Boldogító jó cselekedetek
Ezt a témát tevékenykedve éltük meg. Elhatároztuk, hogy az adománygyűjtő adventi vásárra mézeskalácsot készítünk. Meggyúrtuk a tésztát, lekentük és megdíszítettük a kiszaggatott formákat. A megsütött és bezacskózott portékát a hétvégi jótékonysági vásáron mind eladták. A befolyt összeget az iskola alapítványa fogja majd megfelelő célokra felhasználni. A jó cselekedeteinket egymás között is folytattuk. Hagyomány a csoportban, hogy karácsonykor megajándékozzuk egymást. Mindenki húz egy nevet és személyre szóló ajándékkal kedveskedik a kihúzott személynek. Nagyon kedves, figyelmes, örömet okozó kreatív ötletek valósultak meg. Én például egy csodálatos karácsonyi gyémántszemes kirakatót kaptam, amit tanítványom nagy kitartással három héten keresztül készített. Szívmelengető pillanat volt.
Boldogságóra Alapprogram
Január eleje révén úgy hangolódtunk rá a boldogságóra hónap témájára, hogy felidéztük az emberek újévi fogadalomtételi szokását: Tettél-e már újévi fogadalmakat? Milyen célokat tűztél ki? Majd általában beszéltünk a célokról: Milyen fajta céljai lehetnek az embernek? Tanulás, munka, magánélet, hobbi. Hosszú vagy rövid távú célok. A célok kitűzéséről, fogadalmakról beszélgetve mesélték el tapasztalataikat. Vannak-e nekik, rövid, vagy hússzú távúak-e. Érdeklődve hallgatták egymást. Megfogalmazták saját céljaikat a közelebbi vagy éppen a távolabbi jövőre vonatkozóan. A kijelölések után nagyszerű beszélgetést folytattunk arról, hogy mi segíthet ezen célok megvalósításában.
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Decemberben mindennap hangolódtunk valamilyen formában a szeretet ünnepére. Sokat énekeltünk, ajándékokat készítettek a gyerekek szüleiknek, tanítóiknak, a testvérosztálynak, akikkel közös időt is töltöttünk barkácsolással, meséléssel. Saját készítésű karácsonyfánkat olyan gömbökkel díszítettük, melyre rákerültek azok a jó cselekedetek, melyeket a gyerekek megvalósítottak. 🙂
A közös munka összehoz, közben jól szórakozunk és olyannal is beszélgetünk, akivel nem szoktunk.
Novemberi témánk, a „Támogató kapcsolatok” – feldolgozását beszélgetőkörrel kezdtük. A gyermekek elmondták véleményüket a témával kapcsolatban: mi jelent számukra támogatást, kitől kaphatják meg szűkebb-és tágabb környezetükből a jóllétükhöz, boldog mindennapjaikhoz szükséges támogatást, bátorítást.
A beszélgetés után eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy?” – című játékot. A játék során arra ösztönöztem őket, hogy minél sokoldalúbban fejezzék ki aktuális érzelmeiket, hangulatukat.
A játék után meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy… – című dalát. A játékos mozdulatokat követve mindenki felszabadultan és jókedvűen énekelte a dalt.
A társas intelligencia témakörből a „Bátorító tenyér” – játékot választottam. A gyermekek nagy örömmel készítették el saját tenyérnyomatukat és kreatívan, szárnyaló fantáziával rajzolták bele azt, ami számukra bátorító és jó kedvűek lesznek tőle.
Befejezésképpen a csapatmunka témakörből az „Add tovább” – játékot választottam. A gyermekek megfelelő távolságban, egymás mögé helyezett székeken ültek és úgy adták hátra a plüss mackót. A játék során nagyon figyeltek, hogy mindenki időben meg tudja fogni és tovább tudja adni. Többször is kérték a játék ismétlését és elmondták, hogy nagyon élvezték a játékot és jó érzéssel töltötte el őket, hogy nem ejtették le a macit, közös sikerként élték meg, hogy hátra tudták adni társaiknak.
5 pozitív tulajdonságban megerősítés
1 elérendő fejlődés megjelölése
Ebben a hónapban a gyerekek mégjobban figyeltek arra, hogy jók legyenek. a beszélgető körben sokat beszélgettünk arról, hogyan tudnának egymásnak segíteni, hogyan viselkedhetnek jól egymással. Mindenki kapott egy szívecskét saját jellel ellátva, amit felhelyeztünk a mágneses táblára. Amikor valakinek segítettek, vagy jót cselekestek, akkor annak a gyermeknek a jelét rárajzolhatták a saját szívükre. Karácsony előtt hazavihették ezt a szívet. Sokan minden nap mutatták, hogy nekik milyen sok jel van már felrajzolva.
