A decemberi időszakban nemcsak az ünnepre vártunk, hanem megtanultuk, hogy a kedvesség és az odafigyelés olyan, mint a morzsa: ha elszórjuk, másokat is jóllakatunk vele. Az adventi gyertyagyújtások meghittségét a „Szeretet mondókával” tettük még mélyebbé. A mécses körbeadása során a gyermekek megtapasztalhatták a pozitív megerősítés erejét, amikor megálltak egy társuk előtt, és kimondták: „Azért szeretlek, mert…”, nemcsak a kapó, de az adó gyermek szíve is megtelt melegséggel, és átélhették, hogy a kimondott jó szó a legszebb ajándék. Megismertük Szent Miklós püspök történetét, aki megtanított minket az önzetlen adakozásra. Szeretettel készítettünk rajzokat a Mikulásnak, hogy mi is megajándékozzuk őt. A Mikulással való találkozás megható pillanat volt, ahol a gyerekek érezhették, hogy a jó cselekedeteknek és a türelmes várakozásnak mindig megvan a jutalma. Ismerkedtünk Jézus születésének történetével is, amely a szeretet, a remény és az emberiségnek szánt legnagyobb ajándék üzenetét hordozza. Ez a történet segített megérteni, hogy a karácsony nem csupán a tárgyakról, hanem a szívbéli odafordulásról szól. A „Három fenyőfa” meséje az önzetlenségről és a szeretet erejéről közvetített fontos üzenetet, mély nyomot hagyva a kicsikben a jó cselekedetek szempontjából. Luca-búza ültetése során a hagyományőrzés mellett, a gondoskodást is gyakoroltuk. Különösen szép pillanat volt, amikor a gyerekek a hiányzó, beteg társaik számára is ültettek búzát, kifejezve ezzel, hogy a közösségünk minden tagja fontos, akkor is, ha épp nincs jelen. Az ünnepi készülődés legaktívabb része az alkotás volt. A gyerekek nagy lelkesedéssel és szorgalommal készítettek ajándékokat társaiknak és szüleiknek. Megtanulták, hogy az az idő és energia, amit egy másik ember örömére fordítunk, az egyik legértékesebb jó cselekedet, és átélhették, hogy adni ugyanolyan jó mint kapni.
Ez a hónap megtanította nekünk, hogy jó embernek lenni boldogító állapot. Akár egy mondókával, akár egy saját készítésű ajándékkal, vagy egy tálka zöldellő búzával kedveskedünk, a szeretetünkkel szebbé tesszük a világot!
Boldogságóra Alapprogram
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Decemberben két témában is tartottunk boldogságórát az ötödik osztályban. Előszőr a pozitív énkép erősítése volt az óra témája. Pozitív és negatív tulajdonságokat gyűjtöttünk, megbeszéltük a jelentésüket. Majd elkészítettük személyre szabott ajándék borítékunkat egymásnak teleírva pozitív tulajdonságokkal és kidíszítettük a borítékokat, amit a karácsonyi ajándékozáskor adunk át egymásnak. Én is elkészítettem a boritékaimat minden tanulónak. 🤭
A második boldogságórán pedig elkészítettük a jó cselekedetek karácsonyfáját.🎄Minden karácsonyfadíszre egy jócselekedet, jótett került, amit megvalósítottak az idei tanévben a gyerekek. 🥰 Nagyon jól éreztük magunkat mind a két órán.
Boldogító jó cselekedetek
Az önzetlen viselkedés és segítőkészség kialakítása volt a célom ebben a hónapban. Feladatom volt az empátia fejlesztése, a segítségnyújtás örömének megtapasztalása és az erkölcsi érzék formálása. A könyvben található segédanyagok mellett az ünnepekhez kapcsolódó tevékenységek segítették a pedagógiai munkát. Készítettünk jó cselekedet táblát, mely nagyon motiváló volt a gyermekek számára. Az ünnephez kapcsolódó tevékenységeket is közösen végeztük a gyerekekkel. Kitakarítottuk a babkonyhát, szobát, elmostuk a játékokat, feldíszítettük a csoportszobát, ajándékokat készítettünk. Ezek hatására a gyermekek tudatosabban figyeltek egymásra, örömmel vállaltak segítő szerepeket, pozitív légkör alakult ki a csoportban. A jó cselekedetek gyakorlása során a gyermekek megtapasztalták a segítés, az önzetlenség és a kedvesség pozitív hatásait. A mindennapi élethelyzetekhez kapcsolódó tevékenységek elősegítették a proszociális viselkedés kialakulását. A gyermekek tudatosabban törekedtek egymás segítésére, örömmel vettek részt a közösséget támogató tevékenységekben, pozitív viselkedési minták erősödtek meg.
