Hálamese
Boldogságóra Alapprogram
Nagyon élveztük a rollerezést és a biciklizést, míg oviba jöttünk és az ovi előtti parkolóban is.
Beszélgettünk a háláról és éreztem, hogy több kisgyermek nem értette a szó jelentését. Elmeséltem Fésűs Éva A büszke tölgyfa című meséjét, ami segített közelebb kerülni a témához. Először azt mondta egy kisgyermek, hogy ő nagyon szereti a madárcsicsergést és hálás a kisrigóknak ezért. A fák a harkálynak hálásak, hogy kiszedi a rovarokat, a Napnak és az esőnek pedig azért, hogy nőni tudnak. Érdekes volt, hogy a család és a közvetlen környezetünk csak ezután következett, de a mese után már mindenki el tudta mondani, kinek miért hálás. Egyet kiválasztottak és egy befőttes üvegbe rajzolták bele, „eltettük télre”.
A Boldogságóra keretében a hála témájával foglalkoztunk. Először közösen beszélgettünk arról, mit jelent hálásnak lenni, milyen hétköznapi dolgokért lehetünk hálásak, és kik azok az emberek, akiknek köszönettel tartozunk.
Ezután többféle feladaton keresztül közelítettük meg a témát. Csoportmunkában a kenyér útját gondoltuk végig: összegyűjtöttük, hány ember munkájára van szükség ahhoz, hogy a kenyér végül az asztalunkra kerüljön, és kiknek lehetünk ezért hálásak. A feladat segített felismerni, hogy sok olyan mindennapi dolog vesz körül bennünket, amely mögött mások munkája, gondoskodása áll.
A gyerekek ezután választottak egy számukra fontos személyt, akinek hálalevelet írtak. Megfogalmazták, kinek és miért hálásak, mit köszönnének meg neki.
Végül mindenki választott egy dolgot, amiért hálás, és ezt egy írólapon rajzzal és rövid szöveggel jelenítette meg. Így minden gyermek a saját életéből hozhatott egy számára fontos, személyes példát.
Az óra során sokat beszélgettünk, gondolkodtunk és alkottunk. A gyerekek megtapasztalhatták, hogy a hála nemcsak a nagy dolgokról szól: észrevehetjük a mindennapi apró örömöket, mások segítségét, szeretetét és munkáját is. A foglalkozás végére sok személyes és szép gondolat gyűlt össze arról, mennyi mindenért és mennyi mindenkinek lehetünk hálásak.
A szeptemberi időszakban a boldogságórák középpontjában a hála és az apró örömök felismerése állt. 2. osztályos, 14 főből álló csoporttal dolgoztam. A tanulóknak korábban egy kollégám tartotta a boldogságórákat, szeptemberben azonban átvettem tőle a csoportot. A gyerekekkel már korábban is ismertük egymást, hiszen más tantárgy keretében is tanítok az osztályban, így a közös munka és a foglalkozások légköre természetesen és gördülékenyen alakult.
A hónap során több alkalommal meghallgattuk, majd közösen is elénekeltük Bagdi Bella: Szép nap című dalát. A dal jó hangulatot teremtett, és lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek ráhangolódjanak az órák témájára.
Beszélgettünk arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, és hogy a hála nemcsak a nagy, különleges dolgokhoz kapcsolódhat. Megkerestük azokat az apró örömöket is, amelyek a mindennapjainkat szebbé teszik: egy kedves szó, egy közös játék, egy ölelés, egy mosoly, a családunk vagy éppen egy jó hangulatú iskolai nap is okot adhat a hálára.
A foglalkozások egyik közös tevékenysége a hálafa elkészítése volt. A gyerekek szív alakú falevelekre rajzoltak és írtak is olyan személyeket, dolgokat, eseményeket, amelyekért hálásak. A levelekből közösen alakítottuk ki a hálafát, amely az osztályteremben is megjelenítette a gyerekek gondolatait és érzéseit.
Fontos része volt a foglalkozásoknak az egymás iránti hála kifejezése is. A tanulók párokban megköszönték egymásnak azt, amiért hálásak voltak a másiknak. Aki szerette volna, az osztály előtt is megoszthatta gondolatát. Ez a tevékenység erősítette a pozitív társas kapcsolatokat, és a gyerekek megtapasztalhatták, milyen jó érzés kedves, elismerő szavakat hallani és mondani egymásnak.
A Hála színező elkészítése során tovább gondoltuk, hogy milyen sok dologért lehetünk hálásak a hétköznapokban. A színezés közben is lehetőség nyílt a beszélgetésre, a személyes élmények és gondolatok megosztására.
A hónap során arra is ösztönöztem a tanulókat, hogy minden este, lefekvés előtt gondolják át, mi volt aznap az, ami miatt boldogok voltak. A következő boldogságórán azoknak adtam lehetőséget a beszámolásra, akik szívesen meséltek az előző napjuk örömteli pillanatairól. Jó volt megtapasztalni, hogy a gyerekek egyre könnyebben fedezték fel a mindennapokban rejlő apró örömöket.
