Szeptemberben a Boldogságóra témája a hála volt. A hónap során törekedtünk arra, hogy a hála fogalma a mindennapjaink részévé váljon, és ne csak egyetlen foglalkozás témája legyen.
Öröm volt megtapasztalni, hogy a gyermekek az előző év Boldogságórái után emlékeztek a hála szóra, annak jelentésére, és egyre több helyzetben felismerték, hogy miért lehetünk hálásak. A hála gondolatát több közös élményhez is tudtuk kapcsolni, például az évkezdéskor megélt újratalálkozás öröméhez, Betakarítási ünnephez, valamint az Állatok Világnapjához.
A hónap során sokszor hallgattuk Bagdi Bella dalait, amelyeket a gyermekek kedvelnek és magabiztosan énekelnek. Az Idősek Világnapja alkalmából kis műsort adtunk elő, amelyben a „Boldog élet” című dalt is elénekeltük.
A Boldogságóra-foglalkozást relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd a „Szép nap, ölelj most át engem” című dalt hallgattuk meg. A mesét az Állatok Világnapjához kapcsoltuk, így a gyermekek az állatok szemszögéből is találkozhattak a hála érzésével.
A mese feldolgozásaként a kis főszereplőhöz kapcsolódóan hálaszíveket készítettünk, majd a gyermekek egyenként elmondhatták, kiért vagy miért hálásak. Jó volt hallgatni a válaszaikat, hiszen a családtagok, barátok, állatok, élmények mellett sok olyan apró öröm is szerepelt, amely a mindennapokban természetesnek tűnik. Úgy érzem, hogy a Boldogságóra segítségével sikerült a hála fogalmát a gyermekek számára örömteli, a hétköznapokhoz kapcsolódó érzéssé tenni.

Szeptemberi Boldogságóránkra kedves ismerősünkkel Boldog Blankával érkeztem. Tevékenységindító gyakorlatnak a Szivárványlégzést választottam,melyet most az eddig megszokottól kicsit eltérő módon alkalmaztunk. A gyerekekkel egy nagy közös körben helyezkedtünk el , kézfogással kapcsolódtunk egymáshoz. Egymás kezének megfogása az egymás elfogadása. Szemünket becsukva, koncentráltunk a légzésre, mely során a szivárvány csodálatos színeit szippantottuk megunkba és engedtük el. A Szivárványlégzés segítségével utaztunk a gondolat szárnyán a Hála – szigetére. A drámajáték és a fantázia lehetőségeit megragadva elővettük a varázstávcsövünket és körbe néztünk a szigeten, ahol a gyermekek különböző dolgokat láttak: pálmafát, virágokat, tengert, tigrist, madarakat… a játék során figyeltünk egymásra, meghallgattuk egymást- támogatva a kivárás képességének fejlődését. A szigeten egyszercsak megpillantottuk a Napocskát, aki egyik pillanatról a másikra nagyon elszomorodott. Mint megtudtuk a szomorúságát az okozta, hogy a sziget kis lakói napról napra elfelejtkeztek arról, hogy mennyi mindenért mondhatnak köszönetet, hálát a Napocskának. A szomorúság hamar derűre változott, amikor a kis állatok egymást követve hangosan felidézték mindazt, amiért Hálásak lehetnek a Napocskának ( a friss zamatos fűvet, a színes virágokat, a világosságot, az örömet, a barátokkal történő vidám játékot a szabadban…)
Ezt követően a Hála-körben a gyermekek is megfogalmazták, saját gondolataikat: hálás vagyok a Napocskának: mert melegít, mert nyáron felmelegíti a medencét és fürödhetek, mert eső után megszárítja a biciklimet és újra biciklizhetek… A beszélgetőkör után Boldog Blankától kaptunk ajándékba egy kis történetet, melyben a Hála Tündér elveszített varázspálcája miatt szomorkodott, félvén attól, hogy mostmár soha nem fogja megtalálni mindazt, amiért Hálás lehet. Természetesen a barátai a segítségére siettek és rámutattak arra, hogy a legszebb hála-varázslat mindig a szívünkben él. A mese jól segítette a hála fogalmának a megértését. A záró hálakörünk során, a gyermekek örömmel osztották meg gondolataikat kis közösségünkben : hálásak az ételért, az anyukájukért, a családjukért. Hálásak a barátokért, a melengető napocskáért 🙂 , a közös játékért. A Hála-szigetről a zene ( Bagdi Bella: Szép nap ölej most át engem…) segítségével „utaztunk ” vissza az oviba, ahol a gyermekek szinezéssel elkészíthették az általuk megálmodott Hála Tündért, amelyet a Boldogságóra faliújságon csodálhatnak meg a szülők is. 🥰🌈

A foglalkozásunkat a” Nap, nap fényes nap” mondókával kezdtük, majd, mint a kis Tapsik ugrándoztunk a réten. Miután jól elfáradtunk Tapsi pihenőt tartottunk: megnéztük, milyen gyorsan ver a szívünk és légző gyakorlatoztunk. Miután kipihentük magunkat „Add tovább falevelet” játszottunk, először egy majd kettő és végül három falevéllel. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Aztán az” Együtt az Á, O és U hangokban!” relaxációs játékot játszottunk. A gyerekeknek nagyon tetszett. Bagdi Bella Szép nap ölelj most át engem dalát hallgatva megpihentünk kicsit. Különböző képeket mutattam a gyerekeknek, amelyekről arról beszélgettünk, hogy miért lehetünk hálásak. A gyerekek nagyon kreatívok voltak, mert az egyik képről, ami egy virágot ábrázolt azt mondták, hogy hálásak lehetünk neki mert a méhek ezekből gyűjtik a mézre valót. Miután ezt jól kibeszéltük a mese, aminek a címe: Tapsi és a Csodálatos Hálakosár volt még jobban megbeszéltük a gyerekekkel: ahol elmondtuk, hogy Tapsi miért volt hálás a süninek, meg az őzikének. Kiszíneztük a hála jelét és a záró körben pedig Bagdi Bella Boldog vagyok dalára hála táncot jártunk a gyerekekkel. A gyerekekkel együtt egy örömteli és tanulságos Boldogságórát éltünk meg.