A témát idén is a karácsonyi népszokások, illetve a karácsonyi otthoni egyéni szokások megbeszélésével vezettük fel. Az ünnep kapcsán megbeszéltük az ajándékozás fontossággát a gyerekekkel, majd kitértünk rá, hogy adni vagy kapni szeretnek jobban. Megbeszéltük, hogy nem csak tárgyat lehet ajándékozni egymásnak, hanem verset és éneket vagy estleg egy kedves gesztust is, kézzel megfoghatatlant. Ezután megnéztük a csatolt videót és közösen feldolgoztuk a látottakat.
Boldogságóra Alapprogram
Az adventi időszakban az osztállyal közösen karácsonyi képeslapokat készítettünk a településünkön élő, idősgondozásban részt vevő nénik és bácsik számára. Úgy gondoltuk, fontos, hogy érezzék, gondolnak rájuk és ennek különösen nagy jelentősége van a karácsony közeledtével. Összesen 33 képeslapot írtak meg a gyerekek: maguk által keresett versekkel, idézetekkel.
Külön érdekesség, hogy olyan képeslapokat választottunk, amelyeket kézzel és szájjal festő művészek készítettek. Sokat beszélgettünk erről is: milyen lehet így élni, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a mindennapok során, stb.
A januári fókuszunk a célok kitűzése volt. A hangulat az interaktív digitális munka és a közös ötletelés miatt végig motivált és energikus volt. Az óra központi eleme a gyerekekkel közösen létrehozott szófelhő-focilabda volt. Ez a módszer több szempontból is telitalálatnak bizonyult a korosztálynál: Közös értékrend: A labdát alkotó szavak (pl. Tervezés, Kitartás, Fókusz, Eredmény, Motiváció) a tanulók saját felvetései voltak. Ez segített abban, hogy magukénak érezzék a céljaikat. Szimbolika: A focilabda forma kiváló metafora, mivel a cél elérése (a gól) nem véletlen, hanem a csapatmunka, a technika és a pontos irányzék eredménye. A digitális eszköz használata lekötötte a figyelmüket, a végeredmény pedig látványos és emlékezetes maradt. A foglalkozás során a diákok felismerték, hogy a siker csak a jéghegy csúcsa, a labda alapját a kitartás és tervezés adja. Emellett a kérdéskártyák is hozzájárultak a célok és tanulás szeretet témának jó hangulatú megbeszélésében.
December hónapban az apró örömök élvezete és az apró jó cselekedetekre fókuszáltunk. Ebben az időszakban minden héten szerveztünk közös rorate szentmisét, majd utána közös reggelit. Ezeken az alkalmakon 15-20 diák vett részt.
Az utolsó héten az osztályommal ellátogatunk a városunkban található mézeskalács kiállítást megtekinteni, majd egy forrócsokizás követte.
Az utolsó héten az utolsó osztályfőnöki órán felhasználva az ötlettár anyagait elkészítettük a saját pozitív üzenet kártyánkat. Mindenki készített egy-egy kártyát, amit úgy kellett elhelyezni, hogy ne tudják meg kitől kapták.
A november hónap a társas kapcsolatok ápolása jegyében telt.
1.Hangulati bevezető:
Köszöntés a pozitív mondókával
Bátran énekeljétek!
2 .Milyen egy igazi barát? c. rövid történet meghallgatása, feldolgozása
A feldolgozást segítő kérdések:
– Szerintetek mi volt az oka, hogy a férfi nem vette fel este a barátjának a telefont?
-Hogyan segített a férfi a barátjának?
-Ti mit gondoltok a barátságról? Ki lehet jó barát? (családtag, rokon, osztálytárs, pedagógus, barátnő, barát, pl. háziállat)
-Miért jó a barátság? Fontos, hogy legyen egy barátunk? Miért?
– Kire tudtok számítani, ha bajban vagytok?
-Ti segítettetek-e már valakin, aki bajban volt? Hogyan?
-Az osztályodban kire számíthatsz?
-Te hogyan tudsz segíteni az osztálytársadnak, barátoknak?
