A januári boldogságóránk (2026.01.16.) témája a célok kitűzése és elérése volt. A tanulóink sokszor igényelnek segítséget a megfelelő célok kitűzésében, azok megvalósításában illetve elérésében is. A közeli, megfogható cél számukra érthetőbb és megvalósíthatóbb ezért lett az óránk témája az elérhető célok.
Az üdvözlés és ráhangolódó dal (Út a Cél Felé) után, melyet a tanulók ritmushangszerekkel kísértek, a cél fogalmának megbeszélése következett. Milyen célok lehetnek? (szeretnénk valamit, van valamilyen feladatunk, elérünk valamit, örülni tudjunk valaminek, boldogok vagyunk, fontosak a rövid távú célok.) Szóba került, hogy mi is lehet cél (Célom, hogy gyakoroljam a betűket./ Célom, hogy segítsek az étel előkészítésében…). Beszélgetés során fontos volt a célok eléréséhez szükséges tulajdonságok megnevezése. (akarat, kitartás…)
Az óra folytatásaként egy mesét néztünk meg. Klára rajzol – Tanulságos mese a célokról és az önbizalomról. A mesével kapcsolatban ismét megbeszéltük a célok eléréséhez vezető utat, a szükséges egyéni tulajdonságokat.
Feladatként minden tanuló kiválasztotta a színezők közül azt a képet mely az ő elképzelhető célját tartalmazza. Kiszínezés után közös képet készítettünk belőlük céljaim címmel. Az óra zárása előtt meghallgattuk Lőrincz Balázs – Fuss a célig – című dalát. A értékelés után jó hangulatban zártuk a tanórát.
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekek pontosan megfogalmazták az éves céljaikat.Azt is jól tudták,hogy mi kell az elérésükhöz. Nagy örömmel készítették el az űrhajóikat,melyre ráírták az elérendő célokat.
A foglalkozást a Napimádás és Tüdőtakarítás relaxációval indítottuk.
A téma feldolgozását a Jóságfa titkai c. mese köré építettem.
A mese egy fáról szól, amely nem almát, nem körtét termett, hanem színes szívecskéket.
De csak akkor, ha az erdő lakói kedvesek voltak egymáshoz. A fát 3 manó őrizte, akik észrevették, hogy a fa levelei megfakultak, mert az emberek elfelejtettek egymásra figyelni.
Miközben bejárták az erdőt és segítettek a nyuszin és észrevették, hogy segítség mindig szívet növeszt a jóságfán. Megvigasztalták a szomorú kis rókát, amitől újabb szív termett a fán, így rájöttek, hogy vigasztalás is jó cselekedet. Megtanították az írigy medvének, aki nem akarta megosztani a mézét senkivel, hogy a jóság nem fogy el attól, ha adunk belőle.
A mese végén az egész erdő összegyűlt a Jóságfa körül. és mindenki mesélt egy apró jó cselekedetről:
• egy megosztott játék,
• egy kedves szó,
• egy segítő kéz.
A Jóságfa fényesen ragyogott, tele volt szívecskékkel.
A manók mosolyogtak, és ezt mondták:
– A jóság ott van mindenkiben. Csak elő kell venni.
A mese után mi is megkerestük közösen a bennünk lakó jóságot. Mindenki mesélt valami jócselekedetéről, amiért egy színes szívecskét kapott.
Majd képeket válogattunk, amin jó -és rossz cselekedetek voltak, megkerestük melyek azok, amiért a jóságfán biztosan szívecske teremne.
Közösen kiszíneztük a jóságfánkat és felragasztottuk rá a színes szívecskéket, a kiválasztott jócselekedetekkel. A szívecskékre felkerültek azok a jóságok, amelyeket megkerestünk egymásban és magunkban.
(segítek, megosztom, megbocsátok, megvigasztalom, bocsánatot kérek, megölelem, megsimogatom, adok, vigyázok, meghallgatom, játszani hívom).
A boldogságórát egy mozgásos játékkal zártuk le:
Haegy egy jó cselekedetet mondtam a gyerekek felvehettek egy szívecskét, és a kosárba gyűjthették. Kipróbáltuk úgy is, hogy egy-egy nagycsoportos volt a játékvezető és ők mondhattak jó cselekedeteket társaiknak.
Hat csoportra bővült óvodánkat új udvari játékokkal szeretnénk bővíteni, ezért a csoportok farsangi bevételét mindenki a közös célra ajánlotta fel alapítványunknak. Félévértékelő szülői értekezletünkön a szülőkkel megbeszéltük a lehetőségeinket-hagyományainkat, felajánlásokat, melyekkel közelebb kerülhetünk a közös cél eléréséhez /támogató belépő, tombola, sütemény, ital, szendvics…/. Szülői Munkaközösségünk tagjai aktívan segítenek a szervezésben, lebonyolításban. Csoportunk vidám jelmezes műsorral várja a vendégeket.
