Decemberben a jó cselekedetek fontosságával foglalkozunk. Megtanuljuk, hogy egy apró figyelmesség, segítség vagy kedves szó nemcsak annak okoz örömet, aki kapja, hanem annak is, aki adja. A jó cselekedetek erősítik az emberi kapcsolatokat, javítják a közösség hangulatát, és hozzájárulnak ahhoz, hogy mi magunk is kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak érezzük magunkat. Ebben a hónapban tudatosan figyelünk arra, hogyan tehetünk jót a családunkkal, barátainkkal és a környezetünkkel – akár egészen kis dolgokkal is.
Boldogságóra Alapprogram
Az órát énekléssel kezdtük. Beszélgettünk arról, hogy hogyan okozhatunk örömöt másoknak, hogyan tudunk segítséget nyújtani. A megoldott keresztrejtvényből kiderült, hogy milyen is a valódi jó cselekedet…
A jó cselekedetek fontosságát mindenki a saját bőrén érzi. Jó érzés kapni, még jobb érzés adni. Ezt az érzést elevenítettük fel, melengettük egymás szívét-lelkét. Igazi BOLDOGSÁG járta át csapatunkat. 🙂
A jó cselekedetek csak akkor valóban jók, ha szívből jönnek, és ha a másiknak valóban segítséget jelentenek. Megnéztük és megbeszéltük Szofi és a Mikulás történetét. A “Jószívű” cím elnyerése szerint mindenki kapott egy kivágott szívecske formát. A hét folyamán ebbe gyűjti azoknak a gyerekeknek a nevét, akivel sikerült valami jót tenni.
Az úri elsős diákok bakancsot húztak és úgy döntöttek, hogy útra indulnak a 2026-os évbe.
Minden lábnyom egy-egy kisdiák önkifejezése, amely azt fejezi ki, amit ők szeretnének elérni a 2026-os tanévben.
Sokféle diák, sokféle vágy, de nagyon aranyosak voltak, mikor megbeszéltük, hogy milyen célokat szeretnének kitűzni.
Voltak, aki:
-sok közös pillanatot együtt tölteni
-idősöknek-, szüleiknek segíteni
– szeretne szépen olvasni és számolni
-magatartásán változtatni
-új trükköket tanulni fociedzésen…
Úgy gondolom, hogy beépültek a vágyak. Megtervezték, elkészítették és végül megbeszéltük, hogy tenni kell érte, mint ahogy ők is csak úgy jutnak el az év végéig, hogy sok lépést tesznek.
Van nekem egy álmom!
Köszöntöttük egymást az új évben. Készített minden tanuló egy papír lufit, melyet mikor kihoztak a táblához elmondták a céljaikat, melyet ebben az évben szeretnének megvalósítani. Meghallgattuk a „Van nekem egy álmom dalt,” melyet azóta is többször énekeltünk egy-egy óra elején.
December a Jó cselekedetek gyakorlásának hónapja volt. A szüleink úgy neveltek minket, hogy mindig legyünk kedvesek, segítőkészek, törekedjünk arra, hogy a környezetünkben élőknek örömet okozzunk, és ha szomorkodnak, megvigasztaljuk őket. Az intézményünkben mi is ebben a szellemben neveljük a ránk bízott gyermekeket. Először meghallgattuk Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát, melyhez különböző mozdulatsorokat találtunk ki.
A téma feldolgozásához a következő játékokat játszottuk:
– Kis barátom hogy vagy? – játék, beszélgetőkör
– Jócselekedetek a csoportban: Mit tettem jól játék
– Miután megbeszéltük egymás jó tulajdonságait, minden gyerek egy tulajdonságot beírt az osztályszívbe
A gyermekek átérezték a jócselekedetek fontosságát és igyekeztek kihozni magukból a legjobbat. Beszélgetőkörök alkalmával meséltek otthoni élményeikről és átbeszéltük, hogy az iskolában milyen jócselekedeteket tehetnek nap mint nap.
November a Társas kapcsolatok ápolásának hónapja volt. A gyerekek nagyon nyitottak és kedvesek voltak, örömmel fogadták ennek a témának a feldolgozását. Sokat beszélgettünk arról, hogy mennyire boldoggá tesz minket az, ha tartjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel. Egy-egy telefonhívással, üzenettel, videó beszélgetéssel is sokat adhatunk mindazoknak, akik fontosak számunkra. Figyelni kell egymásra, megérteni és elfogadni egymást, és néha- néha engedni is kell.
Játékos keretek között „baràtság pókhálót” szőttük. A fonalat egymásnak dobálva elmondtuk, hogy miért kedveljük a társunkat. Majd a gyerekek azt is kipróbálták, hogy milyen törékeny is lehet egy barátság, ha nem vagyunk óvatosak és figyelmesek egymással: kivágott fiú- lány sziluettet kellett kiszínezni úgy, hogy a papír és ezúton a „barátság” ne szakadjon el.
Október az Optimizmus hónapja volt. A fogalom ismertetése után játékba kezdtünk, vonatozásba kezdtünk, ahol mindig más volt a masiniszta. A vezetőnek ki kellett találnia egy célt, ahova elvisz minket (ajtó, ablak, … fantáziavilágban is utaztunk: Balatonig is mentünk). Ezzel a játékkal nagyon lehetett érzékeltetni, hogy a kitűzött céljainkat el lehet érni. Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát többször meghallgattuk, közben lehetett táncolni is, ki hogyan szerette volna.
Az óra végén rajzokat készítettek, hogy ki mit szeretne csinálni, mit szeretne elérni a jövőben.
Hátrányos helyzetű településen tanítva azt tapasztalom, hogy az osztályomba járó gyermekek szívből jövő hálával fordulnak az iskola és a pedagógusok felé, akik számukra biztonságot, figyelmet és szeretetet jelentenek. Jelenleg a gyakorlatok fókusza az érzelmek felismerésén, tudatosításán és elfogadásán van, hogy a gyermekek bátrabban és őszintébben tudjanak kapcsolódni önmagukhoz és egymáshoz. 💛
A hálafánkkal kezdtük a közös munkát, amelyet még személyesebbé tettünk azzal, hogy a gyerekekkel együtt válogattuk hozzá az ágakat. A fa egyik legszebb ékessége a hálaszív, amely mindig elérhető: bármikor felírhatják rá, miért hálásak éppen. Igazán örömteli látni, ahogy napról napra egyre több szív kerül fel rá.
Van varázsszemüvegünk is, amelyet minden témakörhöz be tudok kapcsolni: ebben a hónapban, amikor „felvesszük”, segít meglátni egymásban azokat az értékeket, amelyekért hálásak lehetünk a másiknak, amiért van nekünk.