Összefoglaló a Boldogságóra – „Boldogító jó cselekedetek” témájú tanóráról
Második osztályban a Boldogságóra keretében a boldogító jó cselekedetek témájával foglalkoztunk. A célunk az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: apró figyelmességekkel, kedves gesztusokkal milyen könnyen örömet szerezhetnek másoknak.
A foglalkozás során a tanulók rajzórán kavicsfestéssel foglalkoztak. Minden gyermek kapott néhány sima kavicsot, amelyekre kedves, pozitív üzeneteket és mosolyt hozó rajzokat készítettek – szívecskét, virágot, mosolygó arcot, kis állatokat vagy bátorító szavakat. A kreatív munka közben beszélgettünk arról is, hogy egy-egy jó cselekedet milyen hatással lehet másokra, és hogyan járul hozzá a saját boldogságunkhoz is.
Miután elkészültek a kavicsok, közösen kimentünk a folyosóra, az iskola udvarára, ahol a gyerekek titokban elhelyezték az általuk festett köveket különböző pontokon: padokon, virágágyások mellett, fák tövében vagy a járdák szélén. A küldetés lényege az volt, hogy aki rátalál a kavicsokra, annak mosolyt csaljanak az arcára, és érezze a gyerekek szeretetteljes üzenetét.
A tanulók lelkesen dolgoztak, örömmel vállaltak felelősséget a „boldogságküldetésért”, és büszkék voltak arra, hogy ők maguk tehetnek valami apró, mégis jelentős jót másokért. A foglalkozás így nemcsak kreatív élményt nyújtott, hanem valódi, gyakorlati tapasztalatot is adott a boldogító jó cselekedetek fontosságáról.
Készítettünk egy kedvességláncot is, aminek az volt a lényege, hogy minden gyerek 2-3 színes papírcsíkra ráír egy jó cselekedetet, amit vállal. Össze fűzik lánccá, ez lesz az osztály kedvességlánca. Minden teljesített jótett után rárakhattak új szemeket, amit az iskola folyosóján lévő táblára elhelyeztünk.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozást, az „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj…” relaxációs gyakorlattal indítottuk, majd Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát meghallgattuk. Körbe járva, táncoltunk. A zenére törpe és óriás járással bejártuk a csoportszobát. A mozgásos játékból kezdeményeztem a Bezzeg Andrea: „Tódi törpe: Szebben látó mondókája” című vers meghallgatását. Ennek kapcsán beszélgettünk a pozitív életszemléletről, az optimista gondolkodásmódról, majd elkészítettük a varázsszemüvegeket, melyeket azonnal kipróbáltuk. Elmondtuk, hogy hogyan tudjuk mindennek a jó oldalát észrevenni, meglátni, illetve hogyan tudjuk jóra fordítani a történetet. Elkészítettük a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka bábokat is. A hónap során, többször elővettük a „varázsszemüveget”, amit az adott helyzetekben, többek között a gyermekek bátorítására, ösztönzésére használtunk. Végül, az optimizmus jelét felhelyeztük a lépcsőnkre.
Tapasztalatszerző séta alkalmával, megfigyeléseket végeztünk a gyermekekkel, amely főként az ősz szépségeire, az őszi természetre irányult. Gyönyörködtünk, megcsodáltuk a színes faleveleket, közben beszélgettünk a boldogságról. Elmondtam, hogy én, miért vagyok hálás: „Hálás vagyok, amiért veletek együtt lehetek és gyönyörködhetünk az őszi tájban!” Később, a csoportszobába érve, elővettem az előre megfestett fát, amelyre a gyermekek tenyérlenyomattal, őszi színekben pompázó, faleveleket készítettek a fára, közben mindenki elmondhatta, hogy miért hálás, a mai napon. Egy gyermek több tenyérlenyomatot is készített, közben meghallgattuk a hónap dalát. Miután kezet mostunk, megöleltük egymást.
November a társas kapcsolatok ápolásának hónapja a Boldogságóra programban.
Mindennapi életünk legnagyobb részét társas közegben töltjük. A személyes kapcsolatok, melyeket más emberekkel tartunk fenn, alapvetően fontosak hétköznapi tevékenységeink elvégzésében, valamint nagymértékben hozzájárulnak testi, lelki, sőt szellemi jóllétünkhöz.
Jót tenni jó. Nem csak azért, mert másoknak jót teszünk vele, hanem azért, mert mi is boldogabbak leszünk tőle. Az adventi időszakban ez felerősödik, gyakrabban hangoztatjuk. Az osztály tanulóit igyekszünk a kollégákkal arra nevelni, hogy az önzetlen segítség a valamennyi napon fontos.
