A gyerekekkel megbeszéltük, mi a különbség a rövidtávú és a hosszútávú terveink között. Ezt követően nekik maguknak kellett végiggondolni, miket terveznek a közeljövőben. A terveiket négylevelű lóherébe (hisz szerencse is szükséges a tervek valóra váltásáshoz), virág formába (hiszen ha a tervek valóra válnak, virág születik belőle), csillagba (a célok megvalósulásának szimbóluma) vagy létrafokokba (hiszen a célok fokról fokra, lépésről lépésre valósíthatók meg) írták. Abban mindenki egyetértett, hogy bármilyen terveink is vannak, azok megvalósulása rajtunk múlik.
Boldogságóra Alapprogram
Decemberben adventi küldetést hirdettem. Feladatokat kaptak a gyerekek, amikkel otthon a szülőket kellett meglepni. A szülők aláírásukkal igazolták, hogy a meglepetések „célba értek”.
Szó esett a „Kétszer ad, aki gyorsan ad”, a „Jobb adni, mint kapni” mondások mögött rejlő mély tartalmi jelentésekről.
Nemcsak a szülőket lepték meg a gyerekek, hanem szívekbe vagy ajándékdobozokba rajzolva, mindenkiről írtak pozitív tulajdonságokat, amikkel mosolyt csaltak a másik arcára.
Mottónk: Mindenkiben a jót kell keresni!
A héten a hóval kapcsolatos ismereteinket mélyítettük és célunknak tűztük ki, hogy kísérleteket hajtunk végre és a hó adta örömöket kiaknázzuk. Egy tálba havat hoztunk be, mely elolvadt a jó meleg szobában. Hóembert építettünk, hócsatáztunk, szánkóztunk, nyomokat kerestünk a hóban.
Új mozgásformát, torna gyakorlatot próbáltunk ki, így ügyesedtünk is.
Célunk továbbra is az hogy egymást szeretve, segítve töltsük a mindennapjainkat az oviban.
1. Mozgásalapú relaxációs gyakorlatok:
– Hervad a virágom éled a virágom……
– Kincset rejtek nem mutatom, kincset rejtek megmutatom…..
2. Dal meghallgatása, és eléneklése: Bagdi Bella/Van nekem egy álmom…….
2. Játék: Találj valakit!
3. Az adott válaszok alapján közös célokat fogalmaztunk meg. Csomagolópapírra összegyűjtöttük.
4. Kooperációs csoportmunkában a feltüntetett célok megvalósítására háromlépéses stratégiát dolgoztak ki, amit a többiekkel is ismertettek.
5. Írd le a saját bakancslistádat!
A céljaink eléréséhez legelőször át kell gondolnunk az életünket: el kell döntenünk, milyen úton szeretnénk haladni. Ehhez nagyon sok munka és kitartás kell, meg kell terveznünk az életünket, mi a legjobb számunkra, mi tesz minket boldoggá, – legfontosabb feladatunk elmagyarázni a gyerekeknek, hogy a pénz nem boldogít! A fejlődés mindig nagy elszántságot követel! Ezt próbáltuk meg körülírni a gyermekeink számára, mindenki megfogalmazta, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár” relaxációs gyakorlattal kezdtük a tevékenységet. Majd a „Van egy álmom” kezdetű dalra körben állva énekeltünk és mozogtunk. Boldog Dóra előadásában meghallgathatták a gyerekek Boldogvár meséjét. Vidám hangulatot teremtettünk a Boldogságóra keretében. Mindenki jól érezte magát. Végezetül lerajzolták a mesei jeleneteket, és azt, hogy mik szeretnének lenni, ha felnőnek.
