Ez a hónap tele volt meglepetésekkel, programokkal és igazi megküzdési stratégia volt, hogy a farsangon minden kisgyermek felöltözött és bátor volt. A hónap a Medve -nappal kezdődött, amikor barna színű ruhában kellett jönni és hozni kellett egy kis mackót. Fejdíszt készítettünk, melyet lamináltunk és néhány kisgyermek esetében igazi megküzdés volt, hogy a fejére tegye, de sikerült. A farsang egy újabb kihívás és megküzdés volt, nagyon jól sikerült. A szülők jelenlétében zajlott ez a programunk. Azt gondoltuk, hogy a kicsik inkább a szüleikkel lesznek elfoglalva, de pozitívan álltunk hozzá az eseményhez, felkészítettük a gyerekeket és mindenki bemutatkozott, kiállt a többiek elé. Együtt mondtuk a versünket és énekeltünk. A szülőket bevonva hangulatos játékokkal színesítettük a farsangi mulatságunkat. A hónap rajzát többen készítették el, amely eleinte nehéznek tűnt a gyerekek számára, de aztán egymást is utánozva elkészült a plakátunk, amely a csoportszobánkat díszíti.
Boldogságóra Alapprogram
Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda
Szinte minden ovisnak van 1-1 kedvenc hőse, akire felnéz, akit bálványoz, akit szívesen rajzolt le.
A tevékenységet a Van nekem egy álmom című dal meghallgatásával és a szövegnek megfelelő közös tánccal indítottuk, ami jól előkészítette a témát. Beszélgető kör formájában közösen gondolkodtunk mit jelenthet az, ha valakinek van egy álma, és célja. Először természetesen többeknek az alvás jutott az eszébe, ezért tisztáztuk a fogalmakat, majd mindenki elmesélte Dóra babának, hogy mit szeretne elérni az életben, mi a saját kis célja. Meglepően jó ötleteik voltak (pl.: felnőttként milyen munkát szeretnének végezni, milyen edzésre szeretnének járni, hova szeretnének kirándulni, vagy például vigyázni a kisebb testvéreikre). Kiemeltük, hogy a céljaink csak akkor teljesülhetnek, ha teszünk értük, és ha nem sikerül elsőre, akkor sem szabad feladni. Ezt célbadobó játék során ki is próbálhatták. Az egyéni célok mellett a közös célok is fontosak, melynek tudatosítását a „Legyen a ház asztalán..” szabályjáték során élhették át a gyerekek. Ez a feladat magasabb fokú együttműködést és egymásra való odafigyelést igényel. A játékos versenyhelyzet fokozza az izgalmakat, fejleszti a kudarctűrést. A szerepek önálló kiosztása nehézséget okozott a csapatoknak, ezért az egyéni megbízatásokat sorban végezték el a csapattagok. Külön tetszett a gyerekeknek, hogy az óvoda egész területéről kaptak feladatokat, melynek során az óvoda több dolgozójával is kapcsolatot kellett teremteniük. A játék végén együtt örültünk mindkét csapat sikerének, hiszen az egyikük gyorsabban visszaért a tárgyakkal, a másiknak pedig ugyan úgy sikerült minden tárgyat a „ház asztalára tenni”. Az utolsó feladatot mikro csoportokban végezték, melybe a tagokat véletlenszerűen sorsoltuk, meseszereplős kártyák segítségével (Elza, Verdák és Aranyhaj). Megbeszéltük, hogy melyik mesehősnek mi volt a célja és minden csoport saját célt kapott, amit közösen együttműködve kellett elérniük. Két csapatnak 1-1 boldogságvárat kellett építenie eltérő építő elemekből, a harmadik csapatnak pedig a kézikönyvben feltüntetett puzzle kirakás volt a feladata Dóra levele alapján. A tevékenységet az elkészült várak és a kép megtekintésével zártuk, majd a gyerekek kívánságára újra eltáncoltuk a kis táncunkat.
