Boldogságóra a Magyar Népmese Napján. Beszélgettünk az 1/a osztályos gyerekekkel arról, hogy mit is jelent az a szó, hogy hála. Egy nagyon meleg jó érzés, boldogok vagyunk és örülünk annak amit kapunk vagy velünk történik. Kinek lehetünk hálásak és miért? Hol és hogyan érezhetjük ezt? (szívünkben) Hogyan fejezhetjük ezt ki? ( szavakkal, tettekkel). Nagyon okos dolgok fogalmazódtak meg a témával kapcsolatban. Relaxáltunk, majd egy interaktív meseolvasás, feldolgozás következett, Az aranyhal című mese segítségével. Mindenki elkészíthette a saját aranyhalát, végül beszéltünk arról ki miért és kinek hálás az iskolában és az osztályban. A gyerekek aktívan, örömmel vettek részt a foglalkozáson.
Boldogságóra Alapprogram
A Boldogságóra Alapprogram ajánlott témája: A hála gyakorlása volt, osztályommal a népmese napjához kötöttük foglalkozásunkat.
Mesét olvastunk, hallgattunk, alkottunk, drámajátékoztunk, állóképet készítettünk csoportban. Mottónk volt: „Jó tett helyében jót várj!”
Beszélgetés a háláról napközis foglalkozás keretében a csatolt tervezet szerint.
Hálabefőtt készítése, amit Karácsony előtt fogunk közösen megnézni.
Technika órán „családi hála képeslap” készítése, otthoni, családi kitöltéshez, beszélgetéshez.
A 2026/27-es tanévben az első évfolyamunkon zajlanak Boldogságórák. A gyerekekkel 3 Boldogságórán keresztül jártuk körbe a Hála témakört. Beszélgetőkörben megvitattuk mi is a hála, milyen érzelmekkel kapcsolható össze. Meghallgattuk és énekeltük Bagdy Bella Hála című dalát, és hálaszüretet is tartottunk. A gyerekek szőlős vonalvezetőn gyakorolták az írást, majd a szőlőszemekbe belekerültek azok a dolgok, amikért hálásak. Ahány dolgot fel tudtak sorolni, annyi szőlőszemet festettek meg az ujjukkal. Nagyon élveztük a közös munkát!
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
A hónap témáját a hálát, sok-sok beszélgetéssel dolgoztuk fel. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy minden nap mindenki mond egy dolgot, hogy miért hálás. Ha elfelejtettem, akkor ők szóltak, hogy ma még nem mondtuk el. Beszélgetéseink során ráirányítottam a figyelmüket arra, hogy ne vegyünk mindent magától érthetőnek. Ők hozták fel, a víz, a béke, az étel kérdését. Igazi elmélyült beszélgetések voltak ezek. Meghallgattuk Bagdi Bella Hála című dalát. Voltunk kirándulni, amit az egyik kisfiú anyukája szervezett le számunkra. Lovaskocsizhattak, játszóterezhettek, dottózhattak a gyerekek. Hatalmas köszönömmel háláltuk meg ezt a gazdag programot.
Csoportunkkal, ami vegyes korosztály egész szeptember folyamán a hálaadás témakörét dolgoztuk fel. A pénteki reggeli körök során megosztottuk egymással, hogy ki miért hálás, például miért vagy hálás, ha az elmúlt hétre gondolsz? kiért vagy hálás? Mondtunk, hallható, látható, tapintható hálaokokat, amiket egy-egy falevélre fel is ragasztottunk így a hónap végére el is készült a Hálafa.
Sajnos több kép nem készült, de nagyon szerettük együtt csinálni!
A foglalkozásra a „Szép nap, ölelj most át engem…” dallal hangolódtuk rá.
Relaxációként Vivaldi Négy évszakának Ősz tételéből hallgattunk egy rövid részt. A gyerekek a szőnyegen kényelmesen elhelyezkedve hallgatták a mű részletét.
