Idei első januári boldogságóránkon örültünk, hogy újra együtt vagyunk.Az időjárásnak megfelelően együtt alkottunk egy óriási hóembert.A gyerekek örültek, hogy együtt lehetnek, közösen hozhatnak létre egy csodálatos hóembert, és közben mindenki elmesélte az élményeit.
Boldogságóra Alapprogram
A negyedik decemberi óránkon közösen készítettük el az osztályunk karácsonyfáját, közösen alkottuk meg az ünnepet.
Ezekben a szürke novemberi napokban a harmadik boldogságóránkon mindenki lerajzolhatta, hogy milyen apró dolgok okoznak nekik örömöt a mindennapokban.
Októberben mindenki összegyűjtötte, hogy miért hálás az édesapjának.Ezt lelamináltuk és hűtőmágnesként hazavihették a gyerekek.
Szeptemberben mindenki elkészítette a saját hangulatjelzőjét.Azon dolgozunk, hogy a mutató mindenkinél minél többször a mosolygós arcnál legyen, illetve ha nem annál van, akkor próbáljuk megoldani a problémákat, hogy oda kerüljenek.
Beszámoló- Boldogító jó cselekedetek
Ebben a hónapban Boldogságórás foglalkozásaink középpontjában a Boldogító jó cselekedetek álltak. A gyerekekkel közösen azt kerestük, hogyan tudnak ők maguk is örömet adni másoknak – nemcsak tárgyakkal, hanem kedvességgel, figyelemmel, szeretettel.
A foglalkozásaink egyik meghatározó pillanata a „Meglátni a jót magamban” című meditáció meghallgatása volt. A gyerekek mindig nagy lelkesedéssel és nyitottsággal fogadják ezt az élményt. A relaxáció során megtanulják felismerni és értékelni saját erősségeiket, és elfogadással fordulni önmaguk felé. Ez a gyakorlat különösen fejlesztette bennük az önbizalmat, önszeretetet és belső nyugalmat.
A hónap kedvenc dalai a „Szeretet erősségdala” és „A szeretet erősségdala” voltak, amelyeket a gyerekek örömmel és nagy átéléssel énekeltek. A közös éneklés nemcsak vidámságot hozott, hanem segített megélni az összetartozás, egymásra figyelés és közös öröm élményét is.
A „Számolj és színezz” feladatlapot nagy lelkesedéssel töltötték ki a gyerekek. A tevékenység során nemcsak a koncentrációjuk fejlődött, hanem a kitartás, kreativitás és belső motiváció is erősödött bennük.
A hónap meséje Lázár Ervin: A másik télapó volt, amely nagy hatással volt a gyerekekre. A történetet közösen dolgoztuk fel kérdésekkel, így segítve őket abban, hogy elmélyüljenek a mesében rejlő üzenetekben. Különösen emlékezetes pillanat volt, amikor a gyerekeknek azt a feladatot adtam, hogy képzeljék el magukat „másik Télapóként”: Mit adnának másoknak, ha nem tárgyakat, hanem érzéseket ajándékozhatnának? Miben mások, mint mások? És miben jók?
A válaszok rendkívül meghatóak voltak. A gyerekek bátran beszéltek arról, hogy szeretetet, megértést, barátságot, vidámságot vagy éppen bátorítást adnának másoknak. Ezekkel a gondolatokkal nemcsak az empátiájuk és együttérzésük fejlődött, hanem az is, hogy felismerjék: ők maguk is képesek mások életét szebbé tenni.
A közelgő karácsony hangulata végig átszőtte a foglalkozásainkat. A gyerekekben erősödött a család szeretetének fontossága, a közös együttlét melege és az egymás felé forduló figyelem jelentősége. Megértették, hogy az ünnep legnagyobb ajándéka nem a fa alá kerül, hanem a szívünkben születik meg — a szeretetben, a jóságban és az egymás iránti törődésben.
Úgy érzem, ezek a foglalkozások nemcsak az ünnepre való hangolódást teszik meghittebbé, hanem hosszú távon is segítik a gyerekeket abban, hogy nyitott, szeretetteljes és elfogadó felnőttekké váljanak.