Megküzdési stratégiák
A hatodik témakörhöz értünk, a témánk a megküzdési stratégiák. A téma feldolgozását mesével kezdtem. A mese címe az Aranykulcs. A történet egy olyan királylányról szól, aki a mese elején még gonosz, de a történet végére jóságos és szelíd, tetteit megbánó királylánnyá változik. A sárkány, aki elrabolja a palotából, különböző próbák elé állítja, hogy visszatérhessen az otthonába. A próbákat végül kiállja, a szíve vezeti az úton, megküzd az akadályokkal és végül elnyeri megérdemelt jutalmát. Visszatérhet apjához a palotába. Elnyeri a sárkány szívét, amelyhez az út a jóság és a bátorság. A gonosz boszorkánytól megszerzi az aranykulcsot és a sárkány visszaváltozik királyfivá. A történetben nagyon sok az érzelem. A gyerekekkel mi is gyakoroltuk, milyen az, ha valaki szomorú, fél, dühös, búsul, mosolyog, boldog vagy éppen örül. Megbeszéltük a gyerekekkel, mitől érezhetjük mi jól magunkat, mi az ami, bennünket boldoggá tesz. Sokan néznek otthon televíziót, használják a laptopot, tabletet, szívesen színeznek, rajzolnak, mozognak, beszélgetnek. Megállapítottuk, hogy az óvodáskorú gyerek életében a játék a legfontosabb. Történhet akár otthon akár az óvodában, kint vagy bent a cél az, hogy jól érezzék magukat és a legjobb, amikor nem egyedül., hanem a társakkal együtt töltik el hasznosan az időt.
Óvodánkban a február hónapban a farsangolás volt az aktualitás. Több alkalommal is versenyjátékokat szerveztem a gyerekeknek. Építettünk tornyot a gyerekekkel, műanyag poharak felhasználásával. A tornyot megbeszélt szabály szerint kellett felépíteni, a poharakat úgy kellett egymásra rakni, hogy fedjék egymást a felborulás elkerülése érdekében. A torony öt egymásra épülő sorból állt. A poharakat lentről felfelé haladva rakták egymásra. Az alsó sor öt, a második sor négy, a harmadik sor három, a negyedik sor kettő, a legfelső sor egy pohárból állt. Egy gyereknek 15 pohárból kellett tornyot építeni úgy, hogy az megálljon, és ne boruljon el. Egyszerre négy vagy öt gyerek vett részt a játékban, egymás ellen versengve. A többiek szurkoltak társaiknak. . Az építés nagyfokú koncentrációt, odafigyelést, kitartást, türelmet, szem-kéz koordinációt, ügyességet igényelt.
A következő játék a gyöngyök felfűzése makaróni tésztára. A tészta függőlegesen helyezkedett el, gyurmába volt bele állítva, ez biztosította a stabil helyzetet. Egyszerre több gyerek is részt vehetett a játékban, a versenyt az nyerte, aki a leghamarabb felfűzte a tésztára a gyöngyöket. Fejlesztette a szem-kéz koordinációt, finom motorikus képességet, kitartást, figyelmet.
A következő játék Várfoglaló volt. A karikák voltak a várak, a gyerekek a várfoglalók. Szabály minden gyereknek el kell foglalnia egy várat. Zenére a gyerekek mozogtak, futkároztak, ha meg állt a zene kerestek maguknak egy várat. Közben a várak (karikák) folyamatosan fogytak és annak a gyereknek, akinek nem jutott vár kiesett a játékból. Ki próbáltuk úgy is, hogy egy várat két várfoglaló foglaljon el, így a karikák hamarabb elfogytak és a gyerekek hamarabb kiestek a játékból. A játék a gyerekek mozgásigényét jól kielégítette.
