Szeptember – A hála gyakorlása
Augusztus közepén végeztem el a Boldogságóra képzést, és kíváncsian vártam, hogy a gyerekek majd hogy fogadják havonta ezeket az órákat. Szeptemberben a hála témájával kezdtünk. A Szép nap ölelj most át engem kezdetű dallal hangolódtunk a témára, majd közösen számba vettük, hogy mi mindenért lehetünk hálásak. Ezt követően Bartos Erika: Megsértődött a Gellért-hegy című meséjének feldolgozásával mélyedtünk el még jobban a témában. Megható volt az a rész, amikor a gyerekek önként kifejezhették hálájukat egymás iránt, elmondva, mit köszönnek a másiknak. Úgy láttam, a gyerekeket foglalkoztatta és elgondolkodtatta a téma. Az óra végén egyik kislány szeretetkavicsokat osztott ki társainak, amiket ő festett erre az alkalomra. „Házi feladatként” azt kértem tőlük, hogy a Boldogságóra füzetükbe írjanak fel három dolgot, amiért hálásak. Valamint a hónap folyamán folyamatosan magukhoz vehettek „Hálás vagyok” kezdetű cetliket az asztalomról, amiket aztán befejeztek saját gondolataikkal. Mindkét esetben csodálatos mondatok születtek.

Október – Az optimizmus gyakorlása
Októberben az optimizmus, a pozitív szemlélet volt a téma, amit nevetőpárbajjal, majd Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalával indítottunk. Megbeszéltük, hogy az életben vannak jó és rossz dolgok, de a pozitív hozzáállással könnyebben éljük meg a mindennapjainkat. Szemléltetésként végigvezettük az optimista és a pesszimista útvonalat egy-egy eset kapcsán. Kisfilmet is néztünk Piperről, a kis szalonkáról, aki bízva magában, optimista hozzáállásával élelmet szerzett újra és újra a tengerpartról. A gyerekek lelkesen készítették el a pozitív szemüvegüket, melyet felvéve a tükörképüknek szép és jó dolgokat mondtak. Az óra során a gyerekeknél akkora érdeklődést és lelkesedést láttam, amit még eddig sosem tapasztaltam náluk. A pozitív szemüvegek az év során még sokszor előkerültek egy-egy órán, ki mikor érezte szükségét a viselésének.

November – Támogató kapcsolatok
A hónap témája a támogató társas kapcsolatok voltak, s ennek bevezetésére egy puzzlejátékot játszottunk. A gyerekeket három csoportra osztottam, s három különböző kép puzzle darabjait osztottam szét közöttük találomra. Minden gyerek a tenyerén hordozva egy-egy képdarabot, járkált a teremben, és kereste azokat a társait, akikkel ki tudja rakni a saját képét. Igazi csapatmunkára volt hozzá szükség, de az osztály ismét jól teljesített.
Power Pointot készítettünk a támogató kapcsolatokról, majd egy erősségmondókát is megtanultunk. Ezt követően közösen színezték ki az „Együtt erősebbek vagyunk!” feliratot, ami kikerült a boldogságórás faliújságunkra. Az óra végén játszott Szeretetzuhany nagyon tetszett a gyerekeknek, sok szép, megható gondolat hangzott el a gyerekek szájából.

December – Boldogító jó cselekedetek
Az óra elején a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dallal hangolódtunk, majd Adok neked játékot játszottunk. Az óra folyamán feldolgoztuk a kőleves című mesét, s megbeszéltük, mért jobb adni, mint kapni. Néha elég csak egy ölelés is. Megkértem őket, hogy ott a teremben, öleljék meg azt, akiről úgy gondolják, hogy ráférne egy ölelés. Megható és vidám pillanatok voltak. Jó látni, hogy a gyerekek mennyire nyitottak egy érintésre is. A terembe kihelyeztem egy postaládát, amibe a hónap folyamán gyűjthették a jó cselekedeteiket.

Január – Célok kitűzése és elérése
Van nekem egy álmom című dallal hangolódtunk. Ezt követően a gyerekek közös rajzot készítettek négyes csoportokban, ahol mindig mindenki csak egy vonalat rajzolhatott, s a társainak ugyanígy kellett folytatniuk a képet, miközben nem szólalhattak meg.
Az óra során tisztáztuk a célok és a kívánságok közti különbséget, amihez elemeztük az Öreg halász és a nagyravágyó felesége című mesét. Ennek kapcsán mindenki három aranyhalat ragasztott a füzetébe, amibe házi feladatként egy-egy kívánságot kellett beírniuk. Utána a gyerekek olyan szoros körbe álltak, hogy a válluk összeért. Kaptak egy „varászecsetet”, amit a hátuk mögött titokban kellett körbe adniuk egymásnak. Középen állt egy gyerkőc, aki nem tudta, hogy hol indult útnak az ecset, de próbálta kitalálni, hogy vajon hol, kinél tarthat. Ha eltalálta, akkor helyet cserélt azzal, akinél épp az ecset volt. A cél: összedolgozni, hogy megtévesszék a középső embert, s együtt körbevigyék az ecsetet. Ez sajnos nem ment túl jól, a „varázsecset” folyton elakadt valakinél.

