2025 December: Jó cselekedetek hónapja

Azt hiszem az év legizgalmasabb, legmozgalmasabb hónapját tudhatjuk magunk mögött. Az Advent időszakában a pénteki gyertyagyújtást az egész óvoda, összes gyermeke, és dolgozója gyújtotta meg ének kíséretében, ami meghitt, összetartozást, együttműködést sugárzó volt. Az utolsón a szülők is ott voltak, akik éppen a csoportok karácsonyozásán vettek részt. A gyerekekkel, és szüleikkel, elindítottunk hagyományainkhoz híven, gyűjtést, rászoruló családnak, ahol négy testvér gyereknek adományokat dobozoltunk a fa alá. A végén olyan sokan, és olyan sokkal segítettek, hogy még utalványokat is tudtunk beletenni a dobozba. A Csömöri Hírmondóban is viszont láttuk a dobozokat, amikor említést tettek az adományozókról. Annyira szép volt, ahogy a gyerekek hozták, rakták, csomagolták, figyelték, és azt gondolom megértették, mert amikor Blanka a félretett pénzét behozta (5000 forintot) hogy „Andi néni ezt a szegény gyerekeknek hoztam!” még meg is könnyeztem. Persze itt alkalom volt hála gyakorlására is. Készítettek a gyerekek a Mikulásnak is levelet, mert azt az öltözőben kinyomtatva elhelyeztem, hogy bárki írhat, rajzolthat a szüleivel együtt, hogy meg is tudják ezt beszélni. A folyosón a táblára Adventi bakancslistát raktam ki, amin minden napra valami cselekvés ötlet volt kiírva, illetve az asztalkára kivágva helyeztem el adventi kedvesség naptárt, amin kedveskedő üzenetek voltak, bárki húzhatott belőle, és vihette magával. A szülőknek készítettünk ajándékot, karácsonyfadíszt fából, színezve, csillogó csillagokkal kiragasztva. A sok színező, rajz is mind haza került ajándékba. Ültettünk búzát, ez nem maradhat el Luca napján. A szülőknek is adtam feladatot, miután a gyerekekkel többször átbeszéltük, hogy mi a jó cselekedet, mikor csinálhatjuk, és milyen nagy örömet szerzünk ezzel másoknak is, a házi feladat az volt, hogy minden gyermektől, két héten keresztül minden nap kérem a saját gyermekük jó cselekedetét. Reggel néhányan hozták is buzgón. Azért evvel kapcsolatban nagyobb lelkesedést vártam. Innen látszódott, kinek milyen a kapcsolata igazán a szüleivel, mert ahol lelkiismeretesen láttam ezeket leírni, ott a gyerek, nagy fejlődésen is ment keresztül. Sokat jelentett neki, várta is minden nap, hogy felolvassam, és csak úgy csillogott a szeme Ádinak, Zétinek, Mirának, Blankának…stb. Minden nap beszélgettünk arról, hogy ki mit érez jó cselekedetnek. Kiraktuk a három erősséget a szekrényre: alázat, szerénység, szeretet, és spiritualitás. Meghallgattuk a hozzá tartozó dalokat. A spiritualitást kicsit féltem, hogyan fogom elmagyarázni, de végül a Mikulás, Jézuska misztikumán keresztül sikerült.
Sokat beszéltünk, meséltem az igazi Karácsonyról, Jézuska születéséről, és még a verset is megtanultuk énekelve a Három Királyokról (József Attila). Ugyanis fellépésünk volt a gyerekekkel az óvodás társaink felé. A Három kismalac és a farkas című népmesét adtuk elő, Tulipán csoportosan. Ez azt jelenti, hogy mivel népmeséről van szó, átírtuk kicsit. Vagyis a farkas a harmadik házat nem rombolja szét, nem nevetünk a fájdalmán, hanem behívják a malackák vendégnek, mert Karácsony van, és összebarátkoznak.
Gyere, farkaskoma, gyere, csak,
A karácsony ünnepe is kopogtat.
Itt minden vendég, szeretetet kap.
Adunk Neked ünnepi kalácsot,
Gyere, foglalj helyet nálunk,
Legyünk örökre barátok.

Itt hangzik el még néhány vers, amiben a szeretetről, a családi együttlétről verselnek, nem az ajándékokról. Nagyon ügyesek, bátrak, hangosak, határozottak voltak, úgy érzem, élvezték a szereplést. Volt persze Mikulás nálunk, az óvónénik mesét adtak elő profi módon, a Mikulás leveséről, és színházi előadás is, Fabula bábszínház: „Nagy akarok lenni” címmel. Készítettünk két tablót csillogó szívekből, ahol mindenkinek a legfőbb jó cselekedetét leírtam, és kiraktuk a faliújságra az öltözőben. Tanultuk a sok verset, éneket a karácsonyhoz, amit ügyesen el is sajátítottak. Együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Befejeztük Pinokkió történetét, azt gondolom a több napja olvasott mese csupa tanulság volt. Külön busszal az utolsó előtti napon elmentünk az Állami Bábszínházba, ahol a Babarókát néztük meg, szerintem aranyos volt, tele a mindennapok gyermeki problémáival, amit a gyerekek felismertek saját magukon is. Az utolsó napunk pedig még mindig tele volt meglepetéssel. A szüleink beöltözve mese előadást ajándékoztak gyermekeiknek. Egyszerűen leírhatatlan az a csodálkozás, szeretet, öröm, amit egy ilyen előadás rejt magában. A mese nagyon cuki volt, a díszletek, jelmezek szintén, Ezt a szülők egyedül, együtt, összefogással, rákészüléssel hozták össze. Nincsenek szavaim. Csak hála és köszönet. Még nincs vége, közös csillagszórózás, éneklés, ajándékok a fa alatt a gyerekeknek, a csoportnak, és ezt sikerült megvalósítani. Boldog Vagyok!!

Ebben a hónapban a gyerekek mégjobban figyeltek arra, hogy jók legyenek. a beszélgető körben sokat beszélgettünk arról, hogyan tudnának egymásnak segíteni, hogyan viselkedhetnek jól egymással. Mindenki kapott egy szívecskét saját jellel ellátva, amit felhelyeztünk a mágneses táblára. Amikor valakinek segítettek, vagy jót cselekestek, akkor annak a gyermeknek a jelét rárajzolhatták a saját szívükre. Karácsony előtt hazavihették ezt a szívet. Sokan minden nap mutatták, hogy nekik milyen sok jel van már felrajzolva.
Minden nap az adventi zsákocskákból kihúztunk egy, vagy két jelet. Volt olyan gyermek, aki mindig átölelte az aznapi gyermeket, akit kihúztunk. Nem sírt, hogy miért nem őt húztuk ki, hanem mondta, hogy ő nagyon boldog, mert xy kapja a meglepetést. Volt egy nagycsoportos kisfiú is, aki minden nap várta (és mondta is), hogy ő mikor kerül sorra. Ő sem bosszankodott, hanem az aktuálisan kihúzott gyermekkel együtt örült. Ő véletlenszerűen az utolsó napi zsákocskába került. Amikor kihúztuk a nevét, akkor nagyon sok gyermek felugrott a székből és közösen átölelték a kisfiút. Ez számunkra is nagyon megható volt. Úgy gondolom, hogy az ilyen pillanatokért is érdemes ezeket a jógyakorlatokat végezni, hogy így egymással is sokkal együttérzőbbek lesznek.