Az év utolsó hónapja nagyon mozgalmasra sikeredett számunkra, mégis észre sem vettük, és már a szívünkben kopogtatott a Karácsony, amit mindenki olyan izgatottan várt.
Igyekeztünk nagyon sok jócselekedetet tenni, amiben motivált bennünket a galériánkat ékesítő Adventi naptárunk is, hiszen, aki bármi jót tett mással, vagy a csoport érdekében, számára kinyílt a gyermekek által rajzolt karácsonyi figurák egyike, ami kis finomságot és egy kedves mese történetét rejtette 24 napon keresztül. Egy valaki számára többször kinyílhatott a naptár, illetve egy napon több gyermeknek is. Segítségünkre volt Luca angyal, aki megsúgta, melyik gyerek volt aznap a legjobban igyekvő. Meseidőben minden mesét kapó gyermek az óvónéni mellől hallgathatta a meséjét, és amit délután haza vihetett a kis csomagban.
A jócselekedetek azonban itt nem értek véget: hiszen nem csak kapni jó, hanem adni is. Igyekeztünk egymással is figyelmesebbek lenni, többször megölelni egymást, szép, kedves szavakkal fűszerezve, vagy minél több közös programot szervezni.
Ezek közül elmaradhatatlan volt a minden héten történő adventi gyertyagyújtás, közös énekléssel, jókívánságokkal, amikor egy kicsit elcsendesedtünk, jobban figyeltünk magunkra, egymásra.
A hónap első várva várt ünnepe a Mikulás volt, amikor szintén nem csak arra vártunk, hogy mi kapjunk, hanem, hogy másnak is örömet tudjunk okozni. Így készítettünk a Mikulásnak szép rajzokat, amelyeket a cipőnkbe rejtve izgultunk, vajon kedves lesz- e számára, magával viszi- e a hosszú útra. Levelet is „írtunk” neki közösen, és egy kis finomságot is hagytunk az asztalon. Nagy örömünkre másnap minden elfogyott, és a rajzok is kiürültek a cipőcskékből. Helyette igazi meglepetés várt minden gyermeket. A Mikulás ünnep lezárásaként a bátrabb gyerekekkel megörvendeztettük a csoport többi tagját, és eldramatizáltuk egyik kedvenc témához kapcsolódó mesénket (A Mikulás kesztyűje).
A következő fontosabb ünnepkör a Luca napi szokások felelevenítése óvodánkban. Csoporton belül is nagyon sokat beszélgettük a régi hagyományokról, kisfilmet, képeket nézegetve próbáltuk minél közelebb hozni a mai kor gyermekeinek. Óvodánkban a középső csoportosok feladata a Luca- napi kotyolás, amikor a többi csoportot járva szórják jókívánságaikat, és emlékeztetnek a tilalmakról, szokásokról bennünket. A Luca- napi búza sem maradhatott el, amely ékes dísze volt csoportszobánk ablakainak, majd kedves ajándék részét képezte otthonra a fa alá. Emellé szorgosan és titokban készítettünk családjainknak, az iskolának, Önkormányzatnak, stb. kis angyalkát, képeslapot, mézeskalácsot, és a hideg téli napokra gondolva, az általunk szedett csipkebogyóból teának való fűszerkeveréket, amit persze előbb mi teszteltünk az oviban 🙂
De hogy bebizonyítsuk, hogy nem csak tárgyi ajándékkal tudunk másoknak örömet szerezni, kis karácsonyi műsorunkkal megörvendeztettük először a szomszédos falu lakóit, majd zárásként a templomban az iskolásokkal karöltve, egymást, a szülőket, és a jelenlévőket.
Az utolsó oviban töltött nap egy pillantás alatt elérkezett. Csinos ruhába öltözve, csillagszóróval a kezünkben énekeltünk a közös karácsonyfánk körül, és szívünkben már egyre közelgett az ünnep melegsége.
