A tevékenységet relaxációval kezdtük (puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok) amelynek célja a gyermekek figyelmének összpontosítása és a tevékenységre való ráhangolódás elősegítése, valamint a testi – lelki egyensúly kialakítása. Lassan, csendes légzéssel és mozdulatokkal a gyerekek ellazultak, figyelmüket saját testükre és érzéseikre irányították, ezáltal megteremtődött a nyugodt, befogadó légkör a beszélgetéshez és a további kreatív tevékenységekhez. A relaxáció lehetőséget biztosított a gyermekeknek, hogy belső élményeikre koncentráljanak, és nyitottan kapcsolódjanak saját vágyukhoz. Ezt követően a gyerekekkel körbe ültünk, majd elmondták, mit szeretnének nagyon elérni, mire vágynak. A pedagógus támogató irányítása mellett minden gyermek lehetőséget kapott saját céljának megfogalmazására, miközben a csoporttagok figyelme és empatikus attitűdje is erősödött. A beszélgetés segítette a társas készségek, az önkifejezés és az érzelmi tudatosság fejlődését, hiszen a gyermekek megtapasztalhatták, hogy vágyukat a csoport elfogadja és értékeli. A beszélgetést követően mese következett, amely szintén az álmok és célok témáját dolgozta föl. A történet főhőse egy állat volt, aki hosszú utat tett meg, kitartott, és végül elérte vágyát. A mese során a gyermekek azonosulhattak a főszereplővel, átélhették a cél elérésének örömét, és megtanulhatták, hogy a vágyak elérése türelemmel, kitartással és kreatív megoldásokkal lehetséges. Ezután következett egy élményszerű gyakorlat, a „séta a hóesésben”, ahol a gyerekek varázshópelyheket kaptak, és mindenki elmondhatta, mire vágyik, mit szeretne legjobban. A játék mozgásos élménye lehetővé tette, hogy a gyermekek játékosan fejezzék ki kívánságaikat, és megtapasztalják a kreatív vágykifejezés örömét. A séta során a gyerekek mozgása és a közös élmény erősítette a csoportkohéziót és az együttműködést. Ezután a gyermekek hópelyheket színeztek, vágtak és ragasztottak, valamint a munkafüzet 38. oldalán található színezőt is kiszínezték, akiknek kedve volt hozzá. A kreatív tevékenységek a finommotorika és a vizuális észlelés fejlődését szolgálták, valamint lehetőséget adtak a vágyak vizuális megjelenítésére és a sikerélmény átélésére. A színezés és ragasztás önkéntes formája az önállóságot és az önszabályozást is fejlesztette.
A tevékenység záró része a „Van nekem egy álmom” zenére történő tánc volt, ahol a gyerekek a hallott szöveg szerint utánozták a mozgást. A mozgásos tevékenység elősegítette a testi – lelki feltöltődést, a kreatív önkifejezést, a csoportos ritmushoz való alkalmazkodást, és a foglalkozás élményszerű lezárását biztosította. A tánc során a gyermekek átélhették a közös sikerélményt és a célokhoz kapcsolódó örömöt.
A foglalkozás módszertani felépítése tudatosan követte a gyermekek életkori sajátosságait, figyelembe véve az érzelmi bevonódást, a figyelemfenntartást és a kreatív önkifejezést. A tevékenység során alkalmazott módszerek tudatosan épültek egymásra, és komplex pedagógiai élményt nyújtottak. A foglalkozás eredményeként nőtt a gyermekek önbizalma, pozitív énképe és együttműködési készsége, erősödött a csoportkohézió, és minden gyermek pozitív élményekkel gazdagodott.
Boldogságóra Alapprogram
A 2026-os év elején az osztállyal egy beszélgetőkörben megbeszéltük az elmúlt év legjobb pillanatait és meghallgattam az új évre vonatkozó céljaikat is. Mit jelent ha valakinek van célja? Mik lehetnek elérhető és elérhetetlen célok az életükben? Mi van akkor ha valakinek nincs célja?