Az órák végén minden tanuló mondott egy szót, amelyet magával vitt a foglalkozásról. Ezek a szavak jól tükrözték, hogy a gyerekek számára fontos élményt jelentett a közös gondolkodás, az egymás iránti figyelem, a hála és az örömök megfogalmazása.
A foglalkozások során arra törekedtem, hogy a tanulók megtapasztalják: a boldogság sokszor nem nagy dolgokban rejlik, hanem a mindennapok apró, értékes pillanataiban. A hála gyakorlása segített abban, hogy figyelmüket tudatosabban irányítsák arra, ami jó és örömteli az életükben, miközben az egymásnak adott pozitív visszajelzések az osztályközösséget is erősítették.
A testmozgást az autómentes világnappal összekapcsolva elutaztunk a Fővárosi Állatkertbe. Rengeteg élménnyel gazdagodtak a gyermekek. Többeknek a vonattal történő utazási is nagy élményt jelentett. A fővárosi tömegközlekedés pedig méginkább. Az állatkertben a mozgás is megvalósult, bejártuk széltében, hosszában. A játszóteret sem hagytuk ki. Kihasználtuk az alkalmat és az állatokról is beszélgettünk miközben csodálták őket a tanulók.
Szeptemberi Boldogságóra foglalkozás „HÁLA” – témakörében.
1. osztály
A foglalkozás célja
A gyermekek életkoruknak megfelelő módon ismerjék fel a hála érzését, és tudjanak megfogalmazni olyan dolgokat, személyeket vagy élményeket, amelyekért hálásak.
Mivel az első osztályos gyermekek még nem tudnak biztosan írni, a foglalkozás során a rajzolás, képek, szóbeli megfogalmazás és jelképek kapnak főszerepet.
Fejlesztési területek:
• érzelmek felismerése és kifejezése,
• szóbeli kommunikáció,
• figyelem és egymás meghallgatása,
• pozitív gondolkodás,
• önismeret,
• társas kapcsolatok erősítése,
• kreativitás és finommotorika.
________________________________________
1. Ráhangolódás – „A hála titkos érzése”
Idő: 3–4 perc
A gyermekek körben ülnek a könyvtárban.
A pedagógus beszélgetést kezdeményez:
„Ma egy különleges érzéssel fogunk megismerkedni. Ez az érzés akkor jelenik meg bennünk, amikor valami jót kapunk, valaki segít nekünk, szeretetet kapunk, vagy valami olyan történik velünk, aminek nagyon örülünk.”
Ezután:
„Szerintetek mi lehet ez az érzés?”
A gyerekek szabadon válaszolhatnak.
Ha szükséges, segítő kérdések:
• Ki az, akinek örülsz, amikor meglátod?
• Ki segített neked mostanában?
• Mi az, aminek nagyon örültél?
• Mi az, amit szeretsz nagyon?
A pedagógus végül megnevezi:
„Ezt az érzést hálának nevezzük.”
________________________________________
2. Mesekuckó – közös mesehallgatás
Idő: kb. 10–15 perc
A könyvtáros néni felolvassa a kiválasztott mesét.
A pedagógus előzetesen megkéri a gyerekeket:
„Most figyeljétek nagyon a mesét! Próbáljátok meg észrevenni, hogy a történetben ki kap segítséget, ki tesz valami jót a másikkal, vagy kinek van oka arra, hogy hálás legyen.”
Nem szükséges a mese közben megállítani a történetet.
A mese után néhány egyszerű kérdés következhet:
• Ki volt a mesében kedves valakivel?
• Ki segített valakinek?
• Volt olyan szereplő, aki örült valaminek?
• Szerintetek ki lehetett hálás?
• Miért lehetett hálás?
Fontos: nem kell minden gyermeknek válaszolnia. Már az is jó, ha néhány gyermek megfogalmazza a gondolatait.
________________________________________
3. „Hálás vagyok azért, hogy…” – beszélgetőkör
Idő: 5 perc
A pedagógus elővesz egy szép, üres dobozt.
„Nézzétek csak, hoztam nektek valamit! Ez egy különleges doboz. Nem játékok kerülnek bele, hanem olyan dolgok, amelyekért hálásak vagyunk.”
Elmagyarázom:
„Ha valaki azt mondja, hogy hálás azért, mert van egy testvére, vagy mert van egy kutyája, vagy mert az anyukája megölelte, akkor ezt megrajzolhatjuk, és betesszük a dobozba.”
Ezután minden gyermek gondolkodik:
„Miért vagyok én hálás?”
Segítő ötletek a táblára vagy szóban:
❤️ anya
❤️ apa
❤️ testvér
❤️ nagymama/nagypapa
❤️ barát
❤️ kisállat
❤️ otthon
❤️ iskola
❤️ játék
❤️ mese
❤️ kirándulás
❤️ ölelés
❤️ segítség
❤️ egy szép élmény
A gyermekek ezután egyenként vagy önként jelentkezve befejezhetik:
„Én azért vagyok hálás, mert…”
Például:
„…van egy kiskutyám.”
„…anya mindig megölel.”
„…van egy barátom.”
„…tegnap apa játszott velem.”
„…elmentünk a játszótérre.”