Újévi fogadalmak
Célok kitűzése- hatásai
Tudatosság: „+” és „-” hatás
A hibáinkból tanulunk
A téli szünet emlékei
Újévi fogadalmak
Célok kitűzése- hatásai
Tudatosság: „+” és „-” hatás
A hibáinkból tanulunk
A téli szünet emlékei
A foglalkozás ráhangolódással indult, melynek során a Boldogság című festményt vetítettem ki. A tanulók irányított kérdések segítségével megfogalmazták, mit látnak a képen, milyen érzéseket vált ki belőlük, és mihez tudják kapcsolni a látottakat. Ezt követően beszélgetést kezdeményeztem a boldogság fogalmáról, annak személyes jelentéséről, az érzésekről, valamint a célok és a boldogság kapcsolatáról.
A ráhangolódást Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalának meghallgatása követte, majd a tanulók megosztották, milyen üzenetet közvetített számukra az ének. Ezután jelentésteremtésként egy mesét olvastam fel (A varázsecset, kínai népmese nyomán), amelyet megállásokkal, kérdések beiktatásával dolgoztunk fel. A mellékletben szereplő beszélgetést segítő kérdések segítségével közösen értelmeztük a történet üzenetét.
A mese feldolgozását egy mozgásos, kooperatív játék követte (Merre jár a varázsecset), mely során a tanulók együttműködve juttatták el a „varázsecsetet” a kijelölt célmezőig. A játék végén megbeszéltük az együttműködés jelentőségét, valamint azt, hogy milyen feltételek szükségesek egy cél eléréséhez.
A következő tevékenység során minden tanuló kapott egy „varázsceruzát”, amellyel három, az adott évre vonatkozó személyes célját fogalmazta meg írásban. A feladat elvégzésére elegendő időt biztosítottam. A kész munkákat összegyűjtöttem, majd egy zárható ládikába helyeztem el azzal a céllal, hogy az év végén közösen visszatérünk rájuk.
A foglalkozás reflektáló szakaszában Hamvas Béla idézetét olvastam fel, melyhez kapcsolódóan közösen értelmeztük a belső motiváció és a célmegvalósítás kapcsolatát. Zárásként minden tanuló munkáját egyéni, pozitív megerősítéssel értékeltem.
A foglalkozás rendkívül sikeresen valósult meg. A tanulók végig motiváltak, érdeklődők és nyitottak voltak, aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésekbe és a közös gondolkodásba. A vizuális, zenei, mesés és mozgásos elemek váltakozása fenntartotta a figyelmet, és lehetőséget adott arra, hogy minden gyermek megtalálja a számára komfortos megszólalási formát. A célkitűzéssel kapcsolatos feladat különösen nagy elmélyüléssel zajlott, a tanulók komolyan és őszintén fogalmazták meg saját vágyaikat. A foglalkozás érzelmileg biztonságos légkörben zajlott, amely támogatta az önreflexiót, az önbizalom erősödését és a közösséghez tartozás élményét.
A foglalkozás elején meghitt környezetet alakítottam ki szőnyeggel, párnákkal, halk ünnepi zenével és elektromos gyertyával. A tanulók körben ülve relaxációs gyakorlattal érkeztek meg az órára, majd pozitív, adventhez kapcsolódó szavakat tartalmazó csillagokat húztak, amelyeket felolvastak és röviden megosztották személyes élményeiket. Ezt követően motivációként egy mesét ( Mesék a karácsonyi csillagokról és az öreg fenyőről) olvastam fel, amelyet közösen, megállásokkal olvastunk, a tanulók bevonásával. A mese feldolgozását egy kreatív feladat követte, mely során a tanulók párokban, digitális felületen saját „csillagukat” rajzolták meg és megfogalmazták jócselekedetüket vagy jelmondatukat. A foglalkozás második felében egy körjáték keretében egymásnak adtak pozitív megerősítéseket, majd személyes vállalásokat fogalmaztak meg. Az óra végén egy rövid lezáró, elcsendesítő gyakorlat segítette a tanultak érzelmi megerősítését. A foglalkozásom célja a pozitív énkép fejlesztése, az önbizalom erősítése, valamint a
közösségi kapcsolatok és az empátia elmélyítése volt egy mesén és dramatikus-
élménypedagógiai elemekkel átszőtt tevékenységen keresztül. Emiatt választottam az advent
időszakát ehhez a foglalkozáshoz, hisz ilyenkor az emberek eleve jobban figyelnek befelé is
és több az apró jócselekedet a mindennapokban. A meghitt környezet nagyban hozzájárult a
hangulatukhoz és motivációjukhoz. Már a mesefelolvasását is egy közösségi élménnyé tettem,
hisz több alkalommal megálltam és kérdéseket tettem fel nekik, amelyekre örömmel
válaszoltak. Már a bevezető során megfigyelhető volt a nyugodt, elmélyült figyelem, amely
sikeresen megteremtette a foglalkozás érzelmi biztonságát.