A beszélgetés nehezen indult. Arra a kérdésre, ki mit álmodott, a pókembertől a szellemkastélyig érkeztek a válaszok. Úgy éreztem segítséget, támpontot kell adnom.
Még egyszer meghallgattuk a zenét, úgy, hogy megmondtam a zene címe: Az Ősz.
Erre már konkrétan érkeztek az ősszel kapcsolatos válaszok.
Az elmúlt időszakban sokat sétáltunk az óvoda környékén, megcsodáltuk a piacon a színes őszi gyümölcsöket, az óvoda udvarán felfigyeltek a színesedő levelekre.
Szerettem volna a Hála gyakorlása mostani alkalmán felnyitni a gyerekek figyelmét a teremtett világunk sokszínűségére, hogy minden évszakban, így az őszben is hálásak lehetünk a sok kincsért, amit a természet ad nekünk.
Beszélgettünk arról, hogyan fejezhetjük ki a hálánkat: köszönettel, segítség adással és viszonzással, öleléssel, simogatással.
Eljátszottuk a mozdulatok körbeadása játékot: simogatás, ölelés. Az ölelés kiegészült azzal a mondattal: „- XY hálás vagyok azért, hogy te is a csoportba jársz!” Ez láthatóan jó érzéssel töltötte el a gyerekeket. Mindenki szeretve és befogadva érezte magát.
Majd leveleket is adtunk körbe. Mindenki levelére ráírtam, ki miért hálás. Az ősz ajándékai mellett a legtöbben mégis a családjukért, testvérükért hálásak.
A Hálafa története c. mese meghallgatása után a „Nap, nap, nap, fényes nap…” mondókát is többször elmondtuk, mutogattuk.
A foglalkozás végén minden gyerek felragasztotta a levelét a fára, amit az öltöző faliújságjára kitéve a szülők is láthatnak.
A foglalkoztató csoportban egy mese megtekintésével hangolódtunk a hónap témájára.
„A gomba alatt” című történetben az állatok egymás felé megértően, jószívűen, befogadóan fordultak. Ez a segítőkészség a hála érzés megtapasztalását eredményezték a bajba jutott állatkák részéről. A „Gomba…” kezdetű mondóka tanulása, a növény elkészítésének menete és a vele való bábozás tette komplexé, érzelmileg átélhetővé a foglalkozást.
Az órát relaxációval kezdtük: „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok…
Meghallgattuk a “Szép nap ölelj most át engem ” c. Bagdi Bella dalt.
A táblán összekeverve kiraktam a KÖSZÖNÖM szó betűit. Amikor megfejtették a gyerekek, megbeszéltük, hogy mikor szoktuk ezt mondani. Ügyes válaszok érkeztek: pl. amikor ajándékot kapunk,amikor segítséget kapunk, amikor valami öröm ér.
Megbeszéltük, hogy jó érzés kimondani, így került képbe a HÁLA szó. Mit jelent a HÁLA? A legtöbben azt mondták, hogy egy érzés, amit a KÖSZÖNÖM szóval tudunk kifejezni.
Ezután páros gyakorlat következett: Egy-egy „Hálás vagyok, amiért…” kezdetű mondatot mondtak egymásnak a gyerekek.
Mivel a gyerekek még szívesen meséltek, hogy miért voltak mostanában hálásak, meghallgattuk egymást, majd összegyűjtöttük a legfontosabbb gondolatainkat a HÁLÁVAL kapcsolatban
( A hála annak a belső felismerése, hogy valami jót kaptunk az élettől, egy másik embertől, egy helyzettől – vagy egyszerűen csak megadatott nekünk –, és ezt észrevesszük, értékeljük, és nem vesszük magától értetődőnek).
Három fontos dolgot emeltünk ki öszegzésként:
– Észrevenni – meglátni azt a jót, ami egyébként könnyen elsikkad a mindennapokban.
