A decemberi boldogságóránk középpontjában a boldogító jócselekedetek álltak, amely különösen jól illeszkedett az ünnepi időszak hangulatához. A szeretet, a figyelmesség és az önzetlenség ilyenkor még inkább előtérbe kerül, ezért örömmel mélyültünk el a jócselekedetek világában.
A foglalkozás alapját Holle anyó meséje adta, amelyen keresztül beszélgettünk a jószívűség és a segítőkészség értékéről. A gyerekek eljátszották azokat a jeleneteket amikor a lány segít a kemencének, az almafának vagy a párnával való hóhullásnál.
A mese feldolgozása után adventi naptárt készítettünk, amelybe minden napra egy jócselekedet került. A gyerekek saját ötleteikkel gazdagították a naptárt – ezek között szerepelt például, hogy „öleld meg egy családtagodat”, „ajánld fel valakinek a segítségedet”, vagy „készíts valamit mások örömére”. A naptár minden napja lehetőséget adott arra, hogy a jó szándékot tettekre váltsuk, és így fokozatosan formáljuk a mindennapjainkat boldogabbá.
A jócselekedeteket nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is gyakoroltuk: iskolánk kollégiumában segítettünk az óvodások ágyneműinek felhúzásában. A gyerekek örömmel és odafigyeléssel vettek részt ebben a közösségi szolgálatban, és később büszkén meséltek arról, milyen jó érzés volt segíteni a kisebbeknek.
A karácsonyi készülődés jegyében ajándékokat is készítettünk a családtagjainknak, saját kezűleg. A kézzel készített meglepetések – rajzok, díszek, kedves üzenetek – nemcsak a megajándékozottaknak szereztek örömet, hanem nekünk is, hiszen az alkotás során végig gondoltunk arra, kinek és miért adjuk azt. Ez az élmény megerősítette bennünk, hogy a legnagyobb ajándék gyakran nem tárgyi, hanem az idő, a törődés és a figyelem, amit egymásnak adunk.
Minden egyes jócselekedet után kaptak egy hópihét a gyerekek, amit közösen felragasztottunk egy nagy téli faldekorációra. Így napról napra láthatóvá vált, mennyi jóság születik a csoportban – a falon gyűlő hópihék nemcsak díszítették a termet, hanem megerősítették a gyerekeket abban is, hogy érdemes jónak lenni, mert a kedvesség nyomot hagy a világban.
Összességében ez a boldogságóra igazi lelki feltöltődést nyújtott, és segített ráhangolódni az ünnepre. A gyerekek megtapasztalták, hogy a jócselekedetek nemcsak másokat tesznek boldogabbá, hanem bennünk is pozitív érzéseket keltenek, és megerősítik a közösségi összetartozás élményét.
Boldogságóra Alapprogram
Zajzoni Rab István középiskola
A ámogató kapcsolatok keretén belül érdekes játékokkal tanultuk meg, hogy el kell fogadnunk egymást.
„Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalra tartottunk mozgásos bemelegítést, majd arról beszélgettünk, hogy kik vesznek minket körbe és milyen a viszonyunk velük, kivel, miről beszélgetünk. A szoborpark és a sziámi játékokat nagyon élvezték, volt, aki meghökkent azon, hogy léteznek sziámi ikerpárok. Legvégül összegyűjtöttük, hogy kinek hol foglalnak el helyet a szívükben az őt körülvevő személyek.
A „rágógumi-gyakorlat” után megkérdeztem a gyerekeket, hogy voltak-e már olyan helyzetben, amikor valami miatt nagyon aggódtak, izgultak, féltek és a legrosszabb eshetőségre gondoltak és végül visszagondolva, nem is volt olyan rossz élmény. Szinte mindenki tudott rá példát mondani. Ezután megbeszéltük, hogy mi az az optimizmus és különböző szituációs játékokat játszottunk: hogy reagálna egy optimista és hogy reagálna a pesszimista. Megnéztük az aranyszőrű bárány című mesét, végül mindenki írt egy mondatot, amelyek számukra fontos az optimizmushoz. Az óra végén pedig a „Pozitív gyerek vagyok” című dalra táncoltak közösen.
Az óra elején megkérdeztem a gyerekeket arról, hogy kinek mit jelent a boldogság. Különböző válaszokat kaptam: volt, akinek családja, volt, akinek valamelyik játéka, volt, akinek a barátai, volt, akinek a kedvenc étele. Megbeszéltük, hogy az elkövetkezendő alkalmakkor olyan témákat fogunk érinteni, melyek hozzájárulnak a boldogságukhoz.
A „ Napimádás” után elolvastuk a Csodakantár című történetet, megbeszéltük a történteket, azt, hogy ki miért lehet hálás és végül összegyűjtöttük, hogy a gyerekek miért hálásak. Óra végén pedig a „Szép nap ölelj most át engem” dalt hallgattuk meg.
November végén mi már nagyon vártuk a Mikulást, így az órán közösen készítettünk egy mikulásos memóriát. A gyerekeknek nagyon kellett figyelniük arra, hogy a társuk hogyan ragasztja a matricát, hogy lehetőség szerint egyformák legyenek.
Amikor a dobozkából elfogytak a falapocskák és a matricák, legalul a gyerekek kis puzzle darabokat találtak. Mindenki kiszínezett egyet, majd összeillesztették. Közben elmondták egymásnak, melyik játékot játsszák legszívesebben egymással.
Az órát memóriacsatával zártuk.
November hónap témáját egy kis gyűjtéssel kezdtük. ” Milyen legyen a jó barát? ” kérdésre összeszedtük a gyerekekekkel, hogy milyen tulajdonságokat várnak el egy jó baráttól. Játszottuk a „barátsál” játéko, amely során a kedves dolgokat kellett mondani a körben mellettünk álló gyerekről, majd ellentétes oldalra is indítottunk egy kört a játékból.
” Úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is viselkedjenek!” kártyánk is kitöltésre került, találó, szívhez szóló történetekkel.
A novemberi Boldogságóra témája a Társas kapcsolatok ápolása. A gyerekekkel megnéztük és énekeltük a Jobb veled a Világ c. dalt, majd megbeszéltük, mi a társas kapcsolat alapja, mire épül egy jó barátság.
A foglalkozást a „Hintaszék” relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A Boldogvár meséjének meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel.
-Mi a legnagyobb álmod?
-Milyen érzés, amikor sikerül elérni valamit?
-Szerinted mit jelent a boldogság?
Közös célunk: Betlehemes játékot tanulunk, mellyel a Nyugdíjas klub tagjainak és az óvodás gyerekeknek kedveskedünk.
Játszottunk olyan játékot, melyben egymásra is nagyon kellett figyelni és saját magukra is, hogy ne essenek ki a játékból.( An-tan ténusz…)
Ebben a témábn Advent idején sokat beszélgettünk,hogy mit is jelent jónak lenni,jót cselekedni. Szülőkkel karöltve tettünk jót egymásért egy Adventi kézműves délutánon.