Javában „karantén” helyzet van, a gyerekek a kötelező tanulni valókon kívül kissé nehezen motiválhatóak online egyéb feladatok elvégzésére! Szerencsére van néhány lelkes kis diák, akik még így is remek munkát végeztek!
Boldogságóra Alapprogram
A délelőtti játékidő vége alkalmas arra, hogy egy kicsit beszélgessünk, visszagondoljunk, hogyan telt a napunk délig. Arra kértem a gyerekeket, hogy válasszák ki azt az egy eseményt a délelőttből, ami nekik a legnagyobb örömöt okozta. Az első napokban kicsit döcögősen ment a beszélgetés, de végül nagyon belejöttek. Volt, aki a kora reggeli időszakból emelt ki valamit (Anyu puszival ébresztett, és nem kellett rögtön felkelni; Apa megengedte, hogy elhozzam a kisautómat az oviba) és volt, aki hosszasan küzdött egy magas torony megépítésével, ami végül sikerült. Másnak az okozott örömet, hogy a beszélgetés közben egymás mellett ültünk 🙂 Meglehetősen változatos dolgokat soroltak fel, és a két hét alatt, amíg ezeket a beszélgetéseket megtartottuk, úgy tűnt, mintha motiváltabbak, pozitívabbak lettek volna a gyerekek.
A megküzdési stratégiákkal két különböző síkon foglalkozunk. Első alkalommal csapatjátékot játszottunk a tornateremben. Stratégiát kellett kidolgozni, megtalálni az egyes feladatokhoz a megfelelő tagokat. A jó feladatvégzéshez természetesen jól kellett egymást ismerniük a gyerekeknek, csak így tudtak jó csapatkapitányt választani, és a feladatokra az erősségek alapján kiválasztani azt, aki végre fogja hajtani.
Ez így elég iskolásan hangzik, de a gyerekek értették és jól megoldották a feladatokat. Izgalmas csaták alakultak ki.
A másik terület a táblajátékokhoz kapcsolódik és kicsit a programozás alapjaihoz is. 5×5-ös négyzetrácsos táblán helyeztük el a házikót, és a csapatok állatfigurákkal lépkedve igyekeztek eljutni elsőként a házba. Az első néhány rövid gyakorló forduló után nehezítő akadályok is kerültek a pályára, vagyis a gyerekeknek szükséges volt előre gondolkodniuk. Felismerni a problémát, figyelni a másik csapat mozgását, és közben a lehető legjobb megoldást megtalálni. A posztok kiosztásánál most is kiderült, hogy a gyerekek mennyire jól ismerik saját és társaik erősségeit.
Január első óvodai napján összegyűjtöttük a jókívánságokat: aki a csoportba érkezett, kis papírra írhatta fel mi az, amit a csoportnak a gyerekeknek kívánni szeretne.
A délelőtti beszélgetésben természetesen megbeszéltük ezeket a kívánságokat. Persze, nagyon örültek a gyerekek a sok nevetésnek, a jó játékoknak, a barátságoknak…. de felmerült a kérdés, hogyan is fog mindez megvalósulni… tudunk-e tenni valamit az érdekében… ha igen, mit?
Meglepően bölcs meglátásaik vannak a gyerekeknek. Pontosan tudják, hogy a veszekedés, az irigység (és még a többi) akadályozója a barátságnak, a jókedvnek. Azzal is tisztában vannak, hogy néha azért fel-felbukkannak ezek az érzések – példákat is meséltek saját életükből -, de azt is tudják, hogy mindent ki lehet javítani, meg lehet bocsátani, és a haragot, szomorúságot fel lehet oldani.
Így sikerült – kicsit filozofikusan – feldolgozni a célok témáját úgy, hogy az egyéni célok most kissé háttérbe szorultak. De ezt nem bánom. Cserébe tiszta gyermeki bölcsességek kerültek felszínre az ő tiszta forrásukból.
Jócselekedetek minden nap
A jó cselekedetekről nem csak ebben a hónapban esik szó, de ilyenkor talán többször szóba kerül. Ovisaink már elég nagyok, 6-7 évesen egészen jól átlátják, hogy mikor tudnak hasznosat cselekedni, hogyan tudnak segíteni egymásnak vagy a felnőtteknek. Nagy öröm számunkra, hogy ezek a jó cselekedetek szívből jönnek, spontán alakulnak, és egyáltalán nem a viszonzásért történnek. Szívmelengető, amikor az udvarra készülődés közben észreveszik, hogy társuknak nincs kesztyűje, és akinek kettő is van, önként, rögtön, természetes módon nyúl a zsákjába, és már adja is oda a társának: Nézd, nekem kettő van. Szívesen odaadom! – válaszul egy halk „köszönöm” is elhangzik.
