A gyerekekkel megbeszéltük a társas kapcsolatok formáit, azok fontosságát. Majd a barátságról társalogtunk. A tanulók átrajzolták a tenyerüket, majd minden ujjba egy fontos tulajdonságot írtak, mely számukra fontos a barátság során.
Boldogságóra Alapprogram
Az első osztállyal töb napon át foglalkoztunk ezzel a témával, igyekeztem felhívni a figyelmüket arra, hogy milyen jó együtt lenni, mennyire fontosak a kapcsolataink.
Az egyik alkalommal Móra Ferenc meséjét olvastuk el és beszélgettünk arról, miért jó, ha van mellettünk valaki.
A másik napon több játékot hoztam: tapsvisszhanggal kezdtünk:
Ha egyedül nem megy,
Valakit megkérek,
Segíts nekem kedves!
Együtt minden könnyebb.
Megbeszéltük, hogy vannak olyan dolgok, amiket szeretünk egyedül csinálni, és van, amit sokkal jöbb együtt.
Utána két oszlopba állítottam őket és eljátszottuk a Távíró oszlopot. Itt is kifejtettük, miért volt nehéz? kire kellett figyelni?
Később még játszottunk egy-két csapatépítő játékot – egy alkalommal vendégünk is volt egy másik iskolából.
A végén egy relaxációs gyakorlattal fejeztük be.
Novemberben a társas kapcsolatok tèmáját dolgoztuk fel, 4 alkalmon keresztül.
Először megbeszèltük, hogy milyen társas kapcsolataink lehetnek, majd kèpeslapot kèszítettek egy általuk választott szemèlynek.
A következő alkalommal a barátságról, igaz barátokról beszèlgettünk, pèldákat mondtunk ès szituációs gyakorlatokat vègeztünk. A harmadik alkalommal barátság karkötőt kèszítettünk, a gyerekek elmondták hogy kinek ès mièrt adják.
Az utolsó alkalommal a tanár-diák kapcsolatról beszèlgettünk, a diákok hála levelet írtak egy általuk választott pedagógusnak, melyeket aztán átadhattak, a tanárok nagy örömère.
Novemberben az alapprogramban a támogató kapcsolatok témáját jártuk körül és kapcsolódtunk a tolerancia világnapjához.
A gyerekek kedvenc játéka ebben a hónapban az Activity volt, ahol nehezítette a dolgukat, hogy érzéseket kellett bemutatniuk, amelyek a társas kapcsolatokban gyakran előfordulnak pl.: egymásra vagyunk utalva, összetartozunk, haragban vagyunk. A mutogatáson túl a körülírás is nehéznek bizonyult, kiváló szókincsfejlesztő gyakorlattá vált.
A tolerancia jegyében páros munkában elkészültek a „Mi házunk” projektek, ahol nemcsak a ház berendezése, de az együttélés szabályainak megalkotása is feladat volt. A műveket aztán az osztály előtt kellett bemutatni, elmagyarázni és értékelni, ily módon a kortárs és az önértékelés is előtérbe került.
Nagyon élvezték a gyerekek a játékos gyakorlatokat -letye-petye lepetye, 4 perc-, sokat nevettünk és többször rámutattak arra, milyen fontos a társas kapcsolatainkban az együttműködés, a tolerancia.
Novemberben a Boldogságórákon a Társas kapcsolatok témával foglalkoztunk. A cél az volt, hogy a gyerekek felismerjék mennyire fontosak a barátságok, az együttműködés és a másokra való odafigyelés a mindennapokban.
Az óra elején közös beszélgetéssel indítottunk. A tanulók megosztották, kikhez kapcsolódnak a legszívesebben: barátokhoz, családtagokhoz, osztálytársakhoz. Arról is szó esett, milyen érzés segítséget kapni vagy éppen segíteni másoknak. Sok szép, őszinte gondolat hangzott el, amelyek megmutatták, mennyire fontosak számukra ezek a kapcsolatok.