Az jó dolog, amikor olyan emberekkel vagyunk, akiket szeretünk és akik viszontszeretnek minket. Ez olyan, mint egy titkos klub, amiről csak azok a jó barátok tudnak, akik igazán fontosak számunkra.
A barátok segítenek nekünk boldognak és vidámnak lenni. Ők a mi varázslóink. A barátság egy kincs, amit mindig értékelni és ápolni kell. És ha te is jó barát, akkor te is olyan kincset adhatsz másoknak, amit soha nem felejtenek el.
3. A kör közepén c. feladat
A kör közepére rajzoljátok le legjobb barátotokat, barátnőt, osztálytársat! Vagy írd le nevét, nevét be a kör közepébe.
A külső körbe azt a jó tulajdonsáságát, amiért szereted! Mi jó benne? Lehet több is!
A közös munkálkodás közben Bagdi Bella a hónap dalának közös meghallgatása.
4. Közös játék. Postásjáték
Cél:
A postás úgy adja át az üzenetet, hogy nagyon figyeli, amit a társa súgott neki. Ez egy csapatmunka.
Az utolsó játékosnak hangosan ki kell mondania, mit hallott. Általában az üzenet az út végére megváltozik, lehet viccessé válik.
5. Játék: Zárókör
Álljon oda mindenki a számára legjobb osztálytársához, barátnőhöz, barátjához.
Álljatok egymással szemben!
Állhattok ketten, hárman is, négyen is! Alkossatok együtt egy kis koncentrikus kört, ami rólatok szól, ti alkotjátok! Arra figyeljetek, senki sem maradjon egyedül!
Rajta, keressétek egymást! Aki szeretné, elmondhatja, miért azt a társát, társait választotta.
A végén kitágítjuk a kört egy teljes nagy kört fogunk alkotni. (a tanítókkal együtt)
Mondjuk együtt: Minden út előre visz!
6. Hangulti lezárás: Kártyajáték
Edit néni és a kisnémethesek 2.i csoportja
Beszámoló a Boldogságóra program decemberi foglalkozásról
Intézmény: Áldás Református Óvoda
Cím: 4642 Tornyospálca, Kossuth u. 111.
Korcsoport: nagycsoport
Téma: Boldogító jó cselekedetek
Foglalkozást vezette: Dicsőné Berecz Enikő
Időpont: 2025. december hónap
A decemberi Boldogságóra foglalkozás megvalósítása az Áldás Református Óvodában nagy örömmel és aktív részvétellel zajlott. A szervezési feladatok előzetesen gondosan megtörténtek. A mosolyhullámos játék és a Bagdi Bella dal éneklése azonnal pozitív hangulatot teremtett. A gyermekek boldogan mosolyogtak egymásra, ami megalapozta a foglalkozás szeretetteljes légkörét. A beszélgetés az érzelmekről segítette őket abban, hogy megfogalmazzák, mitől érzik magukat boldognak. Az érzelemkártyák segítségével bátrabban kommunikáltak egymással.
A kezdő relaxáció, a dagasztós játék oldotta a feszültséget és előkészítette a nyugodt, befogadó állapotot. A kezdő ének közös mozgással kísérve örömteli atmoszférát teremtett. Aktívan bekapcsolódtak a dalba és a mozdulatokba.
A téma bevezetése során fontos beszélgetés zajlott arról, miért jó másoknak segíteni. Saját tapasztalataik alapján mondták el, hogyan tudnak segíteni a családban, az óvodában vagy az állatoknak. A közelgő karácsony miatt különösen nyitottak voltak a jótettek témájára. A beszélgetés során örömmel mondták el, kinek adnának ajándékot.
Boldog Dóra báb megjelenése varázslatos hangulatot teremtett. A mese bevezető versike és a mesemondás nagy figyelmet kapott. A „Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán” című mese elvarázsolta a résztvevőket. A történet által mélyebb szinten értették meg a szeretet és az adás örömét. A beszélgetés a meséről segítette a szöveg megértését és a pozitív érzelmek tudatosítását. A csillag érzéseiről beszélve saját érzelmeikről is bátrabban beszéltek.
