Ebben a hónapban összegyűjtöttük, hogy mi okoz örömet a mindennapjainkban, igyekeztünk észrevenni a pozitív dolgokat, amik feltöltenek bennünket. Rajzban örökítettük meg, majd közös plakáton helyeztük el és boldogok voltunk, hogy vannak jó érzéseink, amik csak arra várnak, hogy észrevegyük őket.
Az apró örömökhöz hozzátartozik egy-egy érintés, egy-egy pillantás, mosoly, kedves szó, amit a gyerekekkel minden nap gyakorlunk. Bevezettünk a reggeli köszöntés során bizonyos mozdulatsorokat, köszöntési módokat, amivel máris örömtelibben kezdődik a gyerekek napja. Játszottunk olyan játékot, melynek során pozitív érzelmeket kiváltó mozdulatokat adtunk át (simogatást, puszit, ölelést stb.), és be kell vallanom, nem mindenkinek ment könnyen. Közös napot szerveztünk a szülőkkel, együtt tevékenykedtünk a délelőtt során. A Boldogság Világnapján énekeltünk, mondókáztunk, smile-t készítettünk, ölelés kuponokat váltottunk be.
A foglalkozást a „boldogságmondóka” elmondásával indítottuk, melynél mindig körbeállunk, és a mondóka végén egy hatalmasat ugrunk, hogy elkapjuk a boldogságot. Ezután leültünk, és a ‘boldog-szomorú’ fejecskékkel megbeszéltük ki miért jött boldogan aznap óvodába, és ki miért jött szomorkásan.
Ezután újból felálltunk, és egy kis mozgással lazítottunk. A „Totyog a liba, nagy a galiba..” mondókával kicsit átmozgattuk magunkat.
Ezután újra mindenki visszaült a helyére, és a „tavaszi ébresztő” című mesét dolgoztuk fel. Csukott szemmel hallgatták végig a mesét, majd beszélgettünk a mese tartalmáról, lényegéről, majd a barátsággal kapcsolatos dolgokról.
A gyerekek a mese feldolgozása után lehetőséget kaptak arra, hogy rajzoljanak valami szépet a barátjuknak, és hogy a barátjukkal egyforma karkötőt kapjanak, viseljenek. Így megkezdődött a „barátság-karkötők” csuklóra való felhelyezése. Így még inkább láthatóvá váltak a barátságok.
Az apró örömök témához kapcsolódó mesét hallgattak meg a gyerekek, melyet átbeszéltünk közösen és példákat mondtak arra, ők hogyan tudnának másoknak örömet okozni. A témához kapcsolódóan a gyerekekkel megbeszéltük mi is az öröm, mit jelent számukra és kinek milyen apró örömben volt részük az utóbbi időben.
Bevezetésként a programban szereplő CD-lemezről csukott szemmel, teljes átéléssel meghallgattuk a relaxációs zenét. A gyerekek még a levegőt is egyszerre vették és fújták ki, követve az elhangzottakat. Miután mindenki „visszaérkezett” közénk, társaikhoz odamentek és elmondták milyen örömben volt részük, majd megölelték egymást örömük, szeretetük jeléül. Mivel nagyon változékony az időjárás, úgy gondoltuk, hogy a relaxációs gyakorlatok közül a Napimádást választjuk. Az udvaron mély levegővételek és kifújások közben arra gondoltunk, hogy milyen öröm lenne számunkra, ha előbújna a Nap és nem a borús eget kéne néznünk. Relaxációnk eredményének nagyon örültek a gyerekek, ugyanis kisütött a Nap.
A téma lezárásaként örömsétára indultunk. Minden szép dolognak együtt örültünk. Megnéztük a tavaszi virágoskerteket, valamint a gólyafészket, ahová nagy örömünkre visszajött a gólyapár.
Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Anna and the Barbies
Az órán megbeszéltük, hogy különböző kutatások eredményei alapján megállapítást nyerta következő : az átlagembereknek a legegyszerűbb dolgok jelentik a legnagyobb örömet. Ezt követően össze írtunk egy listát az élet apró örömeiről, majd egy feladatlapot töltöttek ki a gyerekek melyben az 5 érzékszervhez kellett hozzá rendelni legalább 10 apró örömöt. Mindezt a feladat át beszélése követte és a Feltoltendő feladat ismertetése.
Szabó Aliz pszichologus