Bakancslistát írtunk majd megterveztük az egyedi bakancsainkat. Olyat……amit szívesen hordanánk, ami a személyiségünkhöz illik! Amiben el tudjnánk érni a kitűzött céljainkat.
Apró, rövidtávú célok kitűzésével és megvalósításával sikerélményhez jutunk, így lesz motivációnk a nagyobb álmok eléréséhez.
Decemberi témánk a boldogító jó cselekedetek gyakorlása volt. Az advent egy varázslatos időszak, ilyenkor igyekszünk mindannyian egy kicsit jobbak lenni , kicsit jobban figyelni a környezetünkre és társainkra, kicsit többet segíteni otthonunkban és az óvodában is, igyekszünk örömet okozni a környezetünkben élőknek és megvigasztalni a szomorkodókat. Ezen gondolatok jegyében telt a decemberünk. A szőnyegen ülve sokat beszélgettünk arról, hogyan tudunk segíteni egymásnak, és nagyon fontos volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, ha örömet szereznek másoknak, az nekik is nagyon jó érzés. A sok közös éneklés, játék során egyre nyitottabbak lettek egymás felé. Többször játszottuk a ” Szeretlek, mert…” játékot, ahol nagyon érdekes dolgokat mondtak egymásról a gyerekek, illetve körbe adtuk a ” Szeretet ölelést”.
November havi témánk a társas kapcsolatok erősítése volt. Egész hónapban arra törekedtem, hogy a gyerekek a pozitív élményeken keresztül tapasztalják meg az összetartozás, együttműködés, a „mi csoportunk” érzését, ezért sok kapcsolatteremtő, közösségformáló játékot játszottunk. A délelőtti beszélgetőkörökben sokat beszélgettünk a szeretetről, barátságról (gurítsd a labdát annak, akivel a legtöbbet játszol), A hónap dala lett a csoportunkban a ” Ha jó a kedved, üsd a tenyered..” a gyerekek nagyon megkedvelték. A sok közös beszélgetés és játékos feladat hatására egyre több gyerek kapcsolódott be a közös tevékenységekbe. Többször játszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot.
Úton lenni: ez a valódi csoda,
Melyet a szív álmai hívnak oda.
Egy cél megszületik halk fények alatt,
S lépéseink hozzák el a holnapot, mi marad.
Kitartásból nő az út minden köve,
S a hit visz tovább, ha a nap lemegy.
A siker akkor születik meg bennünk,
Ha nem adjuk fel, bár fáradt a lelkünk.
És mikor a cél végre ránk ragyog,
Megértjük: maga az út volt a legnagyobb.
Téma: A jó cselekedetek gyakorlása és a belső béke megélése
A decemberi hónapban a hangsúlyt a várakozás érzelmi megélésére és a közösségünk erősítésére fektettük. Célunk az volt, hogy a gyerekek a külsőségek helyett a belső értékekre – a szeretetre, a figyelemre és a hálára – összpontosítsanak.
A hónap minden napját közös mesepercekkel indítottuk. Ez a rituálé segített a csoportnak elcsendesedni, és békés, nyugodt állapotban kezdeni a napot. A mesékhez naponta meglepetés feladatok is társultak, melyeket a tanulók a napközi folyamán készítettek el. Az elkészült alkotásokat minden másnap kiállítottuk a termünkben, így a közös munkánk gyümölcse folyamatosan díszítette a környezetünket.
Levél a Mikulásnak: Az első foglalkozáson nem csupán listát írtunk, hanem érzéseket fogalmaztunk meg. A leveleket egy közös séta keretében elvittük a helyi Mikulás-házba, ami maradandó élményt nyújtott a gyerekeknek.
A következő órán a Karácsonyról beszélgettünk. Megvitattuk, hogy az ajándékoknál sokkal fontosabb a szeretet, az öröm és a béke érzése, amit egymásnak adhatunk.
