Kik is a hősök? Miért hősök? Milyen (mese)hősöket ismerünk?—ezekre a kérdésekre kerestük a választ. De a legfontosabb volt számunkra, hogy ki is a mi hősünk……………
Hálanaplónkat továbbvezettük:
–Szívet melengetően a legtöbben szüleiket írták. Öröm volt olvasni soraikat. 🙂
Februári témánk a megküzdési stratégiák gondolatköre volt. Sok-sok dologgal meg kellett birkóznunk ebben a hónapban, így aztán igazán aktuálissá vált gyakorolnunk is ezt. Továbbtanulási teendők, táncpróbák az alapítványi bálra, néhány tanulónak versenyek, pályázatok terhei, másnak felvételi alkalmassági vizsga… Mindemellett tanulni, órákra készülni, ami sajnos nem mindig ment zökkenőmentesen.
Az első órán ezekből a problémahelyzetekből adódó feszültséget egy zenés meditációval vezettük le. Bagdi Bella: Pozitív élmények újraélése című zenés meditációja segítségével igyekeztünk ellazulni és elengedni minden szorongást, félelmet, feszültséget, majd az óra hátralévő részében ezek okairól, lehetséges kezeléséről beszélgettünk.
Azután csoportmunkában megküzdési stratégiákat, módszereket gyűjtöttek és írtak össze a gyerekek, melyeket akár ők maguk is hatékonyan alkalmaznak nehéz helyzetekben.
A következő órán a feltöltendő feladatokra koncentráltunk. Olyan hősök képeiből állítottunk össze tablót, akik életéből, cselekedeteiből, akarat erejéből, kitartásából mi is példát vehetünk.
Közben B. Jázmin tollából újabb élményszerű fogalmazás született Lexikon címmel.
Kisfilmre ebben a hónapban sajnos nem maradt időnk.
Az elkészített munkáink képei azonban itt láthatók.
A boldogságórák jó hangulatban telnek. Az órák észrevétlenül egy jó beszélgetésbe vagy rögtönzött fotósuliba torkollnak. vagy csak egyszerűen jól érezzük magunkat…
Villámcsirkék, Baja, Radnóti kollégium
Nagyon vártuk a februári Boldogságórát is. A hónap dalát hallgatva, teljesen ellazulva kezdtük el a megküzdési stratégiákhoz kapcsolódó feladat előkészítését. A gyerekek elmondták saját tapasztalataikat. Megbeszéltük, hogy mi segített, ha valami miatt elkeseredtek vagy szomorúak voltak. Ezeket a mondatokat felírták és egymáshoz kapcsolva elkészült a biztató szívláncunk.
A Bardoci óvoda vegyes csoportjában Boldogságórát tartottunk.
A kis gyerekek érzelem világát tekintve a felnőttek úgy gondolják, hogy nekük semmi gondjuk, nehézségük, problémájuk nincs, vidáman játszanak, szaladgálnak, énekelnek stb…
A gyerekek pozitív vagy negatív érzelmeit, épp a csoportban szervezett játékok ideje alatt, lehet jól megtapasztalni, mivel a kisgyereknél az érzelmek dominálnak.
A Boldogságórán a toronyépítés nagyon sikeres volt, az építészeknél nagy volt az öröm, be is költöztek a toronyházban, kacagtak , ugráltak, kinéztek az ablakon. Az öröm addig tartott amíg az egyik kis csoportos kislány akarva, vagy akaratlanul hozzáért a toronyházhoz , a toronyház oldala leomlott. A probléma el is kezdődött mert jött a dühkitörés, sirás, veszekedés, amit aztán megoldottunk, közösen .
A kislány bocsánatot kért, aztán segítettek a többi társak is újra felépíteni a ház oldalát, a gyerekek megnyugodtak, hogy mindig van megoldás, újra lehet kezdeni . A gyerekeknél a konfliktus kezelést könnyebb megoldani mert hamar változik a hangulatuk, hamarabb megbékülnek , mint a felnőttek.
Érdekes volt A cápa játék, a gyerekek érzelmeit figyelve. A hajókban kettesével nagyon nyugodtan ültek, de a félelem észlelhető volt, amikor a vihar közeledett, a hajókból menekülő gyerekek kétségbeesetten visítottak, de a legjobban az tetszett ahogyan a társaik kiabálták , hogy gyorsan, gyorsan gyertek hozzánk , szívesen befogadták társaikat, akik megnyugodtak, és együtt hajókáztak a partig.
A gyerekeknek a bajban, anyuka,apuka, mama, a szomszéd néni , a barát ,a nagyobb testvér, óvó néni segít.-elmondásaik szerint.
A rajzaikban a szülők, testvérek mamák, autók, házak, óvoda jelentek meg, ezek nyújtanak biztonságot.
Befejezésül a zárókörben azt mondták, hogy jól érezték magukat, megoldották a bajban jutott társuk problémáit, befogadták őket , megbocsátottak és és segítettek egymásnak, máskor is szívesen játszanak együtt, mert együtt lenni jó, könnyebb megoldani a problémát!!!!
Sikerült ellazulni a hónap dalát hallgatva.
Dénes Ilona-Juliánna óvónő
Ebben a hónapban sokat beszélgettünk a tanulókat érintő problémákról és a megoldás irányába tett lépésekről. Sokszor felvetődött, hogy miből meríthetünk erőt a megküzdéshez. Kik támogatnak minket, milyen valós és kitalált példaképek nyújtanak útmutatást a nehéz időkben.
Tapasztalataim szerint tanulóim nagyon racionálisan gondolkodnak, legtöbbször a példakép egy barát, egy közeli hozzátartozó vagy valaki, aki bennünk lakik és biztatja a bizonytalankodó és útkereső személyiséget. És aminek nagyon örülök: a Villámcsirkéknek van humorérzékük, mert ” nem kell mindent olyan véresen komolyan venni!”
A Villámcsirkék nevében: Tóth József kollégiumi nevelőtanár
Egyre őszintébb és bensőségesebb beszélgetéseink vannak! A foglalkozás során ráéreztek a gyerekek, hogy sokféle utat, módszert, eszközt, taktikát lehet választani! A plakátkészítéshez céltudatosan válogatták ki a képeket.
Drámajátékok segítségével dolgoztuk fel a témát, a foglalkozáson ráhangolódásként először utánzójátékot játszottunk, majd a „Hogy nézel rám?” elnevezésű játékot, a szerepbe lépésen keresztül növeltem a beleélő képességüket,arcjátékukat, testbeszédüket. Az azt követő bizalomjátékkal az empatikus képességük fejlődött. A küzdés megéreztetésére versenyhelyzetet a Királyfi Királylány Sárkány alkalmazott drámajátékkal teremtettem ahol a küzdés mellett, ráérezhettek a taktikázásra, hogy mit kell tenni azért, hogy a csapatuk győzzön. A „Mit lehetne tenni?” szituációs játék keretén belül először egy megadott helyzetre, történésre visszaemlékezve fel kellett idézniük és be kellett mutatniuk érzelmi válaszreakcióikat, majd a „varázs sapkát” a fejükre téve bemutathatták hogyan lehetne cselekedni, reagálni másként úgy , hogy elérjék céljaikat.
A drámajátékokkal „mintha” helyzetet teremtve élhettek át, játszhatták el viselkedési mintáikat, majd átírhatták, és hozhattak céljaik eléréséhez, új döntést, új megoldást, új megküzdési módszert (stratégiát).
