Decemberben a kis elsősökkel angyalkásat játszottunk, az adventi időszakhoz és a december havi témánkhoz is igazodva. Minden kisdiák kihúzta egy-egy társának a nevét. A feladat az volt, hogy 2 héten keresztül jó cselekedeteket kellett tenni azzal, akit húztak. Vagyis mindenkinek volt egy titkos angyalkája.
A téli szünet előtti utolsó napon, mindenki hozott is valami kis apróságot, amivel megajándékozhatta a társát. Mielőtt átadtuk volna az ajándékokat, körbe ültünk és mindenki elmondta milyen jó cselekedeteket csinált az általa húzott gyermeknek. (Voltak, akik másokkal is kedveskedtek.) Ezt követően pozitív tulajdonságokat mondott a szóban forgó tanulóról és végül felfedte azt is, hogy kiről van szó. A gyerekek nagyon ügyesen titokban tartották, kreatívak voltak és nagyon élvezték a „feladatot”. Ebből hagyomány lesz. 🙂
Boldogságóra Alapprogram
Boldogító jócselekedetek
A december témája a karácsonyhoz közeledve nagyon aktuális volt. Két órát töltöttünk vele, azzal a céllal, hogy tudatosodjék bennünk, hogy a jócselekedetek nemcsak a másiknak, hanem nekünk is jót tesznek. Továbbá, hogy nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem mindennapos apró gesztusok is boldogságot, örömet tudnak okozni.
Ráhangolódásként példákat gyűjtöttünk arra, mi tett boldoggá mostanában. Nagyon jó volt hallani, hogy a gyerekek apró kedvességeket is említettek. Majd megbeszéltük, hogyan érezzük magunkat, ha mi jót teszünk másokkal.
Ezután megnéztük a Kindness Boomerang című rövid kisfilmet. Utána a következő kérdéseket beszéltük meg: Mit érzett a segítő? Mit érzett, aki kapta? Mi változott utána?
Ezután a gyerekek olyan saját történeteket osztottak meg, amikor segítettek valakin.
Utána arról beszéltünk, mi tart vissza minket a másokon való segítéstől? Ezeket gyűjtötték: várok, arra, hogy valaki más segítsen/időhiány/kockázatos/félek, hogy ciki/ma nem divat segíteni/közöny.
Mit lehet ezzel kezdeni? A jócselekedet DÖNTÉS.
Zárásként mindenki felírta egy cetlire mi lenne az az apró jócselekedet, amit még a héten meg tudna tenni az osztályban. Aki akarta fel is olvasta, volt, aki többet is írt.
A következő órán csoportokban dolgoztak a gyerekek. Választottak egy rászorulót, akit rajzon megörökítettek (hajléktalan, vak, idős ember, beteg gyermek) és megbeszélték/ráírták, hogy milyen módon lehetne segíteni nekik.
Szívmelengető volt ezt a témát a gyerekekkel feldolgozni, pozitívan, nyitottan és örömmel beszélgettünk.
A november témája a támogató kapcsolatok. Két alkalommal foglalkoztunk vele. Először szófelhőt készítettünk közösen, kinek mi jut eszébe a támogató vagy nem támogató kapcsolatok hallatán. A gyerekek nagyon ügyes szavakat írtak fel, és már ezek alapján kialakult egy beszélgetés.
Ezután a gyerekeknek hat állításról kellett eldönteniük, hogy azok támogató kapcsolatokra jellemzőek-e vagy sem. Majd mindenki rajzolt egy virágot, melynek szára és két levele a számára legfontosabb személyeket szimbolizálta. A virág fejének közepébe beírták, hogy: ÉN és e köré szirmokat rajzoltak a számukra fontos személyek nevével. Minden név mellé egy-két szóban odaírták: miben tud segíteni, vagy miben én tudok neki segíteni.
Ezután a diákok csoportokban különböző helyzeteket dolgoztak fel és megbeszélték, hogyan kérhetnek segítséget, illetve hogyan reagálnának, ha ők lennének a segítő szerepben. Megbeszéltük :
· Mi volt könnyű?
· Mi nehéz?
· Mi a különbség a “segítés” és a “megmondom, mit kell csinálnod” között?
Végül közösen elolvastuk a szeretet himnuszt és „A többlet imádságá”-t, és azt ki is tűztük az osztály faliújságára.
A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos.
Nem féltékeny, nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó.
Nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak
örömét az igazság győzelmében leli.
A szeretet mindent eltűr,
mindent elhisz,
mindent remél,
mindent elvisel.