• Foglalkozást kezdő relaxáció: (38-39. oldal kézikönyv)
„Az én hangom” (Kézikönyv 37. oldal)
„Hintaszék”
• Foglalkozást kezdő mondóka:
„Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
Én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!” (Munkafüzet 11. oldal)
• Foglalkozás dala:
„Jó emberré csak a szívemmel válhatok”
• A téma bevezetése:
„A jó cselekedetek gyakorlása” (kézikönyv 104. oldal)
jó cselekedetek felsorolása:
o otthoni segítségnyújtás lehetőségei
o állatok, természet védelme: állatok etetése télen (madarak), búvóhely biztosítása, fa ültetése, szelektív hulladékgyűjtés
o jó cselekedet kártyák bemutatása, alkalmazása a gyakorlatban
• A téma feldolgozása:
• Mese:
B. Radó Lili: Három fenyőfa
• Játék:
„Szituációs játékok” (kézikönyv 107. oldal)
• A téma lezárása:
„Csupa szív maci” színező
• Foglalkozást záró éneklés:
„Bagdi Bella: Boldog vagyok”
Kiegészítés: A nap folyamán finom lisztet varázsoltunk jóságlisztté a jó cselekedeteink által, amiből Kerekítő manó kalácsot sütött.
Célok kitűzése és elérése a 2. számú napközis csoportban
„A cél nélküli ember olyan, mint a hajó iránytű nélkül.”
(Thomas Carlyle)
A boldogságóránk középpontjában ezúttal a célok kitűzése és elérése állt. A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy a célok irányt adnak a mindennapjainknak, segítenek abban, hogy tudatosabban figyeljünk önmagunkra, és apró lépésekben fejlődni tudjunk. Kiemeltük, hogy nemcsak nagy, távoli álmok léteznek, hanem egészen közeli, elérhető célok is, amelyek sikerélményt adnak és erősítik az önbizalmat.
A foglalkozás során minden tanuló megfogalmazta a saját egyéni célját. Volt, aki egy új sütemény elkészítését tűzte ki maga elé, míg más a sportteljesítményében szeretne előre lépni. Többen a tanuláshoz kapcsolódó célokat választottak: a matematika tudásuk fejlesztését vagy az olvasási készségük javítását. A közös gondolkodás segítette a gyerekeket abban, hogy felismerjék: a fejlődés nem verseny, hanem személyes út, amelyben minden apró lépés számít.
Az egyéni célok mellett közös célokat is megfogalmaztunk. Megállapodtunk abban, hogy nagyobb figyelmet fordítunk a mindennapi vízfogyasztás növelésére, az egészséges táplálkozásra, valamint a több mozgás beépítésére a napjainkba. Ezek a célok nemcsak az egészségünk megőrzését segítik, hanem hosszú távon javítja a közérzetet és hozzájárulnak a tanulási teljesítmény növekedéséhez is. Távlati célként megfogalmaztuk, hogy megfelelő gyakorlást követően tavasszal a városi futópályán hosszabb távú futásban próbáljuk ki magunkat.
A foglalkozás jó alkalmat adott arra, hogy a gyerekek megtapasztalják a tervezés és az elköteleződés fontosságát. A beszélgetések során többen megosztották korábbi sikereiket és nehézségeiket, így egymástól tanulva, támogató légkörben erősödött a csoportkohézió. A célok megfogalmazása reményt, motivációt és jövőbe vetett hitet adott a tanulóknak.
A kitűzött célok megvalósítását a téli egészséghét programjaival kezdjük el, amely keretet ad a tudatos életmód, a mozgás és az egészséges szokások gyakorlásához.
A foglalkozás hozzájárult a tanulók önismeretének fejlődéséhez, felelősségérzetük erősödéséhez és ahhoz, hogy aktív alakítóivá váljanak saját fejlődésüknek.
Figura Tünde
napközis nevelő
Kiskunmajsa, 2026. 01. 05.
A december a boldogító jó cselekedetek hónapja. Ebben a hónapban az 1.b osztály gyermekeivel és szüleivel mézeskalácsot sütöttünk és díszítettünk. Mind a gyerekek mind a szüleik nagyon élvezték ezt a programot, az együtt töltött időt. Az elkészült és feldíszített mézeskalácsokkal a gyerekek megkínálták az iskola összes dolgozóját. A délután folyamán az iskola 8. a osztálya lepett meg minket az osztályfőnökükkel. A felsős tanulók kisebb ajándékokat, plüssöket, cukorkákat hoztak és adtak át az elsősöknek, mi pedig a csodaszépen feldíszített mézeskalácsokkal kínáltuk meg őket. Az 1. b osztály tanulói előadták Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát is a vendégeknek, amit szinte minden szülő könnyes szemmel hallgatott végig. A nap végén pedig mi, tanító nénik is megajándékoztuk a gyerekeket egy mézeskalács figurával az otthoni karácsonyfákra.