________________________________________
4. A HÁLADOBOZ elkészítése
Idő: 8–10 perc
Előkészítés
A pedagógus előre elkészít egy nagyobb, fedeles dobozt.
A dobozra kerülhet például:
🌈 HÁLADOBOZ 🌈
„A mi jó dolgaink”
A gyerekek számára előkészítünk:
• színes papírokat,
• előre kivágott szívecskéket,
• köröket vagy felhőformákat,
• színes ceruzákat,
• filctollakat,
• matricákat,
• esetleg előre kivágott apró képeket.
A feladat
Minden gyermek kap egy kis papírformát.
„Most rajzold le azt, amiért hálás vagy! Nem kell leírnod semmit. Csak rajzold le.”
Például:
👩 anya → egy anya rajza
🐶 kutya → egy kutyus
❤️ ölelés → két ölelő ember
🏠 otthon → ház
⚽ játék → labda
🌳 természet → fa, virág
👧 barát → egy barát
Aki elkészült, odamehet a pedagógushoz.
A pedagógus megkérdezi:
„Elmeséled, mit rajzoltál?”
A gyermek szóban elmondja.
A pedagógus segíthet a rajz értelmezésében, majd:
„Akkor ezt most beletehetjük a háladobozba.”
A gyermek maga helyezi be a rajzát.
________________________________________
5. Zárókör – „A hála szívecskéje”
Idő: 3 perc
Minden gyermek kap egy képzeletbeli „hála-szívecskét”.
A pedagógus:
„Tedd a kezed a szívedre! Gondolj valakire, akinek ma azt mondanád: Köszönöm!”
Néhány másodperc csend következik.
Ezután:
„Lehet, hogy anya. Lehet, hogy apa. Lehet, hogy a testvéred, a barátod, a tanító néni vagy akár a könyvtáros néni.”
Majd közösen, egyszerre:
„Köszönöm, hogy vagytok nekem!”
A foglalkozás végén:
„Ezt a háladobozt visszavisszük az osztályba. És nem csak ma használjuk. Ha valakivel valami jó történik, vagy valamiért hálásak vagyunk, rajzolhatunk bele egy újabb kis üzenetet.”
________________________________________
🌸 A HÁLADOBOZ HOSSZÚ TÁVÚ HASZNÁLATA
Szerintem ez lehet a foglalkozás egyik legjobb része.
Az osztályban maradhat egy állandó Háladoboz.
Hetente például egyszer, pénteken 5 percben elő lehet venni.
A gyerekek rajzolhatnak bele:
• valami jót, ami a héten történt velük,
• valakit, akinek szeretnének köszönetet mondani,
• egy örömteli élményt,
• valamit, aminek örültek.
A pedagógus időnként kihúz 3–4 rajzot, és a gyerekek megpróbálják kitalálni, mit ábrázol.
Ez azért is jó első osztályban, mert az íráskészség nélkül is folyamatosan gyakorolják a pozitív érzések felismerését és megfogalmazását.
Hàlafàt kèszítettünk, Japàn cseresznyefa formàjàban. Kèsőbb a kèszített levelekre fel lesznek írva azok a dolgok, amikèrt hàlàsak a gyerekek.
Az őszi kincsek gyűjtögetése és a kézműveskedés tökéletes alkalmat nyújt arra, hogy a kicsik megéljék a pillanat szépségét és megtanulják kifejezni, miért hálásak.Mielőtt hozzáláttunk az alkotáshoz, egy rövid beszélgetőkört tartottunk Boldogságóra keretében, amit minden alkalommal ölelőkörrel kezdünk, mely így hangzik: ” Örülök, hogy itt vagy!”
• „Mi az a dolog, aminek ma nagyon örültél?”
• „Ki volt hozzád kedves az óvodában?”
• „Miért vagy hálás a családodban?”
A gyerekekkel közösen gyűjtött őszi levelekből, tobozokból, makkokból és magvakból gyönyörű Hála Baglyot alkottunk (mi Bagoly csoport vagyunk). Az ilyen jellegű komplex feladatok nemcsak a finommotorikát és a kreativitást fejlesztik a természetes anyagok tapintásával és formálásával, hanem észrevétlenül formálják a gyerekek optimista és támogató szemléletmódját is.
Csodálatos napokat élhettünk át együtt!
A gyerekek egy teljes héten keresztül játékos tevékenségek által gyakorolhatták a hála tartalmi jelentését és élhették át a hála érzését. Megbeszéltük azt, hogy miért is lehetünk hálásak a családtagjainknak, egymásnak, illetve a körülöttünk élő személyeknek. Érzelemfejlesztő közös játékokon keresztül hálánkat öleléssel fejeztük ki, valamint ölelőkörös játékkal mindenki elmondhatta a mellette ülő gyereknek, hogy miért is hálás neki. Megismerkedtünk a Hálafa történetével, amely mélyen megérintette a gyerekeket. Elmesélte mindenki, hogy ők mikor segítettek valakinek és azt, hogy milyen érzéssel töltötte el mindez őket. Kiszíneztük a hála jelét, a kis virágot, amelyet elhelyeztük a boldogságvárba vezető első lépcsőfokon.