A szünet előtti utolsó napot igazi közösségi élménnyel koronáztuk meg. Közös mézeskalácssütést szerveztünk, ahol az illatok és az együttes munka még inkább összehozta a csoportot. A napot az „angyalkázás” tette teljessé: a tanulók névre szóló karácsonyi üdvözleteket írtak egymásnak, ezzel is gyakorolva a jó cselekedetek erejét és a társas kapcsolatok ápolását.
Összegzés: Ez a hónap bebizonyította, hogy az apró gesztusok, a közös alkotás és a figyelem teszik valóban boldoggá az ünnepi készülődést. A gyerekek megtapasztalták az adás örömét és a közösségi lét megtartó erejét.
A téma szinte az egész napunkat átszőtte. Már megérkezésnél kértem a gyerekeket,hogy apró gesztussal,öleléssel, arc simítással üdvözöljék egymást. Ezután,ahogy sorban érkeztek, leültek kiszínezni a kis emberke figurákat, amiből később a barátságláncot készítettük.
A boldogságóránkat most is relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami az „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj” volt.
Elindítottam Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek c. dalát, amit kétszer meg kellett ismételni,annyira tetszett nekik.
Beszélgettünk a barátságról, a társas kapcsolatokról.
A Tavaszi ébresztő c. mese nagyon tetszett nekik , jó megfigyeléseik voltak a mese kapcsán.
Ezután a szőnyegen elkészítettük közösen a barátságláncunkat. Mindenki elmondhatta ki mellett szeretne lenni. Majd felragasztottuk a barátság jelét a lépcsőnkre.
Záróeneklésnek ők választottak dalt. A Gumimaci CD- ről kérték az Itt van a gumimaci zenét. Fergeteges táncmulatság kerekedett a végére,öröm volt nézni a boldog arcokat.
A foglalkozást két relaxációs gyakorlattal kezdtük, amit a gyermekek nagyon élveztek. Első volt a Malomkörzes, majd a Dagasztás.
Ezután táncoltunk a Pozitív gyerek vagyok c. dalra.
Beszélgetőkört alakítottunk a szőnyegen és megbeszéltük az adott témát. Mivel ők már nagycsoportosok nagyon jó hozzászólásaik és meglátásaik voltak.
A Boldogságóra könyvben található mesét olvastam el nekik, melyet türelmesen ,csendben végighallgattak ,majd a mese végén lévő kérdéseket is feldolgoztuk.
Előre kivágtam nekik az optimizmus jelének színezéséhez a köröket. Asztalhoz ülve kiszínezték azokat és a boldogságlépcsőnkön mindenki elhelyezte.
A januári boldogságóránk (2026.01.16.) témája a célok kitűzése és elérése volt. A tanulóink sokszor igényelnek segítséget a megfelelő célok kitűzésében, azok megvalósításában illetve elérésében is. A közeli, megfogható cél számukra érthetőbb és megvalósíthatóbb ezért lett az óránk témája az elérhető célok.
Az üdvözlés és ráhangolódó dal (Út a Cél Felé) után, melyet a tanulók ritmushangszerekkel kísértek, a cél fogalmának megbeszélése következett. Milyen célok lehetnek? (szeretnénk valamit, van valamilyen feladatunk, elérünk valamit, örülni tudjunk valaminek, boldogok vagyunk, fontosak a rövid távú célok.) Szóba került, hogy mi is lehet cél (Célom, hogy gyakoroljam a betűket./ Célom, hogy segítsek az étel előkészítésében…). Beszélgetés során fontos volt a célok eléréséhez szükséges tulajdonságok megnevezése. (akarat, kitartás…)
Az óra folytatásaként egy mesét néztünk meg. Klára rajzol – Tanulságos mese a célokról és az önbizalomról. A mesével kapcsolatban ismét megbeszéltük a célok eléréséhez vezető utat, a szükséges egyéni tulajdonságokat.
Feladatként minden tanuló kiválasztotta a színezők közül azt a képet mely az ő elképzelhető célját tartalmazza. Kiszínezés után közös képet készítettünk belőlük céljaim címmel. Az óra zárása előtt meghallgattuk Lőrincz Balázs – Fuss a célig – című dalát. A értékelés után jó hangulatban zártuk a tanórát.