Őszintén szólva, nem egyszerű ilyen kicsi gyerekekkel megtartani egy-egy Boldogságórát, főleg, hogy nagy létszámú osztályról beszélünk, de hogy a jócselekedetek, mint gondolat egész december hónapban az életünk részét képezték, az biztos. Gyűjtöttünk szeretetcsokikat beteg gyerekeknek, minden hónapban volt egy személy, akinek teljesítettük az aznapi kívánságát, sőt egy évek óta hagyománnyá vált szokás keretein belül megajándékoztuk egy kis kézzel készített aprósággal a jászszentlászlói utca népét is. A Diákönkormányzat kezdeményezésére, szinte minden nap volt egy kis apró feladat a diákoknak, amivel az összetartozásunkat is erősíthettük. Ennek keretein belül például az egyik nap képeslapot küldtünk, egy kisorsolt osztálynak, vagy éppen kedveskedhettünk egy kicsit a felnőtteknek is. Megismertük az 5 szeretetnyelvet, és erről beszélgettünk is. Beszélgettünk egy kicsit a csodáról, sőt a Mikulás kérése pont az volt, hogy minden nap emlékeztessük magunkat: „A csoda bennem, benned, bennünk van.”
Boldogságóra Alapprogram
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
A hónap legnagyobb előkészülete a karácsonyi műsor volt. Kis csoportjaink sok előkészülettel és várakozással készültek. Tapintható volt a gyerekek izgalma.
A Boldogságórák témáiban a támogató, szeretetteljes kapcsolatok építése és a boldogító jó cselekedetek álltak, kis meglepetésekkel, sok zenével.
Szeretném kiemelni a kollégák számára készült meglepetésünket:
A felnőttek számára is apró, szívhez szóló ajándékkal készültünk. Pozitív üzeneteket kis kapszulákba rejtettünk. Jó volt hallani, hogy a nap során megosztották egymással, kinek milyen üzenete érkezett. Több mint 100 kis kapszula hordozta szívhez szóló üzeneteinket és került a felnőttek személyes holmijainak rejtekhelyeibe, eltették emlékbe, hogy a pozitív kívánságok kísérjék Őket az új évben is.
A Boldogságóra Boldogító jó cselekedetek témáját olyan élményekkel dolgoztuk fel, amelyek egyszerre erősítették az empátiát, az összetartozás érzését és a közösséghez tartozást. A foglalkozások során a gyerekek színezhető motívumokon keresztül ismerkedtek meg a jóság mindennapi formáival, miközben természetes módon beszélgettek az odafigyelés és a kedvesség fontosságáról. Az órán beszélgettünk arról, mit jelent számunkra a boldogító jó cselekedet: hogyan tudunk apró tettekkel örömet szerezni másoknak, és hogyan hat ránk, amikor mi magunk teszünk jót. A ráhangolódást a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című Bagdi Bella-dal meghallgatása segítette, amely vidám hangulatot teremtett és megnyitotta a gyerekek szívét az együttműködésre. A foglalkozások során jóságláncot készítettünk, amelynek minden láncszeme egy-egy jócselekedetet jelképezett, amire saját gondolatukat írták rá. A közösen elkészült jóságláncot az iskola fájára helyeztük ki, hogy minden arra járót emlékeztessen arra: az apró kedvességek is összekapcsolnak bennünket. A lánc láthatóvá tette a gyerekek jó szándékát, és büszkeséggel töltötte el őket, hogy jóságukkal a tágabb közösségnek is üzenhetnek. Büszkék voltak a gyerekek, hogy az ő munkájukkal díszíthettük fel a fát. A program egyik kiemelt eseménye a szülőkkel közös mézeskalács-díszítés volt, ahol a közös alkotás valódi közösségi élménnyé vált. A gyerekekkel megbeszéltük, hogy az elkészült mézeskalácsok közül egy-egy darabot félreteszünk, és egy kiválasztott személynek adjuk át kedves gondolattal vagy jókívánsággal. Így a díszítés maga is boldogító jó cselekedetté vált.
A Boldogságóra szellemiségét végig áthatotta az együttlét öröme és az a felismerés, hogy a jóság tanulható, gyakorolható, és sokszorosan visszatér hozzánk – különösen akkor, ha közösen éljük meg.
