A jónak lenni jó kifejezés minden cselekedetünkben többször is megnyilvánulhat, csökkenti az elszigeteltség érzését, segít abban, hogy hasznosnak és értékesnek érezzük magunkat valami miatt, amivel valamelyik másik embernek a környezetünkben egy apró örömet okoztunk.
A másokon való segítés nemcsak a befogadónak, hanem az adományozónak is bizonyítottan növeli a boldogságszintjét, ezért a gyerekekkel Jócselekedet-kártyákat gyártottunk, amelyekre rárajzolták, mit tettek másokért aznap, vagy az elmúlt napokban.
A ráhangoló zene, mely a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal volt, ami megható dallamával elrepített minket egy olyan világba, ahol mindeni segít másokon, és sose bántjuk egymást. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ezután a mi óvodánk is ilyen hely lesz, ahol csak jó dolgok történnek.
Minden gyerek odaadott egy szívecskét annak, aki a legközelebb áll a szívéhez.

Boldogító, jó cselekedetek

Decemberben a Boldogságóránk témája a jó cselekedetek volt.
Az alkalmat mozgásos, lazító gyakorlattal kezdtük, melynek neve: „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” és a „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”.
Aztán meghallgattuk és igyekeztünk megtanulni Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát. Körben állva, egymás kezét megfogva énekeltünk.
A téma kibontásaként beszélgettünk arról, milyen jó segíteni, odafigyelni másokra. Milyen örömet okoz adni. Ha kedvesek vagyunk, már azzal is jót cselekedtünk. Mindenki tud tenni valami jót ott, ahol éppen van, és neki nem kerül semmibe sem. Utána pedig ő is jobban fogja érezni magát, és hálás lesz azért, amije van.
Egyenként is meséltek a gyerekek arról, milyen jót cselekedtek mostanában, ötleteket adva ez által egymásnak is.
A gyerekek meghallgatták Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét, majd válaszoltak pár kérdésre a mesével kapcsolatosan.
A munkafüzetből feladatokat oldottunk meg, majd jóság szívecskét színeztünk és megajándékozták egymást vele a gyerekek.
Végezetül Bagdi Bella: „Boldog vagyok” című dalát énekelve vidáman táncoltunk.

A december hónap a Boldogító jó cselekedetekről szólt. Ilyenkor, az ünnepek közeledtével mindig sokat beszélgetünk a családról, szeretetről, ajándékozásról.
Novemberben, Márton-napkor is hasonló dolgokról beszélgettünk.
A foglalkozás elején néhány mozgásos relaxációs gyakorlatot választottam a könyvből (36-39. oldal)
Ezeket nagyon szeretik, mindig örömmel végzik a gyerekek.
Ezt követően asztalhoz ültünk, mindenki kapott egy előre kivágott papír szivecskét, amelyet pirosra színeztek. Később elmondták, hogy kinek, és miért adják oda a szivecskéjüket.
A téli időszakban, a tematikus tervünkben is szerepel a madarakról való gondoskodás fontossága. Ez is jó cselekedetnek számít.
Az ablakból szoktuk figyelni a közelben elhelyezett madáretetőt, és az oda érkező éhes kismadárkákat.
Életkoruknak megfelelő szinten, kicsit lerövidítve és leegyszerüsítve elmeséltem nekik a Szívem kertje című mesét. Irányított kérdéseket tettem fel, így megbeszéltük a mese tartalmát és mondanivalóját.
Zárásként többszőr is meghallgattuk Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát.

A boldogságóra program decemberi témája a jó cselekedetek, ahol könnyen meg tudjuk mutatni tanulóinknak, milyen egyszerű és örömteli dolog jót tenni a mindennapokban. Fontosnak tartjuk megmutatni a tanulóknak, hogy jót tenni nem bonyolult, nem igényel különleges tehetséget, sok időt vagy pénzt. Ahogy a program is megfogalmazta:
„A jó cselekedet gyakorlásához nem kell semmilyen különleges tehetség, idő vagy pénz. A jó cselekedeteknek nem kell nagyszabásúnak vagy bonyolultnak lennie. Sőt! Érdemes a figyelmünket az otthonunkra, a munkahelyünkre, vagy arra a közösségre fókuszálni, ahová tartozunk. Ott tegyünk jót, ahol éppen vagyunk!”
Mi pedig pontosan ezt tettük. Napokon át készültünk közösen arra, hogy egy apró, szívből jövő ajándékkal lepjük meg az iskola dolgozóit – azokat, akik nap mint nap segítik, tanítják, támogatják tanulóinkat. Lépésről lépésre, sok türelemmel és szeretettel állítottuk össze az ajándékokat, amelyek az utolsó tanítási héten találnak majd gazdára.
A jó cselekedetek azonban nem állnak meg az iskola falainál: a családok is fontos részesei ennek a hónapnak. December 13-án közösen tartottuk meg családi adventi napunkat, ahol a tanulók, a szülők, a pedagógusok és a gyógypedagógiai asszisztensek együtt tölthettek egy kötetlen, alkotói, vidám napot. Ez a nap arról szól, hogy együtt, egymásra figyelve teremtsünk értékes pillanatokat – mert a jó cselekedetek ott kezdődnek, ahol együtt vagyunk. Ennek a napnak az volt a másik célja, hogy a szülők betekintést nyerjenek a mindennapjainkba, és egy még szorosabb, bizalmasabb kapcsolat alakulhasson ki közöttünk. Hisszük, hogy ez a közös élmény hozzájárul ahhoz, hogy még hatékonyabban tudjunk együttműködni a tanulók érdekében.
A program nagyon jól sikerült: sok mosoly, nevetés és meghitt pillanat kísérte az együtt töltött időt, miközben gyönyörű alkotások születtek. Külön öröm volt számunkra, hogy ezen a napon három szakiskolás tanuló is a segítségünkre volt. Számukra is tartalmas, pozitív élmény volt a részvétel, láthatóan nagyon jól érezték magukat, ahogyan mi is.
Ez a nap megerősített bennünket abban, hogy a jó cselekedetek, az odafigyelés és az együtt töltött idő valódi értéket teremtenek közösségünkben.