Társas kapcsolatok ápolása
Célkitűzésem a 3. témához kapcsolódóan a közösséghez tartozás élményének erősítése, az empátia és együttműködés fejlesztése volt. Ennek érdekében olyan csoportkohézió erősítő tevékenységeket folytattunk melyek ezen a célok elérését segítették. A téma bevezetéséhez a könyvben ajánlott „Kisbarátom, hogy vagy?” kérdezz- felelek játékot alkalmaztam, majd meghallgattuk a „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek” című dalt. Szituációs játékban Szomorú Szilárd és Boldog Blanka volt segítségünkre az érzelmek felismerésében önmagunkban és másokban. Szituációs játékban kipróbáltuk, hogy mit is csinálhatnak együtt a jóbarátok és mi történik akkor, ha konfliktusba kerülnek, ezen hogyan tudunk mi magunk segíteni, mi lehet a megoldás. Érdekes volt számomra, hogy a bábjáték „Süni irigy lesz” után több gyermek is hozott példát arra, hogy vele szemben ki volt már irigy, mely nagyon jó beszélgetést eredményezett. Megoldást is találtak a gyermekek az adott problémára, mely leginkább még csak elméletben valósul meg legtöbbször. Barátságvirág készítése közben valódi együttműködés, egymásra figyelés volt jellemző a gyermekeknél. A hétre jellemzően erősödött a csoportkohézió, csökkentek a konfliktusok, a gyermekek empatikusabb viselkedést mutattak.
Az optimizmus gyakorlása
A 2. hónap témajaként célom volt a gyermekek felé közvetíteni a pozitív jövőkép kialakítását, a problémákhoz való rugalmas, megoldásközpontú hozzáállás erősítése. A téma bevezetésénél a beszélgetőkör után meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. A gyerekek a héten többször is kérték, szívesen hallgatták. Szívesen fogtak hozzá Tódi törpe házának kiszínezéséhez a mese végig hallgatása után. Nagyon szép és kreatív megoldások is születtek, majd ösztönöztem őket arra, hogy próbáljanak ők maguk is rajzolni egy saját házat. Voltak gyerekek, akik minden családtagjuknak rajzoltak egyet -egyet. A varázsgömbös feladatnál nagyon sok „titokra” fény derült, számomra nagyon érdekes és tanulságos volt végighallgatni a gyermekeket mire is vágynak. A bábjáték után dicsérőkört alkottunk, melyben az erősségek tudatosítása volt a célom. Egész héten a tevékenységeinket úgy irányítottam, hogy a gyermekek pozitív gondolkodását igyekeztem erősíteni, a kudarcok elfogadására ösztönözni az újrapróbálást támogatni és az önbizalmukat erősíteni. A hétvégére elmondhatom, hogy a gyermekek bátrabban vállaltak feladatokat, csökkent a kudarctól való félelmük, növekedett kitartásuk.
A hála gyakorlása
Pedagógiai célom volt a gyermekek pozitív szemléletének fejlesztése, a mindennapi örömök és jó élmények tudatosítása, az elégedettség érzésének erősítése. Ennek érdekében közös tevekénységeket végeztünk a gyerekekkel. A beszélgetőkörben a téma bevezetésénél nagyon érdeklődőek voltak a gyerekek, sok- sok példát tudtak hozni, hogy miért is lehetünk hálásak. A bábjáték után ügyesen felismerték és megfogalmazták az érzelmeket, majd egész héten bábozták ők maguk is a történetet, sőt a nagyobb gyermekek újabb eseményeket vittek a mesébe. A hálafa történetének elmesélése után közösen elkészítettük a csoport hálafáját is. A munkafüzetben lévő színező feladatokban is nagyon aktívan részt vettek a gyerekek. A hála-dobozban is sok rajz helyet kapott. A mindennapi beszélgetéseink során a gyermekek fokozatosan nyitottabbá váltak a pozitív élmények megosztására, növekedett az egymás iránti figyelmük és elfogadásuk.
Papi Kölcsey Ferenc Általános Iskola Aranyosapáti tagiskolája
Egy cipősdoboz, benne csoda,
mosoly, remény, apró ajándéka.
Karácsony fénye benne él,
öröm és boldogság útra kél.
Egy kis doboz, nagy szeretet,
szívtől szívig így érkezhet.
Az osztályunk képzeletben december hónapot egy nagy hatalmas adventi házban töltötte.