Ezután különböző szituációs gyakorlatokat próbáltunk ki, melyek során a gyerekek játékosan tapasztalhatták meg az egymásra utaltságot és az együttműködés erejét. Volt köztük több humoros, nevetéssel teli feladat is:
-Bekötött szemmel rajzolás, ahol a társ utasításai alapján kellett elkészíteni a rajzot. A gyerekek megtapasztalták, milyen fontos a bizalom és a pontos kommunikáció.
-Egymás rajzának befejezése, amelyben kreativitásuk és egymás ötleteinek elfogadása kapott szerepet.
-Tükörkép-játék, ahol mozdulatokat kellett tükrözniük, teljes összhangban a társukkal. Ez sok vidám pillanatot okozott és remekül fejlesztette a figyelmet.
A gyerekek lelkesen és aktívan vettek részt minden feladatban. A közös élmények erősítették az osztályközösséget és segítették őket abban, hogy felismerjék: társas kapcsolataik ápolása nemcsak fontos, hanem örömteli is.
A hála gyakorlása során a gyerekekkel megbeszéltük, miért fontos a hála, miért érezhetünk hálát. Közösen gyűjtöttünk néhány példát. Majd a gyerekek virág formát vágtak ki, minden szirmára egy-egy számukra fontos dolgot írtak, melyekért hálát éreznek.
A Boldogság program keretében a 9.E osztállyal ezúttal a megküzdés témáját jártuk körbe. A diákok egy különleges stresszoldó gyakorlatban vettek részt, amelynek középpontjában a nevetés mint megküzdési eszköz állt.
Az órán egy vidám „nevetés-tűrés” feladatot próbáltak ki: cél volt, hogy nevetés nélkül kibírják a különféle vicces helyzeteket – ami persze sokszor lehetetlennek bizonyult. 😄
A közös élmény megmutatta, hogy a nevetés nemcsak jókedvet ad, hanem hatékonyan oldja a stresszt és közelebb hozza egymáshoz a közösséget.
Visszatérve az ősziszünetről sajnos nem jó hír fogadott minket. Egy kistársunkat szünetben kiemelték a családból. Cuccai még a padban várták, de már nem jött. Mindannyiunkat megráztak a történtek, így rögtön egy Boldogságórával indítottunk a megküzdésekről. Zenés relaxáció dallal hangolódtunk. Ezt követően idézeteket osztottam szét. Mindenki felolvasta őket és megbeszéltük. Felragasztottuk egy lapra és azóta is a terem falán látható. Erről a távozott kisdiák jut eszünkbe és a közös emlékeink. Készítettünk neki egy nagy borítékot és mindenki írhatott neki pár gondolatot, tehetett bele apróságot. Ezt eljutattuk hozzá! Mi így emlékeztünk és küzdöttünk meg egy elvesztéssel!
November hónapban végig a társas kapcsolatok ápolása volt fókuszban. A könyvben ajánlott, vázolt gyakorlatokon túl többször is közösen sütöttünk az iskola tankonyhájában, majd együtt fogyasztottuk el. A hónap megkoronázása volt, hogy ellátogattunk a helyi nyugdíjas klubba, és mézeskalácsot készítettünk az idősekkel, majd pedig a hónapot az iskolában (a kollégiumban) egy „díszvacsorával” zártuk.
A hónap dalának meghallgatása után kiscsoportos távíróoszlopokat alakítottunk. A bemelegítő játékot követően a csoportok összegyűjtötték azokat a fogalmakat, melyek egy jó közösség működéséhez fontosak. Összesítettük és egy-egy színes lapocskára fel is írták, mely a tablónkra került a sokszínű verdák mellett. Megállapodtunk abban, hogy mindenki felelősségteljesen, nagy-nagy empátiával, szeretetteljes kommunikációval, folyamatos törődéssel tudja támogatni osztályközösségünket.