A karácsonyi mondóka vidámmá tette a feldolgozást. A csillagkészítés során minden gyermek aktívan részt vett. A fonalból és kartonból való alkotás fejlesztette a finommotorikát és a kreativitást. A környezettudatosság szempontjai is megjelentek.
A foglalkozás lezárása során mézeskalács szívek és csillagok készültek. A közös sütés és díszítés öröme tovább erősítette az együttműködést. Az egészségtudatos szemlélet is hangsúlyt kapott.
A részt vevő gyermekek lelkesen ragasztották fel a Boldogság várának negyedik lépcsőfokára a jó cselekedetek jelét. A Boldogságmondóka elmondása vidám lezárást adott a foglalkozásnak.
A záró ének alatt önfeledten táncoltak és tapsoltak. A mosoly és az öröm minden arcon látszott. A téma mélyen megérintette őket, sokáig beszélgettek az elhangzottakról. A beszélgetésekből és az aktivitásból egyértelmű volt, hogy értik a jó cselekedetek fontosságát. A közösség erre az időszakra már megerősödött. A gyermekek személyesen is megtapasztalták, milyen jó adni és segíteni.
A családok bevonása tovább erősítette az élményt. Az otthoni angyal- vagy csillagkészítés a családok összetartozását is növelte. A közös faliújságon elhelyezett alkotások büszkeséggel töltöttek el mindenkit. Az óra során fejlődött az érzelmi intelligencia, a közösséghez való tartozás érzése mélyült. A téma feldolgozása életkornak megfelelő, játékos és tartalmas volt. A jó cselekedetek gyakorlása pozitív élményt adott mindenkinek. A foglalkozás végére mindenki mosollyal az arcán távozott. A családokkal való együttműködés példaértékű volt. A decemberi foglalkozás egy igazi ünnepi, szeretetteljes élményt adott mindenkinek.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A decemberi hónap témája a „Jó cselekedetek gyakorlása” volt. Ennek keretében a gyerekek példákat mondtak a jó cselekedetekre, szituációs játékokat játszottunk, majd közösen beszélgettünk arról, hogy az ünnepek milyen fontos szerepet töltenek be életünkben. Segítenek megtörni a hétköznapok egyhangúságát, megszakítják a munkanapok fárasztó ritmusát, és lehetőséget adnak a testi-lelki pihenésre, feltöltődésre – mindez igazán jó és „üdvös” dolog.
A kis „babócákkal” közösen úgy döntöttünk, hogy a karácsony közeledtével még szebbé varázsoljuk az ünnepet. A Nagykárolyi 1-es Számú Napközi Otthonos Óvodához tartozó „Kálvin János” Tagóvoda célul tűzte ki a családokkal való szoros együttműködés erősítését, ezért az idei évben a „Bogyó és Babóca” csoport óvodásaival és szülői közösségével együtt éltük meg az adventi várakozás varázsát.
A karácsonyra hangolódást egy kis, a gyerekek által előadott műsorral kezdtük. Elénekeltük és elmutogattuk „A kis csengő” című mozgásos gyermekdalt, valamint a „Kicsiny kis fényemmel világítani fogok” című dalt, továbbá elszavalták Hétvári Andrea „Karácsony este” című versét.
Ezt követően a gyerekek és szüleik közösen ünnepi asztali mécseseket készítettek gipszből, melyeket a gyerekek festettek, díszítettek, majd az elkészült alkotásokat gondosan becsomagolták. Emellett angyalfigurákat is készítettek, valamint elkészítették az újévi varázspálcát, amelyek tovább gazdagították az ünnepi hangulatot.
Az alkotómunka után meghitt légkörben elfogyasztottuk a finom mézeskalácsos süteményeket, tea kíséretében.