– Átélni – nemcsak gondolni rá, hanem valóban megérezni: „de jó, hogy ez van nekem.”
– Megbecsülni – másképp nézni arra, amink van. Nem feltétlenül azért, mert minden tökéletes, hanem mert a nehézségek között is lehet valami, ami értékes.
Ők fogalmazták meg, hogy a hála nem azt jelenti, hogy mindennel elégedettnek kell lennünk.
Ezzel kapcsolatos „házi feladatot” kaptak: Egy füzetet nevezzenek ki HÁLANAPLÓnak, kedvük szerint készítsenek rá díszes borítót. Esténként gondolják át, mi volt a napjukban valami jó, amiért hálát éreznek, és írják le. Megbeszéltük, hogy nem is muszáj leírni, hogy mi mindenért lehettünk aznap hálásak, elég, ha lefekvéskor csak visszagondolunk ezekre a kellemes eseményekre.
Nem mindenki kezdte el rendszeresen vezetni a HÁLANAPLÓt, de volt olyan tanuló, aki később odajött, hogy alig győzi leírni, annyi mindenért lehet hálás.
Az óra végén meghallgattuk Bagdi Bella : Hálás vagyok c. dalát.
Az órát relaxációval kezdtük: „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok…
Meghallgattuk a “Szép nap ölelj most át engem ” c. Bagdi Bella dalt.
A táblán összekeverve kiraktam a KÖSZÖNÖM szó betűit. Amikor megfejtették a gyerekek, megbeszéltük, hogy mikor szoktuk ezt mondani. Ügyes válaszok érkeztek: pl. amikor ajándékot kapunk,amikor segítséget kapunk, amikor valami öröm ér.
Megbeszéltük, hogy jó érzés kimondani, így került képbe a HÁLA szó. Mit jelent a HÁLA? A legtöbben azt mondták, hogy egy érzés, amit a KÖSZÖNÖM szóval tudunk kifejezni.
Ezután páros gyakorlat következett: Egy-egy „Hálás vagyok, amiért…” kezdetű mondatot mondtak egymásnak a gyerekek.
Mivel a gyerekek még szívesen meséltek, hogy miért voltak mostanában hálásak, meghallgattuk egymást, majd összegyűjtöttük a legfontosabbb gondolatainkat a HÁLÁVAL kapcsolatban
( A hála annak a belső felismerése, hogy valami jót kaptunk az élettől, egy másik embertől, egy helyzettől – vagy egyszerűen csak megadatott nekünk –, és ezt észrevesszük, értékeljük, és nem vesszük magától értetődőnek).
Három fontos dolgot emeltünk ki öszegzésként:
– Észrevenni – meglátni azt a jót, ami egyébként könnyen elsikkad a mindennapokban.
– Átélni – nemcsak gondolni rá, hanem valóban megérezni: „de jó, hogy ez van nekem.”
– Megbecsülni – másképp nézni arra, amink van. Nem feltétlenül azért, mert minden tökéletes, hanem mert a nehézségek között is lehet valami, ami értékes.
Ők fogalmazták meg, hogy a hála nem azt jelenti, hogy mindennel elégedettnek kell lennünk.
Ezzel kapcsolatos „házi feladatot” kaptak: Egy füzetet nevezzenek ki HÁLANAPLÓnak, kedvük szerint készítsenek rá díszes borítót. Esténként gondolják át, mi volt a napjukban valami jó, amiért hálát éreznek, és írják le. Megbeszéltük, hogy nem is muszáj leírni, hogy mi mindenért lehettünk aznap hálásak, elég, ha lefekvéskor csak visszagondolunk ezekre a kellemes eseményekre.
Nem mindenki kezdte el rendszeresen vezetni a HÁLANAPLÓt, de volt olyan tanuló, aki később odajött, hogy alig győzi leírni, annyi mindenért lehet hálás.
Az óra végén meghallgattuk Bagdi Bella : Hálás vagyok c. dalát.
