Idén a Boldogság Világnapja alkalmából témaheteket terveztünk az iskolában. Sajnos az élet közbeszólt, felülírta a terveinket. Szerencsére néhány előzetes feladatot is kiadtunk a gyerekeknek, így büszkék lehetünk a megvalósult munkákra.
Boldogságóra Alapprogram
Az új évet új és még nem elért célok összegyűjtésével, megbeszélésével, kitűzésével kezdtük.
A szokásrendszerünk elmélyítését próbáltam ezzel hangsúlyozni, ami a kiscsoportosok óvodai életében nagyon fontos.
A nagycsoportosoknál ezek figyelését, tudatossá válását próbáltam hangsúlyozni.
Közösen összeszedtük a céljainkat, majd a gyerekek körülírásával kitalálták a papíron lévő rajzokat, ezután kiszínezték. Eljátszottuk az udvariassági, köszönési szokásokat (Csókolom).
Majd belekezdtünk egy hosszú játékba. Aki valamelyik célunkat teljesíti kitűzheti a jelét a cél mellé. Három jelért jár egy matrica. Lelkesek voltak.
Nagycsoportosoknál célunk volt még a személyi adatok megtanulása.Mindenki elkészíthette saját személyigazolványát, ha tudta a lakcímét, születési helyét, dátumát, és ha készített magáról egy fényképet-lerajzolta magát a tükör előtt ici-piciben.
Célunk volt, hogy melegen tartsuk a kezünket kint a hóban, ezért készítettek maguknak kesztyűt. A kesztyűvarrással kézügyességük, finommotorikájuk, kitartásuk, monotóniatűrésük fejlesztése, amelyek gyakorlása mind fontos nagycsoportban.
Beszélgetőkörben megöleltük egymást, és mindenki elmondta mit köszön, miért hálás a mellette ülő társának. Már kicsit szégyenlősebbek voltak, mint tavaly.
A heti témánkhoz kapcsolódva sokat beszéltünk arról is, hogy nagyon hálásak vagyunk a természetnek, a napnak, az esőnek, a gazdáknak, a sok termésért, ami a mi élelmünk lesz.
Készítettünk papírból kukoricát és kukoricacsövet morzsoltunk. A szemekkel játszottunk és azt terveztük, hogy a következő hónapban, az állatok világnapja alkalmából, elvisszük azoknak az állatkáknak, akik ezzel táplálkoznak.
Akadályokat leküzdve, néha újrakezdve, nem feladva, elértük kitűzött célunkat.
Kiraktuk a magyar színű kokárdát.
A boldogságóra program témáját a heti témám szerves részeként valósítottam meg.
Minden kisgyermek örömmel vett benne részt, és senki sem bánkódott, ha elsőre nem sikerült valamelyik feladat, (nem jól ugrált, nem kúszott, hanem mászott…) megbeszéltük és kijavította.
Gyakran szoktam nekik mondani, amit már ők is ismételnek társainknak: Gyakorlat teszi a mestert.
Ha elsőre valami nem is sikerül, megbeszéljük, megmutatom-nem megcsinálom helyette- ott vagyok mellette míg 2X,3X megcsinálja és megvan a sikerélmény.
Ennek a küzdésnek az eredménye az öröm, a boldogságérzet.
Számomra pedig a mosoly a kis arcukon.
Március 15. napjához közeledve mi más címet választhattunk volna az örömök élvezetéhez, mint „Örülök, hogy magyar vagyok”. S ez így is van. Büszkék vagyunk a magyarságunkra, Magyarországra, a nagy elődökre, a hőseinkre, akik életükkel és halálukkal példát állítottak elénk. Megbecsüljük őket, és hálásak vagyunk mindazért, amit tettek. Szeretjük a történelmet.