A gyermekekkel is elkezdtük a téma feldolgozását, melyhez ügyességi mozgásos és ábrázolós tevékenységeket párosítottam zenével és mesével. Mindenkinek sikerült egyéni célokat is megfogalmaznia /pl.: úszni tanulok, elutazok repülővel anyáékkal külföldre, tavasszal megláthatom a kistesómat…/. Lelkesen vettek részt a finommotorikai készségeket, kudarctűrő és koordinációs képességeket fejlesztő játékos feladatokban. Megbeszéltük, hogy a cél eléréséhez hosszú út vezet. Akadályokkal kell megküzdenünk, sok gyakorlásra lesz szükségünk. Örömmel mozogtunk a Van nekem egy álmom című dalra, majd ebéd után a Boldogságvár meséjére szenderültek álomba a gyerekek.
Izgatottan várjuk nyílt ünnepségünket. Rajtunk nem múlik! Az igazi fődíjunk /udvari hinta/ is reméljük, mihamarabb megérkezik!
Az óvodában a jó cselekedetekről beszélgettünk a gyerekekkel. Megbeszéltük, miért fontos segíteni egymásnak, az embereknek és az állatoknak is. A gyerekek nagy örömmel vettek részt egy gyűjtésben, amelyet kutyák számára szerveztünk. Élelmet, takarókat és játékokat hoztunk, hogy segítsünk azoknak az állatoknak, akiknek erre szükségük van.
A közös beszélgetések során a gyerekek megtapasztalhatták, milyen jó érzés adni és segíteni. A program különleges élménye volt, hogy személyesen is találkozhattunk állatokkal, így a gyerekek közelebb kerülhettek hozzájuk, és még jobban megérthették a gondoskodás és szeretet fontosságát.
A foglalkozást „Az én hangom” című relaxációs gyakorlattal indítottuk, amely során egy általam kezdeményezett halk hanghoz a gyermekek fokozatosan kapcsolódtak be. A csendes, duruzsoló hangzástól közösen jutottunk el a hangosabb, együtt csengő dallamig; a gyerekek látható örömmel és lelkesedéssel vettek részt ebben az élményben. A ráhangolódást a „Van nekem egy álmom” című dal közös meghallgatása követte, majd egy beszélgetést kezdeményeztem a célok eléréséről. A téma elmélyítése érdekében közösen kiszíneztük a „Neked mik a céljaid?” színezőt, miközben megbeszéltük, hogy a vágyaink megvalósításához bizonyos erőfeszítésekre is szükség van. Kezdetben a gyerekek célként főként olyan dolgokat fogalmaztak meg, amelyeket készen kapnak a szüleiktől – például egy új játékot vagy egy közös kirándulást –, ám mivel ezek nem igényelnek részükről egyéni teljesítményt, igyekeztem a figyelmüket olyan tevékenységekre irányítani, amelyeket még nem tudnak, de szeretnének megtanulni vagy megvalósítani. A Boldogvár meséjét minden nap felelevenítettük, amihez kapcsolódóan a nap folyamán a gyerekek szívesen öltöztek királylány ruhába, és örömmel játszottak az általam készített vármakettel. A szabad játékot sárkányokkal és Lego-figurákkal tették még tartalmasabbá. A lányok beöltöztek királylány ruhába, így játszottak elmélyült mesevilágukba. A Boldogvár témához kapcsolódva egy új játékot is kitaláltam: befestett kövek segítségével különböző mozgásos feladatokat végeztünk, ahol a piros kőnél guggolni, a zöldnél tapsolni, a barnánál pedig dobbantani stb. kellett, miközben a mennyiséget dobókockával határoztuk meg. Koncentrációt, memóriát igényelt a kő színéhez párosított mozgásforma memorizálása. Ez a feladat hatalmas sikert aratott a körükben. Ezt követte a „Varázshópelyhek” játék, amely segített a további célok megfogalmazásában. A játékhoz tartozó fejdíszek annyira elnyerték a tetszésüket, hogy saját maguknak is készítettek hasonlókat, amelyeket büszkén viseltek a nap során. A foglalkozás végén kiszíneztük a Boldogságvárat, és elhelyeztük a célok elérésének jelét az ötödik lépcsőfokon. Úgy gondolom, sikerült megértetni a gyerekekkel, hogy a célokért meg kell küzdeni. Tapasztalatom szerint a mai szülők nevelési stílusa gyakran arra irányul, hogy mindent azonnal megadjanak a gyermeknek, megkímélve Őket a hiányérzettől. Bár ez jószándékú, ezzel sokszor éppen a saját erőfeszítésből fakadó büszkeség és a küzdelem árán megszerzett öröm lehetőségét veszik el tőlük. Ez a foglalkozás segített nekik megérteni azt az értékes és felemelő érzést, amit a saját munkával elért siker jelent.
