a közeljövőben, (pl. megtanulni 2 kerekű biciklin biciklizni,) vagy éppen nagyobb korban (pl. rendőr szeretne lenni).
A beszélgetés után célba-dobó versenyt rendeztünk. Az volt a kitűzött cél, hogy babzsákkal beletaláljanak egy kosárba. Ha nem sikerült elsőre a céljukat megvalósítani, újra megpróbálhatták. Ahogyan az életben is.
Ezután a kisebben rajzoltak, a nagyobbak pedig egyre távolabbi pontról folytathatták a célba-dobást.
Nagyon örültek annak, amikor beletaláltak a kosárba, főleg amikor már egyre messzebbről próbálkoztak.
Jól sikerült a foglalkozás.
Az apró örömök c.téma feldolgozása hatalmas örömöt jelentett számunkra.Sőt!Kiterjesztettük a gyerekeket tanító pedagógusokra is a kérdőív kitöltését, mert tudni akartuk, a felnőttek számára mi okoz örömet.
Ebben a hónapban összegyűjtöttük, hogy mi okoz örömet a mindennapjainkban, igyekeztünk észrevenni a pozitív dolgokat, amik feltöltenek bennünket. Rajzban örökítettük meg, majd közös plakáton helyeztük el és boldogok voltunk, hogy vannak jó érzéseink, amik csak arra várnak, hogy észrevegyük őket.
Az apró örömökhöz hozzátartozik egy-egy érintés, egy-egy pillantás, mosoly, kedves szó, amit a gyerekekkel minden nap gyakorlunk. Bevezettünk a reggeli köszöntés során bizonyos mozdulatsorokat, köszöntési módokat, amivel máris örömtelibben kezdődik a gyerekek napja. Játszottunk olyan játékot, melynek során pozitív érzelmeket kiváltó mozdulatokat adtunk át (simogatást, puszit, ölelést stb.), és be kell vallanom, nem mindenkinek ment könnyen. Közös napot szerveztünk a szülőkkel, együtt tevékenykedtünk a délelőtt során. A Boldogság Világnapján énekeltünk, mondókáztunk, smile-t készítettünk, ölelés kuponokat váltottunk be.
A foglalkozást a „boldogságmondóka” elmondásával indítottuk, melynél mindig körbeállunk, és a mondóka végén egy hatalmasat ugrunk, hogy elkapjuk a boldogságot. Ezután leültünk, és a ‘boldog-szomorú’ fejecskékkel megbeszéltük ki miért jött boldogan aznap óvodába, és ki miért jött szomorkásan.
Ezután újból felálltunk, és egy kis mozgással lazítottunk. A „Totyog a liba, nagy a galiba..” mondókával kicsit átmozgattuk magunkat.
Ezután újra mindenki visszaült a helyére, és a „tavaszi ébresztő” című mesét dolgoztuk fel. Csukott szemmel hallgatták végig a mesét, majd beszélgettünk a mese tartalmáról, lényegéről, majd a barátsággal kapcsolatos dolgokról.
A gyerekek a mese feldolgozása után lehetőséget kaptak arra, hogy rajzoljanak valami szépet a barátjuknak, és hogy a barátjukkal egyforma karkötőt kapjanak, viseljenek. Így megkezdődött a „barátság-karkötők” csuklóra való felhelyezése. Így még inkább láthatóvá váltak a barátságok.