A többlet imádsága
Egy kicsivel több türelmet, hogy elviselhessem azokat, akikkel olyan nehéz együtt élnem. Egy kicsivel több állhatatosságot, hogy folytathassam kötelességeimet, melyek kívánságaimmal teljesen ellentétesek. Egy kicsivel több alázatosságot, hogy megmaradjak azon a helyen, ahová Isten állított, bár ez a hely nem vág egybe sem álmaimmal, sem terveimmel. Egy kicsivel több belátást, hogy az embereket olyannak vegyem, amilyenek, s nem amilyennek szeretném őket. Egy kicsivel több okosságot, hogy mások ügyeivel minél kevesebbet foglalkozzam, s magamat ne izgassam miattuk. Egy kicsivel több erőt, hogy türelmesen fogadjam azt az eseményt, amely éppen most megzavarta az örömömet. Egy kicsivel több kedvességet, hogy ne mutassam megbántottságomat. Egy kicsivel több önzetlenséget, hogy mások helyzetébe minél jobban beleélhessem magam.
Visszatekintve a hónap élményeire, egy nagyon szeretetteljes, boldogító, ajándékozós, jó cselekedetes hónapról tudok beszámolni.
December első napján elhelyeztük az adventi ajándékainkat egy ajándékkosárba. Mindennap kihúztuk valakinek a nevét, ő választhatott aznap az ajándékcsomagok közül egyet.
Voltak azonban olyan osztálytárs-angyalkák, akik az adventi ajándékozáson kívül is meglepték a többieket saját készítésű kis ajándékaikkal.
December 4-én eljött a várva várt nap, és megajándékoztuk az iskolásokat és az óvodásokat egy Mikulás műsorral. Kolléga párommal nagyon büszkék voltunk a kis csapatunkra, akik novembertől az idejüket arra fordították, hogy a kitűzött célt megvalósítva felkészüljenek a sikeres szereplésre. Reméljük, hogy a mesénk üzenete minden kisgyermekhez eljutott, megértették, hogy a szeretet az a varázsszer, amely minden boldogtalanság, gonoszság, mogorvaság ellenszere, segítségével sok minden szebbé varázsolható, minden fagyos szív felolvasztható.
Decemberi boldogságóra = elcsendesedés, ünnepi várakozás, fenyőillat, karácsonyi dallamok, szeretet, vershallgatás, díszítés… Megtöltöttem egy lapot, olyan szavakkal, kifejezésekkel, amelyek jó cselekedetekre utalhatnak. Azt játszottuk, hogy két kiválasztott tanuló az osztály többi tagja elé állt, tetszőlegesen felolvastak a szavak közül: „segítettem, kedves voltam, örömet szereztem, udvarias voltam, ajándékot készítettem…” Akikre illettek a felolvasott szavak, azok a tanulók leülhetettek. Kíváncsiak voltunk, milyen hamar ül le az osztály minden tagja, vagyis mennyire jellemző ránk a jó cselekedet. Miközben karácsonyi dallamok szóltak, kiszíneztük, kidíszítettük a „Jó cselekedet díszeinket”. Hoztam egy kis fenyőfát az osztályunkba, arra aggattuk rá a papír díszgömböket. Mindenki elmondhatta, milyen jó cselekedetet hajtott végre, kinek segített, készített ajándékot, kinek szerzett örömet, kiről gondoskodott…
Meghallgattuk Csórics Balázs előadásában A négy gyertya meséje című rövid történetet. Megbeszéltük az üzenetét: miért fontos a béke, a hit és a szeretet gyertyájának égnie, a remény gyertyájával hogyan tudjuk életre kelteni a kialudt lángokat.
A hónap legvidámabb napja a „karácsonyi pulcsis-buli” nap volt. A mulatság idejére 4 csapatot alkottunk. A karácsonyhoz kapcsolódó játékokban, feladatokban, a megoldásokhoz a játékosoknak a memóriájukra, ügyességükre, gyorsaságukra, figyelmükre is szükségük volt, de legfőképp a vidámságukra.
Kívánom, hogy az ünnepek alatt minden családban égjen a négy gyertyaszál. Örömteli téli szünetet kívánok mindenkinek!
A boldogságórán kezdésként egy kis vidám mozgással indítottunk: elénekeltük, eljátszottuk a hónap dalát. Beszélgettünk arról, milyen társas kapcsolataink vannak. Miért fontosak számunkra ezek a kapcsolatok? Hogyan gazdagítja a mindennapjainkat, hogyan járul hozzá a boldogságunkhoz? Miért leszünk szomorúak, ha sérül a kapcsolat? Hogyan kell a barátságot ápolni?
