A januári Boldogságóra során a célkitűzés és a belső erőforrások mozgósítása állt a középpontban. A hónapot egy különleges alkotófolyamattal indítottuk: a gyerekek olyan farsangi maszkokat készítettek, amelyek egy-egy pozitív belső tulajdonságukat – például a bátorságot vagy a kitartást – szimbolizálták, így tudatosítva, milyen értékekre támaszkodhatnak az új évben. Az egyéni célok mellett nagy hangsúlyt fektettünk az emberi sokszínűség elfogadására is; saját készítésű interaktív játékkal jártuk körbe, hogy bár sokfélék vagyunk, a boldogság és a közösség iránti vágyunk közös pontot jelent. (A játék linkje: https://wordwall.net/hu/resource/105282577)
A magyar kultúra napjához kapcsolódóan a diákok saját kérdéseiből összeállított kvízzel mélyítettük el a tudást, rávilágítva a tájékozottság és a műveltség fontosságára szintén saját készítésű power-point-os játékkal (https://docs.google.com/presentation/d/17FTGPkxMsVHxFZObgdEvcaZwAXHtn4Mu/edit?usp=sharing&ouid=101609569704474376022&rtpof=true&sd=true).
A jövőképalkotást bakancslista írásával és egy vizuális „időutazással” folytattuk, ahol mindenki bátran megrajzolhatta a lehető legjobb jövőbeli énjét és életkörülményeit. A programot egy izgalmas páros kommunikációs játékkal zártuk, amely rávilágított az egymásra figyelés és a pontos kifejezés erejére. Ez a komplex folyamat segített a gyerekeknek abban, hogy magabiztosabban és konkrét célokkal vágjanak bele az előttük álló évbe.

2026. január hónapban két fontos témát választottam ki tanítványaim számára, melyeket feldolgoztunk.
A Boldogságóra alapprogram Célok kitűzése és elérése kapcsán több alkalommal is beszélgetőkört alakítottunk, ahol egymást meghallgatva, kérdésekkel érdeklődve derültek ki a gyerekek elképzelt és kitűzött céljai. Mindezt írásban is megerősítve egy táblát készítettünk, amelyen minden tanuló 2 célt határozhatott meg.
Az Erősség program Vezetői képesség témája sok-sok izgalmat hozott a gyerekek számára. Nagy élvezettel végezték a hozzá kapcsolódó feladatokat, melyek közül a Rajzold le, amit mondok feladat tetszett nekik a legjobban. Elmondásuk szerint érdekes volt megtapasztalni részükről, ahogy egy másik tanuló irányítására rajzolnak és rájöttek arra is, hogy mennyire fontos a pontos és egyértelmű megfogalmazás, irányítás.
Ezt a feladatot a szabad játékidő alatt is tovább játszották, mely örömmel töltött el.

A foglalkozást a dal meghallgatásával kezdtük- mi lehet a mai foglalkozás témája?
Utána arról beszélgettünk, kinek milyen célja volt, amiért tennie kellett valamit, és milyen érzés volt, amikor elérte azt.
A gyerekek példákat mondtak kedvenc mesehősökről, akik elérték a céljukat a nehézségek után.
Óra végén mindenki írt, rajzolt néhány célt különböző színű papírokra. Egy célt, amit most szeretnének elérni, ki is tettek a szekrényükre. A megvalósított cél papírját kiszedjük az üvegből, és reméljük, év végére talán kiürül a célok üvege.

Maga az, hogy célokat tűzhetnek ki, amit el is érhetnek, először nagyon idegen volt számukra. Amikor kértem őket, hogy mondják el, mit szeretnének elérni egy éven belül, sokan olyan kívánságokat mondtak, amiknek a teljesítése nem az ő hatáskörük. Pl.: Balin nyaralni. Drónt szeretnék. Fel kellett ismertetni velük, hogy a jelen tevékenységeik között is vannak célok, amiket elérhetnek és sokszor el is érik. Mi sakkot tanulunk, ez nagyon hatékonynak bizonyult ahhoz, hogy szemléltessem, hogy egy fő célt milyen részcélok, lépések segítségével érhetjük el. Minden ott van a sakktáblán, sőt. A játszmában jelen van a „részsiker” a kudarc, a problémamegoldás, az akadály és annak legyőzése, a tévedés, vannak segítők és fel is áldozhatunk adott esetben egy bábot, amit talán nagyon szeretünk, kötődünk hozzá, de a végső cél érdekében mégis feláldozzuk. Sőt, van benne egy „csoda”, a kis gyalog „személyében”, ami a szemben lévő alapsor elérésével átváltozhat akár vezérré is. Ez lehet annak a szimbóluma, amikor már ott vagyunk a siker kapujában, és hirtelen az „égiek” is mellénk állnak szerencsés véletlenek ruhájában. Ami nem más, mint a munka gyümölcsének a beérése. Ha ezt a saját hétköznapjaikra vetítjük, akkor egy jobb jegy a bizonyítványban lehet az elérendő cél, vagy egy kapcsolat megjavítása, esetleg egy csapatba való beválogatás elérése. Tisztáznunk kellett azt is, hogy mi minden segíti és mi hiúsítja meg a haladást, és mik azok, amik önmagukban nem segítenek és nem akadályoznak, hanem a mi hozzáállásunk dönti el, hogy előre visz minket vagy nem. Mondatokat és szavakat írtam a táblára, majd mindenki felállt a teremben és elhelyezett egy tárgyat a padlón, ami az övé. Hat vagy hét lépésre eltávolodott tőle, és miután felolvastam a mondatokat, el kellett dönteniük, hogy közelednek vagy távolodnak egy lépéssel a saját dolgaiktól. Szépen rájöttek, hogy a hibák, akadályok, kudarcok és tévedések csak akkor nem visznek előre, ha önmagunkkal kapcsolatban negatív érzések és gondolatok fészkelik be magukat a fejükbe. Így szoros kapcsolatot találtunk az optimista szemüveg és a célok felé haladás között. Ezt le is rajzoltuk, valamint lerajzoltunk egy piramist is, aminek bal és jobb oldala ellentétesen jeleníti meg a segítő és hátráltató lépéseket, gondolatokat, érzéseket. Elkezdték mondani, hogy mit szoktak hangoztatni, ha nem sikerül valami, és hogyan kellene ezt megváltoztatni. Az optimista és pesszimista szemüveg lapjára leírták, mit szoktak ők mondani pl. kudarc esetén. Kiderült, hogy inkább szidni szokták magukat és sokan feladják ezután, de legalábbis elmegy a kedvük az adott dologtól. Megbeszéltük és leítrták, hogy mit is kellene mondani helyette. Végül megkérdeztem, hogy mit gondolnak arról a gondolatokról, hogy megérdemlik a sikert, szabad hibázni, szabad újra megpróbálni, és a tanulságot levonni. Sajnos az osztály egy része ezt nem tekinti érvényesnek magára. Majd leírták és megbeszéltük egy saját céljukat, és hogy szerintük mi segíti őket az elérésében.