A foglalkozást a hónap dalának meghallgatásával, eljátszásával kezdtük. Megbeszéltük ,miről is szól ez a dal . Ezután azt a feladatot kapták, hogy az új évvel kapcsolatban fejezzék be a megkezdett mondatokat.
Az új évben meg akarok tanulni……
Fejlődni szeretnék…….
Változni szeretnék…..
Változtatni szeretnék…
Megpróbálok az idén….
Majd mindenki felolvasta a saját mondatát.
Ezzel a feladattal az volt a cél, hogy tudjanak már ilyen kis korban értelmes célokat megfogalmazni, illetve hogyan is lehet majd ezeket a célokat megvalósítani.
Boldogságóra Alapprogram
Ebben a hónapban a fő témánk a jószívűség volt. A gyerekekkel elkészítettük a jószívűség angyalát (körberajzolták egyik kis társukat), majd kiszíneztük. Ő lett a csoport kabalása, róla veszünk példát, milyen jócselekedeteket kell majd csinálnunk és hogyan tehetünk boldoggá másokat. Elmeséltem nekik, hogy én idén milyen jó cselekedetet hajtottam végre, majd velük is próbáltunk néhányat keresni.
A téli hónap apropóján kísérleteztünk egy kicsit, jeget festettünk be, majd másnap megnéztük, milyen színű víz olvadt ki belőle. A gyerekeknek ez a hónap is tetszett, így várjuk a következő feladatokat.
Kedvesség-lánc a 9/D osztállyal
A Boldogság Program keretén belül a 9/D osztállyal ma a kedvesség-lánc gyakorlatot valósítottuk meg.
A diákok egymás jó cselekedeteit, kedves megnyilvánulásait gyűjtötték össze, amelyekből egy közös lánc született – kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy mennyi jóság és odafigyelés van egy közösségen belül. 💙
A feladat során nemcsak adni volt jó, hanem kapni is: megálltunk egy pillanatra, és tudatosítottuk, mennyire fontos és erősítő hatású a pozitív visszajelzés.
Egy apró gesztus is mosolyt, biztonságot és összetartozást teremthet.
Büszkék vagyunk a 9/D-re! 😊
Bezzeg Andrea – Boldogságvár meséje című történettel kerül a téma bevezetésre a gyerekek számára. Varázshópehely játékot játszunk, majd közösen megbeszéljük milyen érzés volt és mit kívántak. Majd a hét folyamán mindenki elkészíthette a saját szerencsehozó újévi malacát.
Boldogságóránkon a társas kapcsolatok, az együttműködés és a csapatmunka fontosságával foglalkoztunk. A foglalkozás során a gyermekek kooperatív játékokon keresztül tapasztalhatták meg, milyen jó érzés együtt gondolkodni, egymásra figyelni és közösen cselekedni.
A játékos tevékenységet egy beszélgetéssel vezettük be, majd „levelet adtunk fel a Mikulásnak” egy postásjáték segítségével. Körben állva, kézfogással adtuk tovább a „levelet”, megtapasztalva az összetartozásról és az együttműködés élményét. A közös kézfogásból ezután különböző formákat alakítunk ki, például kört, háromszöget, négyzetet és szívet.
Ezt követően “szópostát” játszottunk, majd egy harangjáték során a gyermekek különböző hangerőn szólaltattak meg hangzókat, egymásra és a jelre figyelve. A foglalkozás végén egy “Találd ki, ki vagyok!” játék következett, ahol a „Mikulás” tapintás alapján próbálta felismerni társait, ezzel erősítve az egymás iránti figyelmet és bizalmat.
Október hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. Az optimizmus, mint fogalom, az óvodáskorú gyermekek számára nehezen érthető. Arra törekedtem,hogy a gyerekek felismerjék, hogy a mindennapokban mennyi jó, szép dolog veszi őket körül, ezért a beszélgetőköreinket azzal kezdtük a hónap folyamán, hogy próbáltunk valami jót észrevenni az adott napon pl: érdekes formájú felhőt, a kicsik nem pityeregnek… A konkrét élményeken és egyszerű példákon volt a hangsúly. A relaxációs gyakorlatok közül többet is kipróbáltunk. A közös beszélgetések, játékos tevékenységek és Tódi törpe varázsszemüvege segítették megérteni, hogy a nehezebb helyzetekben is észre lehet venni a jó dolgokat.
Társas kapcsolatok témakört választottam januárra. Ez a téma egyébként rendszeresen visszatérő csoportunkban.
A relaxációs gyakorlatok után egy olyan feladat következett, amikor is mindenkinek figyelni kellett a mellette lévő társára: egy kézgyakorlatot indítottam el, amit egymás után mindenkinek utánoznia kellett. Ezt többféle változatban is elismételtük. Az egymásra figyelést egy másik játékban is gyakoroltuk. Egy gyerek kiment a csoportból és egy másikat elbújtattunk a takaró alá. A bejövőnek ki kellett találni, hogy ki hiányzik a szőnyegen ülő gyerekek közül.
Kihangsúlyoztam az egymásra figyelés, egymásnak segítés fontosságát.
Ezután Vivaldi: Tél című művéből hallgattunk meg egy részletet csukott szemmel. Mikor vége volt a zenének, megkérdeztem, hogy ki mire gondolt közben. Legtöbben a családjukkal kapcsolatos dolgot mondtak. Egy kislánynak 2 éve halt meg az apukája és ő is azt mondta, hogy zenehallgatás közben arra gondolt, hogy anyával, apával és a testvérével szánkóznak. Egy különleges élmény volt őt hallgatni, mert nagyon természetes hangon mondta-úgy éreztem akkor,mintha valóban átélte volna az előző percekben ezt az élményt.
Ezen a héten el is kezdtünk foglalkozni a hónap témájával. Először egyenként célba dobtak, hát nem sok mindenkinek sikerült. Aztán megegyeztünk, hogy szurkolni fogunk egymásnak, úgy már a csapat fele beletalált. Elmondták, hogy szerintük így miért volt jobb és továbbmentünk a témában: Mi a te célod, mit szertnél az idén elérni, megvalósítani?
Sok-sok érdekes válasz született, sokan kisállatot szeretnének, valaki bowlingozni a tesójával, vagy megtanulni snowbordozni stb. Ezt le is rajzolták, majd a legoból is megépythette, aki akarta.
Közben Bella dalát is meghallgattuk, és jókat beszélgettünk.
A témát a Szívem kertje mesével kezdtük feldolgozni. Beszélgetőkört indítottunk, milyen érzés másokon segíteni, és hogy ki szokott otthon is segíteni anyának, apának… Meglepetést készítettünk, angyalka karácsonyfadíszeket barkácsoltunk ajándékba a szülőknek. Meghívtuk vendégségbe a bölcsis gyerekeket és előadtuk nekik a karácsonyi műsorunkat. Együtt sütöttünk mézeskalácsot a honismereti szakkörös nénikkel, ahol sok közös örömteli mosolygós pillanatot tölthettünk el.
Megéreztettük velük, hogy ünnepelni is úgy az igazi, ha együtt örülünk és közösen töltjük el az ünnep pillanatait.
A gyerekek megmutatták szüleiknek, hogy hétről hétre milyen mozgásos táncos órákon vesznek részt. Ezzel örömet okoztak szüleiknek, illetve önmaguk részére is, hiszen felfedezhették , hogy a zene és a tánc egyfajta boldogságot ad és felszabadultá teszi őket.