Januárban több olyan élményben volt részünk, amelyek hozzájárultak a gyerekek boldogságához és pozitív érzelmeik megéléséhez. Nagy örömet okozott számunkra a hóesés, amelyet közös kirándulással egybekötött szánkózással tettünk még emlékezetesebbé. A téli élményekhez kapcsolódva december 10-én, a Hóemberek világnapja alkalmából hóembert építettünk, amely vidám, közösségépítő tevékenység volt. A Boldogságóra foglalkozáson a „Célok kitűzése” témakörével foglalkoztunk. Egy relaxációs gyakorlatot követően meghallgattuk a Győzelem Tündér dalát, beszélgetőkörben elmondtuk, hogy miért fontos minden embernek, hogy legyenek céljaik. A tanulók ezután megfogalmazták napi, éves és távlati céljaikat, majd ezekről közösen beszélgettünk. Megkértem őket, hogy egy pici rajzzal szemléltessék, hogyan képzelik el magukat 20 év múlva. Erről egy posztert készítettünk, melyet szándékomban áll megőrizni a későbbi osztálytalálkozók idejére. A feladat segítette őket abban, hogy tudatosabban gondoljanak a jövőjükre, felismerjék saját vágyaikat, valamint megtapasztalják a tervezés és az együttműködés örömét.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Egymás támogatása, segítése átszővi mindennapunkat, de az ünnep közeledtével mégis nagyobb hangsúlyt fektetünk rá. Az adventi naptár napi bontogatása is nagy öröm számukra, ezután a Mikulás érkezését vártuk nagy izgalommal. A szülőkkel közös adventi barkácsdélután volt a legmeghittebb ünnepre hangolódó programunk: a közös kézműveskedés, teázás, majd a adventi koszorú harmadik gyertyájának meggyújtása.
Boldogságóra január
4. o.
Csicserik
Havi téma: Célok kitűzése és elérése
Érdemes már gyermekkortól kezdve figyelemmel lenni arra, hogy hogy a gyerekek pozitív példákat kapjanak, hogy miként tudnak a maguk számára értelmes célokat kitűzni.
Az is fontos, hogy milyen cselekvések vezetnek el odáig.
Fontos életfeladatunk, hogy megtaláljuk azokat a kisebb és nagyobb célokat, amelyeket mi magunk is „értelmes célként” nevezünk meg, és ezeket összehangoljuk a szeretteink igényeivel és céljaival.
A világirodalom napja alkalmából irodalom órán megismerkedtünk Weöres Sándor Ujjé-vi mese című versével.
Mi is készítettünk egy újévi „osztályverziót”. Sorszámozás után mindenki leírta, hogy a százlábú egy-egy lábának mi lesz a jövő évi célja, feladata.
Második alkalommal rajzos formában örökítettük meg a céljainkat.
Mindenki átrajzolta a kezét, karját, és beleírta az egyéni céljait. Olyan motívumokkal díszítették a rajzot, ami rájuk jellemző a legjobban.
„A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.”
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
A célkitűzések Boldogságóra téma kapcsán a gyermekek figyelmét szerettem volna kiemelten az állatvédelemre és azon belül a sarkvidéki biodiverzitásra irányítani, hiszen leglátványosabban ott figyelhető meg a klímaváltozás hatása, ezért kulcsfontosságú, hogy a jövő generációja környezetvédő szemléletmóddal, aktív, felelős módon tudjon cselekedni, megvédve a természet adta értékeket. Ezzel párhuzamosan a más kultúrák megismerése és elfogadása, mint holisztikus szemléletmód végig kísérte a két hetes projektet.
A gyerekek legelőször Jani a jegesmedve mesével ismerkedhettek meg, ahol dramatikus játékok formában dolgozták fel a mese mondanivalóját, vagyis az emberi kapcsolatok fontosságát. Ezt követően saját sarkvidéket építettek. Majd különböző mozgásos kihívásokon keresztül szereztek saját tapasztalat az állatok mozgásáról. Ugráltak jéghegyeken, követtek medvelábnyomokat, valamint pingvin, fóka, eszkimó figyelemfejlesztő mozgásos játékot játszottak, úgy, hogy közösen énekeltek, ha a dal véget ért figyelték melyik szimbólum jelenik meg, annak a mozgását utánozták. QR kódot fejve láthattak kisfilmet az eszkimókról, majd saját eszkimó falut is építettek, ahol közösen halásztak. Élő társasjátékon versenghettek a halakért. Végül kreatív módon megalkották a sarkvidéki állatokat és még pingvin táncot is járhattak.