megbocsátás

Drága Lujzám, Egyetlenem! Hát mégis élsz?!Meg akartalak ölni,mert elborzasztottak és feldühítettek a De la Molle márkinak írott soraid:tökéletes képmutató vagyok,a Te elcsábításoddal akartam valaki lenni.Nem bírtam elviselni az igazságot, ezért le akartalak lőni. De amikor megtudtam, hogy élsz, rádöbbentem, hogy általad én is visszatérhetek az életbe, hisz szembesítettél régi önmagammal! Bocsásd meg, hogy elárultam a Te tiszta érzéseid, elárultam azt a Julien Sorelt, akit Te szerettél, a karrierem érdekében. Szerelmed megváltott,elegem lett ebből a képmutató világból. Tudom, hogy kivégeznek, hisz Rád lőttem, s mert „keveredni merészeltem…a gőgös gazdagok világával”. Mélyen és őszintén szeretlek, mint még soha.Bocsásd meg, hogy fájdalmat okoztam Neked! a Te Juliened (Julien Sorel képzeletbeli levele de Renalnénak a börtönből-Stendhal:Vörös és fekete)