Öröm Ödön öröm bödöne
című mese
Törpike csoport

Öröm Ödön öröm bödöne c. mese

Készült: Mende Törpike csoport

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerekerdő. Abban a kerekerdőben állt egy csodálatos királyi palota. A palotában egy nagyon szép királykisasszony élt, aki nagyon szomorú volt mert nem volt barátja.
Történt egyszer, hogy egy fiatal fiú tévedt a királyi udvarba, aki mindig egy bödönt vitt magával, amelyben örömteli dolgok voltak. Ha valakinek adott a bödönjéből akkor az mindjárt vidámmá változott.
A királykisasszony is találkozott ezzel a fiúval, és kérte segítsen neki, hogy ne legyen mindig szomorú.
Öröm Ödön azt mondta a királykisasszonynak, azért szomorú, mert nincs barátja, és egy kis cicát ajándékozott neki.
A királykisasszony nagyon megörült a cicának, játszott vele, simogatta, etette még nevet is adott neki. Mogyoró lett a cica neve.
Egyszer aztán a Mogyorónak kis cicái születtek. Három cica, egy fehér, egy fekete és egy szürke.
A kiscicák szépen növekedtek, csak az egyikük kisebb, gyengébb volt testvéreinél.
Mogyoró cica mama elvitte a kis cicát a cica doktor bácsihoz, hogy vizsgálja meg és mondja meg, Mi a baja?
A doktor bácsi megvizsgálta és kórházba küldte a cicát, hogy ott gyógyítsák meg.
A testvérei mindennap meglátogatták őt, de a kiscica egy barátról álmodozott.
Amikor végre hazamehetett a kórházból, a hazafelé vezető út egy játszótér mellett vezetett el.
A téren sok gyerek cica játszott vidáman, hangosan, jókedvűen.
Az egyik padon egy kisfiú ült egy bödönnel a kezében. Ő volt Öröm Ödön.
A kis cica egyenesen hozzá ment és megkérdezte tőle, Te miért nem játszol a cicákkal?
Ödön azt válaszolta: Azért mert ők nem az én barátaim.
Én szívesen játszanék veled, és örömmel lennék a barátod! Mondta a kiscica.
Öröm Ödön nagyon megörült ennek és boldogan ment játszani a kis cicával.
Öröm bödönét nem is kellett kinyitnia.
Ahogy telt az idő, egyre szorosabb lett a barátságuk. Az öröm bödönbe csak ritkán kukkantottak bele.
Boldogan éltek, amíg meg nem haltak! Itt a mese vége! Aki nem hiszi, járjon utána!

Beszámoló

Beszámolómat, /amely most nem is beszámoló, inkább csak tájékoztató / azzal a szomorú ténnyel kell, hogy kezdjem, hogy a mi kis falunkba is „megérkezett” a koronavírus.
Ez a szörnyű járvány, amely az egész világot sújtja, különleges intézkedéseket tett szükségessé.
Sajnos bezárták óvodánkat, így az eddig nagy örömmel szervezett Boldogságóráink megtartására most nincs lehetőségünk.
Természetesen márciusban mi már foglalkoztunk az adott témánkkal, az Apró örömök élvezetével, de a teljes feldolgozásra, a közös, vidám tevékenykedésre most nem kerülhetett sor.

Elkészítettük KINCSESLÁDÁNKAT – amelybe néhány fényképet, szép színezőket, ,az udvaron talált kavicsokat tettünk bele.
A láda, egyszerű cipős dobozból készült, amelyet bevontunk szép mesés csomagolópapírral,
A gyerekek számára a kincsesláda tartalma volt fontosabb és nagyobb jelentőségű.
Az alkotómunkában a csoport tagjai nagy örömmel vettek részt, sikerült érdeklődésüket felkeltenem, és fantáziájukat beindítanom. Szárnyaltak az ötletek mik kerüljenek kincses ládánkba. A csoportból az egyik kisfiú fogalmazta meg a legfrappánsabban: „minden olyan kerüljön bele, ami nekünk fontos!” – mondta. Így is lett, képek a csoport életéből, kedvenc színezők nagyon szépen kiszínezve, az udvaron talált kavicsok, amelyek „a kalózok kincséből származik” stb. A csoport tagjai féltve őrizték kincses ládánkat, folyamatosan ellenőrizték, hogy a benne lévő kincsek meg vannak-e.

A közös meseírást is megvalósítottuk, amelynek szép borítót készítettünk.
A mese szövege, története a gyerekek egyéni hozzászólásai, elmondásai alapján készült.
Amikor a mese végére értünk, mindenki nagyon elégetett és boldog volt, hiszen ez a mi
„törpikés” mesénk volt, amely Öröm Ödön Öröm bödönéről szólt.
Amikor ceruzát és papírt tettem az asztalra, azzal a felhívással, hogy „Lenne-e kedvetek egy kis meseíráshoz?” –nem is gondoltam, hogy milyen ötletelést indítok el.
Az elindulás kicsit döcögősen ment, de azután „beindult” mindenki fantáziája, képzelete és jobbnál jobb ötleteket vetettek fel a gyerekek, amelyeket természetesen beleírtunk közös mesénkbe.
Nagyon jól meg tudták fogalmazni a mese történetét, a szereplők tulajdonságait, jellemzőit, bátran elmesélték, hogy ők melyik állattal kötnének szívesen barátságot, kinek adnának az örömteli dolgokból.

Nagyon hálásak vagyunk az Online feladatbank létrejöttéért. Sok ötletes feladat, játék található az oldalon, amelyet továbbítottunk a családok felé. Sokan visszajeleztek és megköszönték azt.
A „RAJZOLJ, VERSELJ, LÉGY HÁLÁS!” pályázatot is eljuttattuk a csoport tagjai felé, de még nem kaptunk visszajelzést rá.

Napi kapcsolatban vagyunk csoportunk tagjaival, de a jelenlegi helyzetben nem túl egyszerű a
Közös együtt tevékenykedés.
Ennek ellenére törekszünk arra, hogy pozitívín álljunk hozzá a kialakult helyzethez, és a családok felé is ezt közvetítsük.
Köszönjük a segítségül küldött játékokat, feladatokat, amelyekkel segíthetünk az otthon töltött idő hasznosabbá tételéhez, örömtelibb, vidámabb megéléséhez.
Mindenkinek nagy kitartást kívánunk!
Vigyázzon magára és a másikra mindenki!

Üdvözlettel és szeretettel:
Mendéről a Törpike csoport