Az adventi időszakot a várakozás mellett, az adakozás és a jócselekedetek gyakorlása tette varázslatossá Mielőtt megérkezett a Mikulás egy ajándéktasakban tükröket küldött az osztály minden gyermekének. Üzenetében arra biztatta gyerekeket ,hogy mindig szeretettel tekintsenek önmagukra (tükörképükre). Beszélgetőkörben tisztáztuk, hogy önmagunk szeretete nem hiába való. Utat nyit mások szeretete, segítése felé! Levelet is irtunk a Mikulásnak, amelyben nem csak magunk számára kértünk ajándékokat, hanem az általunk szeretett embereknek is. A Csillagtallérok című mese is a jóságot sugározta felénk. Elhatároztuk, hogy egymás angyalkái leszünk ebben a hónapban. A következő alkalommal adventi jóságnaptárat készítettünk Nem csokival, hanem jócselekedetekkel. Egy mosoly, egy meleg tea, egy üzenet, hogy „gondolok rád”.
Igyekeztünk nem csak szűk környezetünkben jót tenni!
– Adventi gyertyagyújtás műsort készítettünk.
– Válts egy csokit mosolyra! – csokit gyűjtöttünk a gyerek otthonok lakóinak.
– „Jót tenni jó!” – kezdeményezéshez csatlakoztunk telefonos hívás általi adományozással, hogy segítsük a kárpátaljai gyerekeket.
– Az iskolánkban minket segítő felnőttek számára köszönő kártyákat készítettünk.
Végül elkészítettük adventi házunk rajzos másolatát. A ház ablakaiban láthatjátok az adventben adott és kapott ajándékainkat. Az ajtaján az itt következő sorok állnak:
„Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.”
(Túrmezei Erzsébet)
Az advent pontosan erről szól: apró figyelmességekről, amelyek fényt gyújtanak nemcsak mások, hanem a saját életünkben is.
A hónap témája a boldogító jó cselekedetek. Az órakezdő meditációt a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” kezdetű dal követte. A ráhangolódás után arról beszélgettünk, kinek mit jelent a „jócselekedet”. Megbeszéltük, nem csak a nagy dolgok számítanak, mert sokszor egy apróság is elég, hogy feldobjuk valakinek a napját. Többen is elmesélték, milyen jókat tettek másokkal és hogy velük is mennyi jó dolog történt. Nagyon jó érzés számomra, hogy kamasz létükre ennyire nyíltan és őszintén mernek beszélni egymás előtt az érzéseikről, személyes gondolataikról is. A munkafüzet kérdőívét kitöltve tovább folytatódott a beszélgetés arról, mit jelent az, hogy a kedvesség megtérül, vagy miért jó adakozni, vagy mit tennénk, ha találnánk 10.000 forintot. A válaszokon jót derültünk, de igazán komoly dolgok is elhangzottak. Az osztály jó cselekedeteként pedig küldtünk egy karácsonyi képeslapot az Idősek Otthona lakóinak és dolgozóinak. Az osztályból többen is ellátogattak az otthonba, mert a hittanosok egy pásztorjátékot adtak elő az ünnepre készülve. Így személyesen tudták elvinni és átadni a képeslapot.
A decemberi időszakban kiemelt figyelmet fordítottunk a jó cselekedetek tudatosítására. A közös élmények hozzájárultak a pozitív érzelmek erősítéséhez és a közösséghez tartozás megéléséhez.
December 3-án, a Fogyatékkal élők nemzetközi világnapja alkalmából a gyermekekkel Bartos Erika Őrangyal című mesekönyvének történetein keresztül ismerkedtünk az elfogadás, az empátia és a segítségnyújtás fontosságával. A közös mesenézegetés és felolvasás során megerősítést nyert, hogy mindenki másban ügyes, másban szorulhat támogatásra, és a különbözőségek értékességét is hangsúlyoztuk. A mesék segítették a pozitív érzelmek megerősítését, valamint az egymás iránti elfogadás és tisztelet elmélyítését.
A természet és a vadon élő állatok védelméhez kapcsolódóan közösen gondolkodtunk arról, hogyan tudunk mi magunk is segíteni az állatoknak. Játékos tevékenység keretében támogatást nyújtottunk azoknak az állatoknak, amelyek nem fogyasztanak magvakat: segítettünk „kijutniuk” a rengeteg mag közül. A közös munka során erősödött az együttműködés, az odafigyelés és az empátia. A foglalkozás középpontjában a természet iránti tisztelet és a segítségnyújtás öröme állt.
A decemberi Boldogságóra egyikén Luca-napi jóságbúzát ültettünk, amelyhez a szeretet, a figyelmesség és az egymás iránti gondoskodás élménye kapcsolódott. A gyermekek saját kis papírpoharaikat díszítették, ezekbe búzát ültettek, majd meglocsolták. A tevékenységet Luca-napi kotyolókkal és jókívánságokat megfogalmazó dalokkal tettük meghittebbé. A búza növekedését karácsonyig közösen figyeltük és minden locsolás alkalmával lehetőséget adunk arra, hogy a gyermekek megosszák egymással az aznapi kedves, segítő cselekedeteiket. A tevékenység során erősödött az empátia, a pozitív cselekedetek tudatosítása, valamint a közösséghez tartozás élménye.