A versenyjátékok során megtapasztalhatták, hogy milyen az egymás elleni küzdelem, a versengés, a győzelem, a siker az elismerés. A játékban résztvevők elismerést, jutalmat, dicséretet, kaptak. Az első helyezettek sikerélményhez jutottak, az utolsó helyezetteknek el kellett fogadniuk, hogy most nem ők győztek. A játék a kudarctűrő képességüket is próbára tette. .A játék során különböző érzelmi megnyilvánulások látszottak a gyerekek arcán, gesztusain. Öröm, vidámság, boldogság, felszabadultság feszültség, izgalom, az indulat, szomorúság, düh, bánat.
Csapatjátékot is szerveztem a tornateremben, ahol két egyenlő létszámú gyerekcsapat küzdött meg egymással. A játék során a labdát úgy kellett továbbítani, hogy mindig az előtte lévő átadja az utána lévőnek. A játék akkor ért véget, ha minden gyerek sorra került, és a sor elején álló gyerek ismét a helyére került. Az a csapat győzött, aki ügyesebb és gyorsabb volt. A csapatjáték során egymásra is oda kellett figyelni és egymásért is küzdöttek. Erősítette az összetartozást és a csapat kohéziót. Fejlesztette a figyelmet, a koncentrációt, szem-kéz koordinációt, mozgás gyorsaságát, ügyességet.
A tornateremben akadálypályát állítottam a gyerekeknek, ahol le kellett küzdeni az előttük lévő akadályokat, hogy eljussanak a célba. A gyerekek sikeresen vették az akadályokat. Egyetlen egy kisfiú volt, aki nehezen vette az akadályt, többször is próbálkozott, de nem járt sikerrel. Az egyik akadály kifogott rajta, félt tovább haladni, a közepénél a legmagasabb ponton mindig feladta. Külső szemlélőként néztem, hogy mi fog történi. Mikor már majd nem sírásig fajult a dolog, a barátja sietett a kétségbe esett kisfiú segítségére. Többször is mutatta, majd segítette, bíztatta a barátját és végül siker élményhez jutott a félős kisfiú. Utána többször is át jutott az akadályon. Beigazolódott a mondás, az igaz barát az a bajban is segít. Igazán tanulságos és megható jelenet volt.
Jó tett helyébe jót várj!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Leesett az első hó, nagyon hideg volt. Morgós Mackó a barlangjában kiugrott az ágyából a gyomra korgására. Ki is ment a konyhába mézet nyalni. De nem volt méz a csuporban! Nem volt mit tennie, elindult a havas erdőbe mézet keresni.
Ment, mendegélt, fázott, de mézet nem talált. Morgós Mackó nagyon elszomorodott, sírni kezdett egy bokor mellett. A bokorban aludta téli álmát az avarban Sün Zsófi. A süni felébredt a keserves sírásra.
-Mi a baj medve koma?-kérdezte tőle. A medve elmesélte mi történt vele.
-Egyet se félj, segítek én rajtad!
Sün Zsófi hozott ki mézet az éléskamrájából és odaadta a medvének. Morgós Mackó nagyon hálás volt és boldogan haza ment. A süni éppen vissza akart bújni a kuckójába, amikor arra szaladt a nyuszi, akit a félelmetes farkas kergetett!
-Segíts süni, ments meg! Meg akar enni a farkas!- Ezt kiabálta a nyuszi.
Egyet se félj! Majd én megszurkálom a tüskéimmel!- mondta süni. Így is lett. Ez után a nyuszi épségben haza ment. Sün Zsófi pedig visszabújt az avarba.
Elérkezett Karácsony napja Sün Zsófi magányos volt. Szomorúan díszítette a fenyőjét.
Egyszer csak kopogást hallott. Amikor kinyitott az ajtót meglepődve látta a mackót és a nyuszit.
-Süni szeretnénk veled együtt ünnepelni a Karácsonyt, hogy ne legyél egyedül. Hoztunk neked mézeskalácsot is!-szólt a nyuszi.