A téli időszakban egy tornaterembe járunk tornázni, ilyenkor a tornacipőjét mindenki a saját hátizsákjában viszi. A kicsi háromévesek válláról olykor lecsúszik a zsák pántja, de a nagyok ezt is észreveszik, és roppant gyorsan meg is oldják. Mindig van valaki, aki már nyitja is a saját zsákját, hogy a picikének ne kelljen cipelnie.
Minden télen gondoskodunk a kertünk környezetében telelő madarakról. Idén a nagyobbak kivájták a tök magját, a kisebbek összekeverték az olvasztott zsírral a madaraknak szánt magvakat, és végül a formába öntve elhelyeztük az etető környékén az elkészült eleséget. Nagy öröm volt, amikor a kis kertlakók felfedezték az élelmet, és rendszeresen elkezdték látogatni az etetőt.
Kölcsey Ferenc Főgimnázium ,29-es számú Napközi Otthonos Tagóvoda
Elérkezve az utolsó boldogságórához, a gyerekek egy képekből összeállított kisfilm megtekintése révén idézhették fel az idei tanév boldogságóra foglalkozásait, majd mindenki tetszése szerint elkészíthette a saját boldogságvárát.
Márciusban táv-boldogságórát tartottunk. Ebben a nehéz, karanténos időszakban fontosnak tartottuk, hogy foglalkozzunk a lelki egészségünkkel, jólétükkel. Otthoni feladatként kulcslyukon át kellett szemlélniük a világot. Azt kértük, hogy rajzolják le, hogy mi az ami igazán fontos nekik, mi az ami örömet okoz most nekik. Rajzaikon a vágyaik tükröződtek, a szabadban, osztálytársaikkal, barátaikkal eltöltött kellemes percek.
Ebben a hónapban arra kerestünk megoldást, hogy mit tegyünk akkor, ha valamilyen nehézséggel találjuk szemben magunkat, negatív hatás ér bennünket, reménytelen, kilátástalan helyzetben vagyunk. Felidéztünk ilyen helyzeteket és megbeszéltük, hogy mi segített a megoldásukban. Páros munkában olyan képregényt készítettek, amelyben a főhős egy komoly problémával találja szemben magát és ezzel meg kell küzdenie.
Megbeszéltük és kipróbáltuk a feszültség oldására alkalmas módszereket. Mivel az osztályunk nagyobb része sport tagozatos, így szó esett a mozgásnak, sportnak a feszültségoldó szerepéről. A hónapot a farsang jegyében egy közös kukacos tánccal zártuk.
A téma bevezetése előtt felidéztük az előző négy hónapban elsajátított boldogságfokozó technikákat és ezeknek a mindennapjaikban történő használatát. A jövő tudatos építéséhez azonban elengedhetetlen a múlt ismerete, a hagyományok őrzése és ápolása. Ez szeretetre, egymás iránti tiszteletre nevel. A téma megerősítése céljából ellátogattunk a helyi múzeumba is.
Az újévnek tervezéssel kezdtünk neki, mindenki 3 kívánságot fogalmazhatott meg vagy rajzolhatott le magának. Az öreg halász és a nagyravágyó felesége c. mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy mi a különbség a kívánság és a cél között. Melyik teljesülésében van szerepük, ráhatásuk. Csoportmunkában célokat tűztek ki, majd megbeszélték az ehhez vezető út apróbb lépéseit is.
Előzetes feladatként mindenki felírta a nevét egy manó alakú papírra, majd egy közös kalapból való kihúzás után annak az osztálytársuknak váltak a „jóságos manójává”, akinek a nevét kihúzták. A manóknak úgy kellett egy héten keresztül jócselekedeteket végrehajtaniuk, hogy a másik ne vegye ezt észre. A következő alkalommal feltártuk a jóságos manók kilétét, megbeszéltük a feladat tanulságait, ki vette észre, ki érzékelt valami szokatlant, miért jó jót cselekedni. Korábban kivel szemben cselekedtek már valami jót és ez milyen érzés volt.
Színeztünk karácsonyfadíszeket is, amelyekbe beleírták a december hónapban megvalósított jótetteiket, jócselekedeteiket. Ezekkel díszítettük a tanteremben lévő fenyőfát.