Végezetül az együtt töltött idő, a közös alkotás és a bensőséges adventi hangulat megerősítette bennünk azt az érzést, hogy az ünnep igazi értéke az együttlétben, az egymásra való odafigyelésben és a jó cselekedetek gyakorlásában rejlik. A gyerekek öröme, a szülők aktív részvétele és a közösen megélt pillanatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az alkalom maradandó élménnyé váljon kicsik és nagyok számára egyaránt.
Decemberben a Kadarkúti Általános Iskola gyógypedagógiai napközis csoportjában a Boldogságóra program keretében az adventi készülődéshez kapcsolódóan a boldogító jócselekedetek, a segítés, a figyelmesség és a szeretet gyakorlati megélésére helyeztem a hangsúlyt. A hónap során a gyerekek megtapasztalhatták, milyen örömöt adni és kapni, és hogyan erősíti a közösséget a segítő, odafigyelő magatartás.
A Fogyatékkal élők nemzetközi világnapja kapcsán egy érzékenyítő gyakorlatot valósítottam meg, amely a látássérültek mindennapjaira épült. A csoport enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő gyerekekből állt, köztük egy hallássérült és több, aki logopédiai fejlesztésen vesz részt. A hagyományos feladatlapos gyakorlatok kevésbé lettek volna alkalmasak az élményszerű, közösségi feldolgozásra, ezért egy hosszabb, tapasztalati foglalkozást terveztem.
A gyerekeket két csoportra osztottam, Mikulásokra és Manókra. A Mikulások szemét bekötöttük, minden tevékenységükben a Manók segítségére szorultak. Az egész foglalkozás hosszabb időt vett igénybe, mint egy szokványos tanóra: a kóstolás, illatok felismerése, a pakolás, a mosdóhasználat, az uzsonna, a közlekedés mind a gyakorlat részét képezte. A Mikulások különböző ételeket kóstoltak és illatoltak (alma, körte, narancs, mandarin; nápolyi, csoki, gumicukor), miközben a Manók segítettek a felismerésben és a biztonságos mozgásban. A foglalkozás végén beszélgetőkörben értékeltük az élményt: ki milyen nehézséget vagy vicces helyzetet élt át, és hogyan érezték magukat a Manók és a Mikulások. A hosszabb idő lehetővé tette, hogy minden gyermek valóban átélhesse a helyzetet és megtapasztalja a segítségnyújtás, a bizalom és az együttműködés élményét.
A mese feldolgozásában a gyerekek ismerkedtek Gary Chapman „öt szeretetnyelve” fogalmával, amelyet korábban is tanulmányoztunk, így a témában már volt tapasztalatuk. A mese, Bukfenc kutyus története, a szívességek szeretetnyelvét mutatta be. A feldolgozást követően meghirdettem a „Jószívű” versenyt: egy nagy tablóra minden gyermek kapott egy saját szívet sablonnal, amelybe naponta rögzítettük, hányszor és kinek segítettek a csoportban vagy az iskolában. Minden alkalommal egy kis szívet rajzoltunk mellé, jelezve, hogy a segítségnyújtás megtörtént. A verseny során a gyerekek motiváltak voltak a segítő cselekedetekre, és nap mint nap figyeltek egymásra, így erősödött a közösségi érzés. A téli szünet előtti utolsó napon hirdettünk nyertest, aki egy gyönyörű kézműves mézeskalács szív boldog tulajdonosa lett, de minden gyermek kapott mézeskalácsot, így senki sem maradt ki az ünnepi örömből.
A kreatív tevékenységek között szódabikarbóna-díszeket is készítettünk, amelyeket felfűzve kis csomagokba csomagoltunk, szalaggal átkötve. Ezekből a csomagokból minden gyermek hazavihetett egyet, és jutott a takarító néninek, portásoknak, valamint az őket tanító pedagógusoknak, így a jócselekedetek gyakorlati megélésére is lehetőség nyílt.
A hónap során a hiányzások és a téli szünet miatt a lehetőségek korlátozottak voltak, de így is sikerült változatos, élményszerű és közösséget erősítő tevékenységeket biztosítani. A gyerekek megtapasztalták, hogy az odafigyelés, a segítő kezek, a kedves gesztusok és a közös élmények erősítik a közösséget, fejlesztik az empátiát és hozzájárulnak a jóllétükhöz.