„Minél több barátságot adsz, annál többet kapsz.” Az idézet vitt tovább bennünket a barátsággal kapcsolatos beszélgetésben.
Az „Erősségek kertjében” járva megkerestük a társas intelligencia virágát. A kisfilm segítségével végiggondoltuk, milyen helyzetekben használjuk a társas intelligencia erősségét. Hogyan illik viselkednünk az egyes helyzetekben (köszönés, bemutatkozás, játék, vásárlás…) Hogyan illik megfogalmazni gondolatainkat, érzéseinket, hogy ne bántsunk meg vele másokat?
Egy további Boldogságóránkon minden a barátságról szólt.
Nem kellett más hozzá csak: B, A, R, Á, T, S, Á, G betűk? És már össze is állt a barátság?! Na, azért nem ilyen egyszerű! Igaz? Összegyűjtöttük, mi is kell egy jó barátsághoz, egy baráti csapat békéjéhez. Gyűltek a szavak: elfogadás, türelem, megértés, összetartás, közös élmények, célok, beszélgetések, őszinteség, szabályok, bizalom, támogatás, bátorítás, empátia, humor, titkok őrzése, törődés, vigasztalás…
Egy kis színezés, nyírás, és aztán mégis elkészültek a barátságbetűk, így álltak össze a BARÁTSÁG szóvá.
Barátság-fát is készíthettek a barátok. A fák ágai képviselték a társaság tagjait, a fák leveleibe beleírták azokat a tulajdonságaikat, amelyek segítik a kapcsolatot, az összetartást.
Barátság-bögrét adtak át egymásnak. A barátság-puzzle darabjai összeillesztve pedig szívet formáltak. Az alkotások közben videókat is néztünk a témakörhöz kapcsolódóan: Bunny New Girl és a Mindenki című rövidfilmeket.
Egész hónapban épültek a Barátság-tornyok, melyek magassága a barátok összetartását, együttműködésük erejét jelképezte.
Ebben a hónapban egy nagy közös célt tűzött ki osztályközösségünk: teljesíteni a ránk bízott feladatot, felkészülni a Mikulás műsorra. Az osztály minden tagjára számítottunk, hogy türelmével, együttműködéssel, kitartó gyakorlással mindenki eredményesen készül fel a műsorban való szerepére.
A barátság témakörünkhöz jól kapcsolódott közös olvasmányunk is. Magyaróráinkon közösen dolgoztuk fel A négy madár titka kalandregényt. Kiki és Gerda barátsága méltó példakép volt számunkra. Együtt olvasva a könyvet, megismertük mély barátságukat, együtt izgultunk, nyomoztunk velük.
November 11-én részt vettem Budapesten a címátadó ünnepségen. Nagyon örültek a gyerekek, hogy újra kezükbe foghatták az Örökös Boldog Iskola címet viselő oklevelet. Szeretettel adtam át nekik a rendezvényről hozott új mottót is: „Induljon a kedvesség forradalma!”.
Az ünnepek közeledtével arról beszélgettünk ki miért hálás, és ezt a gyerekek egy hálatérkép megalkotásával gyűjtötték össze.
Ezt követően a szülőknek készült ajándékként egy kívánság lista, amelyre a gyerekek különböző dolgokat írtak fel, amikről úgy gondolták a szüleik örülnének neki. Erről a kívánság listáról a anya, vagy apa leszakítva a megfelelőt kérheti, hogy aznap teljesüljön ami rá van írva., mint pl: nem veszekszem a testvéremmel, segítek elmosogatni, főzök egy kávét stb.
November a boldogság órán megnéztük az Ian című kisfilmet.
Ezt követően beszélgettünk az elfogadásról, majd a gyerekek összefoglalták nekik mi fontos egy barátságban, illetve, hogy számukra mik azok a fontos tulajdonságok amelyekkel egy barátnak szükséges rendelkeznie.
Decemberben – Csoki gyűjtést szerveztünk az árva, állami gondozásban élő gyerekek számára
– Legyen mindenkinek szép a karácsonya! címmel karácsonyi képeslapokat rajzoltunk,melyeket idős, egyedül élő emberek kapnak meg.
Elkészítettük a jó cselekedetek leltárát, kitől kaptunk és kinek adtunk jót az elmúlt időszakban. Ezt követően átgondoltuk, magunknak mivel tehetnénk jót. Megnéztük a The Bear And The Hare című kedves karácsonyi rövidfilmet, majd neveket húztunk és pozitív üzeneteket adtunk egymásnak, kiemelve az illető jó tulajdonságait.