A mese felolvasását követően irányított beszélgetést alkalmaztam, amely során a gyerekek
értékelték a szereplők cselekedeteit, rámutattak a jó tettekre, és szóban reflektáltak arra,
milyen viselkedések segítik a közösséget. A gyerekek aktívan, örömmel osztották meg
gondolataikat, több alkalommal saját élményt is behoztak, amely erősítette a közösség
bizalmát.
A digitális canva white-board feladat során minden gyermek megalkotta saját csillagát,
amelyben megjelenítették, hogyan tudnak ők maguk ragyogni a hétköznapokban. Ezzel
erősödtek az önkifejezés, az önismeret és a kreatív gondolkodás kompetenciái. A gyerekek
eleinte nehezen tudták felismerni és megfogalmazni saját erősségeiket, de végén egyre
bátrabban fogalmazták meg mely dolgokban kiemelkedőek. A digitális eszközhasználat
szintén produktív és motiváló keretet teremtett.
A foglalkozás záró részében fényküldés az én személyes kedvencem, amely során minden
gyermek megfogalmazott egy kedves üzenetet egy társának, majd egy saját ragyogásígéretet
is, ezzel elősegítve a szociális viselkedést, az érzelmi tudatosság fejlődését, valamint a
reflektív gondolkodást. A körben ülés, a gyertyaláng hangulata és a megosztás intimitása
mély közösségi élményt teremtett.
Összességében a foglalkozás sikeresen szolgálta a személyiségfejlődést, a közösségi élményt
és a pozitív érzelmi biztonság erősítését. A gyerekek fegyelmezetten, átéléssel és nyitottsággal
voltak jelen. A jövőben érdemes lehet a jócselekedeteket hosszabb távon is követni, napló
vagy csillagtáblás visszacsatolással, hogy az értékek gyakorlati szinten is beépülhessenek a
mindennapokba.
TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
A foglalkozást a Napimádás és Tüdőtakarítás relaxációval indítottuk.
A témát egy telefonos játékkal vezettük be. „Felhívva” barátunkat érdeklődtünk egymás felől, elmondtuk hogyan érezzük magunkat, megköszönve a hívást és érdeklődést.
Egy rövidebb, de szívhez szóló mesét találtam a téma feldolgozásához: Mihail Pljackovszkij: Lecke barátságból, melyet bábokkal meséltem el a gyerekeknek. A két kis veréb: Csip és Csirip történetén keresztül ismerhették meg, mi is az az önzetlen barátság .
Ezt követően arról beszélgettünk, kinek van olyan barátja, aki ilyen fontos számára. A szeretet lángját, ne hagyjuk kihűlni… dalocskára körbeadtuk a szeretetmécsest, akinél a végén megállt, az odaadhatta a választott barátjának és elmondhatta neki miért szereti őt, mit szeret vele együtt csinálni.
Ezt követően A szervusz kedves barátom énekes játékkal, és a Szervusz pajtás, kukorica hajtás mondókával erősítettük meg a barátságokat.
A foglalkozást egy mozgásos, ölelős játékkal, és a Ha boldog vagy dal közös eléneklésével, mutogatásával zártuk le.