Üzenetünk:
Az adventi készülődés idején az apró, szívből jövő jócselekedetek és a figyelmesség nemcsak másoknak, hanem nekünk magunknak is örömet adnak. Legyen ez a hónap emlékeztető arra, hogy a szeretet, a segítés és a közösségi összetartozás valódi ajándék – és az ünnepek szívét mi magunk formáljuk.
Novemberben a Kadarkúti Általános Iskola gyógypedagógiai napközis csoportjában (1–7. osztály), a Boldogságóra program keretében a támogató kapcsolatok témájával foglalkoztunk. Törekedtem rá, hogy a gyerekek megtapasztalják: a kedvesség, az odafigyelés és a mások támogatása milyen fontos a jó közérzet és a boldogság kialakulásában.
A hónap egyik kiemelt tevékenysége a babkísérlet a szeretet erejéről volt, amely a „Mekkora szíve van a babnak?” című mese feldolgozására épült. A fiúk és a lányok kérésének megfelelően külön csíráztattunk „Csendes” és „Szeretet” babokat, amelyeket minden csapat saját maga gondozott. Minden nap izgatottan várták a növények fejlődését, és a megfigyeléseket beszélgetésekkel és rajzos dokumentációval egészítettem ki. A lányok csapatában mindkét bab kikelt: a Csendes bab valamivel kisebbre nőtt, míg a Szeretet bab magas szárat hajtott. A fiúk csapatában a Csendes bab bár kikelt, nem hajtott ki, míg a Szeretet bab gyönyörűen fejlődött. A fényképeken is jól látható az eredmény. A kísérlet végén többen önként jelentkeztek, hogy hazavigyék a palántát, így továbbra is figyelemmel kísérhetik a növények fejlődését. A tevékenység lehetőséget adott a gyerekeknek arra, hogy élményszerűen tapasztalják meg, mennyire hatékony a gondoskodás, a biztatás és a szeretetteljes odafigyelés. Mindenképpen ez volt a hónap kedvenc és egyben legmotíválóbb feladata.
A babkísérlet mellett a gyerekek színezőkkel és közösségépítő feladatokkal is dolgoztak, például a szív puzzle és a csoportos tabló elkészítésével, amelyek során mindenki megmutathatta erősségeit, és láthatták, hogyan egészítik ki egymást a csoport tagjai. Ezt kiegészítettem a „Közös bennünk” játékkal, amelyben a gyerekek örömmel fedezték fel, ki miben hasonlít vagy különbözik a többiektől, és közben gyakorolták a figyelmet, az együttműködést és a társak támogatását. A játék során spontán beszélgetések is születtek arról, milyen értékes, ha mindenki a maga módján hozzájárul a közösséghez.
A Magyar Labdarúgás Napjához kapcsolódó foglalkozáson a csapatsportok és az együttműködés fontosságát emeltem ki. A rendhagyó focijáték során a gyerekek egymás biztatásával, dicséretével és a játék végén közös visszajelzéssel erősítették a pozitív társas kapcsolatokat, az elfogadást és a fair play szemléletet.
A havi foglalkozások során a gyerekek életkorukhoz és képességeikhez igazodva, élményszerű tevékenységeken keresztül tapasztalhatták meg, hogy az odafigyelés, a kedvesség és az együttműködés erősíti a közösséget, és hozzájárul a jóllétükhöz. Törekedtem rá, hogy minden gyermek megtapasztalhassa: a törődés, a pozitív visszajelzés és az együttműködés valóban hatással van a kapcsolatokra és a közösség hangulatára, és hogy a közös élmények és apró figyelmességek képesek erősíteni a csapatszellemet és a barátságokat.
Az advent időszakában sokat beszélgettünk arról, hogy milyen jó dolog adni, bármilyen formában. Sok gyerek tudott beszámolni arról, hogy sikerült örömet okoznia apró cselekedetekkel a családjának, osztálytársának.