Boldogságóra Alapprogram

A boldogságfokozó hála

A 2019/2020-as tanévben iskolánk két negyedik osztálya csatlakozott a Boldogságóra csapatához. Nagy lelkesedéssel vágtunk bele ebbe a programba, hogy a pozitív pszichológia módszereivel osztályunk tanulóit is megismertethessük.
A Hála téma kapcsán beszélgettünk a szó jelentéséről, arról, hogy miért tesz ez minket boldoggá, milyen pozitív töltetű érzések köthetők hozzá. A témát feldolgozó mese segítségével felidéztünk olyan helyzeteket, amikor a hála érzése átsegített bennünket a kellemetlen élményekből a jóba.
A teremben elhelyeztünk egy hálabefőttet, melybe a következő hónapok során gyűjtöttük, hogy miért és kinek vagyunk hálásak. A szülőket hálakuponokkal leptük meg, melyeket a gyerekek otthon különböző helyekre rejtettek el szüleik nagy örömére. A szülők már az első hónap végén pozitív tapasztalatokról számoltak be a gyerekek viselkedésével kapcsolatban. Voltak, akik a hálanapló írásába is belekezdtek.

Az optimizmus gyakorlása

A ráhangoló feladat segítségével megismerkedtünk az optimista és a pesszimista szavak jelentésével. Beszélgettünk arról, hogy kinek milyen napja van, majd ezt arcjátékukkal is ki kellett fejezni. Megrendeztük az osztály nevetésversenyét is. A hónap dala hallgatása közben mindenki elkészítette a saját optimista szemüvegét. Ennek a későbbiekben szerepe is volt, mert ezen keresztül próbáltuk szemlélni a világot és a pesszimista gondolatokat az optimista szemüvegen keresztül nézve pozitívakká változtattuk. Ezáltal felfedezve, hogy minden rosszban van valami jó. Óra végén mindenki elkészítette a saját optimista szelfijét, melyeket nagy lelkesedéssel el is küldtek nekem. Készítettünk optimista cédulákat is, valamint egy olyan varázstükröt, amelybe a saját tükörképüket a lehető legoptimistább módon rajzolták meg.

Társas kapcsolatok ápolása

A társas kapcsolatok ápolása témát „Az igaz barát az, akire a szükségben is számíthatunk.” idézettel kezdtük. Megbeszéltük, hogy a mindennapi életünk legnagyobb részét valamilyen közösségben, társas közegben töltjük. Összegyűjtöttük ezeket a közösségeket, a benne elfoglalt szerepeinket, mit kapunk ezektől a közösségektől és mi az, amit elvárnak ezekben tőlünk. Beszéltünk a boldogtalanság legnagyobb forrásáról, a magányról. Arról, hogy egyedül nehéz és nem jó lenni, ezért nagyon fontosak az ember életében a társas kapcsolatok és a számunkra fontos emberek megölelése is.
Játszottuk a távíróoszlop és a szoborpark játékokat és egymással szembe fordulva kifejeztük a másikkal szembeni nagyrabecsülésünket.

Az első Boldogságóránk

Nagy izgalommal várták a gyerekek az első Boldogságóra foglalkozásunkat, hiszen előtte már több alkalommal beszélgettünk a háláról, boldogságról, szeretetről. Bevezetésképpen egy héttel a foglalkozás előtt már a lazító „feladatokat”, játékokat gyakoroltuk, amelyeket akár többször is elővettünk a nap folyamán, ha nagyon nyugtalanok voltak a gyerekek, vagy széteséshez közelített a foglalkozás. A relaxációs játékokat a Boldogságóra kezdetén nagy örömmel fogadták, mert már ismerős volt nekik. Az újdonság ereje rabul ejtette őket, teljes figyelmükkel a Hálafáról szóló mese felé fordultak, amelyet kétszer egymás után meghallgattak, majd eljátszottak. De mégis a legjobb mulatság a Hálafa készítése volt, a befestett kezük lenyomatával. A Hálafánkat kifüggesztettük a boldogságfalra, és alá tettünk egy nagy befőttesüveget, amibe a szülők gondolatait vártuk a hálával kapcsolatban. Kevés üzenet érkezett, de úgy gondolom, ezt nekik is, és mindannyiunknak tanulnunk kell.

Boldogító jócselekedetek

2019. december 16.

Ez az óra az advent időszakára esett, ezért a beszélgetést és a feladatokat is a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsoltam.
A közös énekléshez a legkedvesebb karácsonyi dalukat választottuk.
Megkértem a gyerekeket, hogy mondják el, milyen érzéseket kelt bennük a karácsony? Miért szeretik? Hogyan készülnek rá?
Kitalálták-e már, hogy mit fognak ajándékozni? Vásárolják, vagy saját maguk készítik az ajándékokat?
Mi okoz nagyobb örömöt, amikor adják, vagy amikor kapják az ajándékot?
Ekkor elmeséltem nekik az elméleti háttérben olvasható kutatások eredményeit, illetve felolvastam a hét boldogító érvet, amiért érdemes a jócselekedeteket rendszeresen végezni.
Arra buzdítottam a gyerekeket, hogy gondolják végig az elmúlt hét eseményeit a hétvégével együtt és próbáljanak felidézni olyan cselekedeteket, amivel valakinek, valamilyen jót tettek.
Kíváncsi voltam, hogy a jócselekedet után hogy érezték magukat, ezért azt kértem tőlük, hogy próbálják felidézni az érzést és mutassák meg mimikával, gesztusokkal, hogy mi is lássuk. (Ezt a feladatot egy kicsit elbohóckodták, de voltak igazán kifejező megoldások is.)
Ez után párban dolgozva megbeszélték, hogy karácsonyra ajándék helyett milyen jócselekedetet lehetne ajándékozni a szeretteiknek.
Egy nagyon fontos feladatot szántam a következő hétre. Mindenki felírta a nevét egy lapra, majd egy „kalapból” kihúzta annak a nevét, akinek a következő héten a titkos jótevője lett. Azt kértem, hogy vegyék komolyan a feladatot. Figyeljenek a társukra, miben lehetnek a segítségére. Minek örülne éppen? Az is a feladat része volt, hogy érzékeljék a feléjük irányuló figyelmet, vegyék észre, hogy kitől, milyen jócselekedetet kapnak.
Az én ajándékom az volt, hogy választhattak egy játékot az óra végére.

«‹ 4145 4146 4147 4148›»
‹