Február – A megküzdések gyakorlása
„Az a virág, ami csapások idején virágzik, a legritkább és a legszebb.” Pár vállalkozó tanuló felidézett 1-1 akadályt, amin sikeresen túljutott. A táblára egy nagy hegyet rajzoltam, a hegy lábához pedig egy cédulát tettem a mesélő nevével. Ha az osztály szerint is sikeresen megküzdött az akadállyal, akkor „feljutott a hegy csúcsára”, felkerült a nevét viselő cédula a rajzolt hegy tetejére. A gyerekeknek nagyon tetszett a feladat, és egymást túllicitálva mesélték a történeteiket.
A célok eléréséhez magabiztosságra van szükség. A diákokkal képeket néztünk, és el kellett dönteniük, hogy melyikről sugárzik magabiztosság. Majd a gyerekek maguk is megmutatták, hogy milyen az, ha magabiztosságot mutatnak. Utána nyelvtörőkkel próbálkoztunk leküzdve az akadályokat több-kevesebb sikerrel. Ennek kapcsán dühkezelési stratégiákat ismertettünk egymásnak elmondva, kinek mi válik be.

Március – Apró örömök
Az Imádok élni című dallal hangolódtunk az órára, majd azt kértem, hogy a gyerekek egy-egy mozdulattal, mozgással mutassák meg, mit csinálnak, mikor örülnek. A Zabszalma együttes Izgő-mozgó című dalszövegét gondolatébresztőként felolvasva számba vettük az élet apró örömeit. Majd a táblán összeírtuk a négy évszakhoz kötődő apró örömöket.
Beszélgettünk az érzékszervekről, majd többféle játékot is játszottunk az érzékszervi érzékeléssel kapcsolatban. Végül a Szívmanó kártyák segítségével apró örömöket azonosítottunk. Az óra befejeztével az egyik kislány névre szóló szeretetkavicsokat osztogatott az osztály tanulóinak.

Április – A megbocsátás gyakorlása
Bagdi Bella Ho’oponopono című dalával hangolódtunk az órára, majd gondolatébresztő beszélgetést indítottunk a megbocsátással kapcsolatban. Keresztrejtvényünk megfejtése a „sajnálom” szó volt, s ennek kapcsán bocsánatkérő és megbocsátó szavakat, mozdulatokat gyűjtöttünk, majd a Szívmanó nyugikártyák segítségével légzéstechnikákat sajátítottunk el. A megnyugvás az első lépés a megbocsátás felé.
Ezt követően a diákok a földön egy nagy szívet formálva törökülésben ültek le, s akiben harag, sértődöttség volt, az beállhatott középre, s tisztázhatta problémáját az érintett társával. Megnyugtató volt számomra, hogy csupán kisebb, csip-csup ügyek kerültek terítékre, ami bizonyította számomra, hogy a közösségben nincsenek hatalmas ellentétek.
Az óra harmadik részében pillangó sablonokat színeztek és nyírtak ki a gyerekek, majd az udvaron egy adott sérelmükre gondolva elreptették őket, „Elengedem a sérelmem. Megbocsátok.” kiáltások közepette. Ezzel szimbolikusan megszabadultak a fájdalmuktól.

Május – A testmozgás gyakorlása
Az órát Bagdi Bella Jól érzem magam boogie című dalával kezdtünk, amire táncoltunk is. A téma bevezetését foglalkozásokhoz köthető tipikus mozgásformák összegyűjtésével kezdtük, majd megbeszéltük, hogy ki mit sportol, s ezt mért tartják fontosnak. Megnéztünk egy kisfilmet is arról, mi történik a testünkben mozgás közben.
Eljátszottunk a gondolattal, hogy az állatolimpián melyik állat milyen sportágban indulhatna, s erről rajzokat is készítettünk. Majd az órát egy közös levezető tornával zártuk.
Aznap volt a Kihívás napja, amin az osztállyal részt is vettünk. Délelőtt sétáltunk egyet a városban, majd délután kimentünk a kiserdőbe, ahol egy erdei pontvadászaton vettünk részt.

Június – Fenntartható boldogság
Az órát Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalával kezdtük. Első feladatként a padtársak egymás felé fordulva mondtak egymásnak egy-egy pozitív gondolatot „Jobb veled a világ, mert…” kezdéssel, majd ugyanezt a feladatot elvégezték önmagukról beszélve is.
Készítettünk Boldog abc-t is, ahol négy fős csapatokban azon versenyeztek a gyerekek, hogy az abc minél több betűjéhez csatoljanak egy-egy pozitív szót, ami a boldogsághoz köthető. Ezt követően mindenki elkészítette a saját boldogság koktélját ezekből a boldogsághoz köthető pozitív szavakból. A mozgás hozzátartozik a boldog élet kialakításához, ezért táncoltunk is egyet közösen. Majd meghatároztuk célkitűzéseinket a nyárra, majd a gyerekekből kiraktuk a VAKÁCIÓ szót, hiszen nagyobb boldogságot nem is okozhatna semmi így júniusban a gyerekeknek, mint a nyári szünet.