-Mert amikor mi bajban voltunk te segítettél rajtunk. Tudod süni jó tett helyébe jót várj!-mondta a mackó.
Írta: Kf. 11. (Pöntöl Iboyla, Bagó Krisztián, Serbán Renáta, Manczal Nikolett, Balázsné Ábrahám Annamária, Csupor-Kalmár Krisztina)
Nagyon jó, hogy decemberi hónapra jutott ez a téma, hiszen a Karácsony a szeretet és a családok ünnepe, amikor lehetőségünk van több minőségi időt együtt tölteni és örömet szerezni egymásnak. A tevékenységet közös tánccal kezdtük Bagdy Bella – Repülj Velem című dalára. Ezután Dóra elmesélte a gyerekeknek, hogy az oviba jövet talált egy arany csengettyűt, amit biztosan egy Karácsonyi angyalka hagyott el. Felidéztük előző évi ünnepségünket, amikor Angyalokként táncoltunk, gyönyörű fehér ruhákban és glóriával a fejünkön. Beszélgettünk arról, hogy az angyalok mindenkivel jót tesznek, örömet szereznek és nem várnak érte semmit, önzetlenül segítenek mindenkinek. Összeszedtük, hogy mi kinek tudunk örömet okozni, és mivel. Érdekes, hogy nem csak mi felnőttek nem gondolunk magunkra, hanem a gyerekeknek sem jutott eszébe, hogy magunknak is lehet és fontos örömet szerezni. Dórát körbeadva mindenki elmondhatta minek örül, majd zenére szabad ölelő kört nyitottunk. Ügyeltem arra, hogy a periférián lévő gyerekek sem maradjanak ki, és páros ölelések után kisebb csoportokban is megölelhették egymást a gyerekek. Ezután megegyeztünk, hogy mind angyalokká változunk és jócselekedetekkel fogunk örömet okozni az anyukánknak otthon. (Ehhez mindenki kapott egy kis lapot, amit az ágya mellé ragaszthat, és amit már megcsinált, azt kiszínezheti) A tevékenység végén akinek volt kedve saját angyalkát készíthetett magának, miközben meghallgattuk a hónap dalát is. Az angyalkázást a felnőtt közösségünkbe is bevittem, ami nagyon jól sikerült. Mindenki egy kicsit kedvesebb volt a szokásosnál és apró üzenetekkel, kedves szavakkal lepte meg a választottját. Nagy izgalommal találgattuk kinek ki lehet az angyalkája. A leleplezést a Karácsonyi vacsorán tartottuk, ahol mindenki elmondta, hogy miből kire gondol, végül pedig az angyalok is felfedték magukat.
Ismét nagyon vártuk a következő boldogság program feladatait, illetve azok megvalósítását. A gyerekek kissé nehézkesen lendültek bele a témába, de a közös beszélgetések során egyre nyitottabbá válva beszéltek nehézségeikről, félelmeikről.Közösen kerestük a megoldási lehetőségeket, adtunk tanácsot egymásnak, szem előtt tartva az erősségeinket.
A relaxációs zene szintén nagy sikert aratott.
Ezeket a képeket sajnos nem velem készítették el a 11. osztályosok, mert hosszabb ideig beteg voltam. Ám így is nagyon szép munkák születtek.
Ebben a hónapban is „megküzdöttünk” a feladattal. Ennek eredménye ismét az lett, hogy csodás rajzok készültek. Nagyon jó érzés látni, tapasztalni, hogy az idő múlásával egyre könnyebben jönnek az ötletek a gyerekeknek a havi „feladatokhoz”. Ami szintén változatlan, hogy ismét 2 csoport munkáját töltöm fel. Az egyik az én osztályom, akik óvodás feladatot készítenek el, ez a Kf. 11. Igazán szuper szuperhősök készültek.
A másik osztály pedig a 9.e., akik a tanulásban akadályozottakra vonatkozó feladatokból választanak. Beszédes rajzok születtek itt is.