Minden nap az adventi zsákocskákból kihúztunk egy, vagy két jelet. Volt olyan gyermek, aki mindig átölelte az aznapi gyermeket, akit kihúztunk. Nem sírt, hogy miért nem őt húztuk ki, hanem mondta, hogy ő nagyon boldog, mert xy kapja a meglepetést. Volt egy nagycsoportos kisfiú is, aki minden nap várta (és mondta is), hogy ő mikor kerül sorra. Ő sem bosszankodott, hanem az aktuálisan kihúzott gyermekkel együtt örült. Ő véletlenszerűen az utolsó napi zsákocskába került. Amikor kihúztuk a nevét, akkor nagyon sok gyermek felugrott a székből és közösen átölelték a kisfiút. Ez számunkra is nagyon megható volt. Úgy gondolom, hogy az ilyen pillanatokért is érdemes ezeket a jógyakorlatokat végezni, hogy így egymással is sokkal együttérzőbbek lesznek.
A boldogító jó cselekedetek segítenek abban, hogy pozitívabbá váljon a közösségünk és mi magunk is jobban érezzük magunkat. A gyerekekkel együtt végzett jó tettek – mint a segítségnyújtás, az odafigyelés, a kedvesség vagy a közös tevékenységek – erősítik az együttérzést és az összetartozás érzését. A közös élmények során a gyerekek megtapasztalják, hogy tetteiknek hatása van másokra, és hogy adni öröm. Ezek a cselekedetek hozzájárulnak az önbizalom fejlődéséhez, a pozitív gondolkodáshoz és a boldogság megéléséhez, miközben erősítik a közösségi értékeket.
Bevezetés:
– Relaxáló zene hallgatása: séta az őszi erdőben, közben légzőgyakorlat.
– A téma bevezetése: Boldog Bori és Szomorú Szilárd játék. Két csapatot alkottunk. A gyerekek egymással szemben álltak, ha a Boldog Bori „arcot” mutattam akkor vidáman kellett viselkedni, ha a Szomorú Szilárdot, akkor szomorúságot kellett imitáni.
A gyerekek életében is vannak nehéz pillanatok, de a mesén keresztül, azt próbálom megértetni a gyerekekkel, hogy mindig próbáljuk a dolgoknak a „jó oldalát” nézni, és végül, minden megoldódik úgy is.
– Mese:
Csukás István: Sün Balázs
A mese után, színes őszi levelek felhasználásával sünit készítettünk.
Beszélgettünk a meséről, és arról, hogy mindenki életében voltak már olyan helyzetek, amikor szomorú volt, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerették volna.
Megkérdeztem, mi lenne, ha volna egy varázs szemüveg, amin keresztül a rossz dolgok megjavulnának. Mindenki egyetértett, hogy jó lenne!
– Varázs szemüveg készítése ragasztással.
Csiribí- csiribá, hókusz- pókusz, problémák és gondok tünjetek el, huss!
– Az optimizmus szimbólumának felragasztása a boldogság várára.
1.Hangulati bevezető:
„Az a gyönyörűség, amelyet a jó cselekedet okoz, az életnek egyetlen igazi boldogsága.”
(Lev Tolsztoj)
A december hónap a jó cselekedetek jegyében telt.
Ez a hónap igen tartalmas, izgalmas, várakozássokkal telinek bizonyult.
Meghallgattuk Lázár Ervin: A másik Télapó c. mesét.
Témafeldolgozó kérdések:
Ki volt a „másik Télapó”? Miben volt más, mint a jól ismert Télapó?
Képzeld el, hogy te is egy „másik Télapó” lehetsz – mit adnál másoknak, ha nem tárgyakat,
hanem érzéseket ajándékozhatnál?
Te miben vagy más, mint mások? És miben vagy jó?
Melyik szeretetnyelvet ismered fel a történetben? Milyen érzés az, amikor valaki szeretettel,
figyelemmel fordul feléd?
Közösen beszélgettünk Szent Miklós püspök ünnepéről, történetéről. Beszéltem a gyerekeknek arról, hogy önkéntes vagyok a Mikulásgyárban. Milyen jó érzéssel tölt el, hogy segíthetek ennek a szervezetnek.
Mikulás érkezése, mikulásvárás
A gyerekek izgatottan várták a Mikulást. mely az iskolánkba is megérkezett.
Hatalmas öröm, izgalom, közös éneklés fogadta őt. Majd a gyerekek versekkel is kedveskedtek neki. Volt, aki ajándékot, rajzot készített számára. Hatalmas öröm, élmény volt az ottléte.
Közös feladat:
Lepjétek meg a szüleiteket, nagyszüleiteket vagy más, szeretett felnőttet valamilyen jó cselekedettel! Közös gondolatok megosztása a jó cselekedetekkel kapcsolatosan.
Apró meglepetések kis tárháza családtagoknak, osztálytársnak, barátnak.
Egymás között apróbb jó cselekedeteket végeztünk: ölelés, mosoly, köszönetnyilvánítás valamiért, valakiért.
Meghallgattuk: Jó emberré csak a szívemmel válhatok c. dalt.
Zárókör
Közös zsúr, éneklés, tánc, meglepik.
Edit néni és a kisnémethesek 2.i csoportja