A Kerekerdei óvodások miután meghallgatták a mesét, Anikó nénivel képzeletbeli kirándulásra, kincsvadászatra indultak. Előtte az Égig érő fa vagyok relaxációs gyakorlattal „melegítettek” be. Nagyon sok akadályon kellett átjutniuk, közösen kellett célokat elérniük. Az együtt gondolkodással, lépésről lépésre haladtak, míg egyszer csak eljutottak a kincshez. Volt közös öltöztetés, várépítés, pókhálon való átjutás, egymás megetetése, megnevettetése, megérintése. A színező megtalálása nagy örömöt jelentett a gyermekeknek.

Ez a téma a tavalyi és az idei évben is az egyik kedvenc volt. Egyik reggel amikor a gyerekkel a csoportunkba léptünk, felfedeztük, hogy eltűntek a kedvenc plüss játékok. A kicsik azonnal ” Pók nénit” tették felelőssé a történtekké, hisz volt már hasonló élményük a múltban. Amikor felfedezték a levelet és megtudták, hogy a hangos játékuk miatt tűntek el a játékok, és csak együttes erővel tudják kiszabadítani, azonnal munkához is láttak. Énekeltünk és táncoltunk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára, akadálypályán haladtunk végig , ahol még egy veszedelmes medvebarlangon is át kellett bújnunk. Majd tengeren keltünk át ahol „hajótörést” szenvedtünk, így egy kis tutajon egymásra vigyázva értünk partot. Végül a folyosón és a mosdóban elhelyezett varázsléggömböket kellet összegyűjteni. Mire minden feladatot végrehajtottunk és visszatértünk a csoportszobába, Pók néni visszatette a helyére a plüssöket. A kicsik megkönnyebbülve ölelgették, simogatták kedvenc játékaikat, és megígérték, hogy ezentúl halkabban játszanak. Nagyon izgalmas délelőttünk volt, és egész nap Pók néniről beszélgettek a gyerekek.