Összefoglaló a Boldogságóra –
„Boldogító jócselekedetek” témájú tanóráról
Jócselekedetek kártyákat készítettünk az első osztályos gyerekekkel. Lerajzolták a vállalásaikat. A hét leteltével megnéztük, sikerült-e a teljesítés. Elhelyeztük őket az osztály fenyőfáján. A tanulók aktívan, örömmel dolgoztak a rajzórán.
Összefoglaló a Boldogságóra – „Boldogító jó cselekedetek” témájú tanóráról
Második osztályban a Boldogságóra keretében a boldogító jó cselekedetek témájával foglalkoztunk. A célunk az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: apró figyelmességekkel, kedves gesztusokkal milyen könnyen örömet szerezhetnek másoknak.
A foglalkozás során a tanulók rajzórán kavicsfestéssel foglalkoztak. Minden gyermek kapott néhány sima kavicsot, amelyekre kedves, pozitív üzeneteket és mosolyt hozó rajzokat készítettek – szívecskét, virágot, mosolygó arcot, kis állatokat vagy bátorító szavakat. A kreatív munka közben beszélgettünk arról is, hogy egy-egy jó cselekedet milyen hatással lehet másokra, és hogyan járul hozzá a saját boldogságunkhoz is.
Miután elkészültek a kavicsok, közösen kimentünk a folyosóra, az iskola udvarára, ahol a gyerekek titokban elhelyezték az általuk festett köveket különböző pontokon: padokon, virágágyások mellett, fák tövében vagy a járdák szélén. A küldetés lényege az volt, hogy aki rátalál a kavicsokra, annak mosolyt csaljanak az arcára, és érezze a gyerekek szeretetteljes üzenetét.
A tanulók lelkesen dolgoztak, örömmel vállaltak felelősséget a „boldogságküldetésért”, és büszkék voltak arra, hogy ők maguk tehetnek valami apró, mégis jelentős jót másokért. A foglalkozás így nemcsak kreatív élményt nyújtott, hanem valódi, gyakorlati tapasztalatot is adott a boldogító jó cselekedetek fontosságáról.
Készítettünk egy kedvességláncot is, aminek az volt a lényege, hogy minden gyerek 2-3 színes papírcsíkra ráír egy jó cselekedetet, amit vállal. Össze fűzik lánccá, ez lesz az osztály kedvességlánca. Minden teljesített jótett után rárakhattak új szemeket, amit az iskola folyosóján lévő táblára elhelyeztünk.
A foglalkozást, az „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj…” relaxációs gyakorlattal indítottuk, majd Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát meghallgattuk. Körbe járva, táncoltunk. A zenére törpe és óriás járással bejártuk a csoportszobát. A mozgásos játékból kezdeményeztem a Bezzeg Andrea: „Tódi törpe: Szebben látó mondókája” című vers meghallgatását. Ennek kapcsán beszélgettünk a pozitív életszemléletről, az optimista gondolkodásmódról, majd elkészítettük a varázsszemüvegeket, melyeket azonnal kipróbáltuk. Elmondtuk, hogy hogyan tudjuk mindennek a jó oldalát észrevenni, meglátni, illetve hogyan tudjuk jóra fordítani a történetet. Elkészítettük a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka bábokat is. A hónap során, többször elővettük a „varázsszemüveget”, amit az adott helyzetekben, többek között a gyermekek bátorítására, ösztönzésére használtunk. Végül, az optimizmus jelét felhelyeztük a lépcsőnkre.
Tapasztalatszerző séta alkalmával, megfigyeléseket végeztünk a gyermekekkel, amely főként az ősz szépségeire, az őszi természetre irányult. Gyönyörködtünk, megcsodáltuk a színes faleveleket, közben beszélgettünk a boldogságról. Elmondtam, hogy én, miért vagyok hálás: „Hálás vagyok, amiért veletek együtt lehetek és gyönyörködhetünk az őszi tájban!” Később, a csoportszobába érve, elővettem az előre megfestett fát, amelyre a gyermekek tenyérlenyomattal, őszi színekben pompázó, faleveleket készítettek a fára, közben mindenki elmondhatta, hogy miért hálás, a mai napon. Egy gyermek több tenyérlenyomatot is készített, közben meghallgattuk a hónap dalát. Miután kezet mostunk, megöleltük egymást.