Feri bácsival már rajzórán elkezdték a gyerekek az 1848-49-re vonatkozó rajzokat, azután folytattuk magyarórán is. Kiegészítettük a téma szerint némi apró-cseprő örömmel is, de lévén március 13-a, és mindenki a koronavírus bűvöletében a lehető legnagyobb bizonytalanságban hallgatta az iskolarádión át az 5. osztályos tanulók műsorát, miközben sejtettük, hogy aznap vagyunk utoljára az iskolában, mert március 16-án már üres tantermet hagytunk magunk után… szóval az örömök élvezetét elnyomta a koronavírus. A gyerekek szó nélkül mosták kezeiket igen sűrűn, komolyan vettük a világméretű járványt.
Az apró örömöknél legtöbben a családi békét és nyugalmat tartották fontosnak, ez is mutatja, hogy sok gyermeknek irigylésre méltó szülei vannak. Ez nekünk pedagógusoknak is örömöt jelent, nem is aprót.
Szandaszőlősi Általános Iskola és AMI
Az iskolánk bezárása miatt lehetetlennek bizonyult, hogy ebben a hónapban feltölthessek bármit.
Ma mégis megérkezett az alapanyag.
A távoktatás keretein belül ma rajz órára a feladat az volt, hogy rajzoljanak aranyeső bokrot a szabadban. Lehetőség volt, nem kértem a produktumot, nem akartam számonkérni, hogy mi készül el. Tudtam, hogy lesznek olyan tanulók, akik nem készítik el, mert nem szeretnek rajzolni.
Ma reggel mégis az első üzenetem egy anyukától jött, aki csatolt egy rajzot egy olyan fiútól, aki bizony nem a rajzot kedvelők táborát gazdagítja. Megkönnyeztem, mert tudtam, hogy nekem akart kedveskedni ezzel. Mert tudta, hogy én örülni fogok a kész munkának, főleg tőle. Mert érezte, hogy most is szeretem őt/őket, innen a távolból. Mert tudta, hogy ezzel segíthet.
És később jött a többi kép is. Maguktól. Szeretetből. Örömből.
Azt gondolom, megérdemlik, hogy ez a hónap az ő helytállásukról szóljon.
Köszönöm 2.c, köszönöm gyerekek.
Szandaszőlősi Általános Iskola és AMI
Az iskolánk bezárása miatt lehetetlennek bizonyult, hogy ebben a hónapban feltölthessek bármit.
Ma mégis megérkezett az alapanyag.
A távoktatás keretein belül ma rajz órára a feladat az volt, hogy rajzoljanak aranyeső bokrot a szabadban. Lehetőség volt, nem kértem a produktumot, nem akartam számonkérni, hogy mi készül el. Tudtam, hogy lesznek olyan tanulók, akik nem készítik el, mert nem szeretnek rajzolni.
Ma reggel mégis az első üzenetem egy anyukától jött, aki csatolt egy rajzot egy olyan fiútól, aki bizony nem a rajzot kedvelők táborát gazdagítja. Megkönnyeztem, mert tudtam, hogy nekem akart kedveskedni ezzel. Mert tudta, hogy én örülni fogok a kész munkának, főleg tőle. Mert érezte, hogy most is szeretem őt/őket, innen a távolból. Mert tudta, hogy ezzel segíthet.
És később jött a többi kép is. Maguktól. Szeretetből. Örömből.
Azt gondolom, megérdemlik, hogy ez a hónap az ő helytállásukról szóljon.
Köszönöm 2.c, köszönöm gyerekek.
Medgyesegyházi Varázserdő Óvoda
A szokásos relaxációs gyakorlatok után olyan közös fotókat nézegettünk, amelyen egy-egy örömteli csoportpillanatot örökítettünk meg (pl: amikor kerékpárversenyt rendeztünk, vagy az ovis karácsonyfa alatt bontogattuk az ajándékokat stb.).Egy-egy pillanatra átérezhettük újra azt az örömöt, amit akkor éreztünk.Bezzeg Andrea: Újra együtt c. meséjét a szőnyegen csukott szemmel fekve, halk zene kíséretében hallgatták meg a gyermekek. Ezt követte a Mi illetve Ki van a takaró alatt? c. játék. A szokásos jelszínezés , rajzolós feladat után feltettük Boldogvár 7. lépcsőfokának jelét.Végül az Imádok élni c. dalra mozogtunk, táncoltunk.
