A negyedik osztályos tanulók karácsonyfa díszt készítettek papírból, melyre mindenki felírt egy jó cselekedetét. Mivel minden gyerek szerencsére több jó dolgot is tett idén, ezért több dísz is készült. Az elkészült produktumokat felrakták egy plakátra, mely egy nagy fenyőfát ábrázolt.

Ez a hónap az adventi készülődésről szólt az osztályunk számára sok órán. A termünkbe ünnepi dekorációt, karácsonyi vásárra ajándékokat, a családtagoknak képeslapot készítettünk, karácsonyi műsorban szerepeltek néhányan, azaz „hangolódtunk” az ünnepekre. Sokat beszélgettünk arról, ki hogyan ünnepeli családi körben a karácsonyt. Boldogságórán azt fogalmaztuk meg, hogyan lehet örömet szerezni szeretteinknek jó cselekedetekkel, segítségnyújtással. Ezek után mindenki fölírta vállalását egy-egy karácsonyfadíszre és közösen elkészítettük a „Jótetteink karácsonyfáját”.

A december a várakozásról szól, de a Boldogságóra keretében mi nemcsak a naptárat figyeltük, hanem arra kerestük a választ: hogyan tehetjük szebbé egymás és környezetünk napjait. A „Jó cselekedetek” témakörét járta körbe osztályunk, ahol a gyerekek megtapasztalhatták, hogy adni legalább akkora öröm, mint kapni. A hónapot kreatív alkotással indítottuk: egyéni munkában házikókat hajtogattunk. A házikók belseje egy-egy kedves, személyre szóló üzenetet rejtett. A kész műveket továbbadtuk egymásnak, így mindenki egy kis otthon melegét idéző kedvességgel gazdagodott. A Mikulás Posta is folyamatosan üzemelt, ahol a gyerekek névtelenül vagy névvel ellátva küldhettek biztató sorokat társaiknak, fokozva az ünnepi izgalmakat. Az adventi kalendáriumunk idén különleges volt: csecsebecsék mellett pozitív megerősítéseket rejtett. A gyerekek véletlenszerűen húzták ki egymás nevét, majd kreatív, színes cetliket készítettek, melyekre a társuk egy-egy előnyös külső és belső tulajdonságát írták fel. Ezek a személyre szabott „ajándékok” segítettek abban, hogy mindenki értékesnek és szeretve érezze magát a közösségben. Lázár Ervin meséje kapcsán közösen elgondolkodtunk: „Mi mással lehet még örömöt szerezni?” Rájöttünk, hogy egy ölelés, egy jó szó vagy a figyelem sokszor többet ér bármilyen tárgynál. A Kezdőbetűk üzenete játékkal a kreativitásunkat és az empátiánkat is teszteltük. Jó cselekedetekre felszólító mondatokat alkottunk közösen. Hogy a nehezebb pillanatokban se maradjunk egyedül, mindenki választott magának egy „Segítő tárgyat”, melyet lerajzolt. Nem feledkeztünk meg az erdő lakóiról sem. Madáretetőket készítettünk, és megfogadtuk, hogy egész télen gondoskodunk a madarak eleségéről. Én magam – jó cselekedet gyanánt – egy saját készítésű adventi videóval kedveskedtem az osztálynak, melyben idén is fel-felbukkant egy-egy Boldogságórás pillanat. Ez a hónap bebizonyította, hogy a jó cselekedetek nem igényelnek nagy befektetést, csupán nyitott szívet.

December 17-én tartottam meg az idei karácsonyi boldogságórát, amelyen a gyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt vettek részt. Ez már a második olyan alkalom volt, amikor közösen, több generáció jelenlétében hangolódtunk a karácsonyra, ami számomra különösen értékessé tette ezt az órát. Már három éve dolgozunk együtt a boldogságórákon, így a gyerekek számára ismerős a figyelem, az érzések megnevezése, a szeretet megélése. Most azonban a családtagok jelenléte új szintre emelte az együttlétet: a közös idő, az egymásra hangolódás és a megállás került a középpontba.
Az órát közös relaxációval indítottam. Nyugodt zene, lassú légzés és vezetett képzelet segítette a megérkezést. A gyerekek a szüleik mellett, sokan az ölükben ülve vettek részt benne. Már ekkor többen elérzékenyültek, ami visszajelzés volt számomra arra, hogy mennyire szükség van erre a fajta lelassulásra a karácsony előtti időszakban. A relaxációt beszélgetés követte. Egyszerű, de mély kérdésekkel fordultam a gyerekekhez és a felnőttekhez: jó pillanatokról, háláról, egymás értékeiről gondolkodtunk. Nem volt kötelező megszólalni, a csendet is elfogadtuk, ami tovább erősítette a biztonságos, elfogadó légkört.
Ezután egy rövid videót néztünk meg, amely az óra egyik fontos üzenetét hordozta. A feldolgozás során tudatosan megfogalmaztuk, hogy adni jó érzés, és hogy a szeretet nem a nagy ajándékokban, hanem az apró figyelmességekben és önzetlen cselekedetekben jelenik meg. A beszélgetésben hangsúlyt kapott, hogy amikor adunk – időt, figyelmet, segítséget –, az nemcsak a másikat teszi boldoggá, hanem minket is. Ez szorosan kapcsolódott a hónap témájához, a boldogító jócselekedetekhez.
Az óra egyik legszebb része a közös történetalkotás volt. „A karácsonyi varázslat” című mesét együtt hoztuk létre: minden család hozzátett egy-egy mondatot, sokszor személyes élményekkel színesítve a történetet. A közös alkotás öröme jól érzékelhető volt, a gyerekek és felnőttek egyaránt aktívan kapcsolódtak be.
Ezt követte a „Hála és Szeretet Fa” elkészítése. A kártyák írása alatt Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dala szólt. A résztvevők leírták, miért hálásak az elmúlt évben, és mit kívánnak szeretteiknek karácsonyra. A felkerült gondolatok együtt egy erős üzenetté álltak össze: mennyi szeretet, figyelem és hála van jelen a közösségünkben.
Az órát egy közös útravaló gondolattal zártam, amelyben azt emeltem ki, hogy a legszebb ajándék az idő, amit egymásra szánunk. A lezárás csendje méltó befejezése volt az együttlétnek. Az órán összesen 39 fő vett részt. A visszajelzések alapján lelki feltöltődést adott, és remélem segített abban is, hogy a tudatosabban, egymásra figyelve készüljünk az ünnepre.

A karácsonyi időszakhoz kapcsolódva iskolánk alsó tagozatán december 19-én megszerveztük a „Csúnya karácsonyi pulcsik világnapját” is. A kezdeményezéshez sokan csatlakoztunk: gyerekek és pedagógusok egyaránt karácsonyi pulóverben érkeztünk, és egy közös fotóval is megörökítettük ezt a vidám, közösségépítő pillanatot.