Havi boldogóránk témája a jó cselekedetek gyakorlása volt. Az órát egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, amikor is egy képzeletbeli kismadarat melengettünk fel kezünkkel. Aztán felidéztük Az okoska botocska c., mesét és kitaláltunk új megoldásokat a mese története mentén, milyen módon tudta volna még segíteni a sün a nyulat. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen jó cselekedetekkel segítik otthon szüleiiket, vagy éppen milyen jó dolgokat tehetnek az óvodában társaiknak, hogyan segíthetik egymást. Az otthoni segítségadás leginkább az „együtt főzök anyával, segítek neki sütni” -re terjedt, és arra a kérdésre, hogy: megleped-e anyát azzal, hogy elpakolod a játékaidat?” – már kevés igenlő választ kaptam. De nem is ez a lényeg, hanem hogy azt megérezték, hogy amikor jót tesznek valakivel, és látják a másik örömét, az mindkettőjükét pozitív érzésekkel tölt el. A karácsonyra készülődve elkészítettük saját adventi koszorúnkat, mely abból állt, hogy a gyerekek lerajzolták magukat és ezeket az emberkéket ragasztottam a zöld karton koszorúra. Otthonra is vittek papír szíveket, melyek az otthoni jócselekedeteiket tartalmazzák.
A decemberi Boldogságóránkon a Boldogító jó cselekedetek kerültek a középpontba. Relaxációval kezdtük a foglalkozást, majd meghallgattuk Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalát. Beszélgettünk a decemberről és a közelgő ünnepekről is. Ez az a hónap, amikor a szokottnál is többet törődünk egymással, jobban odafigyelünk barátaikra, családtagjaikra. Kedvesebbek vagyunk társainkkal, és szívesebben segítünk mindenkinek. A gyerekek lelkesen mesélték azokat a jó cselekedeteket, melyekkel szüleiknek, barátaiknak szereztek legutóbb örömet. Ezután feldolgoztuk Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét. A gyerekek belebújtak Amália bőrébe, és ők is jót cselekedhettek az egyik társukkal. Mindenki jól érezte magát játék közben. Az is, aki kapott, és az is, aki adott. Végül minden gyermek kiszínezett egy szívecskét, amit egy számára kedves személynek ajándékozhatott.
Ez a foglalkozás megmutatta, hogy nem kell a boldogsághoz nagy dolog, az apró jó cselekedetekkel is örömet szerezhetünk társainknak, és ezek az apróságok minket is boldoggá tesznek.
A decemberi Boldogságórák során a szeretet és az egymás iránti odafigyelés állt a középpontban. A hónap témájához kapcsolódva a csoportban a „Szeretet dobókocka” segítségével, valamint egy játékos, karácsonyi hangulatú tevékenységen keresztül ösztönöztük a gyermekeket a jócselekedetekre.
A foglalkozások során a gyermekek megismerték, mit jelent jónak lenni egymáshoz, segíteni, vigasztalni, megosztani a játékot vagy kedves szavakkal bátorítani társaikat. A dobókocka által felkínált helyzetek segítették a mindennapi szituációk felismerését és a szeretetteljes viselkedés gyakorlását.
A program részeként egy „Jószívű” játékot is játszottunk, kissé átalakított formában. A jócselekedeteket ezúttal nem egyéni szívecskéken, hanem egy szívecskékből kirakott közös karácsonyfán jelenítettük meg. Minden alkalommal, amikor egy gyermek jót tett társával pecsétet kapott, amely felkerült a karácsonyfán található szívecskéjére. Három pecsét után kiérdemelve a „Jószívű” óvodás címet, matrica jutalmat vihettek haza a gyerekek.
A közös alkotás erősítette a csoport összetartozását, és szemléletesen mutatta meg, hogy a sok apró jócselekedet együtt milyen szép eredményt hoz létre. A gyermekek örömmel figyelték, ahogy a karácsonyfa egyre „gazdagabbá” válik, és büszkén meséltek saját és társaik jócselekedeteiről.
A beszélgető körben először közösen eljátszottunk egy vidám párválasztós énekes játékot: – „Szervusz kedves Barátom, gyere vélem táncba! Nem megyek én barátom , sok munkám van hátra. Megvár az még holnap is, segítek majd néked! Gyere vélem táncolni, örülj velem kérlek! ”
Miután kitáncoltuk magunkat, a gyerekek lefeküdtek a szőnyegre, és meghallgatták Teri és Feri meséjét, akik felváltva segítettek egy osztálytársuknak bepótolni a tananyagot, amikor eltörte a lábát és nem tudott iskolába járni. A mese után beszélgettünk arról, hogy mi a jótett, a jó cselekedet, amikor önzetlenül, viszonzás nélkül teszünk valamit, hogy a másiknak jó legyen.
A végén megbeszéltük a gyerekekkel, hogy Karácsonyig minden nap felragasztunk az általunk festett karácsonyfára egy karácsonyi jótett – diszt, amit a gyerekek színeztek, vágtak, egy-egy jótettet jelölve. A gyerekek minden nap elmesélik, hogy aznap mivel igyekeztek másoknak segíteni, örömet szerezni. Karácsonykor pedig megnézzük majd, hogy milyen sok jótett-diszt sikerült felragasztanunk, milyen sok